Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 203 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 9, 10, 11, 12, 13, 14  Következő
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2012. feb. 03., péntek 16:54 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
elhangzott: Református Félórában 2001 Február 28. Cseri Kálmántól

"...Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján..."/Fil.3.5-9/

Pál számára a megtéréséig a törvény volt a csúcsérték. A megtérése után Jézus Krisztus lett a csúcsérték. Jézus lett az abszolút tekintély, Jézus lett az ő szuverén parancsoló Ura. Jézus kijelentése a számára igazság volt és parancs volt. Tőle függött egészen az élete, mint ahogy láttuk rábízta magát. És ma is minden igazi megtérés ezt jelenti, hogy valaki kidob az életéből mindent ami Krisztustól elválasztaná ami az ő követésétől vissza tartja és felértékelődnek azok a dolgok, amik őhozzá közelebb segítenek és az Ő kezében használhatóbbakká tesznek. Valami addig elképzelhetetlen gazdagságot kapott Krisztusban, és ehhez képest minden amit addig értékesnek tartott az értékét veszítette. eddig azzal büszkélkedhetett Pál hogy milyen családból származott, most meg azért volt nagyon hálás hogy az Isten gyermekeinek nagy családjába befogadta őt Isten, Jézus érdeméért. Eddig nagyon értékes volt számára hogy római polgár bele született ebbe a kiváltságos helyzetbe és ez nagyon sokat ért. De most azért lelkesedik mert a mi polgárjogunk a mennyekben van honnét a megtartó Jézus Krisztust is várjuk. Ha önmagát a maga lelki helyzetét jellemezni kell, akkor ez jelzi ez a képes helyhatározó, hogy a Krisztusban. Többször fordul elő a leveleiben mint ahány fejezetre osztható a 13 levél. Ez azaz új közeg amiben mozog az élő Krisztussal olyan szoros közössége van, hogy ez neki teljes védettséget és biztonságot jelent. Ebből következően minden helyzetben teljes békességet, derűt és reménységet is. Soha többé nem lesz egyedül. Sem küzdelmes életében, sem halála óráján, sem azután mert ez a Krisztussal való közösség azután is tart, a halálunk után is megmarad mert ez örökké tart. Mert ezt a kincset nem lehet elveszíteni. Amit maga Krisztus jelent. Ezt Jézus mindnyájunknak vissza szerezte, illetve ha ezt a kincset vele magával azonosítjuk, Ő mindannyiunk szíve ajtaján kész belépni. Mindnyájunk életébe kész belépni. Én máig emlékszem arra amikor a megtérésemkor először tudatosodott bennem hogy mostantól kezdve én soha nem leszek egyedül. Ez mérhetetlenül sokat jelentett akkor. És életem nehéz helyzeteiben egész valóságosan tapasztaltam. Megaláztatások között, kihallgatások alkalmával a hatóság előtt a szüleim ravatalánál, műtőasztalon le szíjazva, mit jelent azt, hogy nem vagyok egyedül, a Krisztusban vagyok. El van rejtve a ti életetek írja Pál egy másik levelében.

Eszembe jutott egy történet ami évtizedekkel előtt esett meg. Munkásgyűlés volt egy gyárban és az előadó egy órán keresztül fejtegette, hogy nincs Isten és hogy mi következik ebből. Aztán hozzá lehetett szólni. Egy ideig kínos hallgatás volt aztán egy asszony jelentkezett hozzászólásra. Mondták, hogy ki kell ám jönni a mikrofonhoz, kimegyünk. És a következőket mondta: amikor még együtt volt a családunk én minden nap hálát adtam Istennek, hogy együtt vagyunk sokan vagyunk, szeretjük egymást. Amikor meg itt ebben a gyárban halálos balesetet szenvedett a férjem, akkor megijedtem. De azt mondtam Istennek: Uram ha te a jobb körülmények között gondoskodtál rólunk akkor most a nehezebb körülmények között még inkább számítok erre. Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket. És ő meghallgatta az én imádságomat. Volt olyan - mondta- Nem tudtam másnap mit főzők a gyerekeimnek de másnapra kirendelte mindig. S felnőttek megházasodtak, most hogy egyedül vagyok- mondta ott a munkatársainak, hogy sokan tudják közületek hogy súlyos beteg is vagyok. Most meg az a békesség van bennem hogy milyen jó hogy szegénységünkben sem vittem haza egy szöget sem innen a gyárból én az én Atyámtól vártam a gondoskodást. És ha egyszer meghalok tudom, hogy az én megváltó Jézusomhoz megyek. Mert megígérte, hogy helyet készít az övéinek nekünk. Én nekem ezt adta az Istenbe vetett hitem. és akkor odafordult az előadóhoz és akkor ezt mondta: Szeretném tisztelettel megkérdezni, hogy magának mit adott a hitetlensége? Zavarba jött az előadó és azt mondta hogy: Hát ilyen idősödő asszonynak megbocsátjuk, hogy hisz nem? Nem akarjuk elvenni a hitét. Hát azt nem is lehetne - mondta ez az asszony. De ennyivel nem fizet ki most engem. Én elmondtam, hogy mit jelentett az Istenbe vetett hitem és kérdeztem mit jelentett magának a hitetlensége? Szeretnék választ kapni a kérdésre. Zavarba jött mindenki. Helyre küldték az asszonyt és az elnök gyorsan befejezte a gyűlést. Mit adott neked a hitetlenséged eddig? Be mered vallani magadnak? És akik már megkaptuk ezt a kincset el merjük és el tudjuk mondani, hogy milyen végére menthetetlen gazdagságot jelent a Krisztussal való közösség? És hogy azóta nem csak a mi életünk gazdag, hanem másokat is tudunk gazdagítani?

Pál apostol ebből a nagy gazdagságból egyvalamit külön kiemel. Ez lett neki a legfontosabb és igehirdetéseinek a központi üzenete csaknem mindig ez amit itt a 9. versben fogalmaz meg: "Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján... "Nincs nekem saját igazságom de van nekem ajándékba kapott igazságom. Magamban így ahogy vagyok nem vagyok igaz Isten előtt és ezért a halálos ítélet vár rám de Isten mégis igaznak lát és igazzá tett a Krisztus által a hit alapján. Vagyis a Krisztus igazságát nekem tulajdonítja, én meg a hitemmel ezt komolyan veszem és így tudhatom, hogy Isten előtt még is igaznak számítok. Mit jelent ez? Nincsen saját de van kapott és miért olyan fontos hogy Isten előtt igazak vagyunk vagy nem? Mert hát ettől függ az örök életünk. Aki ezt komolyan veszi és jelentkezik a neki szükséges bocsánatért az hisz. A Biblia ezt nevezi hitnek. Sokféle hit van de ez az egyedül üdvözítő hit. Amikor valaki komolyan veszi, hogy én valóban nem tudom megoldani az én életem alapkérdését a bűn kérdést. Rászorulok arra a megoldásra amit Jézus hozott. Komolyan veszem, hogy ez a megoldás megtörtént, kifizette az én adósságomat is akkor jelentkezem érte. Ez úgy történik, hogy megvallom a bűneimet Istennek és azt mondom, hogy erre meg erre meg erre köszönöm szépen hogy bocsánatot kaptam. Ha nincs bocsánat akkor nincs lehetőség az újrakezdésre. A Biblia nagy evangéliuma az hogy van bocsánat és lehet élni ebből a kegyelemből. Amit nekünk Isten Jézus érdeméért adott. Őrá néz és nekünk bocsát meg. Mert Isten igazságának eleget kellett tenni ezért jött Jézus. Ő hozta az Isten szeretetet sőt Isten kegyelmét is. És mi a kegyelem? A kegyelem az amikor a halálra ítélt bűnöst felmentik a jogos büntetés alól. A halálra ítélt bűnöst csak úgy fölmentik az egyébként jogos és végre hajtandó büntetés alól. Miért? Mert valaki ezt a büntetés már elszenvedte. És a halálra ítélt bűnösre úgy néznek attól kezdve mintha soha semmi bűnt nem követett volna el. Ezt így mondja Isten igéje is. De ez csak a Krisztusban érvényes. Amikor először megértettem életemben, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthalála és az én bűneimmel viaskodó, telhetetlen, szennyes életem között, közvetlen összefüggés van mert, neki az én bűneim miatt kellett meghalni mert neki nem voltak bűnei ezért viszont nekem már nem kell meghallani az én bűneimért.

Ez olyan hálát fakasztott a szívemben, hogy azt ki nem lehet mondani és senki nem mondta ott nekem akkor hogy öcskös most már aztán akkor szeretned kell a testvéredet segíteni kell a szüleidnek oda kell adnod az uzsonnádat annak akinek nincsen. Tessék templomba járni és lesöpörni a járdát mindez magától ment onnan belülről fakadt. Nem én akartam jó lenni egy rész addig küszködtem kínlódtam, hogy én akkor is legyőzőm a bűneimet és azok győztek le engem. De amikor ezt komolyan vettem, hogy véredbe rejtve én tiszta s igaz vagyok. Ezt hittel elfogadhatom semmit nem adhatok hozzá és nem tehetek érte de nem is kell. Ezt elvégezte Jézus. Ez olyan örömnek és hálának a forrása lett amiből nagyon sok cselekedet következett. De tudtam, hogy nem ezekért a cselekedetemért kapom én az üdvösséget hanem kaptam üdvösséget bűnösként és ezek a cselekedetek az én hálámnak a megnyilatkozásai. Sose tudom meghálálni Istennek de folyamatosan szeretném kifejezni, hogy nagyon hálás vagyok érte. Amíg valaki maga akar jó lenni és görcsöl a saját erejéből addig meddő ez a fáradozás nem tudja elérni a célt. Amikor Krisztussal egyesül az élete és ő indítja ilyen cselekedetekre abban lesz öröme és azon lesz áldás. Olyan sok ember itt véti el és itt vérzik el a lelkiekben, hogy ő akar jó lenni. Harcol a bűneivel, gyűjti a jó pontjait, a maga érdemeiben bizakodik. Hol ott azt mondja Észaiás, hogy a mi igazságunk olyan mint fertőzött ruha az Isten előtt semmit nem ért Jézus igazsága az igaz azt viszont ő nekem tulajdonította. És én a hitemmel ezt elfogadhatom. E nélkül az embert az jellemzi, hogy hajtok, hogy megszerezzem azt amire szükségem van az Isten előtt is. Ez a hit meg azt jelenti, hogy fejet hajtok őelőtte és hálásan elfogadom mindazt, amit nekem kínál Jézusért. A kincs tehát, maga Krisztus és mind az amit vele együtt kínál nekünk Isten, és ezt az ajándékot mi hittel fogadhatjuk el. Amíg valaki nem kapta meg, valóban nem tudja elképzelni mi mindent jelent.

Tanúja voltam egyszer egy érdekes jelenetnek. Még iskolába jártam amikor két osztálytársam is bélyeggyűjtéssel foglalkozott de csak úgy leáztatták berakták az albumba időnként összehasonlították neked mennyi van nekem mennyi van szinte mennyiségre mentek csak. Az egyik azonban elkezdett tudományosan foglalkozni vele, és ezzel a fiúval meglátogattuk a másikat azonnal előkerült a bélyeggyűjtemény ki milyet szerzett az utóbbi időben és ennek a tudományos osztálytársamnak föltűnt egy bélyeg a másik gyűjteményében kivette megnézte nála volt a nagyító is egy igazi bélyeggyűjtő azt mindig a zsebbe hordja. Azzal is megvizsgálta és azt mondta ha ezt nekem adod az egész gyűjteményem a tiéd. Nem akartam hinni a fülemnek a fiú gondolkodott és azt mondta áll az alku. És el is cserélték és utólag derült ki hogy valami egész értékes ritka bélyeg volt az, amit ő ott felfedezett annál aki csak a mennyiségre ment. Nos ezt történt itt Pállal. Azt mondja, hogy az én Uram Jézus Krisztus ismeretének páratlan gazdagságáért minden egyebet kárnak és szemétnek ítélek mert őbenne kaptam meg mind azt, ami nélkül szűkölködtem és amire szükségem van. Isten ezt a kincset kínálja nekünk. Meg van e neked ez a kincsed? Ez akár ma bármelyikünké lehet olyan nagy szeretettel kínálja ezt. És azért lehetséges hogy a miénk legyen mert Jézus megfizette az árát. Amikor elhangzott a kereszten, hogy elvégeztetett. Akkor ott elvégeztetett mindannyiunk halálos ítélete és mindannyiunk felmentése. Amikor Jézus ezt kimondta hogy:" Elvégeztetett! " akkor vált lehetővé, hogy a miénk legyen ez a gazdagság ez a kincs. Nem véletlen, hogy aki ezt megkapta az tud ilyen boldogan imádkozni Isten báránya te ott a golgotán teljes győzelmet vettél a harc után, üdvöt találhat már az egész világ mert megfizetted ott bűnünk váltság díját.

elhangzott: Református Félórában 2001 Február 28. Cseri Kálmántól

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. feb. 06., hétfő 11:03 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Részlet:
1949. október 9.
Joó Sándor :
Krisztus a Király!
Exodus II. című igehirdetésből részlet:
"Alapige: Ézsaiás 43,1:És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged,enyém vagy!

„A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (12. vers) A megváltás tehát teljesen azt jelenti, hogy Isten Krisztus által messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.A határ menti lakos pedig a szíve mélyén így gondolja: Jó, hát vessed el tőlem az én vétkeimet Uram, de azért ne olyan nagyon messze, hanem csak annyira, hogy a kezem ügyében maradjon az a vétek, az a kedvenc bűnöm, úgy, hogy vissza- visszanyúlhassak érte, amikor megkívánom!
– Ismered ezt az érzést Testvérem? Nos, a Sátán gerjeszti benned. Nagyobb eredmény és nagyobb dicsőség a Sátán számára, és ha a pokolban is úgy van, ahogy a földön: akkor nagyobb kitüntetést is kap érte a Sátán, ha olyan lelket tud elbuktatni, visszaejteni, aki egyszer már elindult az ígéret földje felé. És azokkal az „elindultakkal” tudja ezt megtenni könnyen, akik nem távoztak nagyon messze!
Krisztus ügyének is nagyobb kára van abból, ha egy ilyen elindult lélek visszatér a világba, mintha soha el sem indult volna.
Az ilyen visszatérő, az Isten országa határáról a Sátán uralma alá visszatérő lélek arról tesz bizonyságot, hogy miután megízlelte a mennyei dolgokat, rájött, hogy mégis jobbak a földiek, mint a mennyeiek! Isten Igéje így szól az ilyenekről:
„Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert, jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.” (2Péter 2,20-21) Ha tehát valaki nem akar messzire elmenni, jobb, ha el sem indul! Ne kompromittálja az Úr ügyét!

Tehát igenis messzire kell menni! „A ki nékem szolgál, engem kövessen” –mondja Jézus. (János 12,26) Krisztus egyre messzibbre vezeti azt, aki Őt követi. Egyszer így jelölte ki az irányt: Legyetek szentek, – máskor így: Legyetek tökéletesek! Ezek a lehetőségek nem a határmentén vannak, hanem messzi bent az Isten országa belsejében!
(...)
„Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.” (10,24)
Ebben az ajánlatban van egy nagy vigasztalás is: az, hogy a kitartó, a hűséges, a következetes magatartásnak megvan a jutalma. Amikor a Fáraó látta, hogy Mózes egy tapodtat sem enged, akkor engedett ő. Lám most már abba is beleegyezik, hogy vigyék magukkal a gyermekeket is! Az az Ige jut eszünkbe erről, amit Jakab apostollal így íratott meg Isten Szent Lelke:„Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4,7) Lám, a Sátán lépésről lépésre hátrál azzal szemben, aki Krisztus golgotai és húsvéti győzelmének az alapján állva rendületlenül ellenáll! Mindent megpróbál előbb a Sátán, azután azonban enged, mert muszáj neki! „Gyermekeitek is elmehetnek véletek.” (10,24) De még mindig nem adja fel a harcot, még mindig nem akarja mindenestől kiengedni a kezéből őket, ha már sem ők, sem gyermekeik nem maradnak: maradjon legalább valami tőlük az ő kezében. „Menjetek el, … csak juhaitok és barmaitok maradjanak!” – mondja. Ha már meg kell lenni, hogy elmenjenek, hát legalább az Úr szolgálatában szükséges eszközök nélkül menjenek. Ha már nem tudta visszatartani őket, legalább hadd fossza meg őket az Úr szolgálatának a képességétől, hogy ne legyen mivel áldozniuk az Úrnak! Óh, nagyon alattomos ajánlata ez a Sátánnak, amibe a legtöbb hívő ember beugrik, hogy tudniillik valamit otthagy a Sátán hatalma alatt: például a pénztárcáját, egyetlen szórakozását, vagy szenvedélyét, vagy az álomvilágát, vagy a képzeletvilágát, vagy a hazafiságát, vagy a szívének egy kicsi csücskét. Valami még ott maradt és annál a valaminél fogva még befolyása van rá a Sátánnak.

Vizsgáld felül életednek azokat a pontjait, amelyeken át beleszól a Sátán az életedbe és fogadd el hit által, hogy az Úr mindazt is magának igényli, amit odaát hagytál még eddig a világban. Minden lélek, aki vágyik elszakadni Egyiptomból, aki komolyan veszi azt, hogy van exodus, az ő számára is lehet és szabad az exodus, a kivonulás, az ígéret földje felé való elindulás: hallja meg annak az Úrnak a szavát, Akivel szemben meghátrál még a Fáraó is, kénytelen engedni még a Sátán is: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1) "

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. feb. 08., szerda 15:09 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Így jutott el Jézus Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: “Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: “Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: “Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Az asszony így szólt hozzá: “Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?” Jézus így válaszolt neki: “Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”Jn 4,5-30

Az asszony erre ezt mondta: “Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: “Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!” Az asszony így válaszolt: “Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta: “Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.” Az asszony ekkor így felelt: “Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.” Jézus így válaszolt: “Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így felelt: “Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.” Jézus ezt mondta neki: “Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Az asszony erre otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: “Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez a Krisztus?” Erre azok elindultak a városból és kimentek hozzá."

Azt olvastuk, hogy egy Sikár nevű samáriai falu határában egy asszony ment vízért déli tizenkét óra tájban. Ilyenkor a madár sem jár a nagy meleg miatt. Éppen ezért ment ő ilyenkor: nem akart találkozni senkivel. Elege volt az emberek megjegyzéseiből, hogy ő egy “olyan nő”.

Valaki ült a kútnál. Vizet kért tőle. Az asszony nagyon csodálkozott ezen, hiszen zsidó és férfi volt, ő meg samáriai és nő. Kétszeres ok is arra, hogy őt megvessék. Ki is mondja a csodálkozását: hogyan kérhetsz tőlem vizet, amikor én samáriai asszony vagyok? A csodálkozása azonban csak nőtt a férfi válaszán: ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

Ki ez az ember? És mi az Isten ajándéka, amiről beszél? Miféle élő vizet emleget itt?

A víz Izráelben az élet jelképe volt, és ma is a szó szoros értelmében minden élet feltétele. Aki járt mostanában a Szentföldön, észreveheti, hogy mindenfelé viszonylag szűk átmérőjű, barna műanyagcsövek kígyóznak, és ahol egy tenyérnyi zöldet lát az ember, oda biztos, hogy vezet ilyen cső, abban víz, és csepegtető öntözéssel eljuttatják a vizet a növények gyökeréhez. Csak így van élet. Ahol nincs víz, nincs zöld, nincs élet. Ahova odavezetik a vizet, ott élet támad akkor is, ha korábban semmi sem volt.

Ezért fogtak meg gondosan már Jézus idejében is minden csepp esővizet az izraeliták, és ástak okosan megtervezett ciszternákat, víztartó tartályokat a földbe, és odavezették az esővizet. Oda jártak vizet meríteni az asszonyok reggel, meg este, amikor hűvösebb volt az idő. Ha sikerült valahol kutat ásni, úgy, hogy az abból kimert víz helyére pótlódott a víz, az óriási kincs és nagy nyereség volt. Még akkor is, ha néha igen mélyen volt a víz szintje és pusztán emberi erővel, kötélre kötött korsóval kellett onnan felhozni a vizet. Ez az asszony ilyen vízért ment ezen a nevezetes napon délben.

És mi az élő víz?

Az élő víz a forrásvíz, amikor felfakad a földből vagy előtör a sziklák közül, és folyik, árad önmagától. Az előbbi halott víz, állóvíz, emez meg mozog. Pótolja ön-magát állandóan, ezért nevezték el élő víznek. Mi a különbség a kettő között? Az előbbi áll és állott lesz egy idő után. Korlátozott a mennyisége, elfogyhat. Előfordulhat az, hogy valaki messziről jön, fején a nehéz korsóval, s mehet vissza üres korsóval. Elfogyott, nincs. Az élő víz ezzel szemben mindig van. Aszály idején is lehet rá számítani. Biztosra mehet az ember, ha valahol élő víz fakad fel. Mindig friss, semmi szennyezés nincs benne, mert nagyon mélyről jön. Korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, és csak oda kell tartani az edényt, és már tele van. Nem kell nagy erőfeszítéssel kimerni.

Az első szolgálati helyemen, abban az aranyos kis dunántúli faluban, volt ilyen artézi kút. Télen, nyáron, éjjel, nappal folyt belőle a víz. A fél falu odajárt ivóvízért. Én is ott sorakoztam mindig a kis kannámmal. Közben jókat beszélgettünk. Ahhoz hasonló vizet talán azóta sem ittam. Ez az élő víz.

Ha a víz az élet jelképe, az élő víz az el nem fogyó, a teljes, az örök élet jelképe a Szentírásban. Ennek az életnek a forrása maga Isten. Aki vele kapcsolatban van, annak az életébe árad ez az élet. Ezt a forrást hagytuk el mi, amikor fellázadtunk Isten ellen, és bűnbe esett az ember. Ezt a ballépést, ezt a szörnyű tragédiát rója fel Isten az Ő népének, amikor Jeremiás könyvében ezt olvassuk: “kétszeres rosszat cselekedett az én népem: elhagytak engem, az élő víznek forrását, hogy víztartókat vájjanak maguknak. És repedezett falú víztartókat vájtak, amelyek nem tartják a vizet.” (Jer 2,13)

Az egyik baj az volt, hogy otthagyták a forrást: majd mi… majd mi csinálunk a technikánkkal, tudományunkkal víztartót, majd mi odavezetjük az összes vizet, majd mi megoldjuk a vízkérdést, az életkérdést. Csakhogy repedezett falú víztartókat készítettek, amelyek nem tartják a vizet. Lehet, hogy sikerül összevezetni egy-egy nagy eső után, aztán másnap megnézheti: volt, nincs. Pedig a forrásból lehetne meríteni, de nem kellett a forrás, nem kellett Isten. Ezért vagyunk mi mindig szomjasak.

Aki sok emberrel beszél, az tapasztalja, hogy tulajdonképpen mindannyian Isten után vágyakozunk. Istenre vagyunk szomjasak. Csak már magunk sem tudjuk ezt, olyan régen volt az, hogy vele kapcsolatban voltunk. De amikor ilyenekről áhítozik valaki: úgy kellene egy kis igazi békesség, vagy jó lenne biztonságban éreznem magamat, vagy úgy vágyom arra, hogy szeressenek engem, fogadjanak el ilyennek, amilyen vagyok. Becsüljenek. Ne a teljesítményeimért, hanem önmagamért. És ha változnom kell, segítsenek változni. Bízzanak abban az emberek, hogy mássá is tudok lenni. Jó lenne, ha igazán megbocsátanának azok, akik neheztelnek rám. Ha lehetne újra kezdeni, vagy netalán újat kezdeni…

Amikor ilyenekről beszélünk, már nem tudjuk, hogy mindez teljes gazdagsággal megvolt az Istennel közösségben, és ezt veszítettük el a Paradicsomban. Ennek a helyén maradt egy szörnyű űr, amit próbálunk mindenfélével kitölteni, de nem sikerül — a szomjúság marad.

Egyszer egy volt gimnáziumi osztálytársammal beszélgettem egy kopott albérleti szobában itt Budapesten. Álmodozott a fiú nagy öntudattal és mondta: tudod, akkor lennék boldog, ha sikerülne majdnem korlátlan mennyiségben megszereznem a következő p betűket: pénz, pia, pozíció — meg egy kis palotácska sem ártana. És sikerült neki megszereznie úgy, hogy közben sikerült elkerülnie a börtönt is, de az infarktust már nem. Amikor meglátogattam a kórházban és beszélgettünk, ő emlékeztetett erre a régi találkozásunkra. Ő mondta: igazad volt, ugyanolyan üres az életem, mint abban a kopott albérletben volt.

Pedig igyekezett töltögetni az űrbe: pénzt, piát, pozíciót, palotácskát… de ezek nem töltik ki azt az űrt. Mert arra az űrre az érvényes, amit a költő így mond: az Isten-arcú űr. Ezt a szomjúságot csak az oltja mindannyiunk életében, amikor egészen valóságosan találkozunk az élő Istennel, és újra Ő tölti be valakinek a szívét. Ez az asszony is megpróbálta kitölteni valahogy az űrt és oltani a szomját. Cserélgette a férfiakat. Mindig újabb kapcsolatokat keresett — a szomjúság azonban maradt. S kénytelen ezt ő maga is beismerni.

Ezért várta őt Jézus azon a déli órán ott a kútnál. Először felcsillantja neki az Isten ajándékát: az élő vizet. Az asszony nem érti, miről beszél Jézus, az ő gondolatai megmaradnak a H2O-nál és azt mondja: Uram, merítő edényed sincs, a kút meg mély, honnan vennéd az élő vizet? Ő csak ebben tud gondolkozni. De nem baj, majd Jézus elvezeti őt az igazságra. Ezután egy kicsit mélyebbre nyúl az életében. Tapintatosan, de határozott mozdulattal élete sebes pontjához ér Jézus: Hívd ide a férjedet! Nincs férjem. Hogyhogy? Úgy, hogy öt férjed volt — mondja Jézus neki —, és akivel most együtt élsz, az nem férjed. Ezt most igazán mondtad.

Az asszony elképed. Ki ez, aki mindent tud róla, és mégsem veti meg? Egyáltalán szóba áll vele. Ilyenre nem volt példa abban az időben. Megpróbál vallásosabb témát érinteni: ha te próféta vagy, akkor meg tudod mondani, hol kell imádkozni. A samáriaiak azt tanítják: a Garizim hegyén, a zsidók azt, hogy Jeruzsálemben. Jézus válaszol a kérdésre, de szavaiból érezhető: legyint az egészre. Ez elvi probléma, drága asszony. Nem ez izgat téged valójában. S nem az a bajod, hogy nem tudod, hol kell imádkozni. Itt sem imádkozol, meg ott sem. Az életed nem ettől oldódik meg, de azért megmondja neki, hogy mi a teológiai válasz erre. Egy elméleti kérdés felé próbál menekülni a Jézussal való találkozásban.

Aztán még közelebb kerül a beszélgetés Jézus személyéhez. Mintha ott jutna eszébe az asszonynak: az ám, mondják, hogy majd jön a Messiás, és az mindent megjelent nekünk. Itt érkezünk el a történet csúcsához, itt hangzik el Jézusnak ez a mondata: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” — Ahogy annakidején Mózesnek a mindenható Isten kijelentette magát: én vagyok, aki hallom az én népem jaját, aki küldelek téged hozzájuk, aki szabadítást készítettem. Vagyok, aki vagyok. Ugyanígy mutatkozik be most Isten szent Fia, a megváltó Jézus egy összetört életű, nyomorult asszonynak: Én vagyok. Én vagyok az, akire neked valójában szükséged van. Én magam vagyok az élő víz. Egyedül én vagyok, aki olthatom ezt a szomjúságot. Kell az élő víz? Itt van maga Jézus személyesen, karnyújtásnyira. Kínálja önmagát.

Így születik a hit. Jézus Krisztus megszólít egy mit sem sejtő embert, akinek összekuszálódott az élete, felborult a lelki egyensúlya. Akinek elege van már mindenből és mindenkiből, aki már maga sem reméli, hogy lehet igazán emberi életet élnie, mások szemébe néznie, fölszabadultan, elfogadottan mások között forgolódnia. Megszólítja őt, azután az élete mélyére nyúl. A sebes ponthoz, de úgy, hogy a gyógyszert is mindjárt kínálja — vagyis önmagát. Elhangzik ez: Én vagyok. Én vagyok, akire neked valójában szükséged van. Kéred-e ezt?

Mert aki elfogadja Jézust annak, akinek Ő magát mondja, annak az életéből eltűnik a szomjúság, annak az életében tátongó űrt beölti Ő maga, és az úgy megtelik, hogy még ki is csordul a szívéből.

Figyeltük a felolvasott szakasz végét? Amikor Jézus kimondja: Én vagyok az, aki veled beszélek, éppen megérkeznek a tanítványok. A Megváltó, aki tökéletes pedagógus, megszakítja egy kicsit az asszonnyal való beszélgetést és néhány szót a tanítványokkal vált. Legyen ideje ennek az embernek emészteni azt, ami elhangzott. Ez nem akármi, ami ott elhangzott! Legyen ideje a hitnek, hogy megszülessék, világra jöjjön. Elhangzott az ige, Jézus önkijelentése, ezt most elhiszi, vagy nem. Igaznak tartja, vagy Jézust hazugnak gondolja. Komolyan veszi, vagy figyelemre sem méltatja. Ehhez idő kell.

Az asszony elhitte, befogadta azt az igét, amit hallott. Ezzel befogadta az életébe magát Jézust — és mi a folytatás? “Az asszony pedig otthagyta a korsóját, elment a városba és ezt mondta az embereknek: gyertek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem, vajon nem ez-e a Krisztus? Erre azok elindultak a városból és kimentek hozzá.”

Figyeljük ezt a változást? Egy léleknek, egy egész elrontott emberi életnek ilyen változására nem képes senki és semmi más. Ezt nem lehet gyógyszerekkel elérni, sem pszichotechnikával, sem rábeszéléssel, sem értelmi érvekkel. Ilyet csak a Teremtő, az újjáteremtő Isten tud produkálni, hogy egy félrevonuló, félszeg, betegesen magába forduló, magát is megvető emberből misszionárius lesz. Szárnyakat kap, s megy azok közé, akikkel nem akart találkozni. Fölveri őket déli álmukból. Nem filozofál, mit fognak szólni hozzá mi lesz a következménye. Mondjam, ne mondjam? Most mondjam, vagy majd este mondjam? Most telt meg a szíve Jézussal, most oldódott meg az életproblémája, most szűnt meg az a kínzó szomjúság, ami a lelkét gyötörte. Most csordul ki a száján az evangélium. Akkor most megy, és most mondja. Azok meg egy ilyentől komolyan veszik. Hitele van, becsülete van.

Aki ismeri azt a kort, az elképed. Ennek a leírásnak minden részlete elképzelhetetlen. Itt azonban Isten cselekszik. Az az Isten, aki Jézus Krisztusban egészen közel hajolt hozzánk, az az Isten, akinek mi mindannyian egyenként ilyen fontosak vagyunk, hogy ott a tűző melegben, hosszú gyaloglás után Jézus éppen őrá vár. Az az Isten, aki mindent tud rólunk, és mégsem csap agyon, mint egy legyet, hogy egy ilyen már minek él, hanem leleplezi ugyan azt, ami benne tisztátalan, de máris tisztára mosogatja, és egészen új lehetőséget nyit meg előtte. Emberré válhat, új emberré, Jézus Krisztus követeként megy a többiekhez.

Mert befogadta Jézust. Ez úgy történik, hogy azt, amit Ő mond, valaki komolyan veszi. Én vagyok az, aki veled beszélek — s nincs kételkedés, nincs okoskodás. Nem akarja, hogy bebizonyítsa ezt a Megváltó, elhiszi. Neki meg elhiszik a többiek, aztán kicsődülnek Jézushoz. Az egész falu kimegy oda hozzá, és azt olvassuk: könyörögnek neki, hogy el ne menj ma innen, maradj itt még néhány napig, és igen sokan megtérnek közülük. Olyan szép az a mondat a történet legvégén, amikor azt mondják az asszonynak: nem is a te beszédednek hiszünk most már — eddig annak hittek —, mert magunk hallottuk és láttuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője, a Krisztus.

De ez úgy kezdődött, hogy egy valaki megnyitotta a szívét Jézus előtt, aki addig teljesen ismeretlen volt a számára, befogadta az igét, ami egészen új volt a fülének, és engedett annak az indításnak, amire őt az akkor már hit által benne élő Krisztus indította, és Krisztus vitte őt az emberek közé, ő meg Krisztust vitte az embereknek, és ettől virágzott ki igazán az élete.

Ez az élő víz, amit Jézus hozott nekünk. Ennek a víznek a forrása fakadt fel nagypénteken a Golgotán. Akkor buzgott fel ez a forrás, amikor Jézus a kereszten azt mondta: elvégeztetett. Mert ott elvégeztetett mindannyiunk halálos ítélete, és elvégeztetett minden bűnös isteni hitelességgel kimondott felmentése. Aki ezt hiszi, annak az életébe beárad az élő víz. Mert Jézus, amikor meghalt a kereszten, mintegy önmagát osztotta szét a benne hívők között. Az Ő isteni élete vált közkinccsé, és tette hozzáférhetővé mindenkinek — még egy ilyennek is, mint én, meg olyanoknak is, mint ti vagytok. A kérdés az: kell-e az élő víz? Elhisszük-e, hogy Ő valóban az, akinek mondja magát? Elhisszük-e, hogy csakugyan kínálja és tudja adni nekünk azt, amiről a Szentírás beszél? Elhisszük-e, hogy többet kapunk, ha azt fogadjuk el, amit kínál, mintha csak azt, amihez mi ragaszkodunk? Elhisszük-e azt, hogy nem véletlenül vagyunk itt ma este sem?

Jézus itt van közöttünk. Nem kegyes túlzás az, amit az ének mondott: Ő valóban téged hív, neked akarja ajándékozni önmagát, a mi életünk szomjúságát akarja oltani.

Mindent Ő tett meg azért, hogy ennek az asszonynak az élete megváltozzék: Ő ment elé, Ő várta ott, Ő időzítette a találkozást, Ő szólította meg, Ő operálta lelkileg, Ő nyúlt oda a sebes helyhez, Ő nyújtotta azonnal a gyógyszert is, Ő jelentette ki magát neki. Ennek az asszonynak csak két szót kellett kimondania, de azt neki kellett kimondania: nincs férjem. Ezt neki kellett kimondania, hogy mije nincs, hogy mi a helyzet, mi a valóság. Pedig úgy tűnt, hogy van férje, hiszen együtt élt egy férfival. Talán sokszor együtt jelentek meg. A látszat az volt: van. Jézus előtt azonban megszűnik a látszat. A valóság: nincs. Ez nem férje, és nem az Isten rendje szerint zajlik az élete. Ezt az egyet kellett kimondania.

Jézus tőlünk sem vár többet, csak azt: rendezzük a múltat, (amit utána soha többé nem kell rendeznünk és soha többé nem kell, hogy vádoljon bennünket), hogy világosságra hozzuk a sötétséget az életünkből, hogy néven nevezzük a bűnt. Ilyen egyszerűen és röviden, és csak egyszer. És vegyük komolyan, hogy Ő bővölködik a kegyelemben és nála készen van a bocsánat. Csak ennyit vár tőlünk is.

Neked ma este mit kellene mondanod? Talán éppen ezt, amit ennek az asszonynak. Vagy azt: Uram, nincs tiszta lelkiismeretem. Nincs becsületem. Valahol elveszett, a nagy hajszában, meg a sok alkudozás között. Nincs békességem. Nincsenek nyugodt éjszakáim. Nincs a szívemben igazi reménység. Nincs bennem őszinte szeretet. Nincs meg a szüzességem. Nincs erőm. Nincs már akaratom sem. És nincs semmi érdemem, amire előtted hivatkozhatnék. Üres az életem. Aztán ezt az üres életet oda kell tartani a forráshoz, s árad az élet Jézusból és meggazdagít bennünket.

Mit csinált az asszony az ő üres életével? Azt, amit az üres korsójával. Olyan beszédes ez a jelenet, ha tudnék festeni, ezt meg kellene alkotni. Otthagyta Jézusnál. Otthagyta a korsót, ami miatt odament, hogy azt tele vigye haza. Szinte el is felejtette ezzel együtt egész üres múltját, mert már tele volt a szíve Jézussal, és viszi ezt az új tartalmat azoknak, akik még enélkül szűkölködnek. Megtelt Jézussal, és osztotta szét másoknak azt a gazdagságot, amit kapott. Mert itt már ismerte az Isten ajándékát. Itt már az övé volt az örök élet.

Azért van ez az evangélizációs hét minden ősszel, hogy ilyenkor mindent félretéve a legfontosabbra koncentráljunk. Arra az életre, ami életté tenné igazán a létet is számunkra, és ami megmarad a halálunk után is. Arra az örök életre, aki maga Jézus Krisztus. Hisszük, hogy ennek a hétnek az estéin Ő maga lép majd elénk. Ő igéjében és Szentlelkében ugyanolyan valóságosan itt van ma az övéi között, mint ahogy akkor ott Sikárban annál a kútnál ezzel az asszonnyal beszélgetett. Van-e bátorságunk bevallani neki, hogy mi nincs? Hogy üres vagyok, szomjas vagyok, és van-e legalább egy pici kis hitünk, hogy elfogadjuk tőle azt az ajándékot, amit Ő kínál? Ha ismernéd az Isten ajándékát, te kérted volna tőlem, hogy adj innom! Merjük kérni ma este tőle: adj innom!

Mivel egészen személyesen hív minket a mi Megváltónk, hallgassunk meg egy olyan éneket, amiben ez a személyes hívás hangzik:
Jöjj el az élet vizéhez. Nélküle szomjas a szív.
Átok alól szabadulsz itt, hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád béke a földön, s az üdv odaát.
Itt van az élet, a forrás, nincs sehol és soha más.

/Cseri Kálmán 1999.09.19 Élő víz című igehirdetése/

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. feb. 21., kedd 12:29 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem."Mt 15,8.
Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat,azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad. Ézs.29,13



"Örökösök vagyunk az Isten országára nézve, vagy pedig kizártak az örökségből?
Jó lenne, hogyha mindnyájan, kivétel nélkül ezzel a kérdéssel most szembenéznénk: messze, közelebb vagy benn? Lehet a közelebb valókból is, meg a messze valókból is bárki tanítvánnyá közülünk.

(...)akik már bent vannak az Isten országában, de valami miatt távol kerültek Jézustól. Márk 7,6-ban ezt mondja Jézus: “Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de a szívük távol van tőlem.” Az olyan félelmetes dolog, amikor egy hívő ajkával tiszteli az Istent, de a szíve távol van az Istentől. Még itt van a templomban, még énekel, még imádkozik, még olvassa a Szentírást, de a szívében valami elszakadás történt. Lélekben először, aztán fizikailag is. Fizikailag közel van az Isten dolgaihoz, de lelkében szakadozik ez a kapcsolat, közösség. Szól az ének, forog az imádkozó nyelv, de a szív üres vagy kezd üressé válni és hideggé.

Amikor az ember elnézi a saját bűneit, s nem tulajdonít annak már jelentőséget. Én bent vagyok, nekem ezt már szabad. Vagy nem törődik az egész kérdéssel. Ajkával tiszteli az Istent, de szívében távol van tőle.

Amikor Jézus azt mondta ennek az írástudónak, hogy nem messze vagy, ez jelentett csodálatos biztatást és hívást is. Gyere egészen közel! Lépjél be! Nyisd ki a szíved, és én belépek, és egyek leszünk. Ti énbennem, és én tibennetek. Aki messze van, beléphet Isten országába. Aki közelebb van, beléphet Isten országába. Aki már benne van, de a szíve valami miatt távol került, az megújíthatja a szövetséget Jézussal, az továbbléphet. Egészen Jézusig elmehetünk, aki ad bizonyosságot, aki ad választ akár erre a kérdésre is, hogy hol vagy? Az őstörténetben ez volt az első kérdés, amit Isten feltett: “Ádám, hol vagy?” Mi hol vagyunk? Messze, közelebb vagy benn? A szívünk távol van vagy közel? Milyen állapot jellemző ránk?

Hadd kérjek ma délelőtt mindenkit arra, hogy hagyjuk abba bújócskázást! Hol kint, hol bent. Most ezt megengedem magamnak, pedig tudom hogy bűn. Álljunk oda Isten színe elé, és kérdezzük Őt: “Uram, szerinted én hol vagyok?” És Isten olyan választ fog adni, ami szerinte való, ami tovább tud minket vinni, ami messziről bevisz az Isten országába közelről is, s aki már benne van, de a szíve valami miatt meghidegedett, annak újra forró hívővé teszi a szívét.

Messze, közelebb vagy benn? Jézus azt mondja: “Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az szívét, belépek annak életébe, és vele maradok, és ő énvelem.”
V. R. református lelkész Messze közelebb benn című igehirdetéséből részlet elhangzott : 1999.11.14

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. feb. 22., szerda 21:24 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra

A SZÁMOT VETŐ ÚR

"Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni az Ő szolgáival." Máté 18,23

A számot vető Urat szeretnénk látni, aki téged is számadásra hív. A megújulás számadással kezdődik. Bűnbánat és megtérés nélkül nincs öröm és békesség. Ha bújsz a számadás elől, akkor nem lesz számodra valóság Isten országa. Ha Isten országába beljebb akarsz jutni, mindig újabb szám-adások jönnek. Nem úgy van, hogy egyszer utolért, és véget ért Isten ítélete. Az ítélet mindig újra valóság, amíg oda nem érünk Őhozzá, és az utolsó ítélethez nem jutunk. Azért utolsó ítélet, mert már sok volt előtte. Az ítéletek sorozata kell végbemenjen az életünkben. Isten tűzláng szeme mindig újabb területeket lát meg életünkben. Az ítéletben megállni annyit jelent: megállni a hívő életben. Ugye tudjuk, hogy ott megállás nincs, csak előrelépés vagy visszaesés. Isten nem a világgal, hanem szolgáival, az övéivel akar számot vetni. Az a szolga, akiről a példázatban szó van, nem akart jönni. Elő kellett hozni. Sajnos sok-sok év után is olyanok vagyunk, akiket elő kell hozni. Önként nagyon ritkán állunk Isten színe elé számadásra. Kik hozták elő ezt a szolgát? Isten szolgái. Istennek nem csak két lábon járó szolgái vannak. Olyan szolgái is vannak, amiket úgy hívnak, hogy betegség, nyomorúság, szenvedés, családi bajok, gondok. Gondolj most azokra a szolgákra, akik téged hoznak Isten elé újra és újra. Ne bújj most a különféle kifogások, jogaid és igazaid mögé. Jó volna, ha az Ige szava szólíthatna most elő, és nem kellene utánad küldeni szolgáit!
- Trausch Liza

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. ápr. 09., hétfő 11:59 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
A LÁBMOSÁS

"Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott,
és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:
felkelt a vacsorától, letette felsőruháját,
és egy kendőt véve, körülkötötte magát;
azután vizet öntött a mosdótálba,
és elkezdte a tanítványok lábát mosni,
és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá:
„Uram, te mosod meg az én lábamat?”
Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek,
most még nem érted, de később majd megérted."
Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.”
Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg,
semmi közöd sincs hozzám."
Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat,
hanem a kezemet, sőt a fejemet is!"
Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött,
annak csak arra van szüksége,
hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.
Ti is tiszták vagytok, de nem mind."/Jn.13.3-10/

"Ahogy csendben lehajolva mossa a lábukat sorban - feltehetően még Júdásét is -, szívet rabul ejtő módon ábrázolja ki, hogy változatlanul szereti őket, amin a bekövetkezendők sem fognak változtatni. Eddig kevés szó esett a szeretetről, mostantól kezdve gyakrabban említettik. S még további jelentése, üzenete van a lábmosás szolgálatnak, amire egyébként még a zsidó rabszolga sem volt kötelezhető.
Jézust éppen az teszi késszé az alantasnak nevezhető szolgálatra, hogy már e hatalomról, s válik mindenek szolgájává. Ilyen értelemben tette prófétai jel is haláláról, amiből ered, majd a megtisztulás övéi számára, ámbár már igéje is tisztító erővel munkálkodott bennük. Megtisztítás nélkül nincs valóságos közösség ővele. Ezért mondja a tiltakozó Péternek, hogy ha meg nem mossa, nincs köze őhozzá. Tanítványságba, vele élő közösségbe, gyülekezetbe, egyházba ez a hiteles és valóságos belépés feltétele. Nem nekünk kell teljesítenünk feltételeket, hanem engednünk kell, ki kell tennünk magunkat annak, hogy megmosson bennünket. Péter pontosan ettől riad vissza. Tiltakozásban ugyanaz jut kifejezésre, mint amit elhívásakor mondott:„eredj el tőlem...”(Lk.5,8), mert nem tartja Jézushoz illőnek, sőt megalázónak véli, hogy így levetkezze minden tekintélyét. Nyilván nem érti, hogy megváltásunkért szenvedést kell vállalnia. Ezért kell Jézusnak most határozottan szólnia a megmosattatás szükségességéről, amire Péter megriad és fejét, kezét is megmosatná Jézussal, beleesve a másik végletbe, amire pedig nincs szükség, hiszen már megfürödtek. Viszont szükséges lábuk megmosása, s itt újabb összetevője említendő Jézus jelszerű tettének. Ú és nehezebb útszakasz előtt megint csak szükséges a megtisztíttatás, hiszen az eddig megtett úton óhatatlanul is beszennyeződtek. Főpapi imádságában is azt kéri, hogy bár ne vétessenek ki a világból, de az Atya őrizze meg őket a gonosztól(17,15).- A megfürdést a keresztségre is szokták magyarázni. Legfeljebb János keresztsége jöhet szóba, mert sehol nem olvassuk, hogy Jézus megkeresztelte volna tanítványait. Inkább jelenti az újjászülő igét, amiről átvitt jelentéssel, az Ez 36,25 is szól, hogy hint reájuk tiszta vizet. Megtisztításunk – végső soron- már Isten örök végzésében elkezdődött rajtunk, Júdásnál ez is hiányzott.
Jézus maga-megalázásának elutasításában voltaképpen a magam megalázásától irtózom, azaz, hogy átadjam magamat tisztító kezébe."
/ részlet:Szabó Andor "Lábam Előtt Mécses A Te Igéd/

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. ápr. 09., hétfő 12:00 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
PÉLDÁT ADOTT

„Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. küldött: Az eredetiben aposztolosz. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. az emelte fel ellenem a sarkát: Az alattomos támadás jelképes kifejezése Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött." /Jn.13.12-20/


"Ha csupán példának vennénk Jézus lábmosását, igazából csak silány utánzóivá válnánk, de itt nem erről van szó. Példáját követnünk kell, de ennek előfeltétele az, hogy előbb ő mosson meg bennünket. Különben képtelenek volnánk igazi alázatosságra és szolgálatra, s merő képmutatás sikeredne csupán belőle, karikatúrája az igazinak, az eredetinek, s önmagunknak is. Midőn Jézus elvégzi a megmosást, ezzel veti meg alapját és lehetőségét bennünk, hogy legyen erőnk követni példáját. Tehát csak vele azonos Lélekkel lehet részt vállalnunk az egymás iránti szolgálatból, amihez szükséges az is, hogy további magyarázatát is megértsük, amit tettéhez fűz. Mert, Péterhez hasonlóan, félre is lehet értenünk őt, hogy ennyire megalázza magát előttünk. Ezért, elvégezve mindannyiójuk lábmosását, csendben újból felveszi felsőruháját, amit a lábmosáshoz készülve levetett, majd ismét asztalhoz telepedve( ne feledjük asztalhoz dőlésének módját), megkérdezi, hogy értik-e mit cselekedett velük. Tette semmiképpen nem jelenti azt, hogy nem volna Mester és Úr közöttük. Helyesen mondák, ha így hívják őt. Mindazáltal, ha Úrként és Mesterként megmosta lábaikat, nekik is meg kell cselekedniük egymással ugyanezt. A későbbiekben volt is valamiféle lábmosás, sőt az 1Tim.5,10 már a szolgálatra alkalmas özvegyasszonyok munkái közt említi a szentek lábának mosását, amiből azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk.
Egymás lábainak megmosás inkább átvitt értelemű, s a szolgálat lelkületére tekint, ami szükséges, hogy az ő lelki arcának, indulatának lenyomataként bennünk s kiformálódjék. Különben sem lehet a szolga nagyobb az uránál, aki azért jött, hogy szolgáljon, s nem, hogy neki szolgáljanak. Szolgálata pedig azt jelenti, hogy életét adja váltásul sokakért (Mk 10,45), s ezért szolgáinak is vállalniuk kell Urukkal a lélek és sorsközösséget (Mt 10,24). (…) A jézusi lelkület szerinti cselekvés közben árad szét szívükben az Isten szerinti boldogság. Sőt lehet, hogy közben nem érzik, mert nem érnek rá megkérdezni önmaguktól, hogy most boldogok vagy nem. Fő az, hogy Jézus mondja boldognak azokat, akik cselekszik is azt, amit tőle megtanultak.
(…) Jézus időben szól, hogy kiderülvén az árulás, ne inogjanak meg Jézusba vetett hitükben. Mert ő változatlanul van, az marad, aki addig is volt, mert semmiféle ármánnyal meg nem semmisíthető.
Végül is nem az árulásé az utolsó szó, hanem a befogadásé. A küldöttekben őt, sőt az Atyát fogadja be az, aki nekik ajtót nyit. Az ő orcája ábrázolódik ki rajtunk, ha egymásnak szeretettel szolgálunk."
/részlet: Szabó Andor Lábam Előtt Mécse A Te Igéd/

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 09., vasárnap 17:21 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
"Megtört nád - füstölgő mécses

A megrepedt nádszálat nem töri össze,
a füstölgő mécsest nem oltja el" (Ézs 42,3).


Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál. Valaki azt mondta nekem: Mit sem érsz a szememben!" Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt. Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam.
De Krisztus nem tör össze, és ha Ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni. - Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.

Talán illik rám a füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye. Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára. Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rám teszi a gyertyaoltó kupakot. De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest. Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a
reménységem.

Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényér!"


C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 10., hétfő 20:41 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Jel 1,1-8: „1. Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak.2. Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott.3. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.4. János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak;5. és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,6. aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.7. Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.8. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”


".... jobbjára ültetett Fiú kezébe tette le az atya azt, amit tenni szándékoz8ik avégre, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamar meg kell történnie. Az isteni "kell" nem gépies kényszerűsége, hanem Isten szeretetének ítéletes, mégis kegyelmes kiáradása a világ üdvösségére, amire szolgáinak föl kell készülniük. A szolgák között minősített megbízása van angyalának, a kijelentés közlőjének, s annak, aki azt kapta, Jánosnak. A " szolga" bizalmas közelséget, mintegy bennfentességet jelez; ahogy Ábrahám szolgája hozott menyasszonyt Izsáknak(1Móz.24), vagy ahogy Mózes tisztét jellemezt Isten:" Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam... De ilyen Mózes! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele..."(4Móz 12,6kk). Most a Fiú áll szemtől szemben az Atyával, a szolgák pedig a próféták helyzetében vannak, amikor hirdetik, ill. meghallják az üzenetet; ez esetben a próféciák jó része látomások képeiben közöltetik a címzettekkel, akik- közrendi szolga voltuk ellenére - az egyetemes papság szerint mind papok az Ő királyságában (6.v.;5:10). - János, mintegy magától elvonatkoztatva, harmadik személyben szólva magáról, tárgyilagosan, szinte jegyzőkönyvszerűen mondja, hogy bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, vérével pecsételt tanúságtételéről és mindenről, amit látott. Erre való hivatkozása esetleg korábbi, nevével fémjelzett iratokat is magában foglal; ezekben a hitben való látás a személyes szemtanúságra támaszkodhat, amiben másokkal együtt ő részesül (Jn 1,.14;1Jn 1,1).

S mert utolsó percünkig hitben járunk és nem látásban (2kor 5,7), a látáshoz átvezető, átívelő közlés láttatásszerű, tehát képekben, hasonlatokban szemlélteti a kibeszélhetetlent és mégis hitben értésünkre adandót és a színről színre leendő látásra felkészítőt. A magyarázatnak - tévutakat kerülve - óvakodnia kell attól, hogy a könyvet olyan megfejtési kulcsnak tekintse, amit csak rá kell helyezni a történelem eseményeire, hogy összeolvasva a nyitott mezőket rájöjjön az eljövendő dolgok nyitjára. Tévedés volna, ha időről időre behelyettesítő eljárással igyekeznének kiolvasni belőle, hogy kivel, mivel azonosítandó a gonosz, a sátáni, az antikrisztus.- A leírtak rendeltetése, hogy olvassák, ill. felolvassák a gyülekezet nyilvánossága előtt. A figyelmes meghallgatás és szívbe fogadás az igazi megtartás a szónak. Boldog mindenki, aki befogadja a prófécia igéit. Általa válik késszé, felszerelté, arra, hogy hamar bekövetkezendőket érett, felkészült hittel fogadja. - Legyen részünk nekünk is ebben a boldogságban!

Ez a sorrend, holott a hét(Kis-) Ázsiában levő gyülekezet a Domitianus császár kultusza miatt támadt keresztényüldözés során már átélhette, mit jelent részesnek lenni Jézus emberi testben hordozott szenvedéseiben. Maga János is büntetést kapott hitéért és igehirdetéséért, száműzték egy parthoz közel kis szigetre, Patmoszra. S bár megszenvedték, ami érte őket, hitbeli állhatatosságuk győzelme abban volt, hogy Isten áldásukra fordítja az átélteket. János, de a gyülekezet hűségesei is olyképpen hasznosították sorsuk keserű ízét, hogy tisztultak, épültek a közös hitükben. Isten is evégre küldi János által a leírandókat, hiszen azokat, akik Istent szeretik, minden javukra van. Mindaz jónak ítélendő, ami megerősít Isten országában, a látás áthatóbbá teszi és senki által be nem zárható ajtót nyit meg (3,8) ; részt ad annak megpillantásában , ami addig rejtve volt, eljövendő dolgokat megjelentő, képekkel, hasonlatokkal átszőtt üzeneteket közvetít. Nem kikapcsolódásra szolgál, hogy könnyítsem a sors szorításán, hanem hogy felkészítsen a hamarosan megérkező Úr fogadására, hogy gyülekezeti hittel, lélekben fölszerelten és éberen fogadhassák Őt. Lehetsz gondban, bajban, ágyhoz kötve, meg nem értve, Isten mindent hasznodra fordít, ha ragaszkodsz Őhozzá. - János vélhette volna, hogy kiesett kezeiből, szárazra vetett halként bénítják mozgásában. Mégis onnan felülről kapja a kegyelmet és békességet, amit máris továbbad. Ennek ajándékozója a Szentháromság Isten, az Alfa és az Ómega. Nevét körülírva fejezi ki azon a nyomon, ahogy Mózesnek mutatkozott be az égő bokorból a pusztában:"Vagyok, aki vagyok" (2Móz.3,14), ami azt is jelenti:az vagyok, aki leszek;s ennek változatai. Volt Ő már akkor is, midőn elhívó szava még meg sem érinthetett. Isten eljövendő a Fiúban, ama reménységgel, hogy egyszer Ő lesz majd minden mindenekben (1Kor.15,28). - A hét lélek, mivel a hetes szám a teljesség száma, a Szentlélek teljessége. a szentíró ismeri az apokaliptikus irodalom gazdag angyaltanát, de kiveszi belőle, ami nem oda tartozik, hanem a Szentlélek munkája. Már személynek ismeri Őt, s akként tiszteli, így fogalmazva meg üzenetét. a Fiúról a leggazdagabb az ismerete és közlendője, mert az Atya is Őbenne ismerhető meg igazán. Krisztus hű tanú volt, vérével pecsételve meg szabadító tettét, de nem maradt a halálban, elsőszülött a halottak közül, ami a folytatást is magába hordja, azaz a többi szülöttek is követik majd Őt, testünkben fogjuk átélni a diadalmas szabadulást a halál fogságából. Úrrá tétetett Ő minden földi hatalmasságon.Népének kapcsolata Vele már most csorbíthatatlan; ha üldözötten és fogolyként kell is élnie, mégsem akadályozhatja meg senki papi szolgálatát, s részesedését Isten országában ( királyságában). A gyülekezet a népek lévitája s papja a 2Móz 19,5 k; 1Pt 2,9k tanúsága szerint.

Az ég felhőin érkezik majd meg a Dicsőséges, s még azok is meglátják, fölismerik Őt, akik átszegezték (Zak 12,10;Jn 19,37). De vajon az utólagos siratás nem elkésett -e? Jobb ma szomorkodni bűneimen, hogy akkor majd örömmel fogadhassam."

/Szabó Andor " Lábam előtt mécses a Te igéd"/

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 11., kedd 18:33 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Szeptember 11

A szenvedés erős hitet nevel

Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz" (JSir 3,27).

Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután is jó lesz nekem, haigát kell viselnem.
Fiatal koromban sokszor nehéz volt számomra a lelkiismeret terhét viselni, azóta ezt már lelket gazdagító tehernek tekintem. Vajon szeretném-e ennyire az evangéliumot, ha keserű tapasztalataim nem tanítottak volna meg arra, mennyire rá vagyok szorulva a kegyelemből való megigazulásra. Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!" (1Krón 4,9) - akik sok szenvedés közepette születnek újjá, azokból erős hívőket alakít Isten határtalan kegyelme.
A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét, abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra, rendszerint elbuknak. Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára.
Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet! Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr Jézusért!

C. H. Spurgeon:Isten ígéreteinek tárháza

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 12., szerda 04:14 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
Szeptember 12

És a házam népe?

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"
(Csel 16,31).


Ez az evangélium olyan emberhez szólt először, aki a kardot már a torkára tette de szól nekem is. Ha haldokolnék, ez volna a legjobb hír a számomra, de benne van mindaz is, amire szükségem van, amíg élek. Nem nézek se magamra, se bűneimre, sem pedig érdemeimre, egyedül az Úr Jézusban, mint Megváltómban bízom, akit Isten adott értem. Benne hiszek, rá hagyatkozom, benne találok nyugalmat, Ő az én mindenem. Tudom, hogy meg vagyok váltva és örök életem van, mert hiszek a
Krisztus Jézusban. Áldott legyen ezért az Ő neve! Bárcsak mindennapi életem valóban bizonyítaná, hogy meg vagyok váltva az önzéstől, a világiasságtól és a gonosz minden formájától.

Itt azonban van még egy ígéret a házam népéről: Uram, nem akarom ígéretednek csak az egyik felét megragadni, amikor te egész ígéretet kínálsz nekem. Kérlek, üdvözítsd egész családomat és azokat, akik egészen közel állnak hozzám és nekem annyira kedvesek! Adj új életet gyermekeimnek és unokáimnak! Légy kegyelmes mindazokhoz, akik velem együtt laknak vagy dolgoznak! Te személyesen nekem ígéred, hogy megteszed ezt, ha hiszek az Úr Jézusban; kérlek, cselekedj ígéreted
szerint.

Hadd soroljam fel naponta imádságaimban mindazok nevét, akik közel állnak hozzám, testvéreimét, szüleimét, gyermekeimét, barátaimét, rokonaimét munkatársaimét, és hadd zaklassalak téged, Uram, az értük való könyörgéssel, míg megvalósul az ígéret: üdvözül a házad népe"."

C. H. Spurgeon:Isten ígéreteinek tárháza

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 13., csütörtök 06:00 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
„Miért beszéltetek össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek?”
/Ap.csel.5:9/


Akinek Anániás és Safira büntetése túl szigorúnak tűnik, gondolja meg a következőket: Anániás családapai kötelességét elhanyagolta. Mint a család fejének, az lett volna a kötelessége, hogy jó példával járjon családja előtt. Ehelyett szövetkezett feleségével a bűnre. Ő szándékosan hazudott, amint Péter szavai mutatják: „Miért, hogy ezt cselekedted szívedben?” /4.v/ Isten Igéje különbséget tesz a tévedésből vétkező /IV.Móz.15:27/ és a szándékosan vétkező ember között. /30.v/ Aki szándékosan vétkezik az Urat illeti szidalommal, irtassék ki azért az a népe közül. /IV.Móz.15:30/ Súlyosbító körülmény Anániás esetében az is, hogy ő akkor hazudott és csalt, amikor Isten Lelke különös erővel munkálkodott a gyülekezetben. Minél világosabban hirdettetik az Ige, minél hatalmasabban munkálkodik a Szentlélek, annál nagyobb büntetésre méltó az ellene való állás.

Safira is rendkívül súlyos módon vétkezett. Támogatta férjét a csalásban. Az asszony Isten akarata szerint segítő társa a férjének. Azonban a jóra, a hitre és az Isten iránti engedelmességre kell msegítenie. Milyen rettenetes ha a bűnre segíti. Mennyivel más volt Abigail /I.Sám.25:17/, aki férje balgaságának ellenállt, míg Safira férjét a gonoszra bátorította. Milyen hűséges volt Pilátus felesége, aki óva intette férjét. Safira a 3. órai kegyelmi időt kihasználatlanul elszalasztotta. Amikor Péter megkérdezte tőle: „Valóban annyiért adtátok el a földet?” - arcátlanul hazudott Isten emberének ezt mondva: ennyiért. Azonnal összerogyott és meghalt. Isten őrizzen meg bennünket ezeknek az embereknek a bűnétől!
A.C.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 14., péntek 09:49 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
„Eredj el békességgel...” /II.Kir.5:19/

Naámán nehéz kérdést tesz fel Elizeusnak. Otthon hivatali kötelességéhez tartozik, hogy a királyt elkísérje, amikor az a Rimmon bálványisten templomába megy imádkozni. Meg szabad-e a jövőben ezt tennie? Elizeustól 2 zsák izraeli földet kér. Ezen akar térdelni amikor imádkozik. Elizeus nem megy bele semmiféle fejtegetésbe, egyszerűen ennyit mond: „Erejd el békességgel.” Nem szükséges 2 teli zsák földet innen elvinned, eredj el úgy, hogy a szíved legyen teli békességgel. Elizeus Istentől ajándékozott lelkigondozója volt Naámánnak. Először segítségére volt abban, hogy megtalálja a megalázkodás útját. Most pedig a békesség útjára vezeti. Sok felébredt lélek kárt szenved azért bensőleg, mert szorosan kapcsolódik ahhoz az emberhez, akit Isten az életében eszközként használ. Elizeus Naámánt Istenhez utasítja. Isten békességében térjen haza családjához és királyához. Nem lesz kárára, ha nem jószántából, hanem hivatali kötelességéből belép a bálványtemplomba. A Rimmon templomában is imádhatja ő az élő Istent. Csak nagyon komolyan őrizkedjen a bűntől, s akkor minden jól lesz. Újonnan felébredt lelkek őrizkedjenek attól, hogy azoknál a külsőségeknél állva maradjanak, amelyeknél áldást találtak. Ha valaki munkaruhában, kinn a mezőn térdel le, vagy otthon a belső szobájában, az mindegy. Isten előtt sokkal kedvesebb az, ha valaki pogány földön megalázott szívvel borult le, mint valami megszentelt helyen kevély szívvel. Őrizkedj a bűntől, a saját szíved álnokságától, és kerülj minden helyet, ahol a szíved békéjét elvesztheted.
A.C.

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 20., csütörtök 11:29 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 01., péntek 19:22
Hozzászólások: 4328
1 Kor 10,7 Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani."

A Biblia szerkesztői a 2 Móz 32-ben írottakkal magyarázzák az igét:

"32,5 Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz.
32,6 Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
32,7 Ekkor így szólt az Úr Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból."

A régi népeknél a bálvány előtti tánc vallásos szertartás volt magyarázza a Keresztény Portál.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: "Az én igém()nem tér vissza üresen()végbeviszi amit akar
HozzászólásElküldve: 2012. szept. 24., hétfő 10:17 
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2009. jún. 13., szombat 13:49
Hozzászólások: 440
„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." Mt 5,48

„Nem az a tökéletes aki bűn nélküli , hanem az aki Isten szeretetével tud szeretni másokat. Ez a szeretet pedig Isten gyermekeinek az ajándéka. Jézus mondja: ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmivel sem tesztek többet, mint a pogányok. Isten gyermekeinek azonban ezt a „többet” kell adniuk a világnak.
Ez a szeretet nem személyválogató. Isten „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak”. Nem a személyes rokonszenv vagy ellenszenv dönt, hanem az ő példájának a követése, a tőle kapott szeretet továbbadása.
Ez a szeretet nem elmélet, hanem a hétköznapok gyakorlatában mutatkozik meg. Hogyan?"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.”(Lk.6.27-28)Áldani ezt jelenti: jót mondani. Tehát mondjunk jót arról, aki rólunk rosszat mond! Tegyünk jót azzal, aki nekünk árt! És imádkozzunk azért, aki bánt és gyűlöl!
A világ számára ez bolondság. De a hívő ember tapasztalja, hogy az ellenség gyűlölése és az érte való imádkozás egy szívben nem fér meg.
Aki szabadulni akar a haragtól, kezdjen el imádkozni ellenségéért, és megszabadul.
Nem vezet e képmutatáshoz, hogy ez a szeretet nem az érzelmekből fakad, hanem az akaratunk tudatos engedelmessége? Tehát hogy szívem szerint nem szeretem az illetőt, de úgy teszek, mintha szeretném. Szabad színlelni a szeretetet? Nem szabad. De szabad utat engednem Isten szeretetének. Szabad újra és újra félreállni annak útjából. Ez a hit harcának része.Szabad őszintén kérni: Istenem én nem tudom szeretni ezt az ellenségemet, de szeretni akarom, add a te szeretetedet a szívembe!
István vértanú ugyanúgy imádkozott kivégzésekor, mint Jézus a kereszten:”Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”(ApCsel 7,60) Adatik tehát ez a szeretet az egyszerű hívőnek is.”
CSERI KÁLMÁN

_________________
„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Golgotavirág 2012. szept. 27., csütörtök 18:46-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 203 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 9, 10, 11, 12, 13, 14  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 21 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség