Idézet:
nX.
Kedves nX !
-Így már jobban tetszik az aláírásod, mint a síma "n"...
Visszatérve erre a mondatodra:
Idézet:
Ugyanakkor az is zavar, amikor az mondjuk például reformátusok: "Uram, leborulunk előtted!" miközben szép kényelmesen ülünk a fenekünkön a kipárnázott padjainkon.
-Ezt az imakezdést manapság én nem is igen hallottam,- de emlékszem, az édesanyám minden együtt imádkozásnál így kezdte.- Akkoriban engem is "zavart",-
(valójában az ottani imaközösségben általános volt)- manapság valahogy jobban megértem,... szerintem a "szív leborulását" jelenti (lelkileg értelmezve és "jó" esetben) - mégha közben ülünk is... De én sem élek ezzel...
-Viszont éppen ma került elém ez az ige: "
Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben." Zsolt 29,2- és ebben a témakörben nagyon elgondolkodtató,- engem arra figyelmeztet, hogy amikor imádkozom,- a
SZENT ÉS MINDENHATÓ ÚRhoz szólok. Ez a gondolat rögtön eltüntet a szívből minden "könnyedséget" (lezserség helyett mondom ezt a kifejezést) és "tényleg"
"leborulást" érzek...
-De ott van a másik ige: "
Szüntelen imádkozzatok"- Ez megint más oldalról világítja meg a témát.- Ez nem jelentheti azt, hogy gyakorlati valóságban, összetett kézzel imádkozva töltsem minden időmet... De "imádságos lelkületet" igen és azt a tudatot, hogy minden pillanatban Isten színe előtt zajlik az életem, minden cselekedetem,... Erre azt mondja Pál ap. (szabadon idézve) "Mindent úgy cselekedjetek, mint az Úrnak és nem embereknek...
-Tudom és tapasztalom, hogy ez ritkán sikerül,- de nagyon bensőséges, jó visszahatású, amikor igen,- és nem is lehet törvényszerű előírásként venni, mert
akkor belegabalyodunk, mint az írástudó farizeusok.- Én abban látom a megoldást, ha bizalommal kérem, hogy a Lélek segítsen és végezze el bennem, úgy hogy én nem is tudok róla.-
-Tegnap láttam egy doku. kisfilmet az 56-os "vöröshajú lányról", aki ma már szép hófehér hajú hetvenes,... és mind végig volt egy olyan érzésem, benyomásom, amit
úgy fogalmaztam meg, hogy "szép lelkiség" sugárzik belőle. Nagyon szimpatikus volt,- és egyszercsak -válaszolva a riporter kérdésére- mellesleg megemlíti, hogy
sikerült megvalósítania az álmát,... elvégezte a "teológiát"- (azt nem részletezte, hogy milyen szinten, mert kiderült, hogy rk.) és az elmebetegek pasztorációjában dolgozott... Ma már nyugdíjasként besegít a jelenleg ebben dolgozóknak...
-Ekkor erősödött meg bennem,- hogy igen: ez a "szeretet-lelkiség" sugárzik belőle, amiről nyilván nem is tud,.. de érezhető és szívtől-szívig hat...
Na, jól belemerültem, de jól esett elmondani,- mert megvígasztalt, hogy "így" munkálkodik a Lélek, aki lélekben és hitben az Úrral él, miközben négy fiú gyermeket nevelt a családban.
Szeretettel
L.