Miért van BŰNBOCSÁNAT?

Azért mert
"nem számít, nem történt semmi, felejtsük el",
vagy azért, mert
Jézus meghalt értem.
?

Bűnbocsánat nélkül minden más értelmét veszti.
A legfontosabb, amit földi életünkben kaphatunk az Úrtól (szerintem).

APOKRIF

"Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és otthagyák félholtan."

Történet szerint pedig siet vala alá azon az úton egy öttálentumos testvér, aki azt látván, elkerülé.
Hasonlóképpen egy kéttálentumos atyafi, mikor arra a helyre ment, és azt látta, magában imádkozván érte, elkerülé.
Egy egytálentumos testvér pedig az úton ballagván, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula, és hozzá járulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba, szívhez szólóan beszélve vele...

Neked hány tálentumod van?

Máté ev. 5:44
"Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket..."

Nemcsak barátainkat kell szeretnünk, hanem ellenségeinket is.


János ev. 13:34
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást..."

Nemcsak ellenségeinket kell szeretnünk, hanem testvéreinket is.

Jeremiás 29:7

"Fáradozzatok annak a városnak a jóletén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!"

Fáradozzunk földi országunk, lakóhelyünk jólétén és imádkozzunk érte, ahol "jövevények és vándorok" vagyunk, mert annak jólététől is függ a mi jólétünk.

És fáradozzunk gyülekezetünk jólétén és imádkozzunk érte, a mi földi "Jeruzsálemünkért", ahova visszahozott minket az Úr a világ fogságából, mert ennek jólététől is függ a mi (lelki) jólétünk!

Minden csalódás tulajdonképpen kijózanodás: hogy emberek vagyunk, esendők, gyarlók. Én is, mások is.
De tovább kell menni. Okulni, tanulni. Javulni.

...................................

Legnagyobb győzelem: jóval viszonozni a rosszat.

Lehetek embert imádó és embert gyűlölő.
De lehetek Istent imádó és bűnt gyűlölő is.

"Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki"

"Megmérem Jeruzsálemet"

"Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"

"Csendesedjék el mindenki az Úr előtt"!

II. Thesszalonika 3:15

"De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit."

Testvéreinket is emberszámba kell venni. Nem ellenségszámba.
Igen, ők is emberek, esendők, hibázhatnak. Ezzel nem válnak ellenféllé, továbbra is egy csapatba tartozunk. Szurkoljunk nekik.
Reménységünk ne csak magunk felől legyen, hanem másokkal kapcsolatban is.
Az Úr őket is szereti!

Példabeszédek 3:5

"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből,
a magad értelmére pedig ne támaszkodjál."

Minden csalódástól megőrizhet ez a megfontolás.
Az Úrban azért nem csalódhatok, mert mindig az a tökéletes, amit Ő mond és tesz.
Az emberekben azért nem csalódhatok, mert nem vagyunk tökéletesek, az a természetes, ha hibázunk.
Így teljes a békesség.

Mi, emberek, hibáztunk, hibázunk,
de az Úr nem.

CSALÓDÁSOK

Sokszor csalódtam már magamban, szoktam mondani.
És olyan alázatosnak hangzik ez. Első hallásra.

De rájöttem, hogy ez is inkább alázatoskodás.
Mert ezek szerint folyamatosan jó véleménnyel vagyok magamról. Különben nem csalódnék annyiszor...

Nem az a meglepő, hogyha én hibázom, vétkezem, hanem épp az, ha nem. Mert az már nem én vagyok, az már az új teremtés; az Úr csodája...

APOKRIF

- Elöljáró voltam és tiszteltetek; vezető voltam és engedelmeskedtetek; prédikátor voltam és meghallgattatok; evangélista voltam és megtértetek; tanító voltam és tanultatok tőlem; dicsőítettem és velem énekeltetek; sírtam és velem sírtatok, örvendtem és velem örültetek...
- Urunk, mikor?
- Amikor megtettétek egy valakivel, Velem tettétek meg.

Máté evangéliuma 22:2-3, 8-12
A királyi menyegző - részletek

"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni...
Akkor ezt mondta a király a szolgáinak:
- A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.

Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá:
- Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?
Az pedig hallgatott..."

*

"Gonoszokat és jókat egyaránt":
Így lettem én is meghívott, bár nem voltam jó.

"Nincs menyegzői ruhád?"
A menyegzői ruha nem feltétele, hanem következménye volt (lett volna) a meghívásnak.
A megtisztulás, megszentelődés a megtérés következménye (kell legyen).
Eszembe jut egy történet:
Így szól a vizsgáztató tanár a diáknak:
- Nézze, beírtam a jelest. Úgy feleljen!"

Honnan tudhatjuk, hogy a helyünkön vagyunk-e?

Mezei Áron gondolatai
(részletek)

"Mit jelent az, hogy a helyemen vagyok a hitben, a magánéletben vagy a munkámban?
Ki szerint vagyok a helyemen?
Isten ad jeleket erre vagy mások, vagy csak a magam véleménye számít?

Olyan nevelést és példát kaptam édesanyámtól, hogy el kellett gondolkodnom azon, hogy van-e hitem egyáltalán. Mert nem kérdés számomra, hogy Krisztus kereszthalálával mekkora áldozatot hozott értem, és miért. Ezt tényként kezelem.

A magánéletben, és a munkában azután éreztem először, hogy a helyemen vagyok, amikor az életemben megélt nehézségek hatására rájöttem: Isten áldásokat adhat még ezeket felhasználva is.
Keresni viszont nekem kell a jó, és építő dolgokat, mert nem mindig egyértelműek elsőre, különösen, ha veszteség vagy kudarc ér. Vannak olyan szituációk, amelyekben tényleg úgy tűnhet, hogy nincs semmi jó, viszont hiszem, hogy ha nem is rögtön, de akár később kiderülhet, hogy mi volt velük az „isteni terv”.
Ennek megfejtéséhez folyamatosan bölcseket kellene kérdeznem Tőle is, és a körülöttem lévőktől is. Nem egyszerű.
Másoknak jobb lesz bármilyen téren az én közreműködésemtől, illetve én jobban leszek-e ez által? Mert, ha jobban vagyok, az jó hatással van a környezetemre is.
...
Próbálok figyelni a jelekre, hogy valóban ez-e az én kijelölt utam? Mivel nagyrészt élvezem a munkámat, remélem lesznek még feladataim.
De szerintem nem ettől leszek a helyemen. Ahogy mindenki más is, az Úrtól én is folyamatosan kapok lehetőségeket. Rajtam múlik, hogy észreveszem-e ezeket, és a döntés mindig úgyis az enyém. Segítséget lehet, és szerintem kell is kérni a döntésekhez. Abban pedig őszintén hiszek, hogy nem tudok rossz helyen lenni Istenhez képest, mert Ő mindig közel van hozzám."

(internetről - parokia)

Márk evangéliuma 14:27-29

"Így szólt hozzájuk Jézus:
- Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok...
Péter ezt mondta neki:
- Ha valamennyien megbotránkoznak is, én akkor sem."

*

Ez volt Péter bukása: az önhittség.
A tagadása ennek a következménye.

Lukács ev. 7:47

"Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."

*

Lehet-e parancsra szeretni, alázatos lenni?
Jelenleg egy megoldást látok:
az Úr parancsai ígéretek: ilyen ember lehetsz.
Tehát van egy célkitűzés, és az Úr kezében olyanná, igaz emberré válhatok.

Például, ha újra és újra emlékeztetem magam arra, hogy nekem sok bocsáttatott meg, akkor az valószínűleg a szeretetet és az alázatot fogja munkálni bennem.