Szeretnék ezzel a rovattal egy beszélgetésre invitálni minden kedves fórumozót. Különös figyelemmel a 2009-2014 Kálvin emlékévek, születésének 500. éves évfordulója alkalmából.

Érdemes beszélni róla ma?
Avagy a reformátusok jellemzője, hogy reá emlékeznek, beszélnek róla, vagy mi lehet az egész protestáns világ számára vele kapcsolatos beszéd téma?
Mit lehet tanulni Kálvintól, avagy a reformációból?
Mi az amely túlmutat az Ő személyén?
Mi az ami esetleg kritika tárgya lehet?
Biztos van több téma felvetés is amely idekívánkozik.
Az szeretném javasolni, hogy itt a predesztinációról való vita ne képezze ezen topic tárgyát, mivel van már ilyen.
Inkább a személye, jelentősége, kora, egybevetve a mai kor hasonló avagy eltérő jellemzőivel. Tanulni való, esetleg a józan kritikája hangozzék itt el.

Kedves Literaty!

Nagyon örülök ennek a topicnak és remélem, hogy ehhez többen is hozzá fogunk szólni.

Végig mennék a kérdéseiden és a személyes véleményemet szeretném elmondani.

Igen, érdemes beszélni Kálvinról, hiszen az Úr Igéje is erre tanít, mert "az igaz emlékezete áldott!"
Mi lehet beszéd téma vele kapcsolatban? Például az, hogy miért igaz ő Isten előtt? Ez most is beszéd téma kell hogy legyen a protestánsok között.
Mit lehet tőle, ill. a reformációtól tanulni? Számomra több dolgot is. Az öt "Sola" egy olyan világban volt válasz, amikor az Evangélium lényege kezdett elcsúszni még a jószándékú emberek körében is és ez jelenleg is kísérti a gyülekezeteket.
Egyedül hit által, nem az érdemszerző jócselekedetek miatt!
Egyedül Jézus Krisztus és nem a szentek, apostolok, tanítók, angyalok, stb. által léphetünk be az Atya Országába.
Egyedül kegyelemből, azaz NULLA érdemünk van, ami miatt üdvösségünk van.
Egyedül a Biblia a mérce, ezt fogadjuk el Isten hiteles Írásos kijelentésének.
Egyedül Istené a dicsőség, senkit se dicsőítünk a Bárányon kívül, mert csak Ő érdemli meg a földön és a mennyben ezt!

Az Úr belenyúl a népe életébe. Sokszor ezt eseményeken, de van amikor személyeken át teszi. Az Egyház elferdült és kellett egy erős lökés a másik oldalról, hogy észhez térjen. Ezt a lökést adta meg Kálvinon keresztül is az Úr.
Kritika tárgya lehet - ha jól emlékszem - egy emberrel folytatott harca, ahol olyan eszközhöz is nyúlt, ami a Sátán ellen nem fegyver. Ha nem így van, jelezzétek.

Szóval a reformáció (amiről én csak később tudtam meg, hogy VISSZA formálást jelent) az ő nevéhez IS fűződik.
Azt is látni lehet, hogy ez a mai Svájcra milyen hatással volt.
Mert a mennyei történéseknek a földön is van sokszor hatása.

Sziasztok!

Kálvinról beszélgetni azért is van értelme, mert egy református portálon vagyunk, ha nem is mindnyájan /nyakas/ kálvinisták. Jó közelebbről megismerni az életútját annak az embernek, aki kidolgozta a református vallás alapjait. Vajon kiállták-e a meglátásai az idő fogát, ha ma regisztrálna közöttünk,mondjuk Lucianus néven, vajon egyetértéssel vagy elutasítással fogadnánk a hozzászólásait?

Elővettem Jean Cadier Kálvin című könyvét, abból idemásolom azt a Kálvin barátja, Nicolas Cop, a Sorbonne rektora által 1533-ban elmondott beszédet, amiről feltételezik, hogy maga Kálvin írta.Evangéliumi igehirdetés volt ez katolikus szószékről- nagyon hatásos: mindkettőjüknek menekülnie kellett ezután Párizsból.

Ez a beszéd nyílt kiállás volt az evangéliumi eszmék mellett.
Az első részben Cop kifejti "a keresztyén filozófiát", mint az igazi és biztos boldogság forrását. Ez pedig mindössze annyi, megértjük és hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez a bölcsesség a maga fényével elhomályosítja a világ minden bölcsességét. Hogy részesedhessünk benne, az Isten emberré vált, és halhatatlanból halandó lett. E filozófia lényege: az Isten kegyelméből való bűnbocsánat. Azt tanítja, hogy a Szentlélek, amely megszenteli a szíveket, és az örök életet adja, meg van ígérve minden keresztyén számára. E bevezetés után a szónoklat áttér a boldogság magyarázatára. íme a végkövet-keztetés : „... »Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.« - mondja Jézus (Mt 5,11). Miért rejtegetjük hát az igazságot ahelyett, hogy kimondanánk? Vajon helyénvaló-e inkább az embernek tetszeni, mint az Istennek, félni azoktól, akik az embernek csak a testét tudják elvenni, de a lelkét nem? Ó, milyen hálátlan az emberi nemzetség, amely nem akar semmit sem szenvedni érette, aki meghalt a bűneiért, és aki vére által kiszabadított bennünket a Sátán bilincseiből és az örök halálból! A világnak az a szokása, hogy eretnekeknek, csábítóknak, gonosztevőknek, gonosznyelvűeknek nevezze azokat, akik próbálják a lelkekben elterjeszteni a tiszta evangéliumot, és így óhajtanak engedelmeskedni Istennek. De boldogok és irigylésre méltók, akik mindezt derűs lélekkel viselik el, az üldöztetések közepette Istent áldják, és nagy bátorsággal viselik el a gyötrelmeket."

»Örüljetek és ujjongjatok azért - mondja Jézus -, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben«..."

„Rajta keresztyén emberek, törekedjünk minden erővel erre a boldogságra! Isten, aki igéje által mindenkiben feltámasztja a hitet, a reményt és a szeretetet, magához vonz minket kegyelme által, megnyitja lelkünket, hogy higgyünk az evangéliumban, és értsük meg, csak egy Isten van, és egyedül csak Őt kell szolgálnunk teljes lelkünkből, s az Ő nevében mindent el kell viselni, mindent el kell szenvedni. Az Úr töltse meg lelkünket békével, a hitben való örvendezéssel, hogy remélhessük a diadalt a Szentlélek ereje által, és végül győzedelmeskedjünk az egekben örökkévaló győzelemmel. Ámen”.

én is jó ötletnek tartom ezt a topicot, egyáltalán minden, a jó értelemben vett "református öntudatot" megerősítő kezdeményezést. mikor a világ recsegve ropogva összedőlni látszik körülöttünk, jó tudni, hogy van mégis benne valami értékálló, valami maradandó. ez most így nagyon patetikusnak hangzik, de félek napról napra időszerűbb lesz. az ördög persze most is a részletekben lakik, félő hogy lesznek akik úgy akarják majd mellüket döngetve Kálvin fiainak vallani magukat (nem itt a fórumon, hanem általában Mo-n) ahogyan nemrég olvashattunk Jánosnál a Jézussal vitatkozók zsidókat: Mi Ábrahám utódai vagyunk és nem vagyunk szolgái senkinek!". én mint azt már tudjátok sokan, a hitetlenségből, egy pünkösdi korszak után sok év elteltével jutottam a református egyházig, és nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy ide helyezett (persze a vargabetűkért is hálás vagyok...). kálvin eredetileg jogásznak készült, biztos vagyok abban hogy az a szigorú következetesség és éleselméjű lényeglátás már ott formálódott benne. Lutherből ez hiányzik nekem hozzá képest, L. inkább volt egy szangvinikus reformátor.

Ui: azért kicsit vicces (persze közben érthető is) hogy egy ilyen, a szenvedést magasztaló beszéd után mindketten elmenekültek...

ha viszont akkor Párizsban marad, nem biztos, hogy most kálvinisták lennénk

Hogy világosabban lássuk, mi késztette Copot és Kálvint arra, hogy elmeneküljenek Párizsból:

I. Ferenc király 1533. december 10-én az alábbi levelet küldte Lyonból a párizsi parlamentnek:

„Nagyon szomorúak és elégedetlenek vagyunk, mert derék városunkban, Párizsban, királyságunk fővárosában és székhelyén, ahol a kereszténység legelső egyeteme működik, úgy nyüzsög az átkozott lutheránus szekta, hogy sokan példát vehetnek róla; ezt pedig minden erőnkkel és hatalmunkkal meg akarjuk akadályozni. Ezért kívánjuk és követeljük, hogy súlyos büntetések szabassanak ki a vétkesek megdorgálására és a többieknek intő példaként."
„Ez okból megparancsoljuk, és szigorúan elrendeljük, hogy bízzatok meg magatok közül néhány embert, aki minden más ügyet félretéve szorgalmasan és buzgón kutasson fel mindenkit, aki ehhez a lutheránus szektához tartozik, vagy annak gyanújában áll, akik alaposan gyanúsíthatok, hogy kapcsolatot tartanak velük és hallgatnak rájuk a célból, hogy eljárjatok ellenük, és semmi kivételt nem téve tartóztassátok le őket, bárhol találtatnak is, és a szökevények vagyonát kobozzátok el... Azokkal szemben, akiket börtönbe vetettek, s akik istenkárom-lással vádolhatók, hozzatok ítéletet az ügy körülményei szerint."
„Az eretnekek ügyében levelet küldünk Párizs püspökének vagy vikáriusainak, hogy tanácsosaink közül bízzanak meg két személyt... a pörök irányításával és befejezésével... figyelembe véve, hogy e bűncselekmény mennyire elterjedt, mert nem fordítottak kellő gondot és figyelmet arra, hogy már csírájában kiirtsák... "

Jean Cadier Kálvin

Világis, csak, hogy senki félre ne értse(mivel a végén úgy tünik mintha ő írta volna alá).
Ezt nem Kálvin írta, hanem e miatt menekült.

Valszeg Erika, túlhúzta az idézésben a kijelölést véletlenül.

Köszi a pontosítást, Literaty!

Jean Cadier : Kálvin című könyvéből idéztem

a keresztyénség is a menekülés végett terjedt el
belecsaptak a közepébe és a hullámok végig vonulnak a földön, de nem elhalnak, hanem erősödnek......

Miért volt olyan nagy bűn, amit Kálvin tanított, miért volt ez Isten káromlás és ezért halálos bűn?

Mert talán földi érdekeket sértett, sokszor ez volt az első keresztyének vétke is.

www.fasor.hu (Igehirdetések archívuma/2009)

2009-02-08 10:00:00 Kálvin János élete és szolgálata Végh Tamás Zsid 13,7-8

Mindenkinek szeretettel ajánlom...

Willem Wan’t Spijker: Kálvin élete és teológiája. Kálvin Kiadó, Budapest, 2003, fordította Galsi Árpád (A fordítás alapjául szolgáló mű címe: Calvin. Biographie und Theologie. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2001)
Kálvin életének állomásai időrendben:
Franciaország a 16. század kezdetén (I.), Kálvin korai fejlődése (II.), Kálvin megtérése (III.), A keresztény vallás rendszere, Bázel (IV.), Genf 1536-1538 (V.), Strasbourg 1538-1541 (VI.), Genf 1541-1546: Szervezés (VII.), Genf 1546-1555: Krízis (VIII.), Genf 1555-1564: Konszolidáció (IX.), Kálvin teológiája (X.), Kálvin hatása (XI.).

Ezt a könyvet most olvasom.
Szóval Kálvin...
Hogyan lett 500 évvel ezelőtt a katolikus humanista gondolkodóból református egyházalapító?
Lépésről-lépésre haladok szinte Kálvinnal együtt, ... hogy bölcselkedése.. mert első 2 évben az akkori egyetemeken azt tanulták... csak békétlenséget szerzett neki. Figyelme azért fordult a Szentírás felé, mert lelkiismerete máshol nem talált nyugalmat, csak a bibliai prédikációkban. "Mert akárhányszor magamba szálltam, vagy szívem hozzád emelkedett, hatalmas félelem lett úrrá rajtam, melyet sehogy nem tudtam lecsillapítani, semmiféle elégtétel nem volt képes azt orvosolni."- írta belső vívódásairól.
Nekem sokat mondott.

Ezt törölni szerettem volna, mert megszerkesztettem kiemelésekkel, hogy könnyebben olvasható legyen. Legyetek szívesek törölni, nekem nem sikerült.

Négy adat arról, hogy jogi vagy teológiai tanulmányokat végzett-e Kálvin??

- 1523-ban Kálvin Párizsba utazott, hogy ott folytassa tanulmányait.
A College Montaigu-n az oktatás lényegében a "vitatkozás művészetének", ezen belül leginkább a skolasztika módszereinek elsajátítását helyezte előtérbe. Teológiát a szó szoros értelmében nem tanítottak, a hangsúlyt a retorika és a logika tudományára fektették. Az itt elérhető "tudományok licenciátusa" fokozat nyitotta meg az utat a tulajdonképpeni egyetemi képzés felé. Kálvin számára egyértelmű volt, hogy ez a korszak a teológiai tanulmányokra való felkészülés időszaka, hisz egyetértett apja szándékával, aki őt a papi hivatásra szánta...
- Mielőtt azonban elkezdhette volna a tulajdonképpeni egyetemi képzést, apja meggondolta magát: fiát a jogi tudományok felé irányította... A döntés kétségkívül azzal magyarázható, hogy Kálvin édesapja összekülönbözött a noyoni káptalannal (végül ki is közösítették őt).
- Édesapja iránti tiszteletből Kálvin 1527/28 fordulóján Orléansba költözött, s itt teljes odaadással a jogi stúdiumoknak szentelte figyelmét.Annak, hogy érdeklődése elfordult a hittudománytól, lehetett még egy oka,mégpedig az, hogy az a fajta teológia, amit az egyetemen akkoriban képviseltek, Kálvin számára nem lehetett túlságosan vonzó... unokatestvére, Olivétan megismertethette őt a vera religióval (az "igazi vallással"), s ez talán már akkor arra ösztönözte őt, hogy az egyház "babonaságaitól" elforduljon.
- Kálvin komolyan vette jogi tanulmányait... A jogtudomány mégsem okozott neki maradéktalan megelégedést... szíve a litterae felé húzta (szó szerint: irodalom; tkp. bölcsészettudomány).. élete, édesapja elhunytával (1531. május 26.) éles fordulatot vett. Ettől fogva teljesen a humanista képzésnek szentelhette magát. Ismét Párizsba ment, hogy ott a College Royalon folytassa tanulmányait. Itt különös figyelmet szenteltek a három klasszikus nyelv - a latin, a görög és a héber - oktatásának.


Forrás: Willem Wan’t Spijker: Kálvin élete és teológiája.[/quote]

Ez a logikai, skolasztikus, jogászi háttér szerintem alapvetően befolyásolta a munkáját és teológia kifelytéseit is.
Amely sokszor nagyon jó volt, de árnyoldalai is voltak.