Az alábbi írással kívánok mindenkinek Istentől áldott új esztendőt:
MINT A KISGYERMEK
Minden ember Istentől elszakítottan, bűnben születik. A bukott, Isten parancsát megszegő Ádám a „prototípusa”, s mint tőle származó „sorozatgyártmány” nem is lehet más, mit a rontott mintát öröklő, hibás „termék”. Ez alól nincs kivétel, bármennyire is tiltakozna ez ellen valakinek az érzékeny öntudata. S bármennyire meglepő, Isten beépítette ezt a tényt üdvtervébe. A Biblia szava szerint így lehet róla tudomásunk: „Mert az Isten az összes embereket engedetlenségbe zárta össze, hogy valamennyin könyörülhessen” (Róma 11,32 Csia ford.). Az Úr Jézust, az Ő egyszülött Fiát küldte el a világba, hogy üdvtervét végrehajtsa. Krisztus engesztelő keresztáldozata adta meg a lehetőségét annak, hogy bárki, aki hisz benne, az megmeneküljön kárhozatos állapotából és elnyerhesse az örök életet. A Golgotán békült ki Isten az emberrel, bontotta le a bűn válaszfalát, mely elzárta az ember útját Hozzá. Mindezt ingyen, kegyelemből ajándékozta, mintegy „biankóban” mindenkinek (vö. Ef 2,8-9). Hajlamosak vagyunk azt, ami ingyen van, kevéssé becsülni, már-már értéktelenként kezelni. Igen, világi viszonylatban sokkal inkább vigyázunk arra, amiért erősen meg kellett szenvedni, komoly befektetés útján jutottunk hozzá. Isten utolérhetetlen pedagógiája, hogy be kell látnunk a rászorultságunkat, elveszett állapotunkat, amin ha belefeszülünk se tudunk változtatni. Csak, és kizárólag Isten előtti teljes kapitulációnk, levetett sarunk teszi lehetővé a kegyelemért folyamodás állapotát. (Nagyon is nem véletlenül e kettőt írja elő az Úr Jézus tanítványainak – s így mindenkinek –, mint Tőle megtanulandót: szelídség és alázat. A büszke ember sohasem szelíd. Az alázatra kész viszont tudja, s megéli: „nincs mire büszkének lennie.”). Tehát az üdvösség, az örök élet, a bűnbocsánat, a megmentettség a kárhozatos megkötözöttségből annyiban ingyenes az ember számára, hogy semmiképp sem tudná megnyerni, megvásárolni, kiérdemelni – de a hozzájutásnak feltételei vannak. Több ilyent is említ Isten Igéje. Alapvető és gyűjtőfogalomnak is mondható a HIT. E nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (vö. Zsid 11,6a). Ám, hogy miben is áll a hit megvalósulása, az gyakran homályban marad, sokszor adott információban való kételkedés-nélküliséget értenek alatta. Pedig ilyen „hite” az ördögöknek is van (ld. Jak 2,19). A Jn 3,36 konkretizálja az isteni hit mibenlétét: „Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek a haragja marad rajta.” (Az is ritkán kerül tudatosításra, amiről még szól ez az Ige; hogy ti. mindannyian Isten haragját hordjuk magunkon, sőt magunkban születésünk kezdetétől. S mindaddig így marad ez, amíg a megtérés, újjászületés révén ki nem engesztelődünk az Úrral. Sátán nagyfokú ámítása az, amikor a jóságos Atya, a „Jóisten” jellegű, hamis istenképpel nyugtatgat vallásos, kétfelé sántikáló tömegeket semmittevésre, világias lelkületben maradásra..!!) Az Úr Jézusban elközelített Isten Országa. Hogyan kell ehhez viszonyulnia az embernek? A Mt 18,3-ban ezt olvashatjuk: „Bizony, mondom nektek; ha meg nem tértek, s nem lesztek olyanok, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a Mennyek Országába.” A következő vers említi a gyermek alázatosságát is. De hát milyen is az a gyermeki lelkület, amely még alázattal is jellemezhető? Nyilván nem az önző, akaratos megnyilvánulására gondolt a Mester, ami minden emberi lénynek a sajátossága. Ha a felnőttnek „meg kell térnie”, el kell fordulnia a saját mentalitásától, s a gyermeki mintához kell igazodnia, akkor ez csakis egy olyanféle hit lehet, ami nem kételkedik, nem okoskodik/bölcselkedik, nem próbál emberi logika útján összefüggéseket, magyarázatokat keresni vagy találni. Ezzel együtt sem azonos a HISZÉKENYSÉGGEL, a mindent, kritika nélkül „benyeléssel”, a felelőtlenséggel, ami nem vizsgál meg mindent Isten Igéjének mérlegén, s így szinte a „mesék világában él”. A gyermeki alázat pedig nyilván azt jelenti, hogy semmilyen magabiztosság sincs a kisgyermekben, a maga természetességében éli meg azt, hogy rászorult állapotban van, élete, léte a gondviselőjétől, szülőjétől függ. Mennyire egy volt az Istenfia az Atyával, mennyire azonos volt a nézetük az üdvtervre vonatkozóan is! Kevés olyan hely van a Szentírásban, ahol ez ilyen plasztikus gyönyörűséggel megnyilvánul. A gyermeki lelkület, s az afeletti egyetértés, mint a kegyelem megértése, s annak „átvételi feltétele” az egyik ilyen: „Abban az órában felujjongott Jézus a Szent Szellemben és ezt mondta: vallást teszek melletted Atyám, Égnek és Földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad (kijelentetted, leleplezted) a gyermekeknek. Igen Atyám, mert így tetszett neked (így láttad jónak)”. Lk 10,21 Vida ford.). Isten nem ellenzi a tudásszint növelését, az ismeretszerzésre törekvést. De a vele való kapcsolatfelvétel, Igéjének értelmezése a Szent Szellem által – mindenkinek adódó lehetősége. Nem előfeltétel a teológiai képzettség. Sőt – ahogy a gyakorlat bizonyítja – az sokszor hátrány a gyermeki hit megvalósulásának… Akinek van füle, hallja. Nem az Istennek tetsző igehirdetés mellőzésére szeretnék bárkit is bíztatni, hiszen írva van : „Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartassunk meg”(1Kor 1,21) – de a gyermeki lelkületre bíztatásként hadd utaljak Isten ígéretére, amit már a Ószövetségben, prófétái által adott ((Ézs 54,13 és Jer 31,33-34) és az Újszövetségben megismétel: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jő”. (Jn 6,45).
Áldott legyen az Örökkévaló a körülményeinkért, amelyben folyamatos „gyakorlati terepet” biztosít a gyermeki alázat elsajátítására!
2009. 12. 30. Mihálovics Zoltán
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|