Apcsel 13.29.-52.
Krisztus meghalt a mi bűneink miatt.
Önként - nem nevetve, hanem vért izzadva és az Atyához könyörögve egy másik lehetőségért - vállalta végül, hogy a világtörténelem minden mocskát, szemetét, amit ember elkövetett Isten és embertársai ellen magára vegye, kiigya, ezzel Isten MÉLTÓ haragját vonta magára és el is szenvedte az ezért járó halálos ítéletet!
De Isten megdicsőitette a Fiát! Felemelte minden név fölé azzal, hogy Jézus Krisztus ÉL! Ezzel Urrá tette mennyen és földön!
SOHA TÖBBÉ nem tér vissza az elmúlásba!
Dávid is elmúlást látott, de Krisztus ÉL!
Hiszed ezt testvérem?
Ő általa hirdetem most én is nektek a BŰNEITEK BOCSÁNATÁT!
Mind abból, amiből törvény által nem igazulhattok meg, Ő általa mindenki megigazul, aki HISZ!
Pál az Evangélium hirdetése után kéri a zsidó testvéreit!
MARADJATOK MEG ISTEN KEGYELMÉBEN!
....és ezek után jönnek az ellenségek, káromló beszéddel, de Istennek ez nem akadály. Vannak, akiknek kell a bűnbocsánat, az Isten kegyelme, ha nem a választott nép között, akkor a pogányok közt. Szükségtelen a jó előélet! Krisztusban számukra is érthető és elfogadható ISTEN SZERETETE.
Egyetemes az üzenet, minden néphez és minden emberhez szól Isten Jézusban.
A zsidók a tekintélyes istenfélő asszonyokat hívták, - holott ismerték Isten szavát - az apostolok örömhírének elzavarásához.
Jézus szavaira az apostolok még a port is leverték a lábukról azok ellen bizonyságul, akiknek nem kell Isten szeretete, a megváltás.
A tanítványok azonban az
Evangéliumban való hit miatt két ajándékkal megteltek:
ÖRÖMMEL
SZENT LÉLEKKEL