Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 147 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2006. dec. 18., hétfő 21:46 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Wilhelm Busch: A legidősebb olvasó

Kedves élményem volt egy ifjúsági tábor idején. Nagyszerű munkatársaim lehetővé tették, hogy esténként a környező falvakban evangélizációs összejöveteleket tartsak. A fiatalok közül vagy száz kerékpáros bekarikázott a soron következő helységbe, énekeltek az utcán, hívogattak az összejövetelre, nem csoda tehát, hogy szinte tódultak a hallgatók.
Egy este, amikor megérkeztem a helyszínre, ahol beszélnem kellett, elém állt egy fiatal férfitestvér. „Nem látogatná meg néhány percre idős édesanyámat?” – kérdezte. Rápillantottam az órámra. „Sok időm nincs, de nem bánom, szálljon be!”
Megindultunk. Jóságos ég, micsoda utak! Sövények közt kanyargó, szűk ösvények, le a hegyről, ismét fel – kövezésnek semmi nyoma -, a kocsim ide-oda csúszkált a gödrök között. Igazán bosszús lettem. „Ember, ez itt a világ vége! Nem fogunk időben visszaérni!” Halkan zsörtölődve kapaszkodtam a kormányba, alig tudtam megtartani.
Végre! – Csinos kis tanya. Gyönyörű kilátás a zöld szántóföldekre. A házból idősek, fiatalok lépnek ki, igyekeznek az evangélizációra. Kedvesen köszöntenek.
Aztán ott állunk egy csendes betegszobában. A nagymama fekszik bent. „89 éves vagyok” – mondja. „Bizonyára ő a legidősebb olvasója az újságja, amit lelkész úr szerkeszt” – jegyzi meg a fia.
Vizsgálom az öreg anyóka arcát. Mély békesség nyugszik rajta. „Miről akart beszélni velem?” – kérdem tőle. Megindító választ kapok. „Csak látni szerettem volna. Mert minden nap imádkozom önért.” A meghatódástól könny szökik a szemembe. Ha ez az idős asszony engem is belefoglal azoknak körébe, akikért könyörög, milyen kiterjedt lehet akkor ez a kör! És valósággal lenyűgöz a gondolat: mekkora hatás árad ki ebből a betegágyból! Ugyanis mindig az imádkozók azok, akik legmélyebben megmozgatják a világot.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 21., csütörtök 07:52 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6077
A bűnből hozzád sietek, mert szomjazom kegyelmedet,
Te nyugtass meg, én Jézusom,
ím néked szívem átadom.---Melanchton Fülöp


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 23., szombat 16:55 
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 14:25
Hozzászólások: 24
Ha szabad, én nem egy mással megtörtént esetet, nem idézetet írnék le, hanem egy megtapasztalásomat, egy "meg nem hallgatott imámról"...
illetve, nem úgy teljesítettről, ahogyan kértem...

"Félhullán" feküdtem a kórházban...műtétre vártam...
Vesekövem volt, ami "elindult"...de "útközben" úgy "elakadt", hogy az a vesém "leállt"... :cry:
A professzor szerint, ha még egy centit lejjebb megy az a kő... megpróbál egy másik módszerrel beavatkozni... - ami úgyan fájdalmas - de mégsem "éktelenkedik" majd egy vágott sebforradás egy leányzó testén :oops:
Húúú... testvérek... ne tudjátok meg, mennyit imádkoztam, - dehogy imádkoztam - tusakodtam, azért az egy icipicike centiméterért.
Emellett még ... szinte egy egész gyülekezet hordozott imáiban.
De hiába... a kő ...tök jól érezte magát ott ahol volt ... és nem mozdul. :(
Őszintén szólva... csalódott voltam, és nem értettem, miért nem adta meg az Úr a kérésünket, hisz olyan "semmiség" lett volna ez Neki! :roll:

A műtét elkerülhetetlenné vált... könnyű lefolyású volt...minden komplikációk nélküli.:)
Halleluja :)

Mindenek után, közölte velem a professzor: milyen jó , hogy nem mozdult innen ez a kő...nem sikerülhetett volna a másik módszer.. csak "jósok", fölösleges szenvedést kellett volna elviselnem... a vége úgyis műtét ...csak akkor már a műtét szempontjából..."rossz" helyen lett volna a kő...

Hát ... tudjátok meg... olyan hálás voltam az Úrnak azért amiért nem hallgatta meg a könyörgésem/sünk... :)
Rosszat kértem/tünk magamnak, és az Úr ezt tudta...
Imámat úgy hallgatta meg ... és azt tette... ami a javamat szolgálta :)

Azóta , ha valami "személyes" kérésem van... mindig hozzáteszem: de Te Úram jobban tudod...:)

Szeretettel: Lídia


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. dec. 26., kedd 13:10 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 11., szerda 13:59
Hozzászólások: 496
Tartózkodási hely: Kassa kerülete
------------------

Nem mondhatod
(Ismeretlen szerző)

Nem mondhatod: ATYÁNK, ha nem viselkedsz úgy a mindennpai életben, mint az Ő gyermeke.
Nem mondhatod: MI ATYÁNK, ha lelki elzártságban élsz testvéreidtől.
Nem mondhatod: KI VAGY A MENNYEKBEN, ha csak földi dolgokra gondolsz.
Nem mondhatod: SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED, ha te nem tiszteled mindig az Ő nevét.
Nem mondhatod: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, ha te összekevered Isten országát a földi sikerekkel.
Nem mondhatod: LEGYEN MEG A TE AKARATOD, ha nem akarod elfogadni Istennek tervét veled.
Nem mondhatod: A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA, ha nem törődsz azzal, hogy mások éheznek.
Nem mondhatod: BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, ha bárkivel szemben haragot táplálsz.
Nem mondhatod: AMIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK, ha még nem tudtál igzán megbocsátani másnak.
Nem mondhatod: ÉS NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE, ha még tudatosan tudsz bűnözni.
Nem mondhatod: DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, ha nem harcolsz minden gonoszság ellen.
Nem mondhatod: MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG, ha nem tudtál lemondani a földi dolgok önző birtoklásáról, a parancsolgatásról és a hiúságról, amely magadnak tulajdonítja, ha valami sikerül.
Nem mondhatod: ÁMEN, ha nem hallottad meg őszintén, hittel és meggyőződéssel a Miatyánk neked szóló Igéit.

_________________
Én választottalak titeket.. Jn 15,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. feb. 03., szombat 11:59 
Offline

Csatlakozott: 2007. jan. 31., szerda 12:08
Hozzászólások: 121
Hello Tesókák! :wink:
Ha nem haragszotok én is elmondanám ezzel kapcsolatos ismereteimet és tapasztalatomat.Az imádság egy bensőséges beszélgetés Istennel, ami hasonlóan történhet, mint két ember között.Csak Ő nem élő szóban ad választ, hanem az Ige által vagy például, ami éppen a Vele kapcsolatos beszélgetésekből eszembe jut. Ez lehet csendességbe, de történhet akár a buszon is, az utcán is vagy éppen fórumozás közben.
ÁLdás, békesség!
Augu


Vissza a tetejére
 Profil  
 

imadkozas
HozzászólásElküldve: 2007. feb. 04., vasárnap 19:02 
Offline

Csatlakozott: 2007. feb. 03., szombat 06:49
Hozzászólások: 9
Tartózkodási hely: sepsiszentgyorgy
Kerlek Istenem tanits meg Rad figyelni Te tudod a legjobban mire van szuksegem Te jobban ismersz engem mint en magam

_________________
bogi


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. feb. 04., vasárnap 20:14 
Offline

Csatlakozott: 2007. jan. 31., szerda 12:08
Hozzászólások: 121
Kérlekdrága Úr Jézus, áldd meg az ezen a fórumon levőket, hogy Te beszélj belőlük, és tudjuk egymást építeni lélekben!Ámen


Vissza a tetejére
 Profil  
 

TRAUSCH LIZA: "...ÉN AZ ÚRTÓL VETTEM..." (1Kor.11:
HozzászólásElküldve: 2007. feb. 09., péntek 22:00 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
[Elhangzott egy csendeshéten.]

Imádság áldásért
________________________________________
"Felkelt pedig ő azon éjszaka és vette két feleségét, két szolgálóját, és tizenegy gyermekét, és általment a Jabbók révén. Vette hát azokat és átköltöztette a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije volt.

Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megillette csipőjének forgócsontját, és kiment helyéből Jákób csipőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő mondá: Jákób [jelentése: csaló]. Az pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg kérlek a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezte azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. És a nap felkél rajta, amint elment Péniel mellett, ő pedig sántít csípőjére." 1Móz 32,22-31
________________________________________

Imádkozzunk! Köszönjük, Uram, hogy ezen a héten meg akarsz bennünket tanítani imádkozni. Könyörülj rajtunk, mindent jobban tudunk, csak éppen imádkozni nem. Kérünk, oldd meg ezt a kérdést az életünkben. Hadd legyen sokkal győzelmesebb, erősebb, és áldottabb az életünk. Ámen.

Mai áhítatunk címe: Imádság áldásért. Van-e az életeden áldás? Ez az egyetlen fontos dolog egy hívő ember életében. Hiába tesz bármit, hiába erőlködik, hiába igyekszik, hiába akar, ha nincs áldás. Látjuk Jákóbot, akinek születésétől kezdve ez volt az egyetlen törekvése, és egyetlen vágya. Elmondja az Ige, hogy az elsőszülötté az áldás. Ezért mindenáron elsőszülötté akart lenni. Ezért fogódzott bele a testvére sarkába, mintha már ott akart volna előzni, hogy övé legyen az elsőszülöttségi áldás.

Ezért az áldásért Jákób mindent megtesz, amit egy ember megtehet. Fiatal korában megvette egy tál lencséért. Ézsaunak azt mondta: "Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet." (1Móz 25,31). És nem lett az övé az áldás. Megy tovább a Jákób története, és azután kicsalja az áldást az apjától. Ismerjük a történetet, amint az anya tanácsára minden csalást megtesz, amit egy ember tehet. Meg is kapja az áldást. De az nem volt áldás! Rettenetes, hogy megy tovább áldás nélkül. Hiába csinált mindent, - nem lett áldott emberré.

Jákób kétszer hét évig szolgált két feleségéért. Apósa mindig megváltoztatta a bérét. Jákób azt gondolta, talán a szerelemben, feleségben, talán a családban van az áldás. Még mindig nem volt meg az áldás. Egy ember, aki születésétől kezdve végig csak ezt kereste, és egyre messzebb kerül az áldástól. bűnt bűnre halmoz, amint próbálja megszerezni. Amikor a testvérétől ellopja az áldást, a testvére gyűlöletét szerzi meg magának. Ellopja Lábántól, mert azt hiszi, hogy az anyagiakban van az áldás. Aztán egyszer csak odaér arra a helyre, ahonnan sem előre, sem hátra nem tudott már menni. Előtte Ézsau, mögötte Lábán! Benne van a szorítóban, a csapdában, amit Isten készített számára.

Aztán elérkezett az emlékezetes éjszaka. Nem tudom, volt-e már az életedben ilyen helyzet, amikor nem volt kiút? Ez az ember, aki az áldást kereste, egyszer csak ott állt, hogy nincs kiút. Kikerülhetetlen elszámolás előtt áll. Most nem menekülhet Istentől. Attól menekült, Aki egyedül adhatja neki az áldást. A Jabbók révén átvisz mindent, feleségét, gyermekeit, állatait, vagyonát. Mindentől távolságot keres, hogy végre igazán egyedül lehessen.

Isten most megadta nektek a távolságot. Itt vagytok a Jabbók révén, a folyó túlsó oldalán van minden: feleség, család, vagyon, munkahely. Olyan érdekes, hogy nem kellett átvinni, Isten minket hozott át. Nem tudom, érezzük-e, most távolságunk van mindentől, ami otthon izgatott, kérdés, probléma volt. Most van az az idő, amikor Isten egyedül akar veled beszélni. Itt minden lehetőség megvan, hogy az Úrral egyedül és négyszemközt légy. Meg ne úszd valamiképpen újra. Nehogy sikerüljön valahogy kibújnod ebből az Istentől rendezett helyzetből.

Jákób egyedül maradt. Maradtál-e már ezen a héten egyedül? Gondolatban is, az otthonaiktól is, a szobatársaidtól is, és mindentől egyedül. "Jákób pedig egyedül maradt." Ekkor hangzik el az ő imádsága. Eddig mindent megtett az áldásért, csak nem imádkozott érte. Imádkoztál-e valaha áldásért? Lehet, hogy már sok mindent megcsináltál, sok élethelyzet volt, amikor azt gondoltad: ha ez megoldódik, áldás lesz az életemen.

Gondoljunk egy percig arra, mit jelent ez, hogy áldás? Annyit jelent, hogy kevés képességgel, erővel hatalmas dolgokat érünk el. Áldás az, amikor öt árpa kenyérrel ötezer ember elégedik meg, amikor egy prédikációra háromezer ember tér meg. Nincs arányban az, amit befektet egy ember ahhoz képest, amit kap. Az áldást kapni lehet. Nem lehet érte megszolgálni, megdolgozni, nem lehet megszerezni. Isten szabad joga, hogy mikor, hol, és hogyan ad áldást. De megvannak a feltételei! Jó volna úgy elmenni erről a hétről, hogy szembenéznél vele, hogy hiába erôlködöm, nincs áldás az életemen. Ha igazán Isten szolgája akarsz lenni, létkérdés, hogy legyen az életeden áldás. Jó volna azt is megnézni, hogy Péniel mit jelentett, és mi volt az előfeltétele annak, hogy ettől a naptól kezdve Jákób élete áldott élet volt. Újra és újra látjuk, és életén tapasztalhatjuk az áldást. Megkapta az áldást. Mi volt az áldás? Egy imádság! Mert látjátok, tusakodott. Tudod-e egyáltalán, mi ez, hogy tusakodik? A szót ismerjük, de lehet, hogy soha életünkben semmiért nem tusakodtunk.

Jákób itt van egyedül, mindene a folyó túlsó partján van, és itt van az éjszaka, "És tusakodik ővele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig." Tusakodás közben dolgok történnek vele. Az első: "Mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megillette csipőjének forgócsontját." Lehet, hogy ez már megtörtént. Lehet, hogy hordozol egy olyan testi jelt magadban, ami annyit jelent, hogy harcolsz valahol az Úrral szemben. Lehet, hogy már van egy olyan betegséged, vagy olyan dolgok az életedben, ami megváltoztathatatlanul ott van, mint jel, és ez sem segített. Ettől sem lett áldás. Bár az Úr megmutathatná most az életedből, hogy hol érintett téged, és hogyan. Mi volt az a tragédia, az a nehézség, amit azért tett, hogy valami igazán történjen? Folyik tovább a tusakodás, és az imádság, az áldásért.

Aztán úgy néz ki, hogy vége lesz ennek a tusakodásnak: "Bocsáss el engem, mert feljött hajnal." Az a kérdésem, hogy feljött-e már az életedben a hajnal? Nem úgy vagy-e, hogy már ideje volna? Lassan elmúlik az élet, és nem tudjuk, melyikünknek mikor múlik el! El fogsz menni erről a földről áldás nélkül! "Bocsáss el engem, mert feljött hajnal." Akkor elhangzik ez a mondat, ami az egész résznek a döntő mondata, amit elmond Jákób, - meri elmondani az Istennek, - "Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz!" Jó volna, ha mindnyájan ezzel az indulattal lennénk most itt. Addig akarok imádkozni, addig szeretnék tusakodni, míg meg nem áldasz engem.

Meglátjuk az áldás feltételét. Ez a kérdés, hogy mi a neved? Azt hiszem, annyiszor megúsztuk már ezt. Mondtuk, soroltuk a bűneinket. Nem erről van szó. Mi a neved?! Lehet, most azt mondja valamelyikőtök: nem tudom. Jákób világosan tudta, hogy a neve: Csaló. Lehet, hogy van valaki közöttünk, akinek ezt kellene kimondania. Mindig sikerült valakit becsapnod, szebbnek, jobbnak, okosabbnak, műveltebbnek akartál látszani, mint amilyen voltál. Mindenki elhitte. Mindenkit be tudtál csapni, és meg tudtál csalni. Csak egyet nem! Lehet, hogy végig álarcba volt az életed. Megjátszottad a jó férjet, az önfeláldozó apát, az ügyes dolgozót, a jó szakembert. Nem tudom, hányféle álarcban jártál ebben a világban, és egyik sem voltál igazán. Nyílt csalás!

Jó volna megérteni, a legrettenetesebb csalás, hogy magunkat is megcsaljuk. Nem elég embereket csalni? Magadat is csalod? Olyan vagy-e, amilyennek gondolnak, olyan vagy-e, amilyennek magadat gondolod? Sokszor megjátsszuk azt, akik lenni szeretnénk. Az Ige azt mondja: Boldog az az ember, akiben öncsalás nincs. A Zsoltár 32,1 verse az eredetiben a csalárdságot öncsalásnak nevezi. Ez a legrettenetesebb csalás, hogy magadat is becsapod.

Jákóbnak ki kellett mondani a nevét, ami így hangzott: Csaló! Tudatosan, vagy ösztönösen csaló. Talán nem is kell gondolkozni azon, hogy mit mondjak, annyira tudod mondani. Annyira hozzászoktál már, hogy mit kell megjátszani. Kimondod-e a nevedet? Azt hiszem, ez mindnyájunknak a családi neve. Ki kellene mondani azt a nevedet is, ami nem minden bűnös embernek a közös neve. Ha nem tudod, ma állj az Úr elé, hogy megtudd. Lehet, hogy az a neved, hogy parázna, lehet, hogy hiú, dicsőségvágyó, önistenítő. Mi a neved? Én nem tudom kimondani, de az Úr kimondhatja. Az elmúlt hét egyik éjszakáján nekem is világosan kimondta, hogy mi a nevem. Megértettem, hogy önimádó. Aztán még élesebben mondta, hogy fölényes. Isten előtt ez a nevem. De azt is megmondta, mivé akar tenni, és az új nevemet is megmondta, hogy alázatossá akar tenni. Ebben a munkában állok, ezt formálja az Úr. Ő egészen újjá, és egészen mássá akar tenni. Olyanná, amilyen soha nem voltam. Jó elfogadni, és engedni. Minden együtt fog munkálkodni az életedben, hogy kiformálhassa benned azt, aki nem vagy. Vajon eljutsz-e a Jabbók révére ezen a héten, hogy kimondhasd őszintén Isten előtt, hogy mi a neved.

A válasz így szól: "Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek." Isten harcosa! Amint kimondod a nevedet, megtudod az új nevedet. Olyan sokszor kérdezték tőlem emberek, - mikor arról az Igéről volt szó: "...és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet" (Jel 2,17), - mondd meg nékem, mi az új nevem? Azt én nem tudom. Nem Jákóbnak kellett kitalálnia, hogy mi az új neve. Az Úr mondta meg neki. Te is kapsz egy fehér kövecskét, és rajta egy új nevet, amit Ő akar kiformálni az életedben.

Isten megkérdezi Jákóbot: Mi a te neved? "Az pedig monda: Ugyan miért kérdezed az én nevemet? És megáldá őt ott!" Amit nem tudott kiharcolni, kicsalni, megszerezni, amiért mindent megtett eddig és mégsem volt, egy pillanat alatt ott van rajta Isten áldása. Láthatod, hogy nem olcsó áldás. Jézus megfizette azt a kereszten! Csak ki kell jönnöd a búvóhelyedről, mert ott nincs áldás. Senki nem kényszerít ki téged, ha nem jössz önként. Lehet, hogy próbáltak már sarokba szorítani, de sosem mondtad ki a neved. Ha most kimondod, akkor nemcsak új nevet kapsz, hanem vele együtt áldást.

Aztán feljött a nap! Bár feljönne számodra ezen a héten a nap. Csak Péniel fölött, csak az új ember fölött jön fel a nap, és süt aztán teljes világossággal a hátralevő életeden keresztül. Ha továbbolvasod Jákób történetét, ámulva láthatod majd, hogy áldás, áldás, áldás. Visszamegy Béthelbe, oltárt épít, áldja az Urat, hálát ad Neki az útért, az életéért. Aztán megy tovább a sok nehézségen keresztül. Józsefben megkap mindent, amire a legnehezebb időkben szüksége van. Ezek között a körülmények között is megkapja azt a mérhetetlen örömöt, az Isten áldását. És tud áldani. Azt mondja az Ige, hogy ha igazán engedtek az Úrnak, áldást örököltök. Akit Ô megáld, az meg van áldva. Jákób, életének ebben a részében csak áld. Megáldja a Fáraót, ő, a kicsi ember, a hatalmas Fáraót. A Fáraó meghajlik előtte. Ebben az emberben a szent Isten van jelen. Megáldja a gyermekeit, és utána Istentől hívottan fölemeli a lábait az ágyra, és egy nyitott ajtón bemegy a mennybe. Az áldott odamegy az áldások Urához.

Mi az életed vége? Olyan rettenetes volna, ha hívő létedre azt kellene mondani, hogy nem volt ezen az életen áldás. Az a komoly kérdés most: kész vagy-e engedni Istennek, hogy megáldhasson, és hogy tovább vihesd az áldást. Most rajtad múlik. Pénielnél vagyunk, - hallgatsz-e az Ő szavára?!

Imádkozzunk! Uram, köszönjük, hogy elhoztál minket családból, munkahelyről, problémáink közül, szomorúságaink és gyötrődéseink közül, az egész áldatlan életünkből, - mert találkozni akarsz velünk. Kérünk, ne legyen senki, aki tovább bújik Előled. Ha megkérdezed majd a csendben: mi a neved, hadd tudjuk kimondani Előtted. Köszönöm, hogy új nevet, új életet, és új áldást készítettél számunkra. Ámen


Vissza a tetejére
 Profil  
 

[color=olive]Cseri Kálmán: Taníts imádkozni c. kötetből rész
HozzászólásElküldve: 2007. feb. 23., péntek 20:17 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
„Ne legyetek ezekhez hasonlók, mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…" /Mt. 6:8-9)

Ezt az imádságot Ő mintának is adta, amiben összefoglalja a helyes, a jó imádkozás főbb ismérveit: alaphangja a bizalom és a tisztelet, középpontja Isten és nem az imádkozó ember, belefér az egész világ: menny és föld, belefér az egész ember testi és lelki szükségei egyaránt, és belefér a másik ember, mert mindig közel viszi az imádkozót a többiekhez.

Tartalmilag próbáljuk a Mi Atyánk egy-egy mondatát, kitételét az eddiginél talán jobban megérteni.
Ez nem csupán megszólítás, hanem hitvallás. Gyönyörű, gazdag, bátor, mély megvallása annak, hogy kinek tekinti az imádkozó hívő Istent, hogyan járul hozzá, mit hisz róla.

Jézus nem úgy beszél Istenről, mint Atyánkról, mint akit lehet hasonlítani akár a legjobb földi apához is, hanem fordítva van. Minden földi apának az Isten atyaságából lehet és kell tanulnunk minél többet, hogy valamennyire is hivatásunk magaslatán tudjunk állni.

Isten gyengéd szeretettel és mindenható hatalommal veszi körül az övéit. Hatalmasan gondoskodik róluk, mert gyengéden szereti őket. Ezt fejezi ki ez: jól tudja, mire van szükségetek. Egyedül Ő tudja jól. Mi nem tudjuk, ezért kérünk sokszor butaságokat is Istentől, sőt olyasmit is, ami csak ártana nekünk. Ő mindent képes megadni nekünk, mert mindenható Atyánk, de csak azt akarja megadni, ami a javunkat szolgálja.
Minden igazi imádságnak ez az alapja, alaphangja: Isten az én Atyám, aki jól tudja, mire van szükségem. Benne van ebben az, hogy fontos vagyok neki, éppen ezért bízhatom benne. Rábízhatom nyugodtan magamat és elmondhatok neki mindent, ami fáj, ami hiányzik, aminek örülök, amit nem értek, amiben kételkedem, ami meggyötör, amit tervezek, amit akarok, amiben csalódtam, és mint boldog gyermeke, várhatom az Ő válaszát.

Itt szólal meg azonban a fontos kérdés, amit széltében-hosszában félremagyaráznak emberek, hogy vajon minden ember Isten gyermeke-e? Ha valaki ezt állítaná, az súlyos tévedést mondana. A Biblia azt mondja, hogy minden ember Isten teremtménye és az Ő gondviselő szeretetével körülveszi teremtményeit. Éppen itt a Hegyi beszédben mondja Jézus: felhozza az Ő napját mindenkire válogatás nélkül. Esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Amikor azonban a farizeusok például egyszer azt állították Jézusnak, hogy ők is Isten gyermekei, akkor Jézus élesen azt mondta: tévedés, ti az ördögnek a gyermekei vagyok, és a ti atyátok az ördög (Jn 8,41-41). Erre persze megsértődtek, mint ahogy ma is sokan megsértődnek, ha valaki azt meri mondani, vagy azt merné mondani, hogy te nem vagy Isten gyermeke, hiszen az ördög indulatai vannak benned: gyűlölködés, pletykálkodás, önzés, irigység, hazugság jellemez, és mindezek az ördögnek a jellemzői.

Nekünk világosan kell látnunk, hogy Istennek egyetlen öröktől fogva és természete szerint vele azonos gyermeke, fia van és ez Jézus Krisztus. Aki azonban Jézust szereti, aki benne hisz, aki vele együtt él, azt Isten Jézusért gyermekévé fogadja. „Akik pedig befogadták Jézust, megadta nekik azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek, akik nem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek.” (12)
Mi mindannyian egy férfi indulatából fogantattunk és így születtünk. Így nem vagyunk Isten gyermekei. Ahhoz, hogy valaki Isten gyermekévé váljék, még egy születésre van szükség, s ezt nevezi Jézus újjászületésnek. Az újjászületés pedig akkor történik, amikor valaki Jézust befogadja az életébe.

Hadd kérdezzem ilyen személyesen: te Isten gyermeke vagy-e már? Igaz-e az ajkadon ez: mi Atyánk.

Jézustól tanult imádság első két szava tehát nem más, mint felhívás megtérésre, hogy elmondhassuk valóban: mi Atyánk, hogy visszataláljunk Istenhez abból a messzeségből, amibe születtünk. Mert mi mindnyájan tőle távol jövünk a világra. Valahogy úgy, mint ahova a tékozló fiú került, akinek az volt a vágya, hogy minél messzebb költözzék otthonról. Aztán ott tönkrement az élete, és amikor rendbe akarta hozni, az első lépés ehhez az volt, hogy rendeznie kellett az apjával való kapcsolatot. És hogyan rendezte? Úgy, hogy otthagyta a disznóit, a disznóságait, hazament és az első mondat így hangzott: Apám, vétkeztem. Ez a világos beszéd, és minden ember csak így válhat Isten gyermekévé, ha egyszer ezt őszintén, átgondoltan végigmondja. Atyám, vétkeztem. El is tudom sorolni miben. Nem vagyok méltó, semmi jót nem érdemlek tőled, de ha visszafogadsz, szeretnék neked újra engedelmeskedni, mindenben, feltétel nélkül. Itt hangzik el az atya nyilatkozata: fiam vagy. De ez azzal kezdődik: vétkeztem, nem vagyok méltó, kész vagyok mindenben engedelmeskedni.
Ehelyett azonban sok tékozló fiú azt akarja, hogy miközben ott ül a disznói között, onnan üzenget az apjának, hogy küldjön neki újabb eltékozolnivalót. Ezt tekintik sokan imádságnak. Ez nem imádság. Az igazi imádság alaphangja ez: vétkeztem, semmi nem jár, de veled szeretnék élni. Nem valamit kér ez a fiú, az apja közelébe kéredzkedik vissza. Tudja, hogy az mindennél többet jelent.

Akinek a szívében ez ott van, az éli át ezt a semmivel össze nem hasonlítható csodát, amikor a Mindenható újra azt mondja: gyermekem. Adja az Ő Szentlelkét a mi szívünkbe és a Lélek az, aki kiáltja bennünk: Abbá, Atyám! Ettől kezdve tudom Őt igazán atyámnak tekinteni és így imádkozni hozzá.
Mire utal ez a kicsi szócska: mi Atyánk? Kezdődhetne így is: Atyám. Jézus nem véletlenül mondja ezt többes számban. Arra utal ez, hogy aki visszakapja Istent mint Atyját, az vele együtt testvéreket is kap. Az mélységesen összetartozik ezen túl azokkal, akik szintén befogadták Jézust, akik kapták az Ő Szentlelkét, akik Isten gyermekeivé lettek. Ezek egy szoros, szerves közösséget alkotnak; egy élő organizmust, aminek a feje maga Jézus Krisztus.

Itt megint egy széltében-hosszában elterjedt tévedést kell korrigálnunk, mert Jézus itt nem az egész emberiség nagy testvériségére gondol. Ír a Biblia arról is, hogy Isten az egész emberiséget egy vérből teremtette, de itt másról van szó. Ezt a közösséget nevezi így Pál apostol: Krisztus-test.
Ezeknek viszont meg kell tanulniuk elfogadni, szeretni egymást. Akármilyen furcsa is némelyikük. Átélni azt, hogy szükségünk van egymásra, összetartozunk. Szolgálhatja egyik a másikat, és az egész együtt szolgálja Krisztust. Ezeknek nem szabad szégyellniük egymást, hanem vállalnunk kell a többi hívőt is, mert együtt vagyunk az Isten népe. Ha Jézus nem szégyellt minket testvéreivé fogadni (Zsid 2.), akkor mi se szégyelljük egymást, és legfőképpen ne szégyelljük a mi Urunk Jézus Krisztust.
Ezek az emberek, ha valóban az Isten Lelkétől áthatottak, akkor nem büszkék, és nem vetnek meg senkit, sőt sokkal jobban szeretnek mindenkit, mint mások. Szeretik azokat is, akik még nem tagjai a Krisztus-testnek. Szeretik a névlegesen keresztyéneket, a teljesen hitetleneket, sőt az ellenségeiket is.

A harmadik, amit hozzátesz Jézus: aki a mennyekben vagy. Ez arra utal, hogy miközben egyszerű és őszinte bizalommal járulhatunk Isten elé, mint Atyánk elé, tudnunk kell, hogy semmiképpen nem válhat ez a bizalom bizalmaskodássá. A mindenható Isten előtt, aki a mennyekben van, csak mély hódolattal és őszinte alázattal jelenhetnek meg a gyermekei is.
Miközben a gyermek őszinte, fenntartás nélküli nyitottságával bízhatunk benne, aközben nem felejtjük el, hogy Ő a világmindenség alkotója, Ő szuverén, teljhatalmú Ura mindennek, ami létezik. Nem lehet helyhez kötni, nem lehet templomba bezárni, nem lehet semmire sem kényszeríteni, mint a pogányok gondolták például az imádságaikról. Nem lehet megvesztegetni áldozatokkal vagy fogadalmakkal. Nem lehet semmire rábeszélni, és nem lehet semmire felhasználni, főleg senki ellen. Nem erre való az imádság, mert Ő tökéletes szabadságában azt tesz, amit akar, és tökéletes atyai szeretetéből mindig azt teszi, ami a mi javunkat szolgálja. Az igazi Isten-ismeret erre a bizalomra és erre a tiszteletre segíti el az embert.

Mi azzal dicsőítjük Istent, ha nem aggodalmaskodunk. Ha merünk bízni benne, ha egyedül tőle várunk mindent, és tőle várjuk állhatatosan a szabadítást, a megoldást, az ajándékot úgy, ahogy azt Ő jónak látja. Lehetnek javaslataink, mert kiönthetjük a szívünket neki az imádságban. Elmondhatunk mindent, badarságokat is, mindent, ami eszünkbe jut. De az igazi imádság mindig ezzel a mondattal fejeződik be, amire Jézus tanított minket: mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te, mert a te akaratod mindig jobb, mint az enyém. Mert a te akaratod az egyedül jó akarat.

Akiben ott van ez a bizonyosság, és ezt meg is vallja, az ezzel dicsőíti Istent, és ebből származik az a békesség, amit a világ fiai sose értenek Isten gyermekeinél: hogy lehet nyugodt ilyen helyzetben? Hogy lehet derűs ilyen sok nyomorúság között? Hogyan bízhat abban az Istenben, aki így megpróbálja még őt is — tudják sorolni a maguk bölcselkedéseit. Aki azonban ismeri az Ő Atyját, az egészen rábízta magát. Az komolyan veszi azt is, hogy lehet, hogy sok mindent nem értünk, de nem azért, mert Isten valamit értelmetlenül cselekedett, hanem azért, mert mi vagyunk értetlenek sokszor, s majd Ő megmagyarázza.”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 17., csütörtök 09:46 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
A suszter imája

Megkérdezte a suszter a rabbit:
- Hát, mondd, hogyan mondjam a reggeli imámat?
Szegény embereknek dolgozom, csak egy pár cipőjük van. Este hozzák, én egész éjjel dolgozom, gyakran reggelig, hogy elkészüljenek, mire reggel munkába mennének. Hát, mondd, hogyan tartsam meg a reggeli imát?
- És eddig hogy tartottad?
- Néha nagyon gyorsan imádkozom, mert sürget a munka, de ez nem jó imádkozás, nem érzem jól magam ilyenkor. Máskor meg, hát, máskor meg még erre sincs időm. Ilyenkor nagyon elszorul a szívem, nagyokat ütök a kalapáccsal a cipőtalpakra és felsóhajtok: Milyen szerencsétlen ember vagyok, még a reggeli imára sem jut időm!
A rabbi elgondolkodott, aztán így felelt:
- Ha én lennék az Úr, számomra ezek a sóhajok értékesebbek lennének, mint az imáid…

Chaszid történet nyomán

Zsolt. 55,17


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 27., vasárnap 12:20 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
A Biatorbágyi Magyar Belmisszió 50 éves fennállása alkalmából jelentetett meg egy kiadványt „50 éve Isten szolgálatában” címmel, melyben bizonyságot tesznek a hitükről, Torbágyhoz kapcsolódásuk okairól azok, akik valamilyen szolgálatot vállaltak a misszióban.

BORSÓS RÓZA
a Magyar Belmisszió imakörének tagja a következőkre emlékezik vissza :

„Isten abban az ajándékban részesített, hogy már a torbágyi szolgálatba kerülésem előtt is közelről betekinthettem Liza néni imádkozó életébe.
A saját, és más gyülekezetekben való evangélizációs szolgálataiban öt alkalommal egész héten keresztül mellette lehettem, és átélhettem, hogyan harcol imádságban az elveszett emberekért. Az ismeretlen emberek nevét nem tudhatta, és az imádságában mégis tudott valami olyan jellemzőt mondani róluk, amiről tudhattam, most kiért imádkozunk. És mennyivel inkább tudhatta az Úr. Az egyéni csendességünk után reggel és este is, akit csak tudtunk, az Úr elé vittünk. A gyülekezet tagjainak látogatása során, az utcán, amíg egyik helyről a másikra mentünk, azt az időt is imádkozásra használtuk.
Emlékszem, a reformáció hetén tartott evangélizációra, amikor a Zsidókhoz írott levél 11. részének alapján hirdette Liza néni az igét. A hatodik estén volt szó arról, hogy „Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták.” Másnap, a befejező alkalom előtti reggelen – hét részre osztottuk a napot, és reggel hattól, este hatig, mi is hétszer imádkoztunk.
Egy másik alkalommal szintén hét napon keresztül tartott a szolgálat. Akkor, Liza néni imádságai által abban az áldásban részesültem, hogy amikor reggelente egy-egy országrészért imádkoztunk, megjegyezhettem, azoknak neveit, akiket hordozott. Sok hívő testvérem volt már akkor nekem. Aztán, amikor hírt adtak, ki hol tért meg, őket is az imádkozandók közé sorolhattam. Amikor már a szolgálatban voltam, és a jelentkezéseket írtam, nagyon sokakat akkor ismerhettem meg azok közül, akikért akkor egész héten együtt imádkoztunk.
Volt, amikor Nyíregyházától Hajdúszoboszlóig imádkoztuk végig az utat, a zsúfolt vonaton, a kalauzülésen felváltva ülve a katonákkal teli peronon. Tudom, hogy értem is sokat imádkozott, hogy adjon az Úr világosságot, és lássam meg, hogy ebben a szolgálatban van a helyem. Az Úr elhozta ennek az idejét is. Volt egy kis imanotesze, amibe az Úrtól kapott ígéreteit jegyezte. Felírta, hogy az ígéretet mikor kapta, és amikor valóra vált, utána írta: beteljesítve ekkor és ekkor.
A csendesheteken reggel és este volt imaközösség, amikor a héten résztvevő testvérekért imádkoztunk. De napközben is előfordult, hogy közülünk valakit hívott, hogy segítsünk az imádkozásban. Egyik alkalommal, amikor az ifjúsági szolgálók hete folyt, és amikor a délutáni beszélgetést más vezette, hívott, hogy egyeljük ki a petrezselymet. Rövid időn belül azt mondta: ne töltsük feleslegesen az időt, közben imádkozzunk a benti beszélgetésekért.
Amikor meggyet, vagy szilvát magoztunk együtt többen, olyan énekekre tanított bennünket, amit még nem ismertünk, majd áttértünk az imádkozásra.
Amikor már a konyhában voltam, úgy igyekezetem, hogy legalább egy óra előnyöm legyen ebédig, mert sohasem tudhattam, Liza néni mikor szól ki telefonon: húzd félre a lábasokat, és gyere be imádkozni. Az sem kevésszer fordult elő, hajnali 4-kor szólt ki a szobámba: Rózus, alszol? – Nem. Akkor gyere be.
Évek múlva, amikor már egyre inkább elfáradt, a szolgálat befejeztével elindult sétálni, hisz levegőhöz is alig jutott az áhítatok és a sok lelki beszélgetés közben. Induláskor kedvesen beszólt a konyhaajtón: Én elmegyek, te itt maradsz? Nem maradtam, vele mentem. Volt, amikor azt kérte, most ne szólj hozzám egy szót sem. Volt, amikor a hétért, az elmenőkért adtunk hálát, és a megmaradásukért imádkozva mentünk végig, és jöttünk vissza a völgyben. El kell mondanom, hogy a szolgatárai is követték példáját. Amikor Liza néni valahol szolgált, imádkozás nélkül ők se mozdultak semmiben sem. Sanyi és Guszti, amikor indultak, hogy vidéken tehenet nézzenek, nagyon komolyan kértük, hogy kísérje őket az Úr, és legyen áldás útjukon, választásukon. Ha az istállóban kora reggel két szolgáló kezdte a munkát, ők is csak imádkozás után láttak hozzá. A konyhában sem volt ez másképp, a férfiaknál sem, akik az építkezés és tatarozás munkáit végezték. Amikor egy ház a szolgálat tulajdonába került, mindig megszenteltük azt az ige és imádság által. Nagyon áldott alkalom volt az is, amikor a Hálaadás alapkövét letettük, és az ifjúsági szolgálók közösségében a helyszínen hálát adtunk.

Két nap múlva, amikor ezeket az emlékeimet leírtam, Liza néninek egy 1988. júl.17-22-ig tartó csendeshetét gépelve a következőket találtam: „Emlékszem, miközben együtt kapáltunk, vagy bármit csináltunk, egy szívvel, együtt imádtuk az Urat. Miközben az ember a munkáját végzi, lehet imádkozni is, ha a szívem nála van, és ha igazán Őt imádom és nem a kezem munkáját. Amikor már az tetszik, amit csinálok, hogy milyen ügyes és gyors vagyok, annak már megvan az a veszélye, hogy magamat imádom benne, és nem az Urat.” (A Jer. 16-ra utalt.)”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. máj. 29., kedd 21:49 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6077
Ha minden jó adományaid közül,óh, Uram, csak egyet szabad kérnem, akkor hadd legyen az a kedvességnek lelke. Hadd legyen másoknak hírnevük és jó szerencséjük, drágaságaik és palotáik, ha csak enyém lehet a jóságnak lelke. Adj dicsőséget és hatalmat azoknak, akiknek kell, de nekem adj testvéri szívet. Öntsd másvalakinek ábrázatára a szépségnek báját, nekem csak add meg a jóságos arcot. Óvj meg attól, hogy valaha is megsebezzem valamelyik gyenge gyermekednek a szívét, taníts meg elvégezni azokat a kicsiny, hamar elfelejtett szolgálatokat, amelyekből ott is áldás fakad, ahol nem is szándékoljuk. Hadd járjak mindenütt az életnek azzal az öntudatlan ragyogásával, amely nem ismer neheztelést és panaszt, hanem minden embert szeret, mert mindnyájan az én Mennyei Atyámnak a gyermekei, aki úgy szerette őket, hogy az Ő Fiát küldötte el megmentésükre. Ámen.- M. Gy.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. dec. 14., péntek 21:39 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
"..meghallotta az Úr hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr!" (Zsolt 6,9-10).

Ez az én tapasztalatom is. Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan meghallgatta szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem fordítja el fülét tőlem. Áldott legyen érte szent neve!
Annyi bizonyos, hogy a zsoltáros bizalmában rejtőző ígéret nekem is szól. Hadd tegyem magamévá hittel: "imádságomat elfogadta az Úr". Elfogadja, nem felejti el, és úgy és akkor teljesíti majd, ahogy és amikor szerető bölcsessége ezt a legjobbnak tartja. Szegényes kis
imámat a nagy Király elé viszem, Ő pedig meghallgat, és kegyelmesen elfogadja kérésemet. Ellenségeim nem hallgatnak meg, de az én Uram meghallgat. Azok kigúnyolják könnyes imáimat, de az én Uram nem. Ő meghallgatja és szívén viseli könyörgéseimet.
Micsoda fogadtatás ez nekem, szegény bűnösnek. Mi elfogadjuk Krisztust, az Úr pedig - Fia érdeméért - elfogad minket és imáinkat. Áldott legyen ez a drága név, amely szabad utat biztosít imáinknak még az arany kapun át is.
Uram, taníts engem imádkozni. Hiszem, hogy meghallgatod könyörgésemet. Ámen.

(C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. dec. 30., vasárnap 20:48 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Mennyei jó Atyánk! Neked szenteljük ezt az órát, és ujjongva dicsérünk Téged, mert tudjuk, hogy Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten. Te teremtetted ezt a világot, és az elmúlt évben is Te igazgattad lépteinket. Te adtál erőt az élet terheinek elviselésére. Megköszönjük, hogy áldásaiddal velünk voltál a jóban és rosszban egyaránt. Megláttattad velünk az eljövendő örök hajlékot is, ahol nem lesz könny és fájdalom. Éreztesd velünk, hogy akik Téged szeretnek, azoknak minden javukra van. Bűnbánattal állunk meg előtted, Atyánk, az újév ünnepi perceiben, mert nem tudjuk megszámlálni azokat a napokat, amiket botladozva elpocsékoltunk, és haszontalanul használtunk fel. Bocsánatot kérünk a gyümölcstelen évszakokért. Irgalmas Atyánk! Bocsásd meg a múlt hibáit és vétkeit, és adj erőt ahhoz, hogy hűek maradjunk törvényeidhez. Fordítsd el gondolatainkat és cselekedeteinket a bűn kísértéseitől, és engedd meg, hogy a beléd vetett hit a lelki és mennyei javakat a világ minden kincsénél értékesebbé tegye. Add, hogy az újévben azt keressük, amit a moly és a rozsda nem emészt meg. Vezess el bennünket gyakrabban abba a közösségbe, ahol a hív keresztyének szent nevedet áldják és magasztalják. Teremtő Istenünk! Hálát adunk az újesztendő lehetőségeiért és reményeiért. Láttasd meg velünk egy új élet kezdetének lehetőségét Jézus Krisztusban. Szólj hozzánk az evangélium üzenetén az üdvösség beszédével, hogy lelkesedve és örömmel végezzük el szolgálatunkat a Te dicsőítésedre. Szentlelkeddel világosítsd meg az előttünk lévő utat, és úgy vezess bennünket az üdvösség ösvényének ismeretében, hogy minden nap Jézus Krisztus Igéjének tanításában éljünk az életünk hátralévő kegyelmi időszakában. Ámen.

(Kántor Pál hamiltoni (Kanada) református lelkész)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. dec. 31., hétfő 15:16 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 05., csütörtök 20:20
Hozzászólások: 3994
Istenem, adj derût, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni. Bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg bírok változtatni, és bölcsességet, hogy fel tudjam ismerni, a kettõ közötti különbséget."
Marcus Aurelius


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 147 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség