Kedves Fórumozók! Az Igeolvasás topikot olvasva figyeltem fel arra, hogy az Ószövetség könyvei, a Zsoltárokat kivéve, nagyon ritkán kerülnek figyelmünk középpontjába. Pedig csak a TELJES ÍRÁS ihletett Istentől. Ezt nem kritikának szánom, legfeljebb magamra nézve .Jelen írásommal Mózes egy két törvényére hívom fel szíves figyelmeteket .Nyolc évtized után örömöm, hogy az Ószövetség nagyon közel jött hozzám., persze az Újtól sem távolodtam el. Ennyire soha nem volt bennem, mint a jelenben. Különösen az evangéliumokban, lépten-nyomon találkozhatunk ószövetségi utalásokkal. Urunk nagyon jól ismerte az „Írásokat”, mivel azok Róla szóltak.
Egyenesen boldogság olvasni a Genezistől kezdve Malakiás utolsó betűéig felfedezve a názáreti Jézust. Most szinte hallani vélem az ellenvéleményeket: hogy volt ott Jézus például a honfoglalás vérözönében? Meg a többi horrorisztikus események közepette? Ott volt még a Föld fundamentumának alapozásánál is ahogy olvassuk .Hogyan, miképpen, mi módón? Nem tudom, fogalmam sincs erről, azt viszont tudom és tapasztalom, hogy a keresztyénség lassan a názáreti Jézusból „szuper humanistát” kreál. Ismertem nem egy hivő embert/ ?/, aki a jeruzsálemi templom megtisztítását nem tudta feldolgozni. Az Ószövetség olvasása, ismerete nélkül a keresztyén emberből „nyuszi-kriptó,- katakomba keresztyén válik idővel. Még a szomszédja sem tudja róla, hogy hivő ember a maga módján. Étteremben evés előtt nem imádkozik, azt csak otthon cselekszi és fantasztikus magyarázatot ad hozzá, ha valaki megkérdezi őt erről. Kálvin csillagot lutherrózsát, keresztet csak azért nem tűz zakója hajtókájára, , mert nem akarja környezetét provokálni.
Az ilyen „provokatőrnek” olvastam fel egy nagyon jó és hasznos beszélgetésben a IV.Mózes 15.-ből a következőket: „Szólj Izráel fiainak és mondjad nékik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruhájik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinort...”Az V. Mózes 6.-ik fejezetből pedig: „És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra” .Messziről lehetett
tudni, hogy az az ember zsidó, aki jön velem szemben, meg azt is, hogy az ajtón belépve, a házban zsidó emberek laknak. Én még gyermekkoromban láttam a „ciceszes”/?/ öltözéket és az ajtófélfára szegezett kis bádogot, benne az igével. Talán már Pesten is, de elutazván Izráelbe, láthatunk ilyen ruhába öltözött fiúkat ,férfiakat. A kipáról /sábeszdekli ?/ se feledkezzünk meg. Beszélgető testvérem kérdésére, hogy akkor legyünk zsidók? felolvastam Urunk szavát:”Aki pedig megtagad /szégyel/ engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt”./Máté 10.33/ A zsidó ember ha akarta volna, akkor sem tudja megtagadni Istenét, mivel elárulta ruházata. Mi mai keresztyének már régóta inkognitóban járunk, hogy még barátunk se tudja meg rólunk, hogy mi lakik ott belül. A kommunizmus évtizedei a templomba járást rossz néven vette, így otthon imádkoztak nem kevesen. Azóta se találnak vissza, tiszteletet adva a kivételeknek.
Összegezve mondandómat szögezzük le, hogy akin nem látszik keresztyénsége, még akkor sem az, ha szóáradattal igyekszik azt pótolni. Ne becsüljük le a keresztyén szimbólumokat, az igés aranybetűs falimondásokat, mert ezek kihívást jelentenek környezetünktől. Már régóta nem csodálkozom azon, hogy március idusán alig látni az utcán kokárdás járókelőt. Akin meg van, azt „megbámulják”/ bocs!/ Akár vallási-hitbeli, akár nemzeti szimbólumainkkal mostohán bánunk, pedig identitásunkat erősítik. Van, Aki ennek nem örül.
.Áldás -Békesség! Pista.

Nem akarom én sem provokálni a környezetemet, mármint a fórumozókat, de szerintem - ez is persze csak egy vélemény - az ószövetségi szimbólumokat nem lehet egy szintre hozni a mi nemzeti jelképeinkkel, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az előbbiek viselésére, használatára Istennek világos utasítása van. Az utóbbiak viseletét meg ítélhetjük jónak vagy nem, de tisztában kell lennünk, hogy ez nem Isten véleménye.
Lábjegyzetben csak annyit még, hogy az erósz kifejezést Szabados nem a keresztény szókincstárban megszokott jelentéssel használja, nála az erósz minden olyan emberi törekvést jelent, amely a boldogságot nem Istenben keresi, hanem beéri kevesebbel, ezért szükségképpen kielégítetlen marad. Nagyon jó könyv, Harmaték adták ki 2008-ban.

A gazdagok ítélete

5,1 Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt!
5,2 Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly,
5,3 aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is.
5,4 Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe.
5,5 Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján.
5,6 Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek.

Intés türelemre

5,7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.
5,8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.
5,9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll.
5,10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.
5,11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.
5,12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.

Isten megtisztítja népét


13,1 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.
13,2 Azon a napon - így szól a Seregek Ura - eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból.
13,3 És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál.
13,4 Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek díszes ruhába, és nem hazudoznak.
13,5 Azt mondják majd: Nem vagyok próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta.
13,6 Ha pedig megkérdezi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? - azt feleli: Barátaim házában vertek meg engem.
13,7 Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!
13,8 Úgy jár az egész ország - így szól az Úr -, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg.
13,9 Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!

A bölcs ember osztályrésze élet, a bolondé halál

15,1 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.
15,2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt.
15,3 Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.
15,4 A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.
15,5 A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást.
15,6 Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull.
15,7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta.
15,8 A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli.
15,9 Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt.
15,1 Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást.
15,11 A halálnak és elmúlásnak helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve!
15,12 Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez.
15,13 Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.
15,14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik.
15,15 A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.
15,16 Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
15,17 Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.
15,18 Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart.
15,19 A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes.
15,2 A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját.
15,21 A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár.
15,22 Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.
15,23 Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!
15,24 Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.
15,25 A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát.
15,26 Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.
15,27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
15,28 Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
15,29 Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja.
15,3 A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet.
15,31 Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.
15,32 Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.
15,33 Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!

Jézus imádkozni tanít


Lk 11,1 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait."
11,2 Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
11,3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
11,4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe."
11,5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
11,6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;
11,7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!
11,8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."
11,9 "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
11,10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
11,11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, Egyes régi kéziratok hozzáteszik: "követ, ha az kenyeret kér tőle"
11,12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?
11,13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

A hamis tanúzás büntetése

5Móz 19,14 Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök határoztak meg örökségedben, amikor örökölsz azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad birtokul.
19,15 Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy.
19,16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt,
19,17 akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon az Úr színe elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek.
19,18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen,
19,19 azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
19,20 Hallják ezt meg a többiek is, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot.
19,21 Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!

Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját

Lk 7,1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
7,2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
7,3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
7,4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
7,5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."
7,6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
7,7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
7,8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."
7,9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet."
7,10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Aki kősziklára épít

7,24 "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.
7,25 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.
7,26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.
7,27 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."

Péld 21,21 Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.
21,22 Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét.
21,23 Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.
21,24 A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik.
21,25 A restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével;
21,26 egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik.
21,27 A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák.
21,28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhhet.
21,29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait.
21,30 Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben.
21,31 Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet.

A helyes dicsekvés

Jer 9,22 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!
9,23 Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az Úr!
9,24 Eljön az idő - így szól az Úr -, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:
9,25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.

Az őrálló felelőssége

Ez 33,1 Így szólt hozzám az Úr igéje:
33,2 Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi,
33,3 az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet,
33,4 akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll.
33,5 Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét.
33,6 Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon.
33,7 Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!
33,8 Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon.
33,9 De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.