Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 116 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 8  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. máj. 17., csütörtök 07:13 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Sziasztok!

A Programok topikban előre jeleztem a Biatorbágyi Magyar Belmisszió 50 éves fennállása alkalmából rendezett csendesnapot (2007.máj.6.). Ezen a csendesnapon jelentetett meg a misszió egy kiadványt „50 éve Isten szolgálatában” címmel, melyben bizonyságot tesznek a hitükről, Torbágyhoz kapcsolódásuk okairól azok, akik valamilyen szolgálatot vállaltak a misszióban.

Egy lelkész bizonyságtétele:

Torbágy előtt és Torbágy után

Életünkben és szolgálatunkban Isten szeretete olyan karakteres változást hozott az első csendeshéttel már, hogy a fenti cím nem túlzás. A 80-as évek elején – 10 évi lelkipásztori szolgálat után – kimerülve, megfáradva „húztuk az igát” feleségemmel együtt. Ő kisgyermekeink nevelésével és a gyógyszerészi munkával, ügyeletekkel, egy nagy gyülekezet lelkipásztornéi teendőivel küszködött, én pedig reggeltől estig szolgáltam az ország egyik legjobbnak tartott gyülekezetében, Fóton.
Öt év telt el az ottani életünkből, amikor halálosan kimerülve megpróbáltam elszökni egy jóval kisebb gyülekezetbe. Nem sikerült. De a fóti gyülekezetet sikerült megsérteni és a bálványozott személyem és szolgálatom sokak szemében összetört. Külsőleg az öt év alatt virágzott a gyülekezet, sok-sok gyermek, szép ifjúsági kör és más mutatók is a kibontakozásról, növekedésről beszéltek. Ifjúsági konferenciákon, evangelizációs heteken hirdettem az igét, egyike voltam a „sikeres” fiatal lelkészeknek. Eközben elvesztettem hívő életem és szolgálatom fonalát, valójában nem tudtam, hogy honnan hova megyünk, próbáltam eleget tenni a kihívásoknak és hűségesen őriztem a látszatot, elfogadva, hogy úgy látszik, felnőtt fejjel örömtelenebb és fakóbb a hívő élet, mint amikor gyermek-ifjún elindultam benne. Feleségem egyszer keserűen ezt mondta nekem: - Ha az a güzülés jelenti a hívő életet, amit te keresztyénség címszó alatt végbe viszel, akkor én abból nem kérek, de másoknak sem tudom ajánlani. – Ilyen helyzetben érte el őt egy meghívás 1982 nyarán egy „papné csendeshétre” Torbágyra. Nem kis vívódás után azzal a gondolattal ment el, rosszabb már nem lesz a helyzetem ezzel a héttel sem. – Kicserélve, új élettel érkezett haza. Minden megváltozott. Nagy örömmel láttam boldog páromat, aki első örömében máris fiatalasszonyokkal tért vissza „a Hegyre”, akik megtértek és kis imakört alakítottak. – Úgy könyveltük el az eseményeket, hogy erre vártunk régóta, végre ő is felzárkózott hívő férjéhez… Fél évre rá én is elmentem egy férfi hétre, mondván, látnom kell, hova küldünk, viszünk gyülekezeti tagokat. Meglehetősen fáradtan és „sebeimet nyalogatva” érkeztem, ahogy megfogalmaztam a morzsaszedegetésnél: „Vigyáztam, nehogy korpa közé keveredjek és megegyenek a disznók”. Liza néni megköszönte a megtisztelő titulust. – De nem vigyáztam eléggé, mert a harmadik napra már világossá tette az Úr, nem a „szolgálat mártírja” vagyok, hanem bűnös szolga, aki önmagának igyekszik tetszeni és „szép zeneszó” mellett a kárhozat felé segíti az egész gyülekezetet, mivel nem mondja meg az igazságot, csak annyit belőle, amit mindenki szívesen fogad. Mondanom sem kell, milyen tusakodás kezdődött bennem. De fél napi tiltakozás után „megadtam magam”, igazat adtam Istennek és kértem a bocsánatát. Azt is elmondtam: - Uram, nem tudok más lenni. Minden gesztusommal, egész lényemmel csak így tudok cselekedni. Ha tudsz mást kezdeni velem, itt vagyok, odaadom magam egészen. – Megkaptam a jóeli igét: „Kipótolom nektek az esztendőket…” – Vasárnap az otthoni istentiszteleten beszámoltam a gyülekezetnek, mi történt velem. Azt is hozzá tettem, hogy nem helycsere, hanem szívcsere kell a pásztornak.. – Amit Isten velünk a következő csaknem másfél évtizedben cselekedett, azt csak térdre borulva, megrendülve mondhatom el: 80- 100 ember megtérését éltük át, a gyülekezet újjáépülését, külsőleg parókia, gyülekezeti ház, még saját ház építésének minden munkáját is, és olyan szép éveket, izgalmas, eseménydús ébredést, amiről álmodni sem mertünk. – Azóta már Budapesten a fasori gyülekezetben szolgálunk, 12 év eltelt itt is. A fővárosi gyülekezetben is ugyanaz az Úr és az ébredés áldott, küzdelmes, örömteli évei folynak…
Hátam mögött lelkipásztorok összesúgtak: - „Olyan jó fej volt Végh Tamás, és ő is „közéjük” keveredett, de kár érte!” – Én pedig áldom az Urat, hogy nem hagyott „gürizni” tovább és emberek tetszését keresgélni,hanem megítélt, felemelt és megtartott,hogy másokat is az Élet Urához vezethessek.
1983 óta egyetlen évet sem hagytam ki, hogy ne menjek csendeshétre. Hamarosan szolgálni kezdtem a heteken, de igazából „kezelésre”, „szervízbe” jövök – hálás szívvel.
Mindenért, mindezekért pedig Istené legyen a dicsőség!

Végh Tamás lelkész – Budapest Városligeti Fasor”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 15., péntek 08:55 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Életem csodái

„Ímé én, az Úr Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem” (Jeremiás 32:27)

Ugyanez az ige az újfordítású Bibliában:

„Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?”


Ezt az igét a konfirmációmra egy nagyon idős nénitől kaptam Pasaréten, akit tolókocsiban toltak be minden vasárnap a templomba és minden konfirmandust megajándékozott egy igével. Ez a néni mindenkiért külön-külön is imádkozott, ismeretlenül is, és mivel mozogni már alig tudott, szinte állandóan imádkozott. Rendkívül tiszta tekintete és beszéde volt, nagy hatással volt rám akkoriban.
Szeretnék ennek az igének a kapcsán az eddigi életemben átélt „kis csodákról” beszélni. „Kis csodának” azért nevezem ezeket, mert egy kívülálló számára ezek nem csodák. Leginkább véletlennek vagy szerencsének tulajdonítják. Nekem viszont az életem egy adott pillanatában nagyon is nagy csodáknak bizonyultak. Mindig megdöbbentett, mikor az Isten egyértelműen szólt hozzám, vagy szólt bele az életembe. Ez mindig térdre kényszerített, és hálaadásra, akkor is, ha éppen figyelmeztetett az Isten általa.
Úgy gondolom, napjainkban ritkán láthatunk olyan csodákat, amilyenek a Bibliában vannak leírva. Gondolok itt a kenyérszaporításra, vagy Jézus csodálatos gyógyításaira, vagy a Vörös-tenger szétválására. De a hívő ember észreveheti, hogy ma is történnek csodák, akár gyógyulások, vagy kisebb horderejű dolgok is, amik vagy imádságra, vagy anélkül történnek, de tudjuk, hogy az Úr szólt bele az életünkbe, vagy rajtunk keresztül mások életébe.

Az első ilyen csoda, amit átéltem és felfogtam, 23 éves koromban, egy augusztus vasárnap történt. Ekkor már járogattam vasárnaponként egy református gyülekezetbe. Az aznapi ige az 1Mózes 37:3 volt : „De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öreg korában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki.”

Igazából már nem emlékszem a teljes igehirdetésre, csak annyi jutott el a szívem mélyére, hogy mi az, amit mindennél fontosabbnak tartok az életemben. Sokat nem kellett gondolkodnom rajta, mert akkor már több mint egy éve minden nap azért imádkoztam Istenhez, hogy adjon nekünk gyermeket. És aznap megértettem, hogy ez bűn. Nem az, hogy gyereket akarok, hanem, hogy ezt mindennél fontosabbnak tartom. Aznap délután el tudtam mondani Istennek, hogy bocsássa meg ezt nekem, és ha nem akar, ne adjon gyermeket, adjon más célt az életembe. Még abban a hónapban teherbe estem. És ezt a mai napig is csodaként élem meg, hogy elég volt csak rábólintani egyszer az Isten akaratára és Ő rögtön megajándékozott a szívem kérésével.
Igazán ettől fogva kezdtem komolyan venni az Isten igéjét, hogy az ma is élő ige, ma is tud szólni hozzánk, ma is csodák történnek általa.

Röviden elmondom a megtérésem előtti életemet is, mert úgy hiszem, hogy nem véletlen, hogy milyen családba születünk és milyen gyermekkorunk volt. Szüleim, nagyszüleim értelmiségiek voltak, tanárok, mérnökök. Édesanyám és anyai felmenőim reformátusok, édesapám és családja római katolikusok. Szüleim mindketten Istenhívők is voltak. Édesapám merev katolikus törvények között élte meg a hitét, amibe kevés szeretet fért, édesanyám félárva lévén a Baár-Madasban és a pasaréti gyülekezetben nevelkedett. Édesanyám nem éppen szerelemből, inkább elkeseredettségében ment férjhez. A házasságuk nem sokáig tartott, édesapám 3 hónapos koromban visszaköltözött a nagymamához, aztán hivatalosan is elváltak. Mindenesetre engem nagyon hamar katolikusnak kereszteltek, pár napos koromban kihívták a papot, hogy kereszteljen meg. Anyukám ugyan az esküvőjén reverzálist adott és megígérte, hogy a gyerekeit katolikus hitben fogja nevelni, de apukámék csak féltettek a „rossz befolyástól”. De anyukám megtartotta, amit ígért, és míg ő református gyülekezetbe járt, engem a katolikus templomba küldött. Oda jártam misére, hittanra, ott voltam elsőáldozó. Nem mondhatom, hogy ez rossz volt. Nagy szeretettel tanítgattak minket ott a kispapok. De valahogy egyedül éreztem magam, mert míg másoknak az egész családja oda járt, én mindig a szomszéd családokkal jártam.
Kamasz koromban egy ideig hátat fordítottam a templomnak. Úgy gondoltam, annyira nem ésszerű, racionális ez az egész hit, hogy értelmes ember, aki járatos a természettudományokban, nem is hihet benne. Nem tartott sokáig ez az állapot, csak hiányzott valami az életemből, ezért középiskolás barátnőimmel kerestünk magunknak gyülekezetet. Jártunk katolikus ifire is, de eljutottunk a Torockó-térre is, református ifire. Érdekes módon ez utóbbitól nagyon megijedtünk, mikor azt kérték, hogy mutatkozzunk be és meséljünk magunkról. Nem is mentünk oda többet. Maradt a vasárnapi misére járás és az akkori fiatalok megszokott élete. Férjemmel egyébként még ekkoriban ismerkedtem meg. Első gimnazista voltam, amikor egy barátnőm bemutatta. Évekig jártunk, aztán évekig nem is láttuk egymást, aztán az egyetemi éveim vége felé újra kezdtük a kapcsolatunkat és rá egy évre össze is házasodtunk. Református templomban volt az esküvőnk, férjemet reformátusnak keresztelték, de ő nem vette még annyira sem komolyan a vallást, mint én. Ezután is jártam templomba vasárnaponként, mivel anyukám a Torockó-térre járt, mentem én is vele. Megfogott Cseri Kálmán igehirdetése, olyan logikusan, hitelesen magyarázta az igét, hogy még az én nagyon földhözragadt racionalizmusomat is legyőzte. Nem tudom pontosan a megtérésem dátumát, egy, vagy talán két év is volt, mire az alapvető kérdésekben meggyőzött az ige. Nagyon nehezen fogadtam el, hogy én is bűnös vagyok, és megtérésre van szükségem. Alapvetően jó embernek gondoltam magam, aki ráadásul hisz Istenben. Ha néha tettem is rosszat, azt meggyóntam és el volt felejtve. Nagyon nehéz volt elfogadnom azt is, hogy ez a világ a kárhozat felé tart, hogy egyre gonoszabb, egyre hitetlenebb, egyre szeretetlenebb. Úgy gondoltam régebben, hogy a világ fejlődik, egyre humánusabb, gazdagabb, okosabb az emberiség, egyre több problémát megold, legyőz. Szóval volt mit átalakítanom a gondolkodásomban. Két évig jártam konfirmáció-előkészítőre, rengeteget tanultam és kaptam ezeken az alkalmakon. 27 évesen konfirmáltam Pasaréten, ott kaptam a Jeremiási igét, amivel kezdtem a bizonyságtételem.

Egy másik csoda is eszembe jut, mikor új gyülekezetet kerestem. 1990-ben, ősszel költöztünk Újpestre, a második gyermekem akkor 3 hónapos volt. Nagyon nehezen jutottam el mellőle Pasarétre, általában csak vasárnap. Borzasztóan hiányzott a bibliaóra, a csoportunk. Körülnéztem persze itt Újpesten is, a Belsővárosban és az Attila utcában is, de csak mint egy idegen hallgattam meg a vasárnapi igehirdetést. Hetekig senki nem szólított meg, én sem szólítottam meg senkit, csak imádkoztam, hogy adjon nekem Isten gyülekezetet. Decemberben kaptam egy meghívót Pasarétre, a régi konfirmandusokat hívták meg egy beszélgetésre. Megkérdezték, ki hogyan haladt a hit útján. Én elmondtam, hogy leginkább csak visszafejlődtem, mert egyedül nehéz járni, és alig-alig jutok el igehirdetésre vagy közösségbe. Meghívottként éppen ott volt ezen az alkalmon Végh Tamás is, azt mondta, ő ismer egy gyülekezetet Káposztásmegyeren, egy nagyon családias kis gyülekezetet, ahol sok a fiatal és sok kisgyerekes is van. Menjek el és próbáljam meg. Újévi istentiszteletre már oda mentem és Csere Gábor rögtön megszólított, kedvesen hívogatott, úgyhogy ott is ragadtam. Ennek most tizenöt éve. Voltak testvérek, akik érdeklődtek, voltak családi bibliaórák, volt sok család hasonló korú gyerekkel, szóval nagyon hálás voltam Istennek, hogy így mutatott helyet nekem. (Azóta sem volt ilyen „régi” konfirmandusoknak szóló alkalom.)
Így adott Isten gyermeket, gyülekezetet, aztán elmondom, hogyan kaptam értelmes munkát.

Az egyetem befejezése után egy gyógyszergyári kutatólaborba mentem dolgozni. A végzősöknek hirdetett helyek közül ez fizetett a legjobban; tiszta, komoly munkának tűnt. Aztán egy olyan csoportvezetőnő mellé kerültem, aki csak magában bízott, ezért aztán semmi értelmes munkát nem adott. Mondogatta ugyan, hogy majd milyen jó témákat fogok kapni, de soha semmi nem lett belőle. Minden próbálkozásomat elfojtotta és teljesen aláásta az önbecsülésemet. Az egyetemen még kitűnő tanuló voltam, itt meg feleslegesnek éreztem magam. Hiába panaszkodtam az osztályvezetőmnek, tehetetlen volt ezzel a hölggyel szemben, mert ugyanakkor rendkívül okos és szorgalmas volt, aki kiválóan végezte a munkáját. Aztán hat évig GYES-en voltam a két nagyobbik gyerekemmel és mikor visszamentem dolgozni, megint csak ugyanarra a helyre mehettem. Gyűlöltem bejárni, három évig szinte semmit sem csináltam, legfeljebb nyelvet tanultam és tanfolyamokra jártam.
Sokat imádkoztam, hogy adjon más helyet az Úr. Aztán megint GYES-en voltam a harmadik gyermekemmel, és pont mire lejáróban volt a három év, nyugdíjba ment a régi osztályvezetőm, aki ragaszkodott hozzá, hogy e mellett a hölgy mellett dolgozzam, és pont ekkor ment el máshova dolgozni egy másik csoportba n lévő kollégám. Felhívott az új főnököm, hogy nem lenne-e kedvem ebbe a másik csoportba visszajönni.
Ezeket az időzítéseket neveztem én „kis csodáknak” az életemben, ami önmagában nem az, de hogy pont akkor és ott történt, abban felismerhetem Isten gondviselését. Azóta is hálás vagyok Istennek a munkámért, mert nagyon szeretem, és ha sok munkám van, mindig visszagondolok rá, hogy milyen rossz volt, mikor semmilyen nem volt.

Elmondok még egy számomra megoldhatatlannak tűnő problémát az életemből. Jó ideig éltem felemás igában. Sokszor nagyon el voltam keseredve, hogy a férjem miért nem érti meg, amit én már megértettem Istennel kapcsolatban. Általában nem volt ellenséges velem, de volt olyan, hogy gúnyt éreztem a hitemmel kapcsolatban, vagy nagyon elutasító volt, bármilyen alkalomra is hívtam el. Egy ideig rendszeresen imádkoztam érte, de aztán lemondtam róla. Emlékszem, egyszer kérdezte Csere Gábor, hogy mi van Olivérrel, és én azt feleltem, nem hiszem, hogy valaha is eljönne velem a templomba vagy megtérne. Azt mondta Gábor, ne mondjak ilyet, nehogy azt felelje rá az Isten, hogy legyen a te hited szerint. Beláttam, hogy ez igaz és megvallottam a hitetlenségemet. Hála Istennek, nem az én hitetlenségem szerint történt, mert a nagymamája halála óta nemcsak ő, de az édesanyja is érdeklődni kezdett a hit iránt és mindketten járnak rendszeresen gyülekezetbe és egészen átalakult a gondolkodásmódjuk. Ebben is igaz volt az ige: „…vajon van-e valami lehetetlen nékem?”

Az elmondottakból úgy tűnik, hogy minden ilyen simán oldódott meg az életünkben, amiért csak imádkoztam. De sokszor évekig vártam az imameghallgatásra. Olivér pl. több, mint tíz évig egyáltalán nem érdeklődött a hit iránt a házasságunk alatt. Ugyanígy több mint tíz évig imádkoztam azért, hogy értelmes munkát kapjak, az első gyerekünkre is két évet vártunk. És voltak dolgok, amiket kértem, de nem kaptam meg, pl. hogy édesanyám gyógyuljon meg a rákból.
De mindaz, amit eddig megláttam és megértettem az életemben az Isten munkájából, segít a továbbiakban. Nagyon jó visszaemlékezni ezekre a csodákra, erőt és hitet ad az elkövetkező problémákhoz.

Két egészen apró esettel szeretném befejezni a bizonyságtételem, amire viszont még húsz év után is visszaemlékszem.
Gyógyszerész gyakornok voltam egy patikában. Ebben a patikában az volt a szokás, hogy az étolajat nem a közértből vették a dolgozók, hanem kimérték maguknak a patikai készletből és kifizették a pénztárban. Nekem is szóltak, hogy miért nem viszek én is haza, így olcsóbb. Kapva-kaptam az alkalmon és kifizettem egy liter olajat és 2 db literes üveget töltöttem tele, mert senki sem nézte, hogy valóban mennyit viszünk el. Este sietve mentem haza és a szatyrom nekicsapódott az öltözőajtónak. Az egyik üveg eltört és szétfolyt egy liter olaj. Azon kívül, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben és fel is kellett mosni azt a liter olajat, mégis egészen megdöbbentem azon, hogy Isten mennyire figyel rám. Nem engedi, hogy csaljak. Ha egy litert fizettem ki, az megmaradt. Csak a ki nem fizetett olaj tört össze.

A másik emlékezetes eset a lányom kiskorában történt. Talán három vagy négy éves volt Eszter, mentünk vele a gyerekorvoshoz. Volt neki egy rongyikája, a „Tetuka”, amit mindenhova vinnünk kellett. Azzal aludt el, azzal ébredt, mindig nálunk kellett hogy legyen. Ez a „Tetuka” eltűnt az orvoshoz menet, vagy az orvosnál. Mindenhol kerestük, kétszer végigjártuk az utat hazáig és vissza. Átkutattuk az orvosi rendelőt. Nagy volt a kétségbeesés, én meg egészen tehetetlennek éreztem magam. Akkor eszembe jutott, hogy még nem is imádkoztunk azért, hogy megtaláljuk. De rögtön elfogott a kételkedés is, hogy mi van, ha imádkozunk érte, és mégse találjuk meg? Mit fog akkor az én pici lányom gondolni Istenről?
De azért mégis csak imádkoztunk érte, nagyon egyszerűen. És mikor egy kicsit megnyugodva hazafelé mentünk, egyszer csak ott volt a „Tetuka” egy csatornafedlapon. Azon az úton, amin már kétszer végigmentünk előtte, és nem találtuk. Ma sem értem, hogy történt, de biztos, hogy így volt és számomra egyértelmű volt, hogy Isten így mutatkozik be egy pici gyereknek is.

Budapest, 2005. június

Tóthné Lauritz Mária

/Vallomások : Bizonyságtételek Isten dicsőségére és a káposztásmegyeri templom megépülésére. – Bp. Letter-Print Kft., 2006./


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Bizonyságtevő élet
HozzászólásElküldve: 2007. júl. 18., szerda 02:06 
GONDOLATOK A BIZONYSÁGTEVŐ ÉLETHEZ.

"A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."
Roma 10,17

-- Ha az Ur megajándékozott már élő, valóságos hittel, külön biztatás
sem kell,- a szivünk megtelik az átélt megtérésünk csodájával és ki akar
csordulni.- Nem mindegy azonban, hogy miről beszélünk ! Sokszor bele-
esünk abba a csapdába, hogy a magunk élményeit soroljuk, hiszen azzal
van tele a szivünk!

- Istenünk azonban megállit ! ---- Nem a magunk élményeiről, hanem az
Ur Jézus nagy tetteiről kell beszélnünk.- Kérni kell a Szentlélek vezetését,
mert csak a SZENTLÉLEK INDITÁSÁNAK ENGEDELMESKEDŐ BIZONYSÁG-
TÉTEL TUDJA TOVÁBBADNI Isten Igéjét, a Krisztus beszédét.

Ma már nem álomban ad Isten Kijelentést, mert van Bibliánk !!! - Isten
ÖNKIJELENTÉSE az IGÉBE van belerejtve,- amelyet az embereken keresz-
tül hirdettet.

-Nem az ember a fontos, hanem az IGE, de Isten rendelése, hogy akihez
már eljutott az Ő szava, -adja tovább !! Ez Jézus missziói parancsa !

- És ebben az a legfontosabb, hogy nem nekünk kell erölködni, mit mond-
junk,--- hanem Jézus maga lesz velünk és bennünk, aki szól. Csak az Ő
Igéjének van ereje, hatalma véghezvinni azt a csodát,- hogy "nem tér
vissza üresen, hanem megcselekszi azt, amiért küldöttem." -
De csak ha a Szentlélekkel járjuk az engedelmesség utját.

"Szólj Uram, szólj nekem. És felelni néked igy fogok: Küldj Uram s jól tudod,- Utaidra vigan indulok." (St) :*:

Linda


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 18., szerda 06:39 
Ámen!


Vissza a tetejére
  
 

Re: Bizonyságtevő élet
HozzászólásElküldve: 2007. júl. 20., péntek 07:02 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
Linda írta:
GONDOLATOK A BIZONYSÁGTEVŐ ÉLETHEZ.

"A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."
Roma 10,17

-- Ha az Ur megajándékozott már élő, valóságos hittel, külön biztatás
sem kell,- a szivünk megtelik az átélt megtérésünk csodájával és ki akar
csordulni.- Nem mindegy azonban, hogy miről beszélünk ! Sokszor bele-
esünk abba a csapdába, hogy a magunk élményeit soroljuk, hiszen azzal
van tele a szivünk!

- Istenünk azonban megállit ! ---- Nem a magunk élményeiről, hanem az
Ur Jézus nagy tetteiről kell beszélnünk.- Kérni kell a Szentlélek vezetését,
mert csak a SZENTLÉLEK INDITÁSÁNAK ENGEDELMESKEDŐ BIZONYSÁG-
TÉTEL TUDJA TOVÁBBADNI Isten Igéjét, a Krisztus beszédét.

Ma már nem álomban ad Isten Kijelentést, mert van Bibliánk !!! - Isten
ÖNKIJELENTÉSE az IGÉBE van belerejtve,- amelyet az embereken keresz-
tül hirdettet.

-Nem az ember a fontos, hanem az IGE, de Isten rendelése, hogy akihez
már eljutott az Ő szava, -adja tovább !! Ez Jézus missziói parancsa !

- És ebben az a legfontosabb, hogy nem nekünk kell erölködni, mit mond-
junk,--- hanem Jézus maga lesz velünk és bennünk, aki szól. Csak az Ő
Igéjének van ereje, hatalma véghezvinni azt a csodát,- hogy "nem tér
vissza üresen, hanem megcselekszi azt, amiért küldöttem." -
De csak ha a Szentlélekkel járjuk az engedelmesség utját.

"Szólj Uram, szólj nekem. És felelni néked igy fogok: Küldj Uram s jól tudod,- Utaidra vigan indulok." (St) :*:

Linda


nagyszerű!

GYAKORLATBAN?

NYILVÁN konfirmandus-felkészítés, NYILVÁN gyülekezeti szolgálat...

de "a világ felé"? HOGYAN?

sok mindent láttam, angoltábortól a nyugati téri aluljáróban hirdetett igén keresztül bűvész-evangélizációig bezárólag

az elmélet szép... és a GYAKORLAT?

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Bizonyságtevő élet
HozzászólásElküldve: 2007. júl. 21., szombat 01:40 
nagyszerű!

GYAKORLATBAN?

NYILVÁN konfirmandus-felkészítés, NYILVÁN gyülekezeti szolgálat...

de "a világ felé"? HOGYAN?

sok mindent láttam, angoltábortól a nyugati téri aluljáróban hirdetett igén keresztül bűvész-evangélizációig bezárólag

az elmélet szép... és a GYAKORLAT?[/quote][quote][/quote]


Kedves Net!

-Bizony nagyon igaz, hogy a megvalósitás nélküli elmélet csak "önépités."
De azért mégiscsak ez az alapja a gyakorlatnak ! Nem ? Miért tanulunk
7 éves korunktól iskolai tudományokat,--- ha az elmélet nem érne sem-
mit ?

-A keresztyén szolgálat a "világ felé" a Krisztustól kapott uj élet alapjain
álló misszió.- Enélkül csupán humanitárius cselekedet,- a saját természe-
ti emberem jó indittatásai alapján. Külsőre nagyon sokszor hasonlit a két
gyakorlati megvalósitás, belső tartalmában mégis nagy a különbség.

-Anélkül, hogy lebecsülném ez utóbbiakat,- mert nagyon is fontosak a tár-
sadalom számára,---- a keresztyén ember szolgálatát,--- a "pohár viz"
mellé csatolt IMÁDKOZÓ SZERETET emeli küldetés szintre.-

-Sokszor csak a másikért való imádság a feladat,- de Isten üdvtervében
minden mozaik-szolgálatnak megvan a helye, értelme és célja,- ha Ő indi-
tott erre.

-Éppen azért, mert lehetetlen a ker.szolgálat mikéntjére "receptet" adni,
ezért van alapvető jelentősége, hogy Isten gyermekeként, a Lélek vezeté-
se szerint teszem-e a dolgom.- Sok esetben:"Ha hallgattál volna, bölcsebb
lettél volna." Példb.

-Keveseknek adatik, a nagy, nyilvános evangéliumi szolgálat, de Isten sze-
mében a legkisebbnek is akkora értéke van, mint a nagyoknak ! - Ő, az
egész nap dolgozó szőlőmunkásoknak is annyit akar adni,- mint az utolsó-
ként beállónak.---

-Ezekkel az "elméleti" sorokkal nem akarom kisebbiteni a gyakorlat fon-
tosságát,- sőt ! -Isten őrizzen meg mindenkit a VIZFEJ keresztyénségtől,..
de szerintem a kettőt nem lehet elválasztani.- Akinek van, csak az tud
adni, továbbadni.- Keresztyénként élni csak az tud, aki belsőleg,valóban
keresztyén.

-Még ez a pici szolgálat is,- itt a fórumon,- ami elmélet, de mégis gyakor-
lattá lesz, mihelyt leirtuk,--- nagy segitséget adhat valakinek, ha Jézust
közvetiti.--- Ám sokszor egy együttérző mosoly a hajléktalan felé lehajol-
va,- mig a kalapjába teszem a tőlem telhetőt,--- több lehet minden látvá-
nyosságnál,--- mert a mosoly mindég melegséget, szeretetet továbbit és
megsimogatja a másik embert.-

-Még egy szerény példa a gyakorlatból:- ki tudom-e mondani, egy éppen
nem kedvelt, de általam akaratlanul megbántott munkatársamnak: "bo-
csáss meg." ---- Talán itt kezdődik a gyakorlati keresztyén élet.- :*:
Szeretettel
Linda


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 21., szombat 07:56 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
Bocsáss meg :)

({)

nem akartalak bántani!!! tényleg nem! :)

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 21., szombat 20:10 
net2rist írta:
Bocsáss meg :)

({)

nem akartalak bántani!!! tényleg nem! :)
Idézet:




--Köszönöm ! :*: "Részemről el van felejtve ! "

El is kezdtük a "gyakorlati" keresztyénség megvalósitását.-

Üdv.
Linda


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 24., kedd 12:03 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Hát a fenti kérdés nyomán kimerészkedtem a múlt héten a világi portálokra!
Volt ott döbbenet!a magam részéről biztosan!

DE ez is olyan mint az élet: :arrow: sok baj között a kicsiny jóval kell vígasztalódnunk!
Elsőre meg kellett tanulnom beszélni!
Másodikra úgy beszélni, hogy azt értsék , de Jézusra irányuljon, a Megvátás munkájára!
Harmadszor hogy ne nézzenek agykárosodottnak élből!

Mit mondjak , MEGRETTENTEM!

Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 24., kedd 21:28 
Mit mondjak , MEGRETTENTEM!

Szeretettel Tamás[/quote][quote][/quote]

(Remélem, már végre jól csinálom az idézetet ? :cry: Ha nem sikerül,
légy szives "oktass" ki ? :*: )

Kedves Tamás!

-Érdekelne, hogy történt a dolog.--???--- Fogtad Magad, benyitottál egy
fórumra,- és elsőre el kezdtél "prédikálni"?---- Bocs. Ezt nehogy bántás-
nak vedd,- csak egybefoglaltam, hogyan értettem a helyszini kis tudó-
sitásodat.---

-- Az utolsó mondatodat teljesen megértem.-
-- Ha esetleg, valóban ezt tetted,- vagyis ismeretlenül, de "keresztyénül"
kezdtél hozzá-,vagy beleszólni,,,, és akkor ért a rettenet ?? Vagy más-
ként ? --- Azért szeretném nagyon tudni,- mert én ezt a Fórumot már
vagy jó féléve "látogatom", olvasgatom,--- de még ebbe is nehéz volt
egy olyan helyzetet találni,- amikor meg tudtam (lehetővé vált számomra)
szólalni.--

-A világi fórumra visszatérve,- nem olyan volt a helyzet sok helyen, mint
a pesti aluljárókban ? - Fantasztikus egyvelege az emberek sokaságá-
nak, kavarog, rohan az egész tömeg ki erre,- ki arra... - Egyszercsak
kiáll valaki és elkezd Jézusról beszélni. (Konkrét esetre gondolok)- Egy-
két ember megáll,- aztán ki igy, ki ugy,- valamilyen sokatmondó mosollyal
tovább megy.- - De most magamról mondom:- én ezt a helyzetet, mint
hivő éltem át,- és a magam részéről ledöbbenve álltam meg,- figyeltem
és egyetlen szót sem tudtam volna ott, abban a helyzetben: kimondani.

-Nemhogy Jézusról beszélni.---Nem ideillő az az Ige, hogy "ne vessétek
a gyöngyeiteket a disznók elé" ??? Ez különben a nehezen érthetők közé
tartozik számomra,-- de abban a szituációban olyan voltam, mint a partra
vetett hal. (az Igét nem pejorativ gondolattal idéztem)

- De,- ez lenne a gyakorlati keresztyén élet ?- Én nem gondolom ! - Sok-
kal inkább és elsősorban abban a "közegben" -család, iskola, m.hely stb.-
ahol élünk, ott van a felelősségünk, hogy "UGY" éljünk, ahogy mondjuk,
ill. hisszük.-- Ez a "csak ott,ahol élünk" bizonyitás egyáltalán nem is könnyü.
-Persze, ezt csak a magam részéről gondolom igy,- és egy pillanatig sem
vetem meg, ha valaki keresztyéni meggyőződésével "kiáll" valahova és
"vallást" tesz a hitéről.-

-De nem ragozom tovább, - bár, van, mit, - de szivesen olvasnám rész-
letesebb beszámolódat.-

Szeretettel
Linda

-P.S.( Jöhet az oktatás,---Hm ? )


Vissza a tetejére
  
 

Válasz Lindának!
HozzászólásElküldve: 2007. júl. 26., csütörtök 09:14 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Kedves Linda!

Tegnap :-) dolgozós napom volt, így nem írhattam! (reggel hattól este nyolccig)
Most igyekszem pótolni!
Bocsánatodat kérem a várakoztatás miatt!

Linda írta:
Fogtad Magad, benyitottál egy
fórumra,- és elsőre el kezdtél "prédikálni"?---- Bocs. Ezt nehogy bántás-
nak vedd,- csak egybefoglaltam, hogyan értettem a helyszini kis tudó-
sitásodat.---


Cset szobába nyitottam!
Beszélgetésbe elegyedtem, a hétköznapi témákban a vélemény nyílvánítás eszközeként próbáltam a Jézus által mutatott értékek mentén, válaszolni és érvelni!
Hétköznapi dolgok alatt a munka, a megélhetés és a minden nap előfordüló emberi döntéseket értem!

Linda írta:
-Nemhogy Jézusról beszélni.---Nem ideillő az az Ige, hogy "ne vessétek
a gyöngyeiteket a disznók elé" ???

Azon az alapon, hogy Jézus is a tömegnek , majd azt követően az érdeklődőknek beszélt a tanításairól, :-) nem disznók, mind :-)

Persze volt aki cikizni kezdett , volt aki nem írt -talán gondolkodott!
Aki valamit megérzett, és megfogta, az privátban tett fel kérdéseket!
Majd meglátjuk ha legközelebb találkozunk, mennyire fogta meg a "téma"!
Normális beszélgetést képzelj el emberek között akiknél az egyik fél, a világi értékrendszert meghaladó(Isten értékrendszere) képvisel!
Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Válasz Lindának!
HozzászólásElküldve: 2007. júl. 26., csütörtök 21:39 
Kedves Tamás!

Köszönöm a válaszodat ! - Nincs mit megbocsátanom,- a fórumozás
szabad-idő kérdése.- Azért jó volt, hogy részletesebben irtál a "világ-
ban" tett fórum-látogatásodról,--- mert igy már jobban elképzelhető.-
Szerintem egészen jól csináltad.--- Azért forsziroztam a részletezést,
mert előző leveled igy végződött: MEGRETTENTEM.---

- Az Igével kapcsolatos véleményeddel nem igazán tudok egyetérteni.-
A "disznók" kihangsulyozása éppen a pejorativ megközelitéshez vezet.
Ezt pedig irtam,--- nem ezzel a célzattal idéztem.

- Két különböző helyzetről van szó. Jézushoz már "érdeklődő" tömegek
mentek !!!

- Egy aluljáróban, vagy a Blaha L. téren kiállni a tömeges forgalom köze-
pében, ahol mindenki fut, rohan a dolga után, ---- és ott elkezdeni Jézus-
ról beszélni,- ott nem a tanitóhoz menő érdeklődőkről van szó.-

-Ez utóbbi szituációra idéztem kérdőjelesen az Igét: "Ne vessétek gyön-
gyeiteket a disznók elé." - Ezzel megint nem azt mondom, hogy a roha-
nó, a dolguk után futó emberek: disznók lennének.--- Éppen nem.---

-Ezért irtam azt, hogy ez az Ige számomra a nehezen érthetők közé tar-
tozik,--- :cry:

Szeretettel
Linda


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 26., csütörtök 21:53 
Aktív tag
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:04
Hozzászólások: 967
Tartózkodási hely: Arany Baranya
Kedves Linda!

Lehet hogy elmentünk egymás mellett?

Én sem úgy értettem hogy evangelizálni kezdtem mindenki előtt!
Hanem a beszélgetésben az érvelésben és az értékelésben Isten törvényei, és Jézus tanításai mentén érveltem!
Ezek még nem gyöngyök , hiszen a saját szavaim voltak csak de bennük az értékrend volt a szokatlan a másikoknak!

Linda írta:
- Egy aluljáróban, vagy a Blaha L. téren kiállni a tömeges forgalom köze-
pében, ahol mindenki fut, rohan a dolga után, ---- és ott elkezdeni Jézus-
ról beszélni,- ott nem a tanitóhoz menő érdeklődőkről van szó.-


Akik érdeklődtek azok maradtak, azok megkérdezték, honnan van ez a vélemény, azoknak beszéltem a hitemről! Általában privátban kérdeztek!

A disznók azok akik megvetik magát Istent! Azokon látszott hogy mi az érték számukra!
Attól rettentem meg!

Szeretettel Tamás

_________________
Mert Istennek kell inkább engedni, hogysem az embernek!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

gyöngyök
HozzászólásElküldve: 2007. júl. 27., péntek 21:35 
-- Köszönöm ! Értelek ! :*:

Linda


Vissza a tetejére
  
 

Bizonyságtétel
HozzászólásElküldve: 2007. szept. 12., szerda 19:26 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2007. szept. 12., szerda 12:32
Hozzászólások: 1
Sziasztok! Egy bizonyságomat szeretném veletek megosztani.
Tegnap utaztam haza vonattal. Óriási fekete felhőket láttam és messze, a horizontnál pedig hófehéret. De nem volt átmenet. A fekete nagyon elütött a fehértől. A fekete felhők uralkodtak. Hátranéztem és láttam, h megyünk a csúnya felhők alá. Olyan érzésem volt, h a Pokolba tartok. A szenny és a feketeség uralkodik. És ezt megtörte egy csodálatos szivárvány, és tudtam, h az Úr uralkodik, ő van mindenek felett, mert ez a szövetségének a jele. És ha hiszitek, ha nem, kitisztult az ég. Eltűntek a fekete felhők, mert a szivárvány legyőzte őket. Halleluja! :D

Ez 1,28 A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 116 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 8  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség