rosta írta:
Kedves Indu!
Nem relativizáljuk az igét, amikor értelmezzük. Mint mondtam az a szörnyű inkább, amikor embertelen módon viselkedünk, amikor az igét szó szerint akarjuk értelmezni. Példának hoztam, hogy az ige szószerint való értelmezése alapján a kórházi ágyon nem akarnak életmentő vért adni egy embernek. Például a szülei a gyereknek.
Az ige relativizálása, ahogy te nevezed, hát az számtalan helyen megtörténik nap mint nap mindnyájónk részéről, hogy teljesen hidegen hagy bennünket, mit ír a Biblia. Ha az Ószövetséget nézzük, akár fel se soroljam azokat a tételeket, amelyektől maximálisan távoltartjuk magunkat, mert akkora lenne a lista.
Ettől még nem az igétől fordultunk el, csupán a Bibliában meglévő, embertől való dolgoktól, a dolgok szó szerinti értelmezésétől fordulunk el. Mint ahogy nem örvendezünk bármely halálos ellenségünk kisdedének a falhoz csapásán, hát számos más dologban is eltér a véleményünk az Ószövetségtől.
A Biblia elsősorban nem természettudományi igazmondás. A Biblia hit kérdése, és Isten törvényének, igazságának a kérdése. Elsősörban Isten, és ember viszonyát, másrészt ember, és ember viszonyát írja le, szabályozza.
Innen kezdve, hogy rákot eszel kaviárral oly teljesen mindegy, mint ahogy tök mindegy a véres hurka evése is. Aki ezt a Biblia lényegi mondandói közé emeli, az nem lényegi kérdést tesz a központba.
Nem azért kopizok, mert szeretem magamat újraolvasni, hanem azért, mert mondandómban nincsen semmi, ami visszavonandó lenne. Sőt!
A Biblia relativizálásnak nevezhető általános viselkedésünk amiatt van, mert nem szószerint értjük a Bibliát, hanem a szellemisége szerint járunk el. Ez tűnhet relativizálásnak azoknak, akik nemigazán tudnak eligazodni a Biblián.
Már nincs az ószövetségi többnejűség, hanem monogámia van, és erkölcstelennek tudjuk be a többnejűséget szintén a Bibliával alátámasztva. Nincs rabszolgaság, hanem demokrácia van, és egyenlő jogok, mely elvek nincsenek a Bibliában benne, de Jézus által levezethetőek ezek. Ma megesszük a véres hurkát, mert Jézus példája szerint járunk el ekkor, mert csupán ételt veszünk magunkhoz, és semmi mást. És vért adunk a gyereknek, amikor azt megmenthetjük a műtőasztalon.
Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy van egyfajta keresztyén farizeusság abban, amikor minden törvényt megkövetelünk, de adott esetben a lélek törvénye, amely rejtve van, nos ez nem működik. Nem esszük meg a vért, és mondjuk rejtetten irgalmatlan vagyok embertársammal.
Sokkal nagyobb bűnnek tartom, ha valaki úgy szól az embertársához, hogy abból a szólásból, ha csak a hanghordozás miatt is olyan helyzet kerekedik, mely irgalmatlanság felé vezeti a feleket, mint ha valaki jóízűen megeszi a sült vért hagymásan.