és még egy gondolkodás mód fertőzheti meg Isten gyermekét, ha a másik felekezet rész szerinti hiányára tekint szinte folyamatosan, ezzel is bizonyítva saját felekezete (önmaga?) teljességét

Kedves Kuruc!

Elállt a lélegzetem hozzászólásodtól.

Hogy a reformáció túlzás volt a tekintetben, hogy nem csupán erkölcsi hiányosságait (= Egeket ostromló bűneit) kifogásolta a korabeli (katolikus) egyháznak, hanem hittételeit is?
Luther nemde éppen azokkal szállt szembe, s nem a gyalázatos gyakorlattal?

Ha valaki, én nagyon jól tudom, hogy nem túlzás bálványimádóknak mondani a katolikusokat. 42 évig magam is azt gyakoroltam, s nem a "hűtlen szerető igazságtalan túlzásai" mondatják ezt velem.
Készítettem tanulmányt is arról; miért nem lehetnek a katolikusok testvérei a protestánsoknak. Semmi köze ennek a szeretetlenséghez, kirekesztéshez, gőghöz.
Ha azok a testvérek, akiket Isten Szelleme újjászült, egyetlen családba érkeztetett, akkor ehhez a katolikusoknak tényszerűen nincs köze.
Ők olyan Istent imádnak, Akinek Mária személyében társmegváltóra volt szüksége.
A miséjük valódi bálványimádás, hiszen minden alkalommal megismétlik, megjelenítik Krisztus keresztáldozatát az oltáron. Csupán a vérét nem ontják újra. S ezt a Zsidó levéllel szembeszálló hittételt, mint legfőbb kincsét az egyháznak a papi hatalomnak Krisztusra visszavezethető hatalmával (???) magyarázzák. Ezzel a "hatalommal" - úgymond - belevarázsolják (a Mennyből lehívott Szentlélek segedelmével) az ostyába az Úr Jézus testét, a borba az Ő szentséges vérét.

Mi ez, ha nem borzalmas bálványimádás?

DE csak rajta, negligálja bárki a reformációt, mint Isten kivezetését a mocsárból!

Rám ne számítsatok.

Figyelő!

Nekem ez úgy jön le, mintha kiátkoztad volna a katolikusokat? Jól értem?

Persze vannak a katolikus felekezeten belül is (de erről te tudsz a legtöbbet) hitbeli és cselekedetbeli problémák, de a teljes katolikus felekezetet kiátkozni, azt még Luther sem tette, sőt még Kálvin sem. Remélem nem erről van szó.


Még akkor sem, ha az úrvacsorában vannak túlzások.
Még jó, hogy nem ez a megtérés alapja, sőt még csak nem is Mária túlmagyarázott szerepe.

De akkor mi is?

Egy Igehírdetést találtam, ahol Zimányi Józsi bácsi egy apáca hitét állítja példának az Igehirdetésében.
Az apáca gyűrűjén - aki őt ápolta egy kórházi ágyon - belül egy név volt. (ami később derült ki)
Józsi bácsi értetlenkedve kérdezte, hogy mire ez a jegygyűrű az apáca kezén?!?!

Az apáca levette a kezéről és megmutatta a nevet, ami bele volt vésve.
Nem Mária volt, hanem az Úr Jézus!

Az apácák Jézus menyasszonyának tekintik magukat...

Senkit nem átkozok ki, csupán az Ige alapján megállapítom, hogy hittételeik félre visznek, nem a Mennybe.
Jézus sem árkozta meg/ki a Samáriakat, de megállapította róluk, ha találkozott egy képviselőjükkel; közölte velük: nem Ábrahám Istenét imádják

fura egy Bibliád van...



az enyémben "csak" ez van (Ábrahámról egy szó se...)

Kedves Figyelő!

Mária társmegváltói címével kapcsolatban:
Közvetlen tapasztalat.
- Volt alkalmam katolikusokkal együtt dolgozni - (ökomenikus beteglátogató szolgálat) az egyik előadáson egy katolikus pap éppen erről beszélt, korrekt volt a hozzáállása. Egyértelműen arra tette a hangsúlyt, hogy egy Megváltó létezik mindenki számára, Aki az Úr Jézus Krisztus.
Nem hiszem, hogy ezt a maroknyi protestáns hallgató kedvéért tette volna, olyan benyomásom volt, hogy az előadása kifejezetten (mivel a szolgálat egyik pillére a valódi Megváltó irgalmasságának bemutatása a betegeknek) a katolikusoknak szólt.
Szóval - úgy gondolom, soxor nem is az egyházakkal és a tanításaikkal van a probléma, hanem a tagokkal, akik esetleg túl szeretnének jutni az Igazságon.

A misével kapcsolatban:
- az előadás után - egyedül a protestánsok közül - én is beálltam a sorba az ostyaosztásnál, mert a bor megvolt, a Szent Lélek rátette a pecsétjét, hogy ami elhangzott az igaz, a kenyér (ostya) pedig, ami az Úr Jézus összetört teste a közösség alapját megadja.
A többi sallang pedig, ami szétválaszt egyszerűen nem érdekel.
Nagyon áldott szolgálat - kívánom mindenkinek hogy tapasztalja meg.

Kedves Figyelő!

Nem most jöttem a falvédőről, úgyhogy nem volt meglepetés a számomra amit írtál. Tudom, hogy nem a katolikus emberekkel, hanem általad tévesnek tartott tanításokkal van valódi problémád. Tényleg megtartva a tiszteletet irántad, sajnos azt kell írnom, hogy nem tudok jelen tudásom alapján egyetérteni veled.

Az az igazság, hogy a mise értelmezése inkább mellékszál, számomra az engesztelő erejű szenvedés létének a kérdése igazán érdekes, meg a Krisztust hordozó ember hitért vállat szenvedése és Krisztus megváltó erejű szenvedése közti kapcsolat mélysége (hasonlóság, vagy valami titokzatos egység).

A mise ebből a szemponból kevésbé lényeges és nem az átváltoztatás mutatványát akartam védelmebe venni, hanem a misztikus egységet (amit a II. helvét hitvallás is tartalmaz) és a szenvedésben való valódi részesedést, ami nem az áldozat megismétlésnek minősül. Az eucharisztia kérdésével szétoffolnánk a topikot.

Inkább arra kérlek Téged is, másokat is, hogy véleményezzétek a Péter leveléből idézett igét.

1Pt. 3,19 Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak,

Ez a börtön gyanúm szerint nem földrajzilag határozható meg. Ha szellemileg, akkor nem a mennyre asszociálok. Ha a prédikál kifejezés van ott, akkor a hallgató tudatára való hatás cél kellett, hogy legyen. Nem hiszem, hogy Jézus azért prédikált, hogy az eleve elbukottaknak azt mondhassa, így kellett volna élnetek, de ezt csak azért mondtam el, hogy tudjátok, hogy mekkora pechetek van.

Szóval, teljesen biztos, hogy mindenkinek a sorsa eldől a halála pillanatáig?

Ui: a társmegváltó ötletéből nem lett hivatalos álláspont, az egy aláírásgyűjtési akció volt csupán, olyan kezdeményezés, mikor a protestánsok kanonizálni akarták a Zarándok útját.

Ez meg hogy jön ide?!:

ez meg fura helyzet: kedves kuruc, 100%-ig EGYETÉRTEK veled!

mégis úgy tűnik, mintha vitatkoznék, de csak próbálom érthetővé tenni, ami "hogy jött ide":

OK

Sajnos én magam bőbeszédű, pofázós ember vagyok, és úgy látszik, hogy ez vissza is hat, mert a félszavakból kevésbé értek meg dolgokat.

De a lényeg, hogy végül találkozott az értelmezési horizontunk.

Üdv.

A ma reggeli csendességemben újabb bizonyságát kaptam annak, hogy az Úr vezeti, erősíti gyermekét – választ ad a ki sem mondott kérdésére. Mert Benne és Általa nincsenek véletlenek…
A tegnapi, Kuruccal vitába szálló, impulzív beírásomat követően (ami hitem szerint az Ige tisztasága mellett, a katolicizmus szentségtelen rehabilitációja ellen keletkezett) a bibliaolvasásomban János apostol második leveléhez érkeztem. Az egyetlen fejezetből álló szakasz a következőket tartalmazza:

„Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is”. (8-9. vers)
Kérdem én: azokban a tanítókban, s az őt követőkben, akik számára szükség volt az apokrif iratok kanonizálására, a „szent hagyomány” dogmatizálására (amely ellenkezik Isten Igéjével),
emberek szentté avatására és ezzel az ÚR törvényét áthágni ( = „ne imádd, és ne tiszteld azokat”. Vagyis mindenre és mindenkire kiterjed e tilalom az Örökkévalón túl) – nos, azok nem mentek-e túl sokszorosan az apostoli levél megállapításán..? S amennyiben igen, létezhet-e bárki számára más, mint elhatárolódás? Mert erre is felszólít a Szentírás!

Lehet mindezt – amit én égi üzenetnek tekintek – relativizálni, bagatellizálni, bigott belemagyarázásnak minősíteni – kinek-kinek lelke rajta. Hiszen mindenki a maga urának áll vagy esik.


Egyébként nem nekem van fura Bibliám.... Nem idéztem belőle az általad és az árnyékban neked tapsoló által kifogásolt szakaszt, hanem értelmeztem, róla beszélve kisarkítottam. Ha az "ismeretlen Isten" kérdése rendben lett volna Jézus esetében a samiriakkal szemben, akkor Pál is hiába strapálta magát, a pogány templomban, az ismeretlen isten oltáránál..

Kedves Fony (avagy Halász?)!

A tétovázás nem véletlen, hiszen a zárójeles, egykori fórumtárs is gyakran hivatkozott kanonizált, katolikus szentekre, s egyéb vatikáni dogmára. S ha jól csalódom az ebbéli, éles pengeváltás késztette végleges (sértett?) moratóriumra...

Mindenesetre, ahhoz képest, amiket évekkel ez előtt figyelemre méltónak találtam megnyilatkozásaidban, mert biblikus tartalmúak voltak - nos ahhoz képest komoly változást vagyok kénytelen megállapítani nálad.
A jelek szerint az úr kiválasztottja vagy. Még ugyan rejtjelesen, de úgy tetszik; a te küldetésed a világgal (egyenlőre csak a Parókia portálon?) tudatni, hogy a Lutherrel kezdődő, nem kevés mártírral folytatódó protestantizmus nem Istentől való, a totális fertőből kivezető kegyelem és kényszerítő késztetés ("Itt állok, másként nem tehetek") volt, hanem túlbúzgó, felesleges, sőt káros kapkodás. Azért alkalmasint közöld velünk: mikor mész Rómába, a pápától bocsánatot kérni a világ protestánsai nevében, és esedezni a vatikáni kebelre visszafogadásért

ahelyett, hogy örülnék....

most nagyon szomorú vagyok...

és NEM VÁROM EL Tőled, hogy értsd... Fonytól se...

Bőven elég számodra (?), ha te érted érthetetlen tenmagad...

ámen