|
Ap. Csel. 19, 1-22.
Micsoda mozgalmasság, micsoda lüktetés! A történések sohasem állnak meg, de amikor valóban a láthatatlan Szentlélek ereje lesz láthatóan nyilvánvalóvá a történésekben, akkor bizony „elközelített az Isten Országa”.
Ezért hát – térjetek meg (azaz: tartsatok bűnbánatot), és higgyetek Jézus Krisztusban, aki elvette bűneiteket, és veszitek a Szent Lélek ajándékát!
A 12 efézusi férfi – akik még „nem vettek Szent Lelket” – története eszembe juttatja hívő életem kezdetét. Akkor bizony nagy „divat” volt a Szentlélek keresztségét összekötni a nyelveken szólással, mint „bizonyítékkal”. Persze ez a kérdés mindig újból meg újból felüti a fejét, különösen, ha valaki tényleg szeretne – úgymond – „győzedelmes keresztyén életet élni.”
Én is azt szerettem volna élni, ezért nem csekély problémát okozott a kérdés: vajon vettem-e Szent Lelket? Honnan vehettem volna a választ? Természetesen a Bibliából. És ez igaz is. Csakhogy – „visszanézetből” – a Biblia az élet könyve, nem pedig tankönyv, ami azt jelenti, hogy értelmezni, magyarázni kell azt, arra hivatott tanítóknak.
Így van ez a Szentlélek keresztsége kérdésével is. Én hálás vagyok Istennek, hogy megnyugtató választ adott kérdésemre annakidején, amit most megosztanék Testvéreimmel is.
Két könyvben találtam meg a megnyugtató választ. Egyik: Watchman Nee: A normális keresztyén élet c. könyve. Arra emlékszem azzal kapcsolatban (mert most nincs kéznél az a könyv), hogy a Szentlélek elfogadása egyedül hit kérdése, tehát ha Krisztus hittel elfogadtam, lehetetlen, hogy ne kereszteltettem volna meg Szentlélekkel.
A másik könyv, (ami most is kéznél van, és amiből idézni is fogok), James H. Mr. Conkey: „A Szentlélek hármas titka” címet viseli. Én a magam részéről nem találtam még ehhez hasonlóan jó könyvet ebben a témában. (Sajnos, ma már szinte hozzáférhetetlen.). Ez alatt azt értem, hogy ez a legbiblikusabb, legelfogadhatóbb magyarázat a Szent Lélek keresztsége ügyében számomra.
Mi a lényege? Az, hogy a bibliai tanítást nem szabad összekeverni az esetleges tapasztalattal. Mert a bibliai tanítás a következő, Péter apostol pünkösdi prédikációjából: Térjetek meg (bűnbánatot tartsatok), higgyetek Jézus Krisztusban, és veszitek a Szentlélek ajándékát. Tehát a Szentlélek vételének két előfeltétele van: a bűnbánat, és a Jézusban való hit. Ha egyik is hiányzik, akkor nem történt meg a Szentlélek keresztsége.
Hadd idézzek most hosszabban ebből a könyvből a mai Igénk magyarázataként is:
„Az Ő bennlakásának titka - Feleletek egyes ellenvetésekre.
….Van a Szentléleknek olyan teljessége, amilyenben a legtöbb keresztyén nem részesül a megtéréskor, s ennélfogva az időt tekintve mintegy második tapasztalatnak jelölhető meg. De ez nem a Szentlélek ajándéka. Nem a Szentlélek vétele, nem a Szentlélek keresztsége,, amint azt Isten Igéje tanítja. A Szentlelket egyszersmindenkorra a megtérésnél kapjuk. Ő egy személy. Ő betér akkor egyszersmindenkorra, hogy megmaradjon.
Akkor nyerjük el Őt – bár talán nem adtuk oda magunkat egészen Neki – éspedig úgy a szolgálatra, mint az újjászületésre. Az Ő jelenlétének és erejének nagyobb megtapasztalása, amely előbb vagy utóbb követi a megtérést, nem a Szentlélek ajándéka, vétele vagy keresztsége, amint ezeket a kifejezéseket Isten használja, hanem a teljességre jutás, amely ama Szentléleknek való feltétlen odaadás következménye, aki már az újjászületésnél megadatott…..
De milyen volt az efézusi tanítványok helyzete, akiket arra utasítottak, hogy Szentlelket kell venniük, miután hívőkké lettek? Nem bizonyítja ez azt, hogy sokan, habár keresztyének, nem kapták a Szentlelket, s hogy éppen ez náluk az erő és győzelem hiányának a titka? Ha ezt a körülményt Isten Igéjének világosságánál előítélet nélkül vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy ez a gyakran idézett hely (Ap.Csel.19,2) nem úgy értendő, mintha a Szentlélek e vételének az újjászületés után kellene megtörténnie, hanem inkább Isten Igéjének legerősebb bizonyítékát nyújtja ez a hely arra vonatkozólag, hogy az apostolok a megtéréskor várták a Szentlélek vételét. Más szavakkal Pál apostol e pontban teljesen megegyezik Péter apostol tanításával. Az előző rész szerint az egyszerű feltételek, amelyeket Péter a Szentlélek adományának vételéül felállított, ezek voltak: bűnbánat, és az Úr Jézus bűnbocsánatában való hit. Csak e kettő volt szükséges. De ne felejtsük el, hogy mind a kettő lényeges. Egy önmagában nem elégséges. Szükséges, hogy az ember megbánja bűnét és higgyen. Egyedül a bűnbánat, bűntől való elfordulás, az Úr Jézus Krisztus bűnbocsánatában való hit nélkül nem hozhatja meg az embernek a Szentlélek adományát, mert a lényeges feltételek egyike hiányzik. Nem kell többet tennünk, mint amit Isten kíván tőlünk, de kevesebbet se merészeljünk tenni. Ezt Isten országának minden munkása meg fogja erősíteni. Milyen sokszor találkozunk olyan üdvkeresővel, aki sohasem kaphatja meg a békességet és a Szentlélek bizonyságát, mert egy titkos bűnét nem adta fel, tehát bűnbánata hiányos.
Másrészt őszinte bűnbánó lélek nem juthat békességre, mert egyszerűen nem akarja hinni, hogy Jézus eleget tett helyette is bűnei bocsánatára. Sok ilyen eset által igazolva lesz Isten Igéjének e nagy igazsága, t.i. hogy csak két lényeges feltétel van a Szentlélek ajándékának elfogadásához: bűnbánat és hit; és hogy egyedüli ok, amiért nem kapja meg valaki ezt az ajándékot, abban áll, hogy nem bánta meg bűnét, vagy hogy nem hisz a Jézus Krisztus bűnbocsánatában.
Ezt az igazságot tartva szem előtt, vegyük át a 19, 1-6. verseit. Pál Efézusba jön, és talál bizonyos tanítványokat, akiket, mint láttuk, nem így kérdez: „Vettetek-e Szentlelket, minekutána hívőkké lettetek”, hanem helyes fordítás szerint: „Vettetek-e Szentlelket, mikor hívőkké lettetek?” (Czeglédy). Ez azt jelenti: Pál elvárja, hogy a megtéréssel egyidőben a Szentlelket is elnyerték. Mikor tagadó választ adnak, Pál rögtön az okát kutatja, éspedig a Péter által lefektetett feltételekkel teljesen megegyezőleg jár el, ahogy ezt már idéztük: „Hát akkor mire keresztelkedtetek meg?” kérdi Pál, s ők felelik: „A János keresztségére.” „Óh igen”, feleli Pál rögtön, „de nem tudjátok, hogy János csak a megtérésre (bűnbánat) keresztelt, azonban a bűnbánat nem elegendő, hogy a Szentlélek adományát elnyerjük; hinnetek kell a Jézus Krisztusban.” Mikor ezt hallották, hittek a Jézus Krisztusban, megkeresztelkedtek az Ő nevére és vették a Szentlelket.
Ők azelőtt nem voltak olyan hívők, mint mi vagyunk. Hívők voltak, de az ó-szövetség, és nem az új szerint. Csak a János által megtértekhez számíthatók, akik nem vehették a Szentlélek ajándékát, mivel csak az egyik feltételt teljesítették, t.i. a bűnbánatot. Semmi esetre sem voltak olyan hívők, mint mi vagyunk, s nem lehet őket mint bizonyítékokat felhozni arra, hogy a hívők a Szentlelket megtérésük után mint második tapasztalatot nyerik el; mert határozott tudomásunk van róla, hogy ezideig egyáltalán nem is hittek Jézus Krisztusban. Pál egyszerűen közölte velük a még hiányzó újtestamentumi megváltás feltételét, t.i. a Jézus Krisztusban való hitet, amelyre a bűneik megbánásánál kellett volna őket utasítani. Ugyanabban a helyzetben voltak, mint ahogy ma áll a bűnbánó, aki őszintén megbánja bűneit, de még nem jutott el odáig, hogy higgyen az Úr Jézus Krisztusban a bűnök bocsánatára. Ez akkor sem volt elégséges a Szentlélek ajándékának vételéhez, mint ahogy nem volna elégséges ma sem. Így azonban az összefüggés világosan megmutatja nekünk, hogyan kell ezt a sokat vitatott helyet értelmezni.”
Idézet vége.
_________________
Tanuljunk (elsősorban) az Úrban megbízható református tanítóinktól!
|
