SZÖKEVÉNY, VAGY TANÍTVÁNY?
„Ettől fogva sokan visszavonulának az Ő tanítványai közül és nem járnak vala többé Ővele.” Ján. 6, 66.
Amikor Isten látomást ad Lelke által az Igén keresztül arról, hogy mit akar, és lelked megremeg tőle, ha nem jársz annak a látomásnak a világosságában, olyan szempontnak a szolgaságába sülyedsz, amilyen sohasem volt Urunknak. A léleknek a mennyei látomással szemben való engedetlensége olyan szempontok szolgájává tesz, amelyek teljesen idegenek Jézus Krisztus számára. Ne tekints másra, és ne mondd: ,Ha annak lehetnek ilyen szempontjai, és mégis boldogul, miért ne boldogulhatnék én is?’ Neked a neked adott látomás világosságában kell járnod, és nem összehasonlítanod magad másokkal, vagy megítélned másokat; ennek Isten és ő közöttük kell elintéződnie. Amikor észreveszed, hogy olyan szempont, amelyben neked kedved telt, összeütközik a mennyei látomással, és vitába szállsz, akkor elkezdenek kifejlődni benned bizonyos dolgok: a vagyonnak és a személyes jognak az érzése. Olyan dolgok ezek, amelyekkel Jézus Krisztusnak semmi dolga sem volt. Ő mindig ellene volt ezeknek, mint amelyek minden Tőle idegen dolognak gyökerei. „Nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete”. (Lk 12, 15.) Ha nem ismerjük ezt föl, azért van ez, mert nem veszünk tudomást Urunk tanításának alapjáról.
Megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy hanyatt feküdjünk és elábrándozzunk régebbi, csodálatos élményeink emlékein. Ha van mérték az Új-Testamentumban, mely Isten világossága által kijelentetett, és mégsem tartod magad ahhoz és nincs is benned hajlandóság arra, hogy igyekezz azt elérni, ez már az elpártolás kezdete, mert azt jelenti, hogy lelkiismereted nem válaszol az igazságra. Nem maradhatsz többé ugyanaz, ha az igazság feltárult egyszer előtted. Az a pillanat jegyez el téged vagy továbbmenetelre, mint Jézus Krisztus hű tanítványát, vagy a szökevényként való hátramaradásra.
|