Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49 Hozzászólások: 440
|
MÁRK EVANGÉLIUMA ELMÉLKEDÉSEK DR. VICTOR JÁNOSTÓL
Néhány páratlan gondolat és ige az igéről!"Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön:nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok. /Ézs.55.11/ " Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van teljesítsd hát azt!"/5Móz.30.14/ "Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az Úr -, vagy mint a sziklazúzó pöröly?" /Jer.23.29/ "A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje." /Lk.8,11 / "Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" /5Móz.6.6-9/ "Formálhatta-e igéjével Isten az életünket? És mit adtunk tovább másoknak abból, amivel minket ajándékozott meg Isten?
Azt vizsgáljuk meg ma, mit tanít a Szentírás arról, hogy mire adta Isten nekünk igéjét, és hogyan lehet azt helyesen hallgatni. Ma tehát nem egyetlen bibliai igének az üzenetét bontjuk ki, hanem ezt a témát hadd világítsák körbe azok a bibliai textusok, amiket szeretnék majd idézni.
Hallottuk a magvető példázatából, hogy Jézus komolyan figyelmeztette a hallgatóit: "Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok!" Sok múlik azon, sokkal több, mint sejtjük, hogyan hallgatja valaki Isten igéjét, mert a Biblia azt mondja: megmentheti az életünket, vagy elítélhet bennünket.
Jakab a levelének az elején részletesen ír erről és ott mondja: "szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, mert az megmentheti a ti lelketeket" (Jak 1,21). Az a görög szó, amit itt léleknek fordítanak, életet jelent. Megmentheti, sőt üdvözítheti a mi lelkünket, életünket, ha szelíden befogadjuk. Vagyis ellenállás nélkül, Istenbe vetett bizalommal. Akkor Isten a befogadott ige által üdvözíti az embert.
Óriási lehetőség, ugyanakkor nagyon nagy felelősség is igét hallgatni, mert ugyanez a Jézus, amikor az ítéletről szól, akkor ezt mondja: "Én nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem. Aki elvet engem és nem fogadja be az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amit szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon" (Jn 12,48).
A magvető példázatában még élesebben tanít erről Jézus. Most olvastuk, hogy az útfélre esett maghoz azoknak a szíve hasonlít, akik hallgatták az igét, de utána az ördög kikapta a szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. (Lk 8,12). Ebben tehát benne van az, hogy ha nem kapja ki, ha benne marad valakinek a szívében az ige, akkor az hinni fog és üdvözülni fog. Ezt akarja megakadályozni a gonosz, hiszen a hit hallásból van, az Isten igéjének a hallásából (Róm 10,17). Aki tehát komolyan hinni szeretne, és az Istennel való közösségre vágyik, az kezdje el hallgatni Isten igéjét, és olvasni a Bibliát akkor is, ha egyelőre sok mindent nem ért még belőle, mert Isten igéje el fogja végezni a munkáját benne.
Mivel ilyen nagy lehetőség igét olvasni és hallgatni, ezért akarja ezt megakadályozni minden módon az ördög: Ne olvassuk a Bibliát, ne hallgassunk igehirdetést, vagy ha eljövünk is, ne figyeljünk oda. Itt is lehetőleg a saját gondolatainkkal és gondjainkkal foglalkozzunk, vagy csak úgy hallgassuk azt, ami itt elhangzik, mint emberi beszédet. (...) Ez mindig veszély volt, és ennek a kísértése mindig fenyegette Isten igét hallgató népét. (...) Hallgatják az igét, de az eszük valami máson jár, mint ahogy minket is megkísért ez sokszor. Vagy csak külső szempontokra figyelnek (...), de nem arra az Istenre figyelnek, aki küldte Ezékielt. Amit Ezékiel mond, nem úgy hallgatják: így szól az Úr, és ahhoz kellene igazítanunk az életünket. Csak külső szempontok: Kócos volt a lelkész, ferdén állt a nyakkendője, bakizott, túl meleg volt, túl huzatos volt a templom... Ennyi. Csak emberi szempontok. Markába nevethet az ördög. Azt hiszi valaki, hogy történt az életében valami szép és jó, hiszen volt templomban, de meddig hatolt az, ami ott elhangzott, hogyan hallgatta és mi lesz belőle? Megmentette-e az életét az üdvösségre, és használhatóvá tette-e Isten számára, vagy pedig nem történt semmi?
Ezért fontos megvizsgálnunk, hogy mire adta Isten az igéjét. Sok mindent mond erről a Biblia, én ma a három legfontosabbat szeretném kiemelni. Az elsőnek, ami történik az ige nyomán, Isten az alanya. Azt Ő cselekszi, a másik kettő a mi feladatunk.
Az első, hogy Isten az Ő igéjével végzi el életünkben az újjáteremtés munkáját. Ezt már sokszor hallottuk, a Bibliából tudjuk, hogy a mi megromlott életünket nem lehet megjavítani. Isten nem foltozgat, festeget, javítgat, hanem teremt. Amit az ellene való lázadás végérvényesen tönkretett, azt Ő újjáteremti. Ahogyan a teremtés munkáját az Ő szavával végezte el, a mi életünk újjáteremtését is az Ő beszédével végzi.
Komolyan kell vennünk, hogy egészen tönkretette a bűn az Istennel való kapcsolatunkat, működésképtelenné vált a hitünk, nem tudunk helyesen ítélni, elveszítettük az antennánkat, a lelki érzékenységünket, ezért nem értjük Istent. Van bennünk valami velünk született ellenállás, bizalmatlanság Istennel szemben, ezért nem értünk egyet vele. Miközben Ő a javunkat akarja, mi pusztítjuk önmagunkat. Ő gazdag ajándékot kínál, és mi koldusként tengődünk. Ő hív magához, és mi nem mozdulunk. Ebből a halál-állapotból csak az Ő igéjével tud kimozdítani minket, de azzal ki tud. Hogyan mozdít ki Isten minket ebből? Hogyan győzi le ezt a bennünk levő ellenállást? Erről meg Isten ezt mondja: "Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. A tövis helyén ciprus nő, a bogáncs helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el" (Ézs 55,11.13). (...) Ez Isten csodálatos átalakító munkája. Valaki hallja a róla szóló információkat; miközben hallgatja, hit ébred a szívében - ez már Isten teremtő munkája -, ezzel a hittel komolyan veszi, amit hallott, és hozzá igazítja az életét. Csak ennyit tett az ember, és az egész Istennek a műve, hogy átalakul az élete. Átalakul bennünk az ige is, és átalakítja az életünket is. Mint ahogyan a testi táplálék is titokzatos módon átalakul, lesz belőle fizikai erő, gondolat, érzelmek. Ugyanígy a lelki táplálék is. Aki Isten igéjét komolyan veszi, befogadja, lesz belőle: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, áldozatkészség, megbocsátás... Isten igéje munkálkodik. Én csak hallgatom és komolyan veszem, az ige meg munkálkodik bennünk. Erőt fejt ki és átalakít bennünket. Ez Isten munkája. És mi a mi feladatunk? Először az, a Biblia tanítása szerint, hogy vegyük komolyan, amit Isten komolyan mond. Isten nem viccel, nem tréfálkozik, nem időtöltésre hív minket, hanem létfontosságú igazságokat jelent ki nekünk, és ezt ugyanilyen komolyan kell vennünk, ahogy Ő mondja. Más szóval: engedelmeskedni annak, amit hallottunk. Jézus gyakran ezt a megjelölést használja: "cselekedjétek azt, amit már tudtok." (...) Mindannyiunkat kísért, hogy én már tudom. Ó, már hallottam ezt, amiről most kezdenek beszélni. Egyet is értek vele, s megdicsérjük magunkat, milyen derék emberek vagyunk. No, de mi valósult meg belőle az életünkben? Ha egyetértek vele, akkor most mindjárt kezdjem el megvalósítani. Akkor lesztek boldogok, ha cselekszitek ezeket.
Jakab apostol írja (Jak 1,22): veszélyes öncsalás, ha valaki csak hallgatja az igét, és ezt még erénynek is tekinti, de ezzel befejeződött számára a dolog. Egyszerű hasonlatot használ. Olyan ez, mintha valaki belenéz a tükörbe, meglátja, hogy itt-ott maszatos, és megy tovább maszatosan. Belenéz az ige tükrébe, meglátja a fogyatkozásait, a lehetőségeit, a bűneit, és nem tesz semmit velük, vagy a feladatait, és nem lát hozzájuk. Az engedelmesség közben érti meg igazán az ember Isten gondolatait és az Ő kijelentését, igazságait.
Jézus Krisztus a Hegyi beszéd végén részletesen szól erről, amikor három fejezeten keresztül fontos igazságokat mond, és ezzel fejezi be: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonlít az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonlít a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." (Mt 7,24-27).
Tulajdonképpen azt mondja itt Jézus, hogy ha hallottátok és egy picit is hisztek neki, próbáljátok ki. A gyakorlatban fogtok meggyőződni arról, hogy Isten mennyire igazat mondott, hogy milyen fontos az, amit Ő mondott nektek, hogy milyen nagy ajándék, hogy szóba áll veletek. Próbáljátok ki azonnal!
(...) Csak Isten igéjét nem kell ennyire komolyan venni? Hadd mondja csak! Én hallgatom, mert derék ember vagyok, és ezzel vége? Tulajdonképpen minden istentiszteletre úgy kellene jönnünk: Uram, kész vagyok azonnal változtatni azon, amire rámutatsz. És úgy kellene innen kivonulni, hogy azon gondolkozunk, hogy mostantól kezdve mit kell másként tennem, mert Isten ezt vagy azt világossá tette. Valamit eddig nem gyakoroltam, akkor elkezdem ma, nem holnap, vagy jövőre. Valamiről azt mondta: nem jó, akkor abbahagyom, és ezzel az imádsággal vonulok ki innen.
A hívő élet állandó pályakiigazítás. Sok minden le akar téríteni minket arról a pályáról, amire Isten akar ráállítani, ahol Ő akar használni. De az Ő igéje éppen ebben segít, hogy erre rámutat és erőt is ad visszatérni a helyes útra.
Ezt olvastuk a magvető példázatának a végén, hogy olyan is van, hogy a mag jó földbe esik és ott gyökeret ereszt, és gyümölcsöt terem. Az engedelmes hívő életében elkezd teremni a Lélek gyümölcse, ami nem ránk jellemző, ami Jézusra jellemző, ami egyre közelebb visz hozzá, és aminek aztán híre mehet. Mert ez hiányzik legjobban a világból, és az Övéinek egyebek között ez a feladatunk, hogy így mutassunk Őreá, és mutassuk fel, akármilyen töredékesen is Jézus Krisztust ennek a világnak.
Ez tehát az egyik lehetőségünk és feladatunk: engedelmesen cselekedni a meghallott és megértett igét. És mi a másik? Továbbadni.
(...) Nem reked meg nálam az örömhír, hanem örömmel elmondom azt másoknak is. Mert a mások iránti felelős szeretet is a Lélek gyümölcse. Előbb teremni kezd a Lélek gyümölcse az igét komolyan vevő hívő ember életében, azután megterem az a gyümölcs is, amit a Zsidókhoz írt levél végén így olvasunk: "megtermi ajkuk az Istenről való vallástétel gyümölcsét" (Zsid 13,15).
Előbb jézusi tulajdonságok kezdenek kiábrázolódni a mi gyarló, nyomorult életünkön, aztán meglepődve tapasztaljuk mi is, hogy néha megszólalunk, és másoknak is mutatjuk a Jézushoz vezető utat. Hogy elmondjuk azt, hogyan hozott ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára. Hogy azt a gyógyszert, ami minket meggyógyított, és tudjuk, hogy a másiknak is arra van szüksége, szeretettel megosztjuk vele.
A mentő szeretetből ez is következik. Pontosan úgy, ahogy Jézus a samáriai asszonynak mondta. Olyan szép ez a mondat a történet közepén, amikor nem érti az asszony, hogy miféle vízről beszél Jézus, akkor azt mondja: "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (Jn 4,14). Vagyis egyszerűbben fogalmazva: az a víz oltja a hívőnek az életszomját, és átfolyik rajta. Másokhoz is eljut."
/CSERI KÁLMÁN - MIRE ADTA ISTEN AZ IGÉT?-Pasarét, 2007. november 11. Igehirdetéséből részlet/
_________________ „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Golgotavirág 2011. máj. 24., kedd 18:23-kor.
|
|