Szia Indu!
Azt írtad:
>>Tehát Isten hívása most is szól hozzájuk, de nem mint néphez, hanem az egyes emberhez, amint ez minden egyes ember esetében van.
Ez így oké! Először félreértettelek, azt hittem, úgy gondolod, Isten teljesen elvetette a zsidó népet.
Izráel Ábrahámtól származik, és „Ábrahám minden hívő atyja”: „Atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek…atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nem csak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám …hitének.” (Róma 4:8,11) – szóval, igen, ez a „Lelki Izrael”…bár, én eddig soha sem gondoltam úgy magamra, mint „lelki Izraelitára”, hanem, mint Krisztus testének tagjára, de a lényeg ugyanaz.
>>Meglátásom szerint a zsidók nem azért voltak Isten kiválasztott népe, hogy magukat építsék, hanem,hogy rajtuk keresztül Isten ismerete terjedjen.
Igen, én is úgy látom az Igéből, hogy Isten a zsidó népet választotta ki arra, hogy rajtuk keresztül ismertesse meg magát mindenkivel! (De, amit a terméssel kapcsolatban írtam, ott nem jutott eszembe ezt belegondolni. Köszi a kiegészítést.)
>>Az alábbi igére is egy másik értelmezés áll hozzám közelebb, bár nem állítom, hogy ez vagy az a helyes inkább:
„…aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt.”
-a kőre esni, az önző én összetöretése, meghalni az énnek, feltámadni Krisztusnak
-a kő ráesés ugyanaz - a végítélet.
Hát, ezzel kapcsolatban csak azt mondhatom, mint előzőleg is, némi kiegészítéssel.
A „kőre esés” eszembe juttatott egy másik igét:
„Izráel…nem a hit, hanem cselekedetek útján akarta elérni [az igazság törvényét], beleütköztek a megütközés kövébe, amint meg van írva: Íme a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg.” Róma 9:33
Nekem ez azt jelenti, hogy Jézus a kő, amire ráestek, vagy mondhatjuk úgy is: amiben megbotlottak, megütköztek – ezzel a „kővel” való találkozás megmutatja, kiben mi rejlik (hasonlóan a kőhöz, amivel karcolva megállapítható, hogy egy fém arany-e v. sem), választásra kényszerít: mellette v. ellene, és ez eldönti a továbbiakat. Aki nem hisz benne, elveszik (János 12:48 ), viszont „aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg.”
Üdv: B.
|