Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3331 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5 ... 223  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 04., szerda 21:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
A KIHÍVÁS


1 Sámuel 17,1-30.

Góliát, ez a tetőtől talpig vértbe gyömöszölt hústorony, a filiszteusok csodafegyvere. A lándzsa 6,3-7,3 kg-os vashegye a bontakozó vaskor haditechnikai újítása, de mint minden túlméretezett vívmány, csak elrémítésre való. Emberünk fellépése kihívó, ahogy a völggyé szélesedő folyómederben, a megmerevedett frontvonalak között áll, egy külön pajzshordozó fedezete alatt. De próbálna csak felkapaszkodni a kaptatón az ellenséges frontvonal irányába, izzadtan szuszogna öltözete börtönében. De ez csak a mai embernek jut eszébe. Mindenki a kor hadi etikettjének a játékszabályai szerint gondolkodott és cselekedett, majd éppen Dávid lesz a meghökkentő kivétel.
Izrael csatasorait Góliát gúnnyal illeti, de senki sem meri vállalni a párviadal kockázatát. Hiszen nemcsak tulajdon élete, de egész népének a sorsa függ a küzdelem végkimenetelétől.
Ám elindítanak valakit, akiről - már a történtek ismeretében - nekünk könnyű jó véleménnyel lennünk. De a kortársaknak mindig úgy kell őt újból felfedezniök. Dávidot küldi az apja; viszi az élelmet a bátyjainak, meg az ezredesnek is egy sajtot... A táborban rendkívül rossz a hangulat, 40 napja tart nyilvános megszégyenítésük. Harciasságot tettetve, nagy zörgéssel vonul fel, egymástól tisztes távolba a két csatasor, de ismét csak a régi nóta járja: Góliát csúfolja Izraelt. A közelebb merészkedők ijedten futnak szerte. A szidalmakat „Dávid ... meghallotta" (23). Több van itt az emberi észlelésnél. Az ifjú füleivel mintha Isten hallaná meg a gyalázkodást. Nem volna Dávid szemfüles, ha nem érdekelné a kilátásba helyezett jutalom. Bátyja is tetten éri, és az idősebb jogán utasítja rendre a harcra éretlent; „ugyan . .. csak beszéd volt" az egész-, így a kitérő válasz. De már megnyílt szemmel ég benne a felismerés, hogy itt valaki „az élő Isten seregét" gyalázza (26). A kolosszusnak ez a voltaképpeni sebezhető pontja. S legyen bár mindenki előtt rettegett, az egyetlen aki számít, az Isten szemében senki ő. S már Dávid is ezzel a szemlélettel néz körül, kitépve magát az igézetből.

Szabó Andor: Lábam előtt mécses a Te Igéd


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 05., csütörtök 06:26 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
... ÉS A VÁLASZ

1 Sámuel 77,31-58.

Egy fontos LXX kéziratból hiányzanak a 12-31 és az 55-18,5 részletek. A teljesebb igazság azonban az, hogy még így sem sikerült a szentírónak mindent összeszednie, ami a szájhagyományban élt. „Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, jelentették Saulnak" (31). Ezt olvasva támad az az érzésünk, hogy többet is mondhatott a 26. versnél. Pedig, aki az egészet végleges formába öntötte, mindent becsületesen beledolgozott, ami a nevezetes eseményről megtudható volt, vállalva még az 54-58 versek során meghagyott feszültségeket is. Nevezetesen: Dávid előbb Jeruzsálembe viszi Góliát fejét. De hiszen az még jebuzeus város. - Mikor Saul elé vezetik, a fej még a kezében van, de sem Saul, sem Abnér nem ismeri az ifjút. Azután szó esik a fegyvereiről, amit otthon helyezett el. Talán a Góliát kardja volna? De nézzük a virágzó hagyomány tarka mezejében a meghatározó színeket!
Mintha a próféta válaszolna a gyötrő, ki nem mondott kérdésre: „Kit küldjek el? ... Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!" Saul azonban tétovázik. Sajnálja az ifjút, hogy a mészárszékre küldje. Dávid is kipróbálja a király fegyverzetét, hogy egy kicsit helytálljon Saul helyett is. Ámde bénító a súlya, talán nagy is rá a páncél és a kard a lábai közé akad. Nevetségessé tenné magát, ha fegyverzet ellenében hasonló felszereléssel állna ki. A hamvábaholt kísérlet után a nála lévő pásztorkészséggel indul el csupán. Bátorsága a nyáj őrzése közben edződött, mikor sikerrel védelmezte meg juhait az oroszlán és medve ellen. Tette ezt az élete árán is, mint a jó pásztor a ragadozó farkassal szemben (Jn 10,11 k).
Elképesztő megjelenése, viruló ifjúsága felbőszíti Góliátot és a szidalomáradat egybefűzi Dávid személyét Istenével. Dávidról leperegnek az átkos szavak. A pattanásig feszült helyzetben egyetlen kő repül ki, s halálos ütéssel mélyed Góliát homlokába. Éppen ott volt védtelen. - Igen: „nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR". A győzelemnek bizonyságtevő ereje van: „És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izraelben" (46k).

SZabó Andor: Lábam előtt mécses a Te Igéd


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 05., csütörtök 06:36 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
AZ ELKORCSOSULÁSRA VALÓ HAJLAM

„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál és akképpen a bűn minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.” Róma. 5, 12.

A Biblia nem azt mondja, hogy Isten egy ember bűne miatt büntette az egész emberiséget, hanem hogy a bűn adottsága, t. i. igényem a magamhoz való jogaimra, egy ember által lépett be az emberiség életébe, és egy Másik Ember magára vette az emberiség bűneit és eltörölte azokat (Zsid. 9, 26). Mily sokkalta mélységesebb kijelentés ez! A bűn adottsága nem erkölcstelenség, vagy rossz cselekvés, hanem a magunk érvényesítésére irányuló hajlam, amely azt mondja: Én vagyok a magam istene. Ez az adottságom egyaránt kifejezésre juthat akár tisztes erkölcsösségben, akár tisztességtelen erkölcstelenségben, az alapja azonban mindenképpen ugyanaz: a magamhoz való jogomra tartott igényem. Amikor Urunk szembenézett olyan emberekkel, akikben a gonosz ezerféle ereje működött, aztán olyan emberekkel, akik tiszta életűek, jó erkölcsűek és igazak voltak, nem fordított figyelmet sem az egyik erkölcsi süllyedésére, sem a másik erkölcsi teljesítményeire: Ő mindig csak arra nézett, amit mi nem is láthatunk, t. i. a lelki hajlamra. A bűn olyan dolog, ami velem született, és amit nem tudok magamról lerázni; Isten azonban elveszi bűneinket a Megváltásban. Isten megváltotta az egész emberiséget Jézus Krisztus keresztjén az eredendő bűn miatt való kárhozattól. Isten sohasem teszi felelőssé az embert az eredendő bűnért. Megítéltetésem nem azért van, mert velem született az eredendő bűn, hanem azért, mert amikor tudatára ébredek, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson engem attól, visszautasítom szabadítását. Ettől a pillanattól kezdve hordom a kárhozat bélyegét. „Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot” (Jn. 3, 19).


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 05., csütörtök 09:02 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Október 5.

„Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik" (Mikeás 5:6)

Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes (a szellemi népre) Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek.
Mint a harmat, szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Személy szerint nem is jelentős emberek, de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk keresztül.

Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten parancsára hull, és nem az emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson.

Uram, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel akaratod.

/Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza/


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt azŐ uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 06., péntek 09:03 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
ÚJJÁSZÜLETÉS

„...mikor az Istennek tetszett..., hogy kijelentse az Ő Fiát én bennem.” Gal 1. 15-16.

Ha Jézus Krisztus újjá akar engem teremteni, mi az a kérdés, amit meg akar oldani? Van olyan örökségem, amihez egy szavam sem volt; én nem vagyok szent, még csak nem is valószínű, hogy az leszek; és ha Jézus Krisztus mindössze azt tudja tenni, hogy megmondja, nekem szentnek kell lennem, akkor a tanítása csak kétségbeesést plántál belém. De ha Jézus Krisztus az Újjáteremtő, olyan Valaki, Aki a saját szentség-örökségét is belém tudja oltani, akkor már kezdem látni, hogy mit akar, amikor azt mondja, hogy szentté kell lennem. A megváltás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus bele tudja oltani minden emberbe azt az öröklött adottságot, ami Őbenne volt, és mindazok az irányelvek, amelyeket Ő ad, ezen az adottságon alapulnak: Tanítása annak az életnek szól, amelyet Ő plántál belém. Az erkölcsi döntés az én részemről megegyezés Istennek a bűn fölött való ítéletével, mely Krisztus Keresztjében lett nyilvánvalóvá
Az Új-Testamentum tanítása az újjászületésről az, hogy amikor az embert lesújtja a szükség érzete, Isten Szentlelkét küldi az emberi lélekhez, az erővel telik meg Isten Fia Lelkének munkája révén - „míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus” (Gal 4, 19). A váltság erkölcsi csodája abban áll, hogy Isten új adottságot plántál belém, ami által egészen új életet tudok élni. Mikor elérkezem a szükség határához, és el kell ismernem korlátozottságom, Jézus azt mondja: ,Áldott vagy’. De előbb el kell oda jutnom. Belém, mint felelős erkölcsi lénybe nem adhatja Isten azt az adottságot, amely Jézus Krisztusban volt, hacsak tudatára nem ébredek annak, hogy szükségem van rá.
Éppen úgy, amint egy ember által lépett be az emberiség életébe a bűn, éppen úgy egy Másik Ember által lépett az emberiség életébe a Szentlélek. A váltság éppen azt jelenti, hogy megszabadulhatok a bűn örökségétől és Jézus Krisztus által másik, mocsoktalan örökséget kaphatok: a Szent Lelket.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers. Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 07., szombat 08:44 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
KIENGESZTELÉS

„Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igaz-sága legyünk Őbenne.” 2Kor 5, 21.

A bűn alapvető életviszony; nem abban áll, hogy rosszat cselekszünk, hanem hogy rosszak vagyunk: Istentől való megfontolt és állhatatos függetlenségre törekvés. A keresztyén vallás mindent a bűn valóságos, begyökerezett természetére alapít. Más vallások bűnökről beszélnek; egyedül a Biblia beszél a bűnről. Az első dolog, amivel Jézus Krisztus szembetalálkozott az emberben, az eredendő bűn volt és éppen azért, mert ezt igehirdetésünkben gyakran figyelmen kívül hagytuk, az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét.
A Biblia kijelentése nem az, hogy Jézus Krisztus a mi testi bűneinket Magára vette, hanem az, hogy a bűn örökségét vette Magára, amit egy ember sem tud rólunk levenni. Isten bűnné tette saját Fiát, hogy a bűnöst szentté tehesse. Az egész Biblia azt a kijelentést tartalmazza, hogy nem rokonszenvből, hanem azonosítás folytán hordozta a világ bűneit. Megfontoltan vállára vette, és saját személyében hordozta az egész világ tömeg-bűnét: Isten „bűnné tette értünk, aki bűnt nem ismert” és ezzel az egész emberiséget a váltság alapjára helyezte. Jézus Krisztus visszahelyezte az emberiséget arra a helyre, amelyet Isten jelölt ki a számára. Mindenki közösségre léphet Istennel annak az alapján, amit Jézus Krisztus vitt véghez a Kereszten.
Az ember nem válthatja meg önmagát. A megváltás Isten műve: az teljesen elvégzett és befejezett; az egyes emberekre való vonatkozása már egyéni döntésük kérdése. Mindig különbséget kell tennünk a Megváltás kijelentése és az üdvösségnek az emberi életben való tudatos megtapasztalása közt.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 08., vasárnap 06:51 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
KRISZTUS KIZÁRÓLAGOSSÁGA

„Jöjjetek én hozzám . . .” Máté 11, 28.

Nem megalázó dolog, ha azt mondják nekünk, hogy Jézushoz kell mennünk? Gondolj azokra a dolgokra, amelyekkel nem akarunk Jézushoz menni. Ha tudni akarod, hogy mennyire valóságos a hited, tedd magad próbára ezekkel a szavakkal: „Jöjjetek én hozzám”. Mind-azokban a dolgokban, amelyekben nem eléggé igazi a hited, inkább vitába kezdesz, mint menj, inkább kifogásokat találsz, mint menj, inkább szomorúságon mégy át, mint menj, inkább csinálsz bármi mást kimondhatatlan esztelenségedben, csak menned ne kelljen - „Amint vagyok”. Mindaddig, míg a lelki nagyravágyásból csak egy parányi is van benned, az mindig meg fog mutatkozni abban a tényben, hogy várod Istentől, hogy azt mondja neked: nagy dolgot cselekedj, pedig mindaz, amit mond neked, csak ennyi: „Jöjj!”
„Jöjjetek én hozzám.” Mikor hallod ezeket a szavakat, tudni fogod, hogy valaminek történnie kell benned, mielőtt elindulhatnál. A Szentlélek meg fogja neked mutatni, mit kell tenned, valami olyat, ami a fejszét azoknak a dolgoknak a gyökerére veti, amelyek megakadályoznak téged az elindulásban. Sohasem jutsz tovább, amíg nem vagy hajlandó ezt az egy dolgot megtenni. A Szentlélek megtalálja ezt az áthatolhatatlan dolgot benned, de nem mozdíthatja ki helyéről, hacsak te is hozzá nem járulsz.
Milyen gyakran jöttél Istenhez kéréseiddel, és elmentél azzal az érzéssel: ,Rendben van, ezt jól elintéztem ez alkalommal’. És mégis üres kézzel mégy el, holott Isten az egész idő alatt kitárt karokkal állt ott, nemcsak azért, hogy elfogadjon téged, hanem hogy te is elfogadd Őt. Gondolj Jézus felülmúlhatatlan, legyőzhetetlen, fáradhatatlan türelmére: „Jöjjetek én hozzám.”


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 09., hétfő 07:20 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
SZEDD ÖSSZE MAGAD

„Szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.” Róm 6, 19.

Nem válthatom meg, és nem szentelhetem meg magam; nem tudok eleget tenni a bűnömért; nem válthatom meg a világot; nem tudom jóvá tenni azt, ami rossz, tisztává, ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen. Mindez Isten felséges munkája. Van-e hitem abban, amit Jézus Krisztus cselekedett? Az Ő jóvátétele tökéletes; de vajon tudatában vagyok-e ennek állandóan? A nagy szükség nem az, hogy cselekedjünk, hanem hogy higyjünk. Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy cselekedete, melyet Krisztus által hajtott végre, és nekem erre kell fölépítenem a hitem. Ha élményre építem fel a hitem, az eredmény a legírásszerűtlenebb, elszigetelt élet lesz, és szemeimet inkább a magam ártatlanságára függesztem. Óvakodj attól a kegyességtől, amelynek nem előfeltétele Jézus Krisztus Váltsága. Az ilyen csak a világtól elvonult élet számára jó, de haszontalan Isten és ártalmas az ember számára. Mindenféle vallásos élményt állítsunk Magának Urunknak a mérlegére. Nem lehetünk kedvesek Isten előtt, ha csak nem építünk határozottan a Váltság előfeltételére.
Jézus Váltságának az én életemben is kifejezésre kell jutnia gyakorlati és nem feltűnő módon. Mindenkor, amikor engedelmeskedem, a mindenható Isten mellettem van, úgy, hogy Isten kegyelme és a természetes engedelmesség egybeesnek. Az engedelmesség azt jelenti, hogy mindent a Váltságra építettem, és engedelmességem nyomban találkozik Isten természetfölötti kegyelmének gyönyörűségével.
Őrizkedj attól a kegyességtől, amely megtagadja a természeti életet, mert az csaló. Térj vissza állandóan a Váltság ítélőszéke elé és nézd meg, milyen világot vet a Váltság egyik, vagy másik dolgodra?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 10., kedd 07:05 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
A MEGISMERÉS ÚTJA

„Hálákat adok neked, Atyám, . . . hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.” Máté 11, 25.

Lelki tekintetben nem lépésről-lépésre haladunk előre: vagy elértük már a célt, vagy egyáltalán nem vagyunk ott. Isten nem fokonként tisztít meg minket a bűntől, hanem amikor világosságban járva, a világosságban vagyunk, már meg vagyunk tisztítva minden bűntől. Az engedelmesség kérdése ez: amikor engedelmeskedünk, azonnal tökéletessé válik a viszony. Fordulj el csak egy pillanatra is az engedelmességtől, és a sötétség és a halál nyomban munkába lépnek.
Isten minden kijelentése lepecsételve marad mindaddig, amíg engedelmességünkkel fel nem nyitjuk azokat. Bölcselkedéssel és gondolkodással soha sem nyitod fel. Mihelyt azonban engedelmeskedsz, a fény nyomban felvillan. Hadd munkálkodjék Isten igazsága benned azáltal, hogy elmerülsz benne, nem pedig úgy, hogy nagy keservesen eljutsz végre hozzá. Az egyetlen út, amelyen eljuthatsz ismeretére, az, hogy nem próbálgatod kitalálni, hanem ha újjászületsz. Engedelmeskedj azokban a dolgokban, amelyeket Isten mutat neked, és a következő dolog nyomban megoldódik. Vaskos köteteket olvasunk el a Szentlélek munkájáról, holott öt percnyi teljes odaadással való engedelmesség olyan világossá tenné előttünk a dolgokat, mint a napsugár. ,Azt hiszem, valamikor meg fogom érteni ezeket a dolgokat!’ Most is megértheted őket. Nem tanulmányozás, hanem engedelmeskedés által. Csak egy parányi engedelmesség és az ég megnyílik, és Isten legmélyebb igazságai tárulnak ki előtted. Isten nem tár fel addig több igazságot előtted, míg nem engedelmeskedsz azoknak, amelyeket már ismersz. Őrizkedj attól, hogy „bölcs és értelmes” légy.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 11., szerda 07:24 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
AMIKOR ISTEN HALLGAT

„Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt:” Jn 11, 6.

Érdemesített-e már Isten arra, hogy megajándékozzon hallgatásával, - hallgatással, amelynek nagy jelentősége van? Isten csendes percei az Ő feleletei. Gondolj a csendnek azokra a napjaira, ott lent, Bethániában! Van-e valami hasonló azokhoz a napokhoz a te életed- ben is? Megbízhat-e Isten benned is úgy, vagy még mindig valami látható feleletet vársz? Isten meg fogja adni neked azokat az áldásokat, amelyeket kérsz, ha semmiképpen nem akarsz nélkülük továbbmenni; de az Ő csendessége annak a jele, hogy a Maga csodálatos megértésére akar téged eljuttatni. Talán siránkozol Isten előtt, mert nem kaptál hallható feleletet? Rá fogsz jönni, hogy Isten a lehető legközvetlenebb módon fejezte ki benned való bizalmát, t. i. tökéletes csenddel, nem a lemondásnak, hanem a jótetszésnek a csendjével, mert látta, hogy te nagyobb kijelentés hordozására is képes vagy. Ha megajándékozott Isten csendességgel, dicsőítsd Őt, mert felvett téged az Ő nagy céljai szolgálatára. A feleletnek időben való kinyilatkoztatása Isten felségjoga. Az idő semmi Isten szempontjából. Egy ideig azt mondtad: ,Kértem Istent, hogy adjon nekem kenyeret, és mégis köveket adott.’ Pedig nem úgy volt, és ma már magad is észreveszed, hogy az élet kenyerét adta neked.
Isten csendességét illetőleg csodálatos dolog az, hogy az Ő szótlansága beléd hatol, és tökéletes bizodalmat ébreszt benned: ,Tudom, hogy Isten meghallgatott engem:’ Az Ő hallgatása a bizonyíték arra, hogy valóban meghallgatott. Mindaddig, míg úgy gondolkozol, hogy Isten, mintegy válaszul imádságodra, megáld téged; meg is cselekszi ezt, de sohasem adja meg akkor neked a csendesség kegyelmét. Ha Jézus Krisztus megérteti veled, hogy az imádság arra való, hogy az Atyát dicsőítsük vele, a Vele való közvetlen viszony első jelét: a csendességet is megadja.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 12., csütörtök 07:22 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
TARTS LÉPÉST ISTENNEL

„Énokh Istennel járt vala . . .” I. Móz. 5, 24.


Az ember vallásos életének és jellemének nem az a próbája, amit élete rendkívüli pillanataiban cselekszik, hanem az, amit rendes körülmények közt tesz, amikor nincs semmi nagyszerű vagy izgató a dologban. Az ember értéke a közönséges dolgokkal szemben tanúsított magatartásából válik nyilvánvalóvá, amikor nem áll színpadi fényben. (Vö Jn 1, 36.) Mindig nehéz dolog Istennel lépést tartani, mert ez azt jelenti, hogy minden erőnket meg kell feszítenünk. Amikor meg akarunk tanulni Isten nyomdokaiban járni, mindig nehéz az Általa járt csapásra rátalálni. De amikor rátaláltunk, az egyetlen jellemvonás, amely megnyilatkozik: Isten élete. Az Istennel való egységben elvész szem elől az egyes ember, és egyedül Isten lépése és hatalma az, amely nyilvánvalóvá válik.
Nehéz dolog Istennel lépést tartani, mert amikor elkezdünk Vele járni, észrevesszük, hogy máris elhagyott minket, mielőtt még a harmadik lépést megtettük volna. Az Ő cselekvésének útjai mások és nekünk szoktatni és fegyelmezni kell magunkat az Ő útjaihoz. Jézus azt mondta: Ő nem fog hibázni, vagy elbátortalanodni soha, mert Ő sohasem dolgozott saját szempontja szerint, hanem mindig Atyja szempontja szerint, és nekünk is meg kell tanulnunk ugyanígy cselekedni. A lelki igazságot a légkörön keresztül lehet megtanulni, nem pedig értelmi okoskodások útján. Isten Lelke megváltoztatja azt a magatartást, ahogy a dolgokat nézzük, és olyan dolgok válnak lehetségessé, amelyek előbb lehetetlenek voltak. Isten nyomdokaiba szegődni nem jelent mást, mint Vele való egységet. Hosszú időbe kerül, míg odajutunk, de ki kell tartanunk. Ne hagyj fel vele csak azért, mert éppen most kellemetlen a fájdalom, haladj tovább, és nemsokára azt fogod találni, hogy új látomásod és új célod van.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 13., péntek 06:33 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
MEGNÖVEKEDÉS


„Mózes... kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájukat..:” II. Móz. 2, 11.


Mózes látta népe elnyomatását és biztosra vette, hogy ő az, akinek meg kell szabadítania őket, és igazságos felháborodásában elkezdte a bajokon való segítést. Az Istenért és az igazságért való első fellépése után hagyta Isten, hogy remegő félelem vegye körül Mózest. Kiküldötte őt a pusztába, hogy juhokat legeltessen ott negyven esztendeig. Ennek elteltével Isten megjelent és azt mondta Mózesnek, hogy menjen és hozza ki népét. Mózes így válaszolt: „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek . . .?” (II. Móz. 3, 11). De mindjárt kezdetben megértette Mózes, hogy ő az az ember, akinek ki kell szabadítania népét, de azt is érezte, hogy előbb nevelő és fegyelmező iskolára van szüksége. Egyéni szempontból minden rendben volt, mégis nem volt erre a munkára alkalmas ember mindaddig, míg meg nem tanult Istennel közösségben élni.
Lehet, hogy van látomásunk Isten felől, és nagyon tisztán látjuk, mit akar Isten, és éppen indulunk már feladatunk teljesítésére; akkor azonban jön valami, ami Mózes negyven éves pusztai tartózkodásához hasonló, mintha Isten nem vett volna egyszerűen tudomást az egész dologról. Csak amikor már egészen bátorságunkat veszítettük, akkor jön vissza Isten és ismétli meg hívását, mi pedig remegni kezdünk, és azt mondjuk: „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek?” Meg kell tanulnunk Istennel az első, hatalmas lépést megtenni: A „VAGYOK, AKI VAGYOK” küld téged. (II. Móz. 3, 14.) Meg kell tanulnunk, hogy az Istenért való egyéni erőfeszítésünk vakmerőség: a mi egyéniségünk az Istenhez való személyes viszonyunk révén válik izzóvá. (L. Mt 3, 11.) Az egyéni szempontokat tartjuk szem előtt; látomásunk van: ,Ez az, amit Isten el akar végeztetni velem’, de nem járunk Isten nyomdokain. Ha keresztül mégy a bátorságvesztés időszakán, óriási személyi megnövekedés áll előtted.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Csendes Percek
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 13., péntek 08:35 
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 09:09
Hozzászólások: 43
Tartózkodási hely: Budapest
A mai áhitatot beidézném, mert tetszett:
2006. október 13. péntek

Jak 4,6-8.13-15.

6 De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek
ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". 7 Engedelmeskedjetek
azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. 8
Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg
a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti
kétlelkűek.
13 Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba,
és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; 14
azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a
lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. 15 Inkább ezt
kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk
cselekedni.

MEGSZABADULTAN


Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. (Péld 16,3)

Néhány évvel ezelőtt minden horoszkópot elolvastam az újságokban. Egy
idő után teljesen a rabja lettem. Életemet elkezdtem az újságok
hasábjain leírtak szerint berendezni. Amikor azt olvastam, hogy ma jó
napom lesz, egész nap vártam, vajon milyen jó dolog fog történni velem.
Ha azt mondta a horoszkópom, hogy aznap rossz napom lesz, egész napom
valamiféle rossz dologtól való félelemben telt.
Amikor beláttam, hogy teljesen a foglya lettem ennek a dolognak, és
változtatnom kell, kértem Isten segítségét. "Szabadíts ki engem ebből a
nyomorúságból!" - könyörögtem. Istenre volt szükségem ennek a
megkötözöttségnek a leküzdésében, amely teljesen ellentétes volt a
hitemmel. Istenben akartam bízni, nem a jövendőmondókban. Felhagytam a
horoszkópok olvasásával, és elkezdtem rendszeresen imádkozni.
Isten kegyelméből már teljesen szabad vagyok a babonától.
Felszabadultnak érzem magam testileg-lelkileg. Boldogabb vagyok, mint
valaha, mert minden kicsiny vagy nagy problémával Istenhez fordulhatok
segítségért. Életem egyetlen percében sem érzem magam elhagyatva, mert
Isten vezet és véd.

Imádság: Istenünk, bebizonyítottad, hogy törődsz életünk kicsiny és
nagy dolgaival egyaránt. Szeretnénk engedni neked, hogy vezethess
minket. Ámen.

Milyen babona terheli hitéletünket?
Sheila Doreen Khan (Lucknow, India)

IMÁDKOZZUNK, HOGY MEGLÁSSUK, MI TÁVOLÍT EL ISTENTŐL!
www.csendespercek.hu

_________________
"Minden pecsét felszakad, elsötétül majd a Nap, de lesz aki semmitől se fél... Lesz aki örvend, ünnepel, mert a Megszabadító így jön el és a remény újra él..."
/Kovács Ákos:Utolsó Hangos Dal/


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2006. okt. 13., péntek 11:54 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Kedves B.Amy,

érdekes volt ez az írás a horoszkóp olvasóról, nagyon jól leírta, mennyire meg tudja az ilyesmi kötözni az embert...eszembe juttatta, amikor én is foglalkoztam ilyesmivel.

B.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Oswald Chambers: Minden tőlem telhetőt azŐ uralmáért
HozzászólásElküldve: 2006. okt. 14., szombat 07:32 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
A MISSZIONÁRIUS KÜLDETÉSÉNEK TITKA

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket.” Mt 28, 18-19.

A missziói felhívásnak nem a pogányok szüksége, hanem Jézus Krisztus tekintélye az alapja. Hajlandóak vagyunk úgy tekinteni Jézusra, mint olyan Valakire, aki jó segítség számunkra Isten ügyéért való vállalkozásainkban. Urunk azonban Önmagát teszi meg teljhatalmú, legfőbb Úrnak tanítványai fölé. Nem azt mondja, hogy a pogányok elvesznek, ha nem megyünk; egyszerűen csak ennyit mond: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket.” Menjetek az én felségjogom kijelentése alapján; tanítsatok és prédikáljatok a Rólam való élő tapasztalatotokból kiindulva.
„A tizenegy tanítvány pedig elméne . . . a hegyre, ahová Jézus rendelte vala őket.” (16. v.) Ha meg akarom ismerni Krisztus egyetemes felségét, ismernem kell Őt magát is, és tudnom kell, hogyan lehetek Vele egyedül; kell, hogy időm legyen annak a Lénynek az imádására, akinek a nevét viselem. „Jöjjetek én hozzám!” (Mt 11, 28) : ez az a hely, ahol találkozhatunk Jézussal. Fáradt vagy és meg vagy terhelve? Milyen sokan vannak így Isten Országa munkásai közül! Mi száműzzük a világ egyetemes Urának ezeket a csodás szavait az eljövendő találkozás küszöbére: pedig ezek Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavai.
„Elmenvén azért . . .” „Elmenni” egyszerűen annyit jelent, mint élni. A Ap.Csel. l, 8. annak a leírása, hogyan menjünk. Jézus nem azt mondta: Menjetek Jeruzsálembe, Judeába és Samáriába, hanem ezt mondta: „Lesztek nekem tanúim” mindezeken a helyeken. Vállalkozik rá, hogy gondoskodik mindezekről a missziói utakról.
„Ha én bennem maradtok és az én beszédeim bennetek . . „ (Jn 15. 7) - ez az útja annak, hogyan haladhatunk személyes életünkben. Hogy hova helyeztetünk, közömbös dolog: Isten terveli ki útjainkat.
„De semmivel sem gondolok . . „ (Csel. 20, 24). Így kell előre haladnunk mindaddig, míg megérkezünk!


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 3331 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5 ... 223  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 14 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség