TÖREKVÉSEINK IRÁNYA
„Imé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, . . . úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre.” Zsolt 123, 2.
Ez a vers Istenben való teljes bizodalmunk leírása. Amint a szolgák szeme urukra van szegezve, éppen úgy a mi szemünk is Istenen nyugszik, és az Ő tekintetéből nyerjük ismeretünket. (v.ö. Ésaiás 53, 1.) A lelki hajótörés akkor következik be, amikor levesszük Róla a tekintetünket. A hajótörés nem annyira külső bajok folytán jön, mint inkább képzelődésünk folytán, amikor így kezdünk beszélni: ,Azt hiszem, kissé túlságosan ágaskodtam, lábujjhegyre állva és olyannak igyekezve látszani, mint Isten, ahelyett, hogy közönséges alázatos ember lettem volna.’ Rá kell jönnünk, hogy semmiféle erőfeszítés nem lehet túlságosan magas.
Például válságba kerültél, amikor állást kellett foglalnod Isten ügye mellett és a Lélek bizonyságtétele az volt a számodra, hogy minden rendben van, ellenben hetek múltak el, talán évek is, és te lassankint arra a következtetésre jutottál, hogy: ,igen, végeredményben talán túlságosan elbizakodott voltam?’ Jönnek okoskodó barátaid, és azt mondják: ,Ne légy bolond; mi tudjuk, hogy amikor te erről a lelki ébredésről beszéltél, az csak múló felhevülés volt, nem maradhatsz állandóan ebben az állapotban, Isten sem kívánja ezt tőled’. És te azt mondod: ,Igen, azt hiszem, túl sokat vártam’. Az ilyen beszéd egészen alázatosan hangzik, de végeredményben azt jelenti, hogy vége Istenbe vetett bizalmadnak, és megkezdődött újra a világi véleményekre való támaszkodásod. A veszedelem az, hogy nem bízva többé Istenben, nem emeled fel többé Reá a szemed. Csak amikor hirtelen megállít Isten, akkor jössz rá, mennyit mulasztottál. Amikor léket kap a hajód, javítsd ki azonnal. Ismerd fel, hogy történt valami közted és Isten közt, és igyekezz azonnal rendbe hozni a dolgot.
|