Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 58 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 11:44 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
6.rész

6. PARANCSOLAT
„Ne ölj!”
Ez a rövid parancsolat óvja az életünket mások önkényétől. Pontosan megmutatja az emberi hatalom határát, amelyet Isten jelölt ki. Megtanít az élet tiszteletére, a sajátunkéra és másokéra is. Nemcsak az életet védi, hanem az élet minőségét is. Megmutatja, hogy az emberi élet fő célja az élet kibontakoztatása, nem pedig a lerombolása.

Van-e, akinek megnehezíted az életét, aki szenved miattad?
Ismerősek ezek az érzések számodra: harag… káröröm… irigység… közöny… keménység… rosszakarás…
Korlátozod-e valakinek a szabadságát?
Lenézed-e némelyik felebarátodat?
Kihasználsz-e valakit?
Tudod kezelni az embertársaiddal felmerülő konfliktusokat?
Tudod-e Isten képét látni a másik emberben?
Korrekt módon tudsz-e bánni az ellenfeleiddel is?
Kész vagy mindenkinek megbocsátani?
Fordítasz-e elég figyelmet a saját életedre, egészségedre?
Áldás vagy-e a körülötted levő emberek számára?


Urunk, megvalljuk neked, hogy olyan könnyen tudjuk kimondani: én nem öltem. És közben annyi szomorú percet szereztünk már embertársainknak, hogy összeszámolni sem lehet. És tettünk ezáltal nyomorékká embereket lelkileg, vagy akár testi egészségre kihatóan is. Bocsásd meg nekünk azt, hogy nem tudjuk úgy szeretni ellenségeinket, de még felebarátainkat sem, ahogyan magunkat. Talán évek óta húzódó sérelmeket cipelünk magunkban, megkeserítve ezzel mások és a magunk életét is. Kérünk téged, hogy tudjunk a te bűnbocsátó kegyelmedből és szeretetedből merítve bocsánatot kérni azoktól, akiket mi bántottunk meg, és megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Kérjük a Te áldásodat, hogy azt tovább sugározva mi is áldássá lehessünk a világ számára. Ámen.

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 11:45 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
7.rész

7. PARANCSOLAT
„Ne paráználkodj!”
Ez a parancsolat védi a partnerünket és a gyermekeinket. Megvédi a másik ember családját. Megakadályozza, hogy a fantáziálások fontosabbak legyenek az élő embereknél. Megóv a belső széteséstől, hűtlenségtől. Kapcsolatainkat megbízhatóvá teszi.

Hogyan néz ki a házasságod?
Szánsz-e elég időt a házastársadra?
Hűséges vagy társadhoz gondolatban, szóban és cselekedetben is?
Kiprovokálod a partnered házasságtörését azzal, hogy elfordulsz tőle?
Szereted még a partneredet?
A házasságban csak a jogaidat követeled, vagy te vagy az, aki ad?
Tudod-e Isten kezéből fogadni a hajadonságot, özvegységet?


Urunk, Istenünk! Te látod, hogy mennyire elértéktelenedett manapság a házasság, és ez mennyire kihatással van a keresztyének életére is. Annyira egyszerű és világos módon teremtetted egymásnak a nőt és a férfit, és mégis olyan nehéz ezt ilyen egyszerűen megélni a hétköznapokban. Bocsásd meg nekünk, amikor uralkodni akarunk a társunkon, amikor szeretetlenül, türelmetlenül fordulunk hozzá. Kérünk téged, te adj megújulást a házasságokban. Úr Jézus Krisztus, segíts, hogy tudjuk úgy szeretni egymást, ahogyan te szereted az egyházat, a te menyasszonyodat. Feltételek nélkül, teljes odaadással, soha el nem múló szeretettel. Kérünk téged azokért, akik még a házasság előtt állnak, te adj útmutatást a társ megtalálásában, a házasság felelősségének vállalásában. Adj erőt azoknak is, akiknek az egyedüllétet rendelted, hogy annál nagyobb erővel tudjanak rád támaszkodni és neked élni. Ámen.

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 11:45 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
8.rész

8. PARANCSOLAT
„Ne lopj!”
Ez a parancsolat védi a saját és mások vagyonát a kívülállók önkényes beavatkozásától. Megőrzi önbecsülésünket a tulajdonunkat illetően. Óv minket attól, hogy a tulajdonszerzés érdekében feladjuk az elveinket. Arra tanít, hogy inkább adjunk, mint kapjunk. Segít minket a javak igazságos elosztásában.

Tiszteled mások tulajdonát?
Okozott-e másoknak kárt a vagyonszerzésed?
Nem lopsz meg másokat a rossz munkáddal?
Milyen úton jutsz pénzhez: tisztességes munkával… pénzhajhászással… kétes üzletekkel?
Visszaélsz-e mások idejével, ilyen módon meglopva őket?
Mások örömére és segítségére vannak-e javaid?
Viseled a közterhek rád eső részét?
Visszaadod-e Istennek a javaid tizedét?


Urunk, Istenünk, megvalljuk neked, hogy nagy mulasztásaink vannak anyagi téren. Úgy látszik, hogy nem lopunk, és ezt könnyen el is hitetjük magunkkal. De sokszor nem tesszük meg azt, ami a mi feladatunk lenne. Meglopjuk egymás idejét, nem tesszük meg azt, amivel másoknak örömet okozhatnánk. Urunk, sokszor elkap minket a világi hevület, és a pénz körül forgunk, a mindennapi megélhetésért mindent hajlandóak vagyunk megtenni. Istenünk, ma már volt szó arról, hogy megadjuk a császárnak, ami a császáré. Most pedig megvalljuk előtted, hogy e mellett nehéz nekünk megadni az Istennek, ami az Istené. Szabadítsd fel a szívünket arra, Úr Jézus, hogy anyagi téren is ki tudjuk fejezni hálánkat azért, hogy te gondot viselsz rólunk napról napra. Ámen.

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 11:46 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
9.rész

9. PARANCSOLAT
„Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”
Ez a parancsolat az emberi együttélés egyik alapkövét, a kommunikációt védi a visszaesésektől és a hitelvesztéstől. Megóv mindannyiunkat a romboló és rossz beszédtől. Megóv minket a hazugságainktól, amelyeket végül már mi magunk is elhinnénk, és amelyek meggátolnának a szabad életfolytatásban. Megalapozza és megtartja az emberek közti bizalmat.

Mondasz-e hamis és rossz dolgot másokról?
Mi a könnyebb számodra: az ítélkezés vagy a megbocsátás?
Kibeszéltél-e olyan dolgokat, amelyekről inkább hallgatnod kellett volna?
Komolyan gondolod, amit mondasz?
Küzdesz-e az igazság győzelméért a hazugsággal szemben?
Nyílt és őszinte vagy a másokkal való kapcsolatokban, vagy elrejted az igazi „énedet”?
Hazudtál valakinek? Mikor fogsz bocsánatot kérni tőle?
Tudsz-e őszinte lenni magaddal?
Tudod olyannak látni magadat, amilyennek az Ige tükrében látszol?


Köszönjük neked, Istenünk, hogy tükröt tartasz most elénk. Őszintén valljuk meg előtted, hogy nehezünkre esik ebbe a tükörbe őszinte szívvel belenézni. Fáj látnunk azt, amilyenek vagyunk, esendőek és ítéletre méltók. Másokat viszont könnyen ítélünk el, sokszor alaptalanul vagy túlozva, hogy ezáltal is a saját vétkünket kisebbítsük. Istenünk, előled nem lehet elrejteni semmit, a Te fényedben pont olyannak láthatjuk magunkat, amilyenek vagyunk. Sem jobbnak, sem rosszabbnak. Könyörgünk hozzád, tisztíts meg minket az ítélkezéstől, az emberek bűnének méricskélésétől. Segíts nekünk megalázni magunkat, és bocsánatot kérni embertársainktól, ha igaztalanul, hamisan vádoltuk őket valamivel. Segíts levetkőznünk azokat az álarcokat, amiket azért hordunk, hogy másoknak jobban megfeleljünk. Urunk, szeretnénk őszintén vállalni magunkat, hibáinkkal és jó tulajdonságainkkal együtt, de főleg hitünkkel együtt, Krisztussal együtt. Ámen.

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 11:46 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
10.rész

10. PARANCSOLAT
„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”
Ez a parancsolat megóv minket az irigy gondolatoktól, amelyek könnyen súlyos tettekké alakulhatnak át. Magunkat is megvéd a mindent felemésztő irigységtől. Távol tartja tőlünk az elégedetlenséget és a rosszkedvet. Arra fordítja figyelmünket, amink van, nem pedig arra, amin nincs. Ezáltal segít, hogy mindig hálásak maradjunk.

Meg vagy-e elégedve azzal, amid van, vagy mindig többet szeretnél?
Mire figyelsz inkább: amid van, vagy amid nincsen?
Mennyire jellemzőek rád ezek az érzések: irigység, elégedetlenség, nagyravágyás?
Hálás vagy Istennek?
Miben mutatkozik ez meg?


Úr Jézus Krisztus! Bocsásd meg nekünk, kérünk, hogy nem tudunk hozzád hasonlóan szerényen élni, megelégedni azzal, amink van. Mindig többre vágyunk, ami a testi dolgokat illeti, ahelyett, hogy hálásak lennénk mindazért, amit kaptunk. Könnyebb nekünk azt nézni, kinek mije van, és arra vágyni, ami nem lehet a miénk, és elégedetlenkedni, zúgolódni, szitkozódni. Istenünk, kérünk, formáld át a mi szívünket, az egész nézőpontunkat, hogy tudjunk hálásak lenni minden apró dologért, amit adsz nekünk kegyelmedből. Hiszen a legfontosabb már a miénk: Jézus Krisztus, és általa a bűneink bocsánata és az örök élet. Urunk, szeretnénk ezért hálából egész életünkkel a te dicsőségedre élni és szolgálni! Ámen.

ÉNEKELJÜK, mint egy imádságként a 345. dicséret 3-4. versét, ezzel kérve bűneink bocsánatát!

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 11:47 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 14:19
Hozzászólások: 477
Tartózkodási hely: Budapest, Rákoscsaba
Várom a köveket :D

_________________
ex-JennyT :D
"Énekelj az ÚRnak, te egész föld!"


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. aug. 13., szerda 12:31 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2008. júl. 23., szerda 15:57
Hozzászólások: 271
Ágnes írta:
Várom a köveket :D


Reszemrol nincs ko :)
Orulok ,hogy irtal...
Aldjon az Ur :)

Tudod sokszor kioktato valaszoknal ,felindultsagbol irt dolgoknal ,elfelejtodik az ige
Tudod az egymast kulonbnek tartsatok ,a turelem ,a hosszutures ,es hogy a felebaratot annyira szeresd mint magadat ..
szeretettel es orommel olvastam az irasodat :)

Az elso kovet dobja csak az aki tokeletes buntelen es tiszta ,de megse dobja mert akkor ezt elveszti :)
Koszonom szepen

_________________
Zsoltárok 103.
.."2. Áldjad én lelkem az Urat, .."


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2008. nov. 10., hétfő 11:19 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
ENYÉSZET VAGY ÁLLANDÓ REFORMÁCIÓ
„…a szellemben buzgók…” (Róma 12,11)

A fizika egyik törvénye az, hogy a testek hajlamosak a mozgási energia elvesztésére, a leállásra, a kiégésre. Természetesen ez így nem tudományos meghatározás, de a mindennapi életben ezt tapasztaljuk.
Tudjuk például, hogy a Nap elképzelhetetlen gyorsasággal ég, és ha még sokáig képes is erre, ez az időszak egyszer véget ér.
Az élő testek megöregszenek, elhalnak, és ismét porrá lesznek. A kezünkkel mozgásba hozott inga egyre lassabban leng, és végül megáll. A forró víz a szoba hőmérsékletére hűl le. A fémek elvesztik fényüket, és homályosak lesznek. A színek kifakulnak. Semmi sem marad meg vég nélkül a maga állapotában, és nem létezik „perpetuum mobile” (örökmozgó). Változás és pusztulás ér minden dolgot. Maga a világ is elöregszik. Mikor a Biblia az Égről és a Földről beszél, azt mondja: „Azok elpusztulnak, de Te (ti. Isten – M. Z.) megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el” (Zsid 1,11-12).
Sajnos, úgy látszik, mintha a szellemi világban is hasonló törvény léteznék Ez egyaránt érvényes egyes emberekre, gyülekezetekre, mozgalmakra és intézményekre. (Elfáradnak a legkülönbek is – mondja az Ige. Ha nincs „utánpótlás” a belső tűzre, megújulásra – törvényszerű az elszürkülés, kiüresedés. Pedig: „aki /meg/áll, az le is ül, aki leül, az le is fekszik, s aki lefekszik, az el is alszik.” Milyen pezsdítő a tudat, hogy „Megújul minden reggel; nagy a Te hűséged, Uram!” – M. Z.)
Ha valaki jól kezdi keresztyén életét, mindig fennáll a veszély, hogy buzgósága alábbhagy, ereje csökken, és szellemi látóköre fokozatosan elhalványul. Elgyöngülünk, önteltté válunk, kihűlünk és megöregszünk.
Ugyanezt lehet elmondani gyülekezetekről. Sok gyülekezet keletkezett már a Szent Szellem által. Tüzük éveken át fényesen égett. De azután elkezdődött a hanyatlás. A gyülekezetben nincs már meg az első szeretet (lásd Jel 2,4). Az igehirdetés izzó buzgalmának helyét a rutinszerű szolgálatok foglalták el. A tanítás tisztaságát feláldozták talán valamilyen semmit-érő egységért, és végül egy üres ház tanúskodik némán arról, hogy odalett minden dicsőség.
A mozgalmak és intézmények alá vannak vetve a romlásnak. Talán benső közösséggel kezdődtek, de azután áttértek a szociális területre, és elhanyagolták az evangéliumot. Vagy a Szent Szellem tüzével kezdődtek, de aztán visszaestek a szertartásosságba és formalizmusba. Óvakodnunk kell a szellemi hanyatlástól azáltal, hogy megmaradunk „szellemben buzgók”- nak.
William MacDonald: Ösvényem világossága – november 10.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. márc. 07., szombat 11:25 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Krisztuskövetés = szalad a szekér?


Isten az embert szeretetből teremtette. A vele való közösséget, örök életre szóló üdvösséget szánt neki. Ennek egyetlen feltétele az engedelmesség volt, ami ugyancsak az ember javára szolgált. Isten nem kegyetlen kényúrként, rosszindulatú előírásokat, teljesíthetetlen parancsokat rendelt, hiszen az ember tapasztalhatta szeretetét, gondoskodását – tehát biztos lehetett az előírások hasznosságában, hogy azok valamilyen érdekét szolgálják, vagy valamitől megóvni kívánják. Ádámék édenkerti idejében ugyan még nem létezett család, szülő-gyerek kapcsolat, mégis, valaminő gyermeki bizalom határozhatta meg viszonyukat Istenhez.
Elbuktak, mert Sátán kísértő szavaira a Mindenható kijelentéseit, engedetlenségük következményeire szóló figyelmeztetését semmibe vették. Tettük megpecsételte a tőlük származó, őket követő minden ember sorsát is, abban az értelemben, hogy minden ember bűnösként, Istentől elszakítottan érkezik a földi világba.
A Teremtő, Örökkévaló ÚR mégsem hagyta az emberiséget a pusztulás útján, Tőle végleges elszakítottságban a kárhozat örökkévalóságában. Legalábbis lehetőséget adott számára, hogy onnan szabadulhasson. A Római levélben Isten Igéje elmondja az ember bűnösségét (3,12); a becsületes, mégis hiábavaló fáradozását, erejének megfeszítését az Istennek tetsző életre (7. fejezet). De benne van a jó hír is, hogy hit által, Isten felkínált kegyelmének köszönhetően meg lehet szabadulni a Pokol, Sátán, a bűn rabságából.
Ez az ingyen kegyelem Istennek végtelen sokba került. Mert, miután a bűn zsoldja a halál (Róma 6,23), ezt a halált szenvedte el értünk és helyettünk Jézus Krisztus. Az ember ugyanis önmagáért képtelen olyan életáldozatra, ami elégséges lenne a szent és tökéletes Isten igazságának, sértett fenségének a kiengesztelésére. Hiszen nincs egyetlen tökéletes, Isten-kapcsolatú, Istenből való ember sem. Ezért küldte el Fiát az Örökkévaló, Aki tökéletes ember volt, istensége jogosságának változatlan maradása mellett. Ő vállalta helyettünk a szenvedést és a kereszthalált. Az Atya Egyszülöttjét bűnné tette, hogy így adhasson bűntelenséget, megváltást mindannak, aki ezt a kiérdemelhetetlen, megszolgálhatatlan, ingyen kegyelmet elfogadja. Nincs más mód, nincs más út, a megmenekülésre.
Az öntudatos, „magára valamit is adó” ember számára ez az egész irritáló. A mind inkább versenyző, versengő, teljesítménykényszeres ember, a tudományos fejlődésének, kutatási eredményeinek bűvöletében nagyra tartja magát. A világot meghódító terveibe, szándékába nem fér bele az a megalázó megállapítás, hogy ő bűnös (lenne), hogy boldogtalan, örök kárhozat várja – s hogy ez ellen nem tehet semmit. Szerinte neki érdemei vannak, céljaiért megdolgozik, humánusan él és a Földön, ebben az immanens világban akar érvényesülni. Ha Isten (ha egyáltalán létezik) már alapállásban elmarasztalja őt, kilátástalannak mondja helyzetét – akkor inkább nem törődik Vele, akkor „ne zavarjuk egymás köreit!” mentalitást épít maga köré, kiiktatja életéből Istent.
Isten felkínált kegyelme, az üdvösség lehetősége minden ember számára adott. Nincs róla statisztika, hogy az ún. sikertelen emberek, a betegek, árvák, szegények mennyivel fogékonyabbak erre a jó hírre. Köztük is vannak – nem is kevesen –, akik megkeserednek, elcsüggednek a kilátástalannak tűnő helyzetükben, s panaszkodnak, siránkoznak, sőt valamilyen önpusztító módon igyekeznek menekülni az örömtelen, reménytelen életük sivársága elől. De talán nem véletlenül őket szólította meg elsősorban az Úr Jézus, amikor a Földön járt, és keresztáldozata előtt tanított, gyógyított és vigasztalt. Persze ott volt a „sikeres, gazdag, öntudatos” emberek felé a hívogató üzenet: „Mit ér, ha valaki az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?” (Mt 16,26). Szóba állt a farizeusokkal és írástudókkal, és tévúton járásukról próbálta meggyőzni őket. A „Térjetek meg, mert elközelített Isten Országa!” (Mk 1,15) felszólítása mindenkinek szólt, és szól, aki nélküle, az Ő üdvözítő kegyelme nélkül él és tervezi a jövőjét. Ez az evangelizáció, aminek az egész világra szóló kiterjesztéséhez kiválasztott, maga mellé vett tizenkét tanítványt, akiknek töményen adta át az üzenetet, a tennivalót, s pünkösd után az erőt is a Szent Szellem elküldése, kitöltése révén. Így kellett, kellett volna az egész világot evangelizálni. Ám a hőskor, az őskeresztyének ideje után, különösen az egyház intézményesülésétől kezdődően ez a krisztusi megbízás, felszólítás egészen más jelleget kapott. templomfalak közé szoruló, belterjes lélekfürösztés lett egyre inkább tapasztalható, alkalmi, néhány elkötelezett személy késztetésére maradt mindössze a misszió. Jézus Krisztus nem véletlenül tette fel lehangoltan a költői kérdést: „az Emberfia, amikor eljön, talál-e hitet a Földön?”(Lk 18,8).
Minden istenhívőnek feladata (lenne) az ún. missziói parancs, amit a mindenki által ismert Jn 3,16 Igében ismertünk meg. Ennek – elsősorban a népegyházi felekezetek tanítási, hitértelmezési hiányossága miatt – szinte senki sem tett/tesz eleget. A vallásos tömegek, akik „beleszületnek” valamilyen tradicionális közegbe, egyházi közösségbe, egymás között érzik jól magukat, s az istentiszteleten való részvétel, egyházi programok látogatásán túl, a mindennapok istenkapcsolatát, a gondok-bajok krisztusi megoldását, s az erről szóló bizonyságtételeket – ami a missziót jelentené – nem ismerik, így nem is gyakorolják.
Ezzel együtt, a jó két évtizedes távlatban az ún. karizmatikus mozgalom térnyerésével, egyre több neoprotestáns csoport, gyülekezet alakult. Létrejöttükben bizonyosan szerepet játszott az az általános lelkület, amit szinte minden „történelmi egyház” tagja képviselt. Ezt legjobban évtizedekkel ez előtt Mészöly Miklós fogalmazta meg egy riportban. Valahogy úgy szólt, hogy „a keresztyének úgy járnak a világban, mint akik keserű pirulát nyeltek. Ebből áll, így képviselik a keresztyénséget. S úgy gondolják; másoknak is le kellene nyelniük.” A világ számára – teszem hozzá már én – bizonyosan nem vonzó ez a „szomorú szent” állapot.
A rabszolga, aki mióta az eszét tudja, teljes kiszolgáltatottságban él, és semmi reménye arra, hogy ez valaha is változzon. Ha valahogy mégis az az elképzelhetetlen „szerencse” éri, hogy valaki kivásárolja ebből a sorból, esetleg gazdája felszabadítja, és függetlenné teszi, önállóságot ad neki, szabadon távozhat, élhet kedvére – akkor a végtelen hálán túl nyilván a túláradó öröm majd szétveti.
A neoprotestáns csoportok, újonnan alakuló gyülekezetek – szemben a népegyházi gyakorlattal – értették/ tudták, hogy a Krisztushoz tartozás, a keresztyénség mibenléte több, sőt alkalmasint más, mint a templom falai közt megélt programokon való részvétel. Ezért aztán nem ritkán találkozni lehetett egyikükkel, másikjukkal tereken, aluljárókban, ahol a missziói parancsnak megfelelni akarván, hirdették a szabadulás lehetőségét, reményét.
Ezt a fajta felismerést, élményt (ti. hogy istennektetsző a keresztyénségük, szolgálatuk) élték meg a legkülönbözőbb nevű, egyházi csoportosulások, amelyek a Krisztushoz tartozás állandó örömét vélték megtalálni. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Megtérni is annyit jelentett, hogy egy rövid prédikálás/bizonyságtétel/pantomim után, ami bűnről és az attól való szabadulásról szólt – hívás hangzott el: Fogadd el Jézust, hívd be a szívedbe! – s máris keresztyénné vált (elvileg), aki erre igent mondott. S ez a „térítés” azóta is napirenden van. Folyamatosan szaporodnak (s tűnnek is el?) az új vallásos-hívő csoportok.
Vajon ez lett volna a Megváltó terve, szándéka? Ez a mentalitás azonos az „örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” Igékkel? Tényleg valóságos, helytálló felfedezés, hogy aki Jézussal jár, annak megszűnnek a problémái, anyagi gondjai? Nem lehet, hogy a megnyúlt arcú, roskatag lelkű, „szomorú szent” keresztyénség a neoprotestánsoknál átesett a ló túlsó oldalára?
Pál apostol fenti Igéket fogságban, börtönben írta. Az egész levél hitvallás a Krisztushoz tartozó életnek arról az öröméről, amiben a meghalás nyereség, amely öröm minden gond, baj mellett és felett is létezik, s ami megóv az aggódástól is, mert hálaadással Urához fordulhat. Talán mégsem alaptalan a hagyományos egyházak erős fenntartása ezzel az ún. „happy-keresztyénséggel” szemben. Hiszen ebben a „karizmatikusnak” is mondott mozgalomban – tisztelet a kivételnek – nem ritkán az a szlogen: „ha elég hited van, mindent megszerezhetsz!”
Ezzel szemben a Szentírásból az tűnik ki, hogy a hit nem öncélú, még kevésbé a „tollasodás” eszköze. Sokkal inkább a jézusi útjárásban tanúsítandó engedelmesség. Maga az Üdvözítő mondta: „ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét minden nap, s úgy kövessen!” Ez nem úgy hangzik, mint valami anyagi biztonság, gondnélküliség.
Csak Isten a megmondhatója; melyik felfogás okoz nagyobb kárt a Mindenható Ország-építő munkájában: a vallásos halálban, élő hit nélkül élők, akik nem is evangelizálnak – vagy az új protestáns csoportok, gyülekezetek, amelyek a pénz, a jólét bűvöletében tévtanokkal bódítják magukat s verbuválnak másokat maguk közé?

Manapság, az internet időszakában szinte mindenki üzemeltethet honlapot, portált. Többek között az ilyen „új-szemléletű” keresztyének is. A napokban bukkantam rá effélére, s ott egy „imádságra” „Pénz, gazdagság, hozzám jöttök Jézus nevében!” címmel. (Sajnos nem vicc!) Különböző Igéket kiragadva, s a maga kívánságának megfelelően csoportosítva, tényleg olyan típusú szóhalmaz került fel a világhálóra, amire ott sokan „vevők”, hallelújázók. Magabiztosság, eltökéltség árad e sorokból, vajmi kevés, sőt csaknem semmi közzel a Biblia szellemiségéhez, a Szent Szellemhez.
Regisztráltam, hogy elmondhassam ellenvéleményemet, figyelmeztessem őket tévúton járásukra, szembesítsem őket szeretettel a valódi Krisztus tanítására, parancsára előrejelzésére.
Beírásom talán fél órán át sem volt olvasható… Törlésre került nem csak az írás, de regisztációm is. Hiába, Sátán erősen résen van. Nem hagyja a kiépített állásait veszélyeztetni.

De végül is mégsem volt kritikám hiábavaló. Ugyanis a hetek óta olvasható „ima” a soraim megjelenését követő egy-két óra elmúltával lekerült az oldalról.

Nagy valószínűséggel minden emberben ott van a vágy a jólétre, gazdagságra. Különösen az ún. „nyugati világban”, ahol a fogyasztói társadalom eszménye vert gyökeret, ahol a csábító csillogás vonzása mind több pénzt igényel. (Potenciálisan ez az óhaj-sóhaj az apostolokban is benne volt, hiszen amikor Jézus a gazdagság veszélyeire, s ez által a szinte üdvösségre való képtelenségére figyelmeztet, akkor ők megkérdezik: „Hát akkor ki üdvözülhet?”/Mt 19,25b/) Voltak (pl. Colgate), s nyilván vannak ma is olyan „gazdagok”, akik ezt Isten ügyére fordítják, s nem a maguk önző vágyai kielégítésére. De ezek a kivételek, melyek erősítik a szabályt, mely az Igében így olvasható: „Természetesen az istenfélelem, és Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha őszintén elégedett vagy azzal, amid van” (1Tim 6,6 – Egyszerű fordítás).

Szent meggyőződésem szerint a most tapasztalható gazdasági világválság Isten látványos zörgetése a világ fiainak-, és a keresztyének azon részének a szívén, akik reménységüket, biztonságérzetüket a pénzbirtoklásba fektették. Szeretetéből fakadó intelem ez, hogy bebizonyítsa az evilági értékek ingoványos alapját, és ez által Önmaga felé próbálja irányítani a figyelmet és a gyermeki bizalmat.

Akinek van füle, de még inkább szíve – az hallja, és Isten szemével lássa, mit mond a Szent Szellem!


2009. március. 06. Mihálovics Zoltán

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. márc. 08., vasárnap 12:47 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
Mt 23,14 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát,

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. márc. 08., vasárnap 20:44 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
Márk 8.
36. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
37. Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. máj. 02., szombat 12:11 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
Hit és cselekedetek
A hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában (Jakab 2,17)

A bibliai korok óta sokat vitatkoztak már a hit és jócselekedetek tanairól. Melyiknek kell az első helyen állnia? Isten előtt melyik jön leginkább számításba?
Jézus Krisztus nem ajánlott nekünk választást a hit vagy a cselekedetek között. A Szentírás azt tanítja, hogy a cselekedetek nélküli hitnek nincs jelentősége Isten előtt, mert erőfeszítéseinkkel nem juthatunk be a Mennybe. Akik igyekeznek bizonyságot tenni jóságukról, gyakran beszélnek arról, hogy időben befizetik adójukat, soha nem csapnak be senkit, hűek házastársukhoz és adakoznak jótékony célokra. Isten azonban világosan megmondta, hogy a mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Semmit sem tehetünk azért, hogy megfeleljünk Isten mértékének.
Ha azonban egyszer megváltást nyertünk, Isten elvárja tőlünk – lényegében megparancsolja nekünk -, hogy ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem cselekvői is. Cselekedeteink, ha Krisztusban élünk, Krisztus szolgálatát folytatják e Földön. Lényegében a cselekedet nem cél önmagában, hanem megmutatja Isten szeretetét mások iránt, hogy megtudhassák, hogy Isten szereti őket, és hogy ők is megismerjék Isten gondviselését, legnagyobb szükségük idején.
A Biblia mondja, hogy egy árokba esett emberen nem segítünk azzal, ha elmegyünk mellette, jót kívánunk neki és beszélünk Isten szeretetéről. Nem, Isten szeretete abban mutatkozik meg, hogy betöltjük az ember fizikai szükségleteit és kisegítjük az árokból. Így tudják meg az emberek, hogy az Atya küldte a Fiút.
A cselekedetek soha nem helyettesíthetik a hitet, sem az evangéliumról való bizonyságtételt, de ezek a hit természetes kifejeződései. Jézus mondta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5,16).

Billy Graham: Szemeimet a hegyekre emelem, elmélkedések az év minden napjára, május 02.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: Meditáció
HozzászólásElküldve: 2009. máj. 31., vasárnap 21:04 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 01., vasárnap 15:43
Hozzászólások: 1127
Tartózkodási hely: otthon
ISTEN ORSZÁGA

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az
Isten Országába bejutni (Máté 19,24)


Isten Országát nem a haszonlesés motiválja. A világ kedvenc igéje a „kapni”. A Krisztust követők kedvenc igéje az „adni”. A modern társadalomban az önérdek van előtérben. Mindenki ezt kérdezi: „Mi hasznom lesz nekem ebből?” A materializmusra alapuló világban ez természetes, és magától értetődő.
Isten Országában azonban nem az önérdek, hanem – az önzetlenség az alapelv. Alapítója Jézus Krisztus, aki ugyan gazdag volt, mégis szegénnyé lett, hogy „az ő szegénysége által meggazdagodjunk” (2Korintus 8,9). /Sajnos elmulasztja Billy Graham kifejteni, hogy ez a „gazdagság”nem pénzben, vagy ingatlanban ékszerben stb. értendő. – M. Z. megj.). Tanítványai követték Őt, és ezt olvassuk felőlük: „Senki sem mondott vagyonából semmit sem magáénak (ApCsel 4,32). éter gazdag volt a mennyei javakban, de szegény a földiekben, mégis ezt mondta a templom lépcsőjén ülő sántának: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked” (ApCsel 3,6). Az apostolok felismerték, hogy a világi javakban nincsen maradandó érték, ezért a Lélek maradandó értékein csüggtek. Az örökkévalóságot látták maguk előtt.
Ma túl gyakran megvetjük a lelki dolgokat, és e világ dolgai után sóvárgunk. Nem csoda, hogy a világ a zűrzavar állapotában van! A mammont imádják, Istent pedig megvetik. Az élvezeteket magasztalják a tisztasággal szemben, és a nyereséget többre becsülik Istennél.
Isten Országában azonban aki a legnagyobb, annak mindenkit szolgálnia kell (ld: Máté 23,11). Az Isten és ember szolgálata kerül az önérdek fölé. Jézus mondta: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (János 1,13). Krisztus azzal bizonyította szavait, hogy pontosan valóra is váltotta azokat a javunkra.


„Szemeimet a hegyekre emelem” (Elmélkedések az év minden napjára) – május 29.

_________________
"Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 58 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség