Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 147 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ... 10  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2006. nov. 27., hétfő 09:51 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Carl Eichhorn mondta:

Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé. (TILTAKOZOM!!! - figyelő).

Talán a fordítás a rossz, de szó sincs bátran-ságról, amikor az üdvösségünket is félelemmel és rettegéssel kell véghez vinnünk. Bizalom lenne a helyes kifejezés, még inkább a reménykedő bizalom, amivel ugyancsak nem szabad visszaélni, mert nem "JÁR", hanem Isten kegyelmi ígéretéből táplálkozik.


Carl Eichhorn mondta:

Sokszor a magasztalás helyett azt kellene mondanunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

Erika hívta fel a figyelmemet a fórumtalin erre. Így van az, amikor valakinek kevés az ideje, s figyelmetlen, amikor a csendes áhitatot követően jóval később tesz fel valamit a netre, s közben elfelejti a benne talált bökkenőt.
Persze, hogy nem értek egyet Eichhorn fenti mondatával. Ettől még a többi, a gondoilatmenet megszívlelendő.

Minden ember - Ádám óta - bűnösként lát napvilágot. Ez azt jelenti, hogy Istentől elszakítottan, szellemileg halott állapotban. Igen, mert a szent Istennek nem lehet közössége a bűnnel. (Ezért kellett elfordulnia Krisztustól a kereszten, amikor BŰNNÉ tette Őt, értünk, helyettünk).
Újjászületéséig az ember - túl azon, hogy Atyának nem is szólíthatja jogszerűen Istent, hiszen nem gyermeke, csak teremtménye! - BŰNÖS; ezért bűnöket követ el SZÜKSÉSZERŰEN. Tehát nem azért vagyok bűnös, mert vétkezem, hanem azért vétkezem, mert BŰNÖS vagyok.
ÁM, az újjászületésben a "régiek elmúltak, íme újjá lett minden" - tehát már nem vagyok bűnös, Isten kiválasztott Magának, elválasztott a BŰNÖS VILÁGTÓL, Sátántól, és szentté, azaz Istennek elkülönítettévé tett.
A Szetlélek ereje, Krisztus belénk költözésének lehetősége megvan minden megtért-újjászületett számára. Nem kötelező bűnbe esni, vétkezni. Ha mégis megesik, az a hitünk, Krisztusba kapaszkodásunk csekélységét, hiányos voltát mutatja. Minél gyakrabb a vétkezés, vagy egy-egy "kedvenc bűntől" való szabadulási képtelenség - annál nagyobb a valószínűsége a megtérés valótlanságának, hiányos végbemenésének, a kétfelé sántikálás önbecsapottságának!

Az apostoloknak is "csak" lábmosásra volt szükségül az utolsó vacsorán. Nekünk is szükséges naponta - akár többször is - önvizsgálatot tartani, bűnvallást tenni, mert az elmúlasztott jótettek többnyire vádolnak. De ez nem jelenti azt, hogy ismét bűnössé lettünk, vagyis hogy visszakerültünk a szellemi halál állapotába, amikor is képtelenek vagyunk nem-bűnözni

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 28., kedd 10:21 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Mindent formálj imádsággá

Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen!
(Jakab 5, 13)

Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.

Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti. Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. Mindkettő elvetendő. „Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál. Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette. „Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19). A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát! Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is, „te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4).

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk. Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a Menny felé! De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért! Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog. Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 28., kedd 10:40 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
figyelő írta:
... Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. ....

Hát ezaz. Ezért szoktam én mondani, hogy a depresszis keresztény olyan mint az öreg székelynek a zsiráf. :D
Tudom hogy ez is egy darázsfészek, de hát én má' csak ilyen belenyúlós vagyok. :)

Nos ha van tisztátalan öröm, akkor pláne van tisztátalan szomorúság.
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 28., kedd 17:32 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Ó, jessz szőr (bár itt-ott szőrtelen).. :D

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 28., kedd 21:07 
Isten emberei között is voltak többen, akik bizony kérték Istent, hogy vegye el az életüket és ekkor meg is gyógyultak egyhamar
:-)
...mert már nem akartak saját kezük által, vagy saját visszahúzódásuk által kinyúlni, hanem Istentől várták a halált.
Na ilyenkor rendszerint meggyógyultak.
Egy példa ha a gondjaimat imádságban az Úr elé viszem, ha meg akarok halni, az is gond, ugye?


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 29., szerda 09:38 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Biztatás imádkozásra


"Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök. "
(Lukács 18, 1)


Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna. Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk. Jézus az imádkozásra bátorít. A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet.

Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel. Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön. Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést. Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról. Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen. De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében. - A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán. Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja őket elpusztulni.

Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol. Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sőt olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket. De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak. De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restülj meg!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. nov. 30., csütörtök 11:06 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Drága ígéret


"Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. "
(Lukács 11, 9)


Ebben a három mondatban fokozódás van. Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk. A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.

Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet. A hitnek türelmi próbákra van szüksége. Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt. Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz. Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket: "Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amiről Ő biztosít minket.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 01., péntek 10:01 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Nagy dolgokat várj Istentől!


"Isten véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik ... a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint. "
(Ef 3, 20)


Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erőt. Általa lett az üldözőből Jézus nevének hitvallója. Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette. Ez az erő szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!" Máskor pedig: "Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett." Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2 Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt. Imádkozásán mint ragyogó korona, ott van Isten dicsőítése és imádása. Isten véghetetlen bőséggel mindent megtehet, azaz feljebb, mint valaha is megtapasztalhattuk.

Megtapasztaltuk már mi is Isten kegyelmének ezt a csodálatos erejét, amellyel új embert teremt? Új mederbe sodorta-e életünk folyamát ez az erő? Megtörtént bennünk is az a nagy változás, amit Pál ezekkel a szavakkal ír le: "A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden"? Amire semmiféle emberi rábeszélés vagy ékesszólás nem képes, amit az ember legjobb szándéka sem vihet véghez, azt elvégzi Isten hatalma. Elveszi belőlünk a kőszívet és ad helyette újat, mely készségesen követi az Ő vezetését. Azután naponta új erőt és új bátorságot ad arra, hogy legyőzzük a gonoszt. Segít elhordozni a nehézségeket. - Csak ha átéltük és mindig újra átéljük Istennek ezt az erejét, tudunk igazán bizalommal imádkozni.

Életünk legnagyobb csodája: az ember szívének megújulása. Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem, mert saját magában látja Isten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. Halálosan beteg lelke csodálatosan meggyógyult és most naponta Isten gyógyító erőiből él. Aki a legnagyobbat megtette, hogyne tenné meg a többit is? És ahogyan megmentette az én lelkemet, úgy másokat is életre vezethet. Imádságunk meghallgatásában is túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által - ami által fenntart és mindenen átsegít - fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa. Mindent úgy tud és úgy akar irányítani az életünkben, hogy célhoz érjünk.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 04., hétfő 09:44 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
A biztosan meghallgatott kérés


"Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. "
(Jakab 1, 5)


Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. "Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Ő megismerésében" (Ef 1, 17). Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által. Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg. "Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13). Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja.

Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentől. Ő bizonyosan meghallgatja.

Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül. Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szerető szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek. Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. - Bennünk a bűn tönkretette ezt az egyszerű készséget, őszinteséget. Az önző embernek, mégha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsőségét keresi.

Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem előtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát. Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelőtt. Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk. Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tőle. Isten nagylelkűen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket. Nem régi bűneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül. Milyen jó is az Isten!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 05., kedd 17:29 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
A meghallgatás nem-je és igen-je


"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt. "
(Lukács 22, 42-43)


Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az "elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. Nyugodtan mondhatta: "Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra.

Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet. Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta. Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.


Carl eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 06., szerda 08:48 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Isten meghallgat, de a maga módján


"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön órökkél! "
(Ef 3, 20-21)


Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott. Talán még a börtönőrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket." De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni őket a börtönből és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni.

Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik. Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna "töviseitől", melyet a "Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idő után másodszor, azután megint várt. Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. Feleletet kapott és megvilágosodott előtte az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erővel. Ez a drága Ige ezreket erősített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: "Az én erőm erőtlenség által jut el céljához."

Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie. A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében. Bizonyosan ő maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31). De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett. Mégis meghallgatta őt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba. Pihenő időt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt. Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta. Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 07., csütörtök 09:11 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Mindenkor és mindenért hála


"Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében! "
(Ef 5, 20)


Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla. Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz, akik könyörületért Jézushoz kiáltottak, de a hálaadást már elfelejtették. Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr! Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére tesz velünk. A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek valóban örömet szerezhetünk. Csak ennyit kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak vagyunk.

A hála egyúttal Isten új kegyelmének megtapasztalására is módot nyújt. "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását" (Zsolt 50, 23). Csodálatos erő rejlik a hálaadásban és dicsőítésben (2 Krón 20, 21-26). Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és gonosz gondolatok eltűnnek, ha elkezdjük dicsérni Őt és hálát adunk neki. A hálátlanság útján megszegényedünk, a hálaadásban mindig gazdagabbak leszünk. - "Hálát adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus Krisztus által lehetséges ez. Csak őáltala ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben is az áldásokat. Ezek mind mélyebbre visznek az Atyával és a Fiúval való közösségbe. Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal a hálaadás. A veszély pillanatában is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy éppen a fájdalmas tapasztalatok útján nyertünk jó gyümölcsöket. Az örökkévalóságban mindenképpen hálát adunk majd a nehéz időkért. A hála és imádat mennyei foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása hallatszik. Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást, hogy majd az örökkévalóságban teljes és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent dicsőítő kórusba. Ha a lelkünket nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Ébredj fel lant és hárfa!" Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy hálát tudjunk adni neki mindenért.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 11., hétfő 08:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6071
Meghallgatja-e Isten az imádságainkat?-erről szól a parókia főoldalán a mai gondolat:

"Isten mindig is meghökkentette az embereket, mivel másképp hallgatta meg őket, mint azok várták. Mi is csalódunk benne egész életünkön át, mert valóban meg akar minket menteni, s ezért minduntalan keresztezi szökési kísérleteinket."
L. Evely


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 11., hétfő 12:28 
Offline

Csatlakozott: 2006. nov. 12., vasárnap 21:08
Hozzászólások: 32
Tartózkodási hely: Budapest
Isten a "szökési kísérletemre" ezt a választ adta:

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma" (2 Krón. 15,7)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

IMÁDKOZÁS
HozzászólásElküldve: 2006. dec. 17., vasárnap 15:49 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
W. Busch: „Vihar a tengeren”

Húúúú – üvöltött a vihar végig az utcákon, és kavarta a porfelhőket. A háztetőkről cserepek repültek, a fasorban vastag ágak szakadtak le recsegve.
Feltételezhető lett volna, hogy ilyenkor eszébe nem jut senkinek kimozdulni a meleg szobából. De evangélizáció volt, és az emberek szinte özönlöttek az összejövetelre. Menekülésszerűen léptem be a nagy sátorba, ahol előadást kellett tartanom. A hatalmas sátorlapok félelmetesen zúgtak a szélben, inogtak a tartóoszlopok, és a lámpák ijesztően himbálóztak. Az óriási helyiség megtelt porral.
Mi lenne, ha egy támasz összeroppanna – elszakadna a villamos kábel – valamelyik lámpa lezuhanna? És egyre újabb tömegek érkeztek. A sátor 5000 embert tudott befogadni. A szívem görcsösen összeszorult. Ha itt most valami történne…!
Mellettem elhaladt egy féri, és izgatottan odaszólt: „Hallotta? A büfé-sátorban, mellettünk kidőlt néhány oszlop, és egy pár ember megsebesült.”
Félelmem és aggodalmam egyre nőtt. Csak lenne itt egy „testvér”, akivel imádkozhatnék! Kutató tekintettel mentem végig a tömegen. S akkor beleütköztem valakibe, akit jól ismertem. Nagyotthalló volt az illető, kis elem csüngött a mellkasán. „Testvér – szólítottam meg -, imádkozna velem?” Mosolyogva felelte: „Éppen ezt akartam javasolni.”
Lassan a sátor végébe húzódtunk. „Egy harmadik kellene” – mondtam. – A középfolyosó szélén csendes, komoly arcú férfi ült. Nem tűnt ismerősnek, de bizalmat ébresztett bennem. „Testvér – kérdeztem -, tud imádkozni?” A férfi arca felragyogott. „Hát persze!” – „Akkor jöjjön velem!” Készségesen felállt, és észrevettem, hogy egyik lába műláb. „Megfelelő az összeállítás – gondoltam -, a süket, a falábú meg a gyáva. Mi vagyunk az igaziak Jézus számára.” Leültünk a leghátsó sarokban. Itt, ahol két sátorlap találkozott, alaposan érezni lehetett, mennyire rázza a vihar a sátort. Félelmet keltő volt.
A falábú azonban máris csendben, tisztelettel összekulcsolta a kezét, és csodálatos teljhatalommal, nyugodt hangon megszólalt: „Úr Jézus! Te a viharos tengeren a hajócskát biztonságosan kezedben tartottad. Ez a hajó is a Te kezedben van. Köszönjük neked! Ámen!
A szívem egyszerre lecsendesedett, sőt megvidámodott. Újra tudatos lett előttem, hogy az Úr Jézus tanítványai másképp állnak a viharban, mint a többiek. Mindig és mindenütt „bizton a Jézus keblén” nyugszanak.
A befelé igyekvők meg nem szűnő áradatán keresztül előresiettem a pódiumhoz. Felzendült az ének:
„Hogyha zúg a lét viharja,
S még a hős is tántorog,
Szárnya biztos rejtekében
Menhelyet találhatok…”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 147 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ... 10  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség