Akkor nézzük szépen sorjában:

Az van feljegyezve Jóbról, hogy:

"Tökéletes és igazságos volt, akit senki sem vádolhatott bűnnel."

Ezt a tényt az Örökkévaló is megerősíti:

8 Akkor az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Tökéletes és igazságos, senki sem vádolhatja bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól.”

Aztán az első csapássorozat után is kiállta a próbát:

"Jób mégsem vétkezett. Nem vádolta Istent."

Az Örökkévaló ismét kiáll Jób mellett:

„Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony, nincs hozzá fogható az egész Földön! Mert tökéletes és igazságos, és senki sem vádolhatja őt bűnnel. Tisztelettudó félelemmel közeledik Istenhez, és gyűlölettel fordul el a gonosztól. Megpróbáltál ugyan rávenni, hogy Jób ellen forduljak, hogy őt ok nélkül elpusztítsd —, de ő mégis erősen tartja magát ártatlanságában.”

Aztán az egészségét engedte elvenni az Úr, de csak azért, hogy a Sátánnal szemben bizonyíthassa Jób igaz voltát.

Tehát abban megegyezhetünk, hogy nem a bűnei miatt érték a csapások. Aztán a barátai, akiket nyomorult vigaszatlóknak nevez , (más fordítás szerint:Hitvány vigasztalók vagytok ti mindnyájan!) próbálkoznak magyarázattal szolgálni a kialakult helyzettel kapcsolatban.
Majd Jób is próbálkozik igazolni magát, melyre az Úr válaszol.

40 Majd az Örökkévaló ezt mondta Jóbnak:

2 „A Mindenhatóval akartál pereskedni,
folytatod-e még, vagy feladod?
Aki Istennel akar perelni,
hát feleljen neki!”

Ennek következménye az, hogy Jób bűnbánatot tart.

Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!«
Uram, bevallom: én vagyok az!
Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek,
amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.

Tehát én mint laikus úgy látom a fent leírtak alapján, hogy nem a bűnei miatt került a Sátán rostájába.
Bűnbánatot pedig azért kellett tartani, mert a megpróbáltatás idején meggondolatlanul olyan dolgokról beszélt, melyeket nem ért.



(Az idézeteket az alábbi linken elérhető fordításból idéztem)

http://www.biblegateway.com/versions/Hu ... -HU/#books

Itt látjuk tisztán, hogy mi a különbség az erkölcsi, vagy törvény szerinti bűnök és a BŰN között.

Jób BŰNE ez volt:

Felelt Jób, és ezt mondta az Úrnak:
42,2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál
42,3 Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
42,4 Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
42,5 Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
42,6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.

Korábban nem ismerte el Isten szuverenitását, ha úgy tetszik mindenhatóságát. (mert mi csak általunk pozitív oldaláról gondolunk bele a mindenhatóságba) 2. vers
Korábban olyat akart színről színre látni, aminek a befogadására egyetlen emberi értelem és szív sem elégséges. 3.vers
Korábban azt gondolta, hogy az Istent az embernek kell tanácsolnia, oktatnia, azaz az Isten tudása, szeretete alatta van az emberének. 4. vers
Korábban azt gondolta, hogy ismeri Istent, de a csapások után jutott el igaz Isten ismeretre. (Gyanítom, hogy viták által, Igék bemásolása által nem lehet eljutni olyan Isten ismeretre, amire Jób eljutott. Szeretnénk kikerülni a próbás helyzeteket, de ha valódi Isten ismeretre vágyunk, be kell szállni abba a hajóba, ami a Genezáreti tó legnagyobb viharába tart Jézussal a fedélzetén) 5. vers
És Jób valóban igaz ember volt, bűn nélkül való, mert a bűnét meglátva igaz bűnbánatra jutott Isten előtt. Sőt beszélt arról, hogy Megváltója utoljára meg fog állni a poránál.... 6. vers

Az Igék bemásolása káros is lehet, ha öncélú.

II. Királyok 2:23-25

Elizeus "onnan azután elment Bételbe. Miközben fölfelé ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két nőstény medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.”

*

Szabados Ádám magyarázata:
(internetről, parokia hu)

"... Az átok kimondásának helyszíne Bétel. Ez az epizód megrázó és felkavaró. Első olvasatra úgy tűnhet, mintha egy hiú és indulatos próféta sértettségében és hirtelen haragjában megátkozna ártatlanul viccelődő kisgyerekeket, Isten pedig hallgatna a prófétára, kegyetlenül megbüntetve a gyermekeket. Elizeus kopaszsága azonban a gyász jele volt. A megborotvált fej a gyász egyik kifejeződésének számított abban az időben, Elizeus valószínűleg Illés eltávozását gyászolta. A „Menj föl, kopasz!” felszólítás mögött az a kívánság állhatott, hogy Elizeus is távozzon el a földről. Ugyanaz az ige (הָלָע)szerepel itt, mint a 11. versben, ahol Illés felmeneteléről olvasunk. A fiatal fiúk (a héber szavak valószínűleg olyan kisebb fiúkra utalnak, akik már tudatában voltak cselekedeteiknek, ezért feleltek is érte) Isten emberét „küldték melegebb égtájakra”, azzal gúnyolódva, hogy ha Illést gyászolja, menjen ő is utána! Miért volt annyira súlyos ez a cselekedetük, hogy Elizeus megátkozta őket? Elizeusban Isten jelenléte volt Izráelben, a próféta magát Jahvét képviselte, ezek a fiúk az URat vetették el, amikor az ÚR prófétáját szólították fel távozásra. Könnyen lehet, hogy a szüleiktől hallották ezeket a szavakat a vacsoraasztalnál: „Menjen fel Elizeus is, ha már Illést siratja! Bárcsak békén hagyna minket, és nem folytatná azt, amit Illés csinált, aki miatt három és fél évig szárazság volt!”

A törvény megmondta előre, hogy a szülők hitetlenségét és bálványimádását a gyermekeikben is megbünteti: „megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig” (2Móz 34,7) A törvény átka magában foglalta, hogy a gyermekeknek is árt a szülők törvényszegése. „Ha mégis szembeszálltok velem, és nem akartok rám hallgatni, akkor hétszeresen verlek meg benneteket vétkeitek miatt. Rátok küldöm a mezei vadakat, és elragadják gyermekeiteket, kiirtják állataitokat, és megritkítanak benneteket, útjaitok kihaltak lesznek.” (3Móz 26,21-22) Ezékiel így prófétált később: „Éhséget és vadállatokat bocsátok rád, amelyek megfosztanak gyermekeidtől, dögvész és vérontás gázol át rajtad, és fegyvert bocsátok rád. Én, az ÚR, megmondtam!” (Ez 5,17)

Fontos tény, hogy a gyermekek Bételből jöttek ki. Bétel volt az a megszentelt hely, ahol Isten annak idején megjelent Jákóbnak (1Móz 28,16-19). Azonban a Királyok könyvében Bétel már az ott felállított oltár és borjú miatt kerül elő újra és újra: Jeroboám, Nébát fiának ez a vétke vitte vétekbe egész Izráelt. Az Elizeus által Bételben jelenvalóvá tett átok az egész város ellen szól: negyvenkét gyermeket gyászolt a családja ott, ahol a csúf oltár állt. Isten számon kérte a szülők vétkeit a gyermekeiken..."