1Kir17

És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat, sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, mondván:
Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.
És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.
És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
És lõn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt esõ a földre.
És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, mondván:
Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból elõször egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esõt ád a földnek színére.
És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
És lõn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az õ betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
És monda néki: Add ide a te fiadat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl, és felvivé a felházba, a melyben õ lakik vala, és az õ ágyára fekteté.
Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az õ fiát megölöd?
És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
És felvévén Illés a gyermeket, alávivé õt a felházból a házba, és adá õt az õ anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.

ÚSz: Lk 8,19-21

Egyszer odamentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni akarnak téged". Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják."

Illés meghallotta az Igét, ami tovább küldte a kiszáradt patak mellől.
Melyik a nagyobb csoda?
A hollók általi etetés, vagy az éhinség közben egy özvegyasszony eltartottjának lenni?

Aztán kiderül, hogy az özvegyasszonynak és gyermekének is így lesz elég az ételből.
Az asszony a napi eltartatásból nem látja, hogy Isten embere van mellette.
Természetesnek veszi, hogy nem fogy ki a liszt és az olaj.

Hadd kérdezzem meg, mert engem már megkérdezett az Úr!
Te természetesnek veszed, hogy nem fogy ki a liszted és az olajod?

Az asszonynak valami nagyobbat kellett átélnie, hogy felfedezze, az Isten embere van mellette.
Miért lett beteg ez a gyermek?
Sokáig nem lehetett tudni, Illés is értetlenül kérdezi az Urat, de a gyógyulás után láthatjuk a célt:
Hogy az asszony lásson!

A lelki közösség több, mint a testi, vér szerinti.

Ehhez egy apró adalék, nem kétségbevonva a fentieket.
Nemrég olvastam Sípos Ete Álmos Ha sátorházunk összeomlik c. könyvét.
18. oldal:
"Az ítéletben pedig az Isten színe előtt álló léleknek kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint az, hogy mi van itt maradt hozzátartozóival."
Ehhez képest a könyv elején mottóként ott a Lk. 16, 19-31, benne azzal a részlettel, amikor a pokolban sínylődő gazdag kéri, hogy küldjék el Lázárt a még életben lévő testvéreihez, nehogy azok is oda kerüljenek a gyötrelem helyére.

Így van, ha valakinek előbbre való a saját gondolata, mint az ige.
üdv
ex

A vér szerinti kötődés azt gondolom az egyik legfontosabb Isteni törvény a teremtett világban. (ez is segít abban, hogy még áll ez a világ)
Az állatok nagy rész is kész az életét adni az utódaiért.

Az ember világban is az egyik legnagyobb bűn, a gyermek, szülő, testvér gyilkosság.

Az ítéletben ott lesz az is, hogy nem úgy törődtem a rám bízott gyermekkel, szülőkkel, testvérekkel, ahogyan azt az Úr adta volna. (a gazdag is most akart törödni a testvéreivel, miért nem az életében?)

Az Isten Országában lévők ennél még is TÖBBET élhetnek át, egy fajta olyan lelki közösséget, aminek nincs vége a test végeztével.
Reménységük lehet abban, hogy kapcsolatuk nem a test korlátai közé szorultan létezik.

Szerintem....

Ex, a szúrka-piszka helyett írnál valamit?
Szerintem töröld ezt a szúrkálást és érdemben írj valamit....

1Kir 19:
„1. Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal,
2. Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!
3. Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta,
4. ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!
5. Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!
6. Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.
7. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!
8. Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9. Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az Úr igéje: Mit csinálsz itt, Illés?
10. Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.
11. Az Úr ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben.
12. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.
13. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?
14. Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.
15. Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává.
16. Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe!
17. És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg.
18. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.
19. Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját.
20. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled.
21. Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt.”

Isten egyik legnagyobb prófétája depressziós!
A depresszió tünetei:
- elbújás
- meghalni akarás (nem saját kezüleg!!!)
- aludni és aludni és aludni

Az Úr háromszor is hívja és gyógyítja a depresszióba süllyedt prófétát.
Illés látja, hogy milyen jelek előzik meg és követik az Urat, de az Úr egyikben sincs benne.

12. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.
13. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?

1Kir 20:
„1. Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész haderejét. Harminckét király volt vele lovakkal és harci kocsikkal; így vonult Samária ellen, körülzárta, és ostromolni kezdte azt.
2. Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba,
3. és ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!
4. Izráel királya így válaszolt: Ahogy mondod, uram, király, tied vagyok én és mindenem.
5. A követek megint eljöttek, és ezt mondták: Így szól Benhadad: Üzenetet küldtem neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat.
6. Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád szolgáimat, azok átkutatják palotádat és szolgáid házait, és ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik, és elhozzák.
7. Akkor Izráel királya összehívta az ország véneit, és ezt mondta: Értsétek és lássátok meg, milyen rosszra törekszik ez, pedig amikor elküldött hozzám a feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért, nem tagadtam meg tőle.
8. A vének meg az egész nép ezt mondta neki: Ne hallgass rá, és ne engedj neki!
9. Akkor ezt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt megteszem, amit először üzentél szolgádnak, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. A követek elmentek, és megvitték a választ.
10. Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy segítsenek engem az istenek, most és ezután is, hogy Samáriának a porából még egy-egy marékkal sem fog jutni az utánam jövő hadinépnek!
11. Izráel királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!
12. Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, aki éppen a királyokkal együtt dőzsölt a sátrakban, ezt parancsolta szolgáinak: Sorakozzatok! És fölsorakoztak a város ellen.
13. Akkor egy próféta lépett Aháb izráeli király elé, és így szólt: Ezt mondja az Úr! Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr!
14. Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja az Úr: A tartományi vezérek katonái által. Ki kezdje meg a harcot? - kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad!
15. Ekkor Aháb megszemlélte a tartományi vezérek katonáit, kétszázharminckét embert, azután megszemlélte az egész hadinépet, csupa izráelit, hétezer embert.
16. Amikor délben kivonultak, Benhadad már részegre itta magát a sátrakban azzal a harminckét királlyal együtt, akik segítették.
17. Először a tartományi vezérek katonái vonultak ki. Benhadad embereket küldött oda, s azok jelentették, hogy Samáriából emberek vonultak ki.
18. Ő azt mondta: Ha békés szándékkal jöttek, fogjátok el őket élve, ha pedig harcolni jöttek, akkor is élve fogjátok el őket!
19. Közben a tartományi vezérek katonái kivonultak a városból, utánuk pedig a haderő.
20. Mindenki levágta az ellenfelét, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette. Arám királya, Benhadad elmenekült lóháton a lovasokkal együtt.
21. Kivonult Izráel királya is, vágta a lovakat és a harci kocsikat, és nagy vereséget mért Arámra.
22. Akkor a próféta odalépett Izráel királya elé, és ezt mondta neki: Feszítsd meg erődet továbbra is, értsd és lásd meg, hogy mit kell tenned, mert egy esztendő múlva ismét ellened vonul Arám királya!
23. Arám királyának ezt mondták a szolgái: Ezeknek az Istene a hegyek Istene, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek.
24. Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre!
25. Azután szervezz magadnak olyan haderőt, amilyent elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett.
26. Egy esztendő múlva Benhadad megszemlélte az arámokat, azután Áfék ellen vonult, hogy megütközzék Izráellel.
27. Izráel fiait is megszemlélték, ellátták őket élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Izráel fiainak a tábora olyan volt azokkal szemben, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet.
28. Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az Úr: Mivel azt mondták az arámok, hogy az Úr a hegyek Istene, de a völgyeknek nem Istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
29. Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon.
30. A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált.
31. A szolgái ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán életben hagy téged.
32. Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet, és úgy mentek oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Hagyj életben engem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő!
33. Az emberek jó jelnek vették ezt, sietve bizonygatták, és mondták: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig harci kocsijára állította.
34. Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig - felelte Aháb - szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt.
35. Egy prófétatanítvány ezt mondta társának az Úr parancsára: Üss meg engem! De az az ember nem akarta megütni.
36. Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az Úr szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette.
37. Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült.
38. Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén.
39. Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: Szolgád részt vett az ütközetben, és egyszer csak odafordult hozzám valaki, odahozott egy embert, és ezt mondta: Őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá eléggé, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt.
40. Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél!
41. Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való.
42. A próféta ezt mondta neki: Így szól az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz!
43. Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.”

Az ellenség, ellenség marad.
Vannak természetüknél fogva megváltozhatatlan ellenségei a hívő embernek.
Ezek a BŰN, SÁTÁN, HALÁL.

Amikor Jézus Krisztus győzelmeket ad nekünk, amikor reménytelen helyzetekben is győztesen kerülünk ki a csatából, akkor se béküljünk meg az ellenségeinkkel, még akkor sem, ha becsomagolják magukat minden féle "kegyességbe", "keresztyén liturgiába", stb.
Ha feltűnik bár hol az ellenségünk, akkor pusztítsuk!


Pintér Béla: Mr Bűn

A bűn az egy igazi súly, annyira nyomni tudja a szívet meg a vállat,
Neked megy, felöklel, teljesen kicsinál, mint egy felbőszült vadállat.
A bűn, tudod, sose kopog, mindig ajtóstul ront be a házba,
Felforgat mindent, s csak akkor nyugszik meg, ha teljesen porig alázhat.

Refr.: 2X
Gyere, szabaduljunk meg a bűntől, gyorsan dobjuk ki a szűrét,
Valljuk meg az életünknek minden apró bűnét,
Van Isten az égben, Aki megbocsájtja vétkünk,
Nem kell többé bűnök miatt rettegnünk és félnünk.

A bűn sokszor nagyon édes, azt hazudja, ő a te legjobb barátod,
Sose higgy neki, mert sumák, és kegyetlen, ott szúr meg, ahol nem várod.
A bűn sose lesz jó haver, rabul ejti, és fogva tarthatja szíved,
Elgáncsol, neked megy, rád mászik, nem enged Istenhez közel téged.

Refr: 2X

Rap:
A hasamat fogom a nevetéstől, mikor feltűnik Mr. Bean,
De csak a fejemet fogom a szégyenkezéstől, ha előjön Mr. Bűn.
Először úgy tűnik, minden OK, de ha nyeregbe kerül, mint egy zsoké,
Akkor mondhat szépeket a szája, a végén megszúr, mint egy tüskés rája.
Mr. Bűn az életem legnagyobb ellensége, ezért szükségem van minden nap Isten segítségére.
Ő már legyőzte a bűnt, kihúzta méregfogát, azóta búcsút inthetek minden bűnnek:
Csá, csumi, good-bye.

Good-bye, Mr. Bűn! 8X

Újszövetségi Ige

Lk 8,49-56:
„49. Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: "Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!"
50. Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy, és meggyógyul."
51. Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját.
52. Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!"
53. Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54. Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: "Leányom, ébredj!"
55. Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.
56. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.”



Ezt parancsolta Jézus, a legnehezebbet! (pedig a szülők egész mást gondolhattak, hogy mit/miket adhatnának a jó tevőjüknek azért, mert vissza adta nekik a gyermeküket)
Mi történhetett, miután a lány kiment a szülőkkel az ismerősök közé? Mit kérdezhettek elsőnek az ismerősök, rokonok, barátok a boldog család láttán? (és ez a kérdés naponként sokszor és sok embertől érkezhetett, szinte mint egy "refrén")
"Mi történt? Hogy lehetséges az, hogy a lányotok él és egészséges?"
És ők nem válaszolhattak, nem újjonghatták: "Jézus meggyógyította!"

Az Úr akkor is gyógyíthat, ha vaskos hitetlenség veszi körül, de ezek az emberek valamit elveszítenek.

Lukács 10.
25. És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
26. Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
27. Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
28. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
29. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

Többször olvastam és hallottam ezt a történetet.
Most értettem meg, hogy Jézus ennek a törvényt ismerő embernek nem a kérdésére válaszolt első renden, hanem arra, amit nem tudott.

Mi lehet ez?

-Azt nem tudhatom, Te "most" mit értettél meg,-
csak azt, amit én értettem meg:
Kinek vagyok én a felebarátja ?

-Ha ezt a történet-jelenetet színdarabban adnák elő és a rendező rád bízná a szerepválasztást,-
Te melyiket választanád a kettő közül: a törvénytudót, v. a samáriait?


L.

Azt amit nekünk is naponta köll tanulni:a törvénytudás (vagy akár a nemtudás )magasából kutyába lemenni?
Rá'dásul közönség nélkül.
(Dde örülök, hogy itt vagy, Loisz!!!)
Szeretettel:
nX

Kedves Loisz!

Imádkoztam érted és hálás vagyok az Úrnak, hogy meghallgatott!


Én azt értettem meg, hogy ez az írástudó nem tudta mit jelent szeretni, csak erre nem kérdezett rá.
A példázat első renden nekem a szeretetről szól.

Mit jelent szeretni az Istent és a másik embert?

Péter

Kit választanék a történetből?

A beteg embert is lehet választani, aki gyógyul?


Persze senki sem azonosul szívesen a levitával és a pappal. A történet elején a "szinpadra kerülő" írástudóval se szívesen azonosulok.

A samaritánus lelkülete vonz, csak aztán mennyi valósul meg ebből.....

Lukács 10.
38. Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.


A szüntelen szolgálat az embert naggyá teheti az embertársai előtt (család, gyülekezet, munkahely), de Isten azt szeretné, ha előbb Ő előtte kicsik lennénk (figyelve Jézus életére, szavaira), hogy a szolgálatunk az Ő szolgálata legyen.
Különben a magunk nagyságának szolgálunk, aminek a következő tünetei vannak:
(új fordítás szerint)
10,41 Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz? Kinek szolgálsz?