GONDOLKOZZ JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT
„Imádkozzatok szüntelenül.” 1Tessz 5.17
Aszerint, hogy milyen fogalmaink vannak az imádságról, helyesen vagy helytelenül gondolkozunk arról. Ha az imádságot úgy fogjuk fel, mint a tüdők lélegzését és a szívünkből kiömlő vér keringését, akkor helyesen gondolkozunk. A vér szakadatlanul kering és a lélegzés szakadatlanul tart; nem vagyunk e folyamat tudatában, mégis megállás nélkül halad tovább. Nem vagyunk mindig tudatában annak, hogy Jézus tökéletes kapcsolatban tart minket Istennel; de ha engedelmeskedünk Neki, ez valóban így van. Az imádság nem külön gyakorlat, hanem maga az élet. Kerülj mindent, ami megállítja benned a röpke fohászkodások szárnyalását.
„Imádkozzatok szüntelenül”, azaz őrizd meg szívedben az Istenhez való rövid fohászkodások gyermeki szokását minden időben.
Jézus sohasem tesz említést meg nem hallgatott imádságról: Ő abban a határtalan bizonyosságban élt, hogy az ima mindig meghallgatásra talál. Meg van-e bennünk is a Lélek révén az a kimondhatatlan bizonyosság az imádság felől, ami Jézusban megvolt, avagy azokra az időkre gondolunk, amikor Isten látszólag nem felelt imádságainkra? „Mert aki kér, az kap.” (Mt 7.
. Mi azt mondjuk De nem..., nem... — Isten a legjobb módon hallgatja meg az imádságot, nemcsak néha, hanem mindig, bár a közvetlen felelet nem mindig azon a területen válik nyilvánvalóvá, amelyen mi szeretnők. Várjuk-e Istentől imáink meghallgatását?
Abban a veszedelemben forgunk, hogy vízzel eresztjük fel azokat a dolgokat, amiket Jézus mond és olyan jelentést adunk nekik, ami lehetőleg megfelel a józan észnek; de ha csak a józan észről lett volna szó, Neki nem lett volna érdemes beszélni felőlük. Amit Jézus mond az imádságról, az mind természetfeletti kinyilatkoztatás.