JÉZUS VAN A KÖZÉPPONTBAN (?)

"... Van egy lényeges ige, mely rávilágít minden tanítvány motivációjára – minél magasabb poszton van, annál inkább. Ez a János 7,18:
„Mert aki a magáét mondja, az magának keres dicsőséget. De aki annak a dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság.”

Gyönyörű érzés, amikor hallasz vagy látsz egy ismert keresztény vezetőt, és egy picit sem érzed az egóját, hogy ő mennyire áldott. Jézussal van elfoglalva, a saját személye el is enyészik utána, és benned csak a biztatás és a példa marad meg, hogy menj közelebb Jézushoz, és kövesd őt még komolyabban. Az óember nagyon ravasz, mert olyan is van, akiről mindig azt olvashatod, hogy ő mennyire áldott. Persze, nem így van felvezetve, és bizonyára nem szándékosan van ez így, de ott még nem történt meg az átállás.

Amíg még te is fontos vagy magadnak, és hízeleg az összehasonlítás, hogy áldottabb, tapasztaltabb vagy a melletted levőknél, addig amit adsz, az részben Jézus, részben pedig te. Aztán – jó esetben – jön a felismerés: az emberekben a jézusi marad meg, ami pedig az emberi rész, az tűnékeny, és hamar elpárolog.

Ha erre rájössz, akkor tudatosan elkezded kivonni magad az áldások továbbadásánál a képből, és ez a szándék átmegy a megáldottakhoz. Te nem leszel fontos, csak Jézus. Az egód méltatlankodik, de azt kíméletlenül ki kell iktatni, viszont az örömöd egyre nagyobb lesz, mert a dicsőség Jézusé lesz. És ez a dolgok természetes rendje, hiszen mindenünket kaptuk, és ha mindent jól elvégeztünk (létezik ilyen?), akkor hívhatjuk magunkat haszontalan szolgáknak..."

internetről - ezazanap magazin