"Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és miután bevégezte, így szólt hozzá az egyik tanítványa:
"Uram, taníts minket imádkozni,mint ahogy János is tanította a tanítványait.Lukács 11:1

Bizonyára mindannyian imádkozunk,ki többet, ki kevesebbet, de vajon helyesen imádkozunk-e? Kértük-e már mi is: Uram, taníts engem.., vagy hangulattól függően csaponganak a gondolataim, amikor elcsendesedem az Úr előtt?

Mire tanított az Úr az imádkozással kapcsolatban?


Kikívánkozik belőlem egy friss élmény: a 8 éves kislányomnak mondom nagy örömmel: van fórum!!!
Erre ő a legtermészetesebben mondja:-Tudtam,h.lesz, hiszen imádkoztam érte.-

Gyermeki vagy gyerekes az imádkozásom?

Áldás, békesség!
Szeretettel köszöntök minden kedves Fórumozót!

Én is gyakran kérem az Istentől, hogy tanítson engem helyesen imádkozni, hogy tiszta szívvel szólhassak hozzá és ne csapongó szívvel. Fontos, hogy tudjunk helyesn imádkozni, hogy azok ne csak üres szavak legyenek, amiket
elmondunk, hanem szívből jövők legyen!

"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."
/ Mt 6;31-33 /
Szép estét!
Üdv.:
Staufenberg

Az utóbbi hónapokban két nagy hibát fedeztem fel magamban az imádság terén. Az egyik, amikor állandóan magam körül forgok, és minden(ki) más kimarad az imádságomból. A másik pedig, amikor szinte csak másokért imádkozom, úgy, hogy közben a saját dolgaimat nem rendezem Istennel. Azt hiszem, hogy egyik véglet sem jó, hanem mindkettőnek megfelelő arányban kellene jelen lennie imádságainkban.

Nagy örömmel köszöntöm a régi-új testvéreket!
Külön köszönet Erikának hogy mailban felhívta a figyelmem , elindúlt végre a fórum!
Imádkozás: Isten a lelkiismeretemen kersztül adja az indíttatást és azért imádkozom amire indít! Ez napjában többször megesik és nem rendszerezem hogy most másért , most magamért imádkozom!
Halgatva a belső kényszerre azért borulok az Úr lábaihoz amire a lelkem megindúl!
Hiszem hogy Lélek által mondott ima nem a plafonig száll csak fel!
Szeretettel Tamás

Kedves Tamás12!
Szerintem próbálj imádkozás előtt egy kicsit elcsendesedni és gondold végig, hogy miért szeretnél imádkozni.
Tisztelettel:
Staufenberg

Kedves Stufenberg!

Mint mondtam a lelkiismeret az amin keresztül Isten megszólít!
Szent Lélek a loelkiismereted által nem hagy nyugodni ha valamiért Isten elé kell járulnod imádkoznod, ez nem azt jelenti hogy ima előtt nem csendesedsz el épp ellenkezőleg! Igyekszel "felemelkedni" lélekben hogy az imád méltó tisztelettel alázattal monassék el!
Ettől az az eset tér el amikor nagyon boldog vagy , vagy pedig mélységesen bánatos ! Ilyenkor kiszakad belőled az ima!
Szeretettel Tamás

Ti mikor és mit imádkoztok?
Megosztom veletek egy korábbi lelkiismereti problémámat ezzel kapcsolatban: Többször előfordult velem, hogy a templomban, mikor a Miatyánkot közösen imádkoztuk, elkalandozott a figyelmem és csak rutinszerűen mondtam az imádságot (pedig tudom, ez az Úrtól tanult imádságunk!), és nem is figyeltem a tartalmára. Míg egy általam korábban nem ismert szövegű imát, vagy különösen egy saját szavakkal, spontán elmondott imát inkább éreztem Istennel való beszélgetésnek, együttlétnek. Ugyanígy a napot lezáró, elcsendesedett imát is.
Indokolt a lelkiismeret-furdalás? Mi erről a véleményetek?

Mindenkit szeretettel köszöntök

Örülök, hogy beindult ez a fórum. Új vagyok itt...de örülök, hogy itt lehetek

Kedves Egér!

Csak a saját életemből tudok példát mondani, hogy indokolatlanul soha nem furdal a lelkiismeretem. Ha így van, sajnos oka is van rá.

1Tim 1,19 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.

Szeretettel

Kérdés: Ti mikor és mit imádkoztok?
Megosztom veletek egy korábbi lelkiismereti problémámat ezzel kapcsolatban: Többször előfordult velem, hogy a templomban, mikor a Miatyánkot közösen imádkoztuk, elkalandozott a figyelmem és csak rutinszerűen mondtam

Kedves Egér!

Egyik igehirdetésben hallottam:
Megkérdezték valakitől; mikor imádkozik? Válasza szerint napjában háromszor és közte folyamatosan.
Viccesnek tűnik, pedig nem az. Az imádság a lélek lélegzése - mondta Gyökössy Endre.
Ha nem vagyok figyelmetlen, nem hagyom az eseményekkel elsodortatni magam, akkor valóban folyamatosan Isten jelenlétében tudom magamat. Ilyenkor szinte minden eseménnyel, történéssel, örömmel, bánattal - Hozzá fordulok, hálaadással a szívemben.
Amit a Miatyánnkal kapcsolatban mondtál, az ismerős és természetes. A mások által leírt, "megalkotott" ima elmondása ezt a személytelenséget, rutinból mondást eredményezheti. Védekezni kell ellene tudatosan. Önmarcangolásnak nincs értelme, hisz Isten nem arra vár: mikor sújthat le egy-egy botlás, bűn megbüntetésére. Ennél jóval irgalmasabb, a rendezés is egyszerúbb-> egy szívből jövő "BOCSÁSS MEG!" elégséges.

Én a napot imával szoktam kezdeni és befejezni. Ez a "beszélgetés" egyben számadás cselekedeteimről, szeretteimről. Hozzátartozik a napjaimhoz. Ezen kívül naponta egy egy sóhajszerű fohász is van. A problémám az, hogy a "konzerv"= előre, más által "elkészített" imával nem mindig azonosulok megfelelően. Például egy gyülekezeti alkalmon. Szóval számomra a személyes ima fontosabb.
Viszont van olyan ima-élményem is, mikor egymás kezét fogva éreztem Isten jelenlétét.

Kedves Tamás12!
Kicsit szerintem félreértettél! Én is ezen a véleményen vagyok, csak azt mondom, hogy nem árt imádkozás előtt összeszedni a gondolatainkat, hogy kész lélekkel szólhassunk Istenhez!
Szép estét!
Üdv.:
Staufenberg

Kedves Egér!
Velem előfordult már párszor, hogy csak ilyen rutinszerűen, félálomban mondtam el pl: az esti imádságot. Ezért, amikor én ezt észreveszem magamon, akkor inkább nem ezt az imádságot mondom el, hanem egy saját magamét, aminél nem arra figyelek, hogy kihagyok-e egy ést vagy sem.
Mert az imádságnak nem a hossza, vagy a nyelvtani helyessége a lényege, hanem szívbőljövő legyen!
Szép estét!
Üdv.:
Staufenberg

Azt figyeltem meg, hogy Isten előtt sokszor nem az a kedves imádság, amit én pedig annak gondolnék. Sokszor elmondom a lehető legszebben mindazt, amiről azt gondolom, hogy az ÚR szerint való, "betartok" minden írott és íratlan "szabályt" (pl. hálákat adván, stb...) és mégsem az Isten válasza, amit vártam volna. Ilyenkor megint a Szent Szellem, és ráébredek, hogy hát meg van írva, hogy az Atya tudja mit akartam már mielőtt kimondtam volna, Őt nem a szép cikornyás körmondataim érdeklik, mégcsak nem is a Bibliaismeretem "kápráztatja el", sőt még csak nem is az, hogy őszintén akartam-e azt a dolgot, amit kértem, hanem csak egy: mi van a szívemben. Van-e benne hit és szeretet? Tudom-e szívből annyira szeretni az én URamat, hogy felelősségem teljes tudtatában mondjam az imádságom végén, hogy "de mindazonáltal a TE akaratod legyen meg az én életemben, URam"? Mert, ha nem, akkor teljesen mindegy mit mondtam előtte, vagy mit szeretnék utána. Isten nem kíván tőlem szószaporítást, elég neki adott esetben EGY szó is, ha az az a szó, amit Ő hallani szeretne tőlem. Ha teljesen oda tudom szentelni magam az imádságomban is az ÚRnak (de sokszor nem sikerül!), akkor már maga a Vele való közösség is áldássá lesz. Ha csak kötelességszerűen imádkozom, akkor nyűg az egész.
Sokféle imádság van, nemcsak kérés, könyörgés, hanem hálaadás, imádás, stb.. Isten olyanokat vár, akik szellemben és igazságban tudják imádni Őt. Ezt szeretném valahogy "megtanulni" én is. Biztos, hogy gyökeresen megváltozna az imaéletem is.

Szia Kedves Semi!
Legutóbb nagyon hirtelen távoztál a fórumról. Minden rendben?

Az imáról. Azért nagyon jó és hasznos a nyelveken imádkozás mert akkor biztos hogy szellemben imádkozol Isten akarata szerint.
üdv
ex

Szia Ex,
Hát, ha az hirtelennek számított, hogy már hetek óta nem írtam előtte...
Köszi a bizonyságod. Nekem nincs meg a nyelvekenszólás ajándéka, de amint megadja a Szent Szellem, használni fogom.
Üdv,
mano