ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AKI VAGYOK
„Az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló.” l. Kor. 15, 10.
Az a mód, ahogy mi beszélünk folyton tehetetlenségünkről, megsértése a Teremtőnek. A hiányaink fölött való jajveszékelés Isten gyalázása, mintha Ő elhanyagolt volna minket. Tegyük szokásunkká, hogy Isten színe előtt vizsgáljuk meg azokat a dolgokat, amelyek megalázóaknak látszanak az emberek szemében, és akkor csodálkozni fogunk, milyen vakmerő kételkedések azok. ,Óh, én nem akarom azt mondani, hogy megszentelődött vagyok; én nem vagyok szent’. Mondd ezt Isten előtt, akkor ez azt jelenti: ,Nem, Uram, lehetetlen a Te számodra, hogy megválts és megszentelj engem; voltak olyan lehetőségek, amelyek nem állottak a rendelkezésemre; olyan sok a tökéletlenség az agyamban és a testemben; nem Uram, ez lehetetlen’. Lehet, hogy ez rendkívül alázatosan hangzik, de Isten előtt ez kihívó magatartás.
Azután azok a dolgok, amelyek talán alázatosan hangzanak Isten előtt, ellenkezően hangozhatnak az emberek előtt. Ha azt mondom: ,Köszönöm Istenem, tudom, hogy megváltottál és megszenteltél engem’, Isten szemében az alázatosság végző foka, mert azt fejezi ki, annyira tökéletesen átadtad magad Istennek, tudod, hogy igaza van Neki. Sohase törd a fejed, vajon alázatosan hangzik-e az emberek előtt, amit mondasz, hanem Isten előtt légy mindig alázatos, és hadd legyen Ő minden mindenekben.
Csak egy olyan viszony van, ami számításba jöhet, és ez a te személyes viszonyod a személyes Megváltóhoz és Úrhoz. Hadd vesszen minden más, de ezt az egyet tartsd meg minden áron, és akkor Isten valóra váltja célját a te életeden keresztül. Egyetlen egy élet is felbecsülhetetlen értékű lehet Isten célja szempontjából, és éppen a te életed lehet az.
|