Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 336 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18 ... 23  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2009. márc. 26., csütörtök 15:19 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Szia Kamilla!

Szabó Andor Lábom előtt mécses a Te Igéd -ből másolom:


MEGKÍSÉRTVE

2Kor11,1-6
Fel nem oldható nehézségekkel szembesülünk a szövegben; nem tudunk választ adni arra, hogy kik is lehettek azok a szuperapostolok, akikről (5) még a 12,11 -ben is említés esik. A tizenkettőre, vagy az „oszlopokéra {Gal 2,9) nem illik a kép, azaz, hogy Pálhoz képest ékesszólóbbak lettek volna a Galileából származottak. Képzettség és jó kiállás tekintetében inkább Apollósra hasonlíthattak (ApCsel 18,24), de ne legyünk igazságtalanok vele, mert nem róla van szó. Bármennyire fájlaljuk is, hogy alig tudunk valamit is róluk, örülnünk kell annak, hogy a velük folytatott vita nyomán az apostol személyiségéről és álláspontjából ismerhetünk meg még több részletet. Most pl. hajlandó belebocsátkozni egy kis esztelenségbe. A fogalom, melléknévként is, gyakori a 11-12. részekben (16k; 12,6.11). Önvédelemből is teszi ezt, s főként azért, hogy mind a versengők, mind a gyülekezet balgaságát (a Gal 3,1-ben más szóval visszaadva), azt, hogy léprecsalnak, ill. lépremennek, feltárja. Végeredményben - áruljuk el már most -nem sikerül az apostolnak ezen a téren egyenértékű versenytársnak bizonyulnia, mert csak annyi esztelenséget képes tanúsítani, ami a kereszt botrányának és bolondságának megfelel /1.Kor 1,18kk; 2,1 kk), semmi többet, de éppen ezért marad kemény szavak közepette is hiteles. Feszült helyzetekben pl. igen könnyű mindjárt a Sátánt emlegetni, de ahogyan ezt Pál teszi, abban az Isten gondolataiba és indulataiba mélyen gyökerező felelősség munkál. Ilyen Isten féltékenysége a Tíz igében (2Móz 20,5), amit szépítve fordítunk féltőn szeretőnek. Pál szerepe hasonlít a vőlegény barátjáéhoz, mint a Keresztelő Jánosé (Jn 3,29kk), aki azonban a menyasszony épségben való megérkezéséért is felel (1Móz 24,37kk). A gyülekezetnek őriznie kell tisztaságát, a próféta is ezen őrködött, s ha hiába, akkor panaszkodott (Jer 18,13kk). A jegyesség már megköttetett, de a beteljesedés még ezután következik, hogy egy, mondhatni az egyetlen férfiú elé állíttassék a menyasszony. Intő példa Éva esete, akit a kígyó becsapott.
A korinthusiakat is megkörnyékezte valamiféle csábos gondolatrendszer, Jézust, Szentlelket, evangéliumot emlegetve. Pál feltételesen fogalmaz: „ha"; pedig már javában folyt megkísértésük és már-már kötélnek álltak, hiszen „szépen eltűrik", hogy önmagukat kinevező „apostolok" suttogjanak fülükbe, vagy sulykoljanak beléjük az igazira megtévesztésig hasonlító tanokat, s ők, a hallgatók már zavarban vannak, ha különböztetniük kell a valódi ige és a varázsszóvá alacsonyított szent nevek és fogalmak között. Talán mondják is gyanútlanul: hiszen ezek is Jézust hirdetik! - Tisztázás végett mondja Pál: nem vagyok alábbvaló ezeknél a műapostoloknál, az ismeretben pedig nem állhatják velem a versenyt; itt van egy kis „bolond" dicsekvése Pálnak azért, hogy elandalított állapotukból felserkentse őket. Hiszen ismertek, nyíltan állok előttetek - mondja.
A tőről metszett sátáni nem a patákban és szarvakban van, hanem az igazihoz a megtévesztésig hasonlító ámításban!


KRISZTUS IGAZSÁGA SZERINTI ÉLET

2Kor 11,7-15
Az ApCsel 18,1kk-ből tudjuk, hogy Korinthusban Akvilával és Priszcillával együtt dolgozva kereste meg Pál a mindennapi betevőt. A sátorkészítés bőrök cserzéséből és kikészítéséből is állt, ennek a munkafolyamatnak átható szaga és szennye volt. Pál önfenntartása a farizeusok írástudóinak életmódjához igazodott, akik valamilyen mesterséggel keresték meg kenyerüket, s közben tanítottak. Maguk függetlenítése másoktól magas értékrendet jelzett, és szinte egyedülálló bármely kor és bármilyen vallás viszonyait tekintve is. Leírta az apostol az 1.Kor 9-ben, hogy egészen természetes volna, hogy a gyülekezeti és igehirdető szolgálat biztosítsa megélhetését, lelki javakért anyagi javakat adva cserébe. A korinthusiakat tehermentesítő élete nemcsak a kezdeti időkben, de ezután is egyik állandó eleme az apostol „dicsekvésének". Két egymástól elütő nézet küzdött itt egymással, s az apostol szeretné, ha megértenék, mert akkor Krisztust értenék meg mélyebben. Közhelynek számít az a nézet, hogy annak van értéke, aminek megkérik az árát; amit ingyen adnak, az olyan is. Mondogathatták ellenfelei, hogy azért nem mer elfogadni ellenszolgáltatást, mert tudatában van személye és tanítása csekélyértékűségének. A magukat apostolnak tartók igényelték, hogy élhessenek meg abból, amit szellemi portékaként árulnak. Nem kevés iróniával kérdezi Pál, hogy tán csak nem vétkezett, hogy ingyen hirdette az evangéliumot, s ténylegesen megalázta magát, hogy Ők, a korinthusiak, felmagasztaltassanak. Lelkiismerete ma is jelzést ad, amikor arra gondol, hogy más gyülekezetet „fosztott ki" az ő érdekükben. Később is Macedóniából fogadott el segítséget - Pálnak is „adták önmagukat" (8,5), hogy ne legyen senkinek terhére. Valószínűleg Filippi vállalhatta ezt a többletszolgálatot (Fil 4,14kk). Azzal, hogy a jövőben sem lesz senkinek terhére, kirántja a talajt ellenlábasai alól, s ezt meg is mondja. Akhájában senki nem fogja őt e dologban túllicitálni.
Másokat érzékenyen érintett Korinthusban, hogy Pál minden támogatást elutasít, mikor másoktól meg elfogadja, amit nem is tagad. Sértve érezzük magunkat, micsoda dolog ez?! Biztos, hogy nem szeret bennünket! Amikor olyan szívesen adnánk! - Szeretetéről már korábban vallott (2,4), ennek hőfoka változatlan, csak Isten a tudója, további taglalása csak elvenne értékéből. Az ellenfelek nemcsak képtelenek lesznek ebben a tekintetben túltenni Pálon, de le is lepleződnek. A folyamatot gyorsítandó kimondja, hogy álapostolok, hitvány utánzatok, csalás az egész sürgölődésük. Nincs ezen mit csodálni egyébként, hiszen a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát - Pál itt zsidó apokrif iratok gondolatmenetét követi -, senki ne lepődjön meg rajta, ha kosztosai is kiadják magukat az igazság szolgáinak; de majd hazugságaik {Jn 8,44) szerint kapják meg ítéletüket.
A Krisztus-szerűségről, Krisztus benne munkálkodó igazságáról éppen a maga megalázásában adja az apostol a legéletszerűbb és legközvetlenebb tanúságtételt. Az alázatosság nem versengés, hanem életforma.





AZ ESZTELENSÉG VÁLTOZATAI

2Kor 11,16-21a
A levél eme részében gyakorta használt „esztelenség" fogalmának tisztázása végett a jelentésben többféle változat különítendő el. Van az evangélium hitével együtt járó esztelenség, erről már szó volt, ezt azonban más szóval adja vissza az apostol, szólván a kereszt bolondságáról az első levélben (1 Kor 1,18kk; 2,14). Másféle megnyilvánulása ugyanennek, amit egyrészt „egy kis esztelenség" névvel illet (1), másrészt egy kissé merészelt dicsekvésnek (16), hozzáfűzve azt is, hogy amikor így beszél, nem az Úr szerint mondja amit mond, mert rá kell lépnie erre a nem veszélytelen ösvényre, s már jóelőre kivédi a lehető szemrehányást, hogy hogyan dicsekedhet bárki is a maga szerepével így az Úr dolgait illetően. Végül ő maga is rá fog jönni, hogy nyugodtan vállalhatta volna az Úr szavának, amikor őszintén beszélt elviselt hányattatásairól és szenvedéseiről, mert csupán a gyengeségeivel és erőtlenségeivel dicsekedett (12,9). Akár tényleg esztelennek gondolták emiatt, akár nem, a legrosszabb esetben is, ha esztelennek tartották, mégis arra kéri Őket, hogy egy ki nem mondott belső cél érdekében viseljék el. Ma úgy látjuk, hogy amikor üldöztetéseiről beszél, fontos tényekről kapunk hírt, amikről aztán szeretnénk még többet is tudni, de az is jó, hogy legalább ennyiről értesülhetünk.
Másféle esztelenség az, amiben most a korinthusiak leledzenek. Nem kis iróniával okosaknak nevezi őket, ami azonban nem bölcsesség, hiszen olyasmiket tűrnek el, amit csak emberek önkénye és másokat gyötrő akarnoksága követel meg tőlük, s a vallásos szókészlet csak ürügy. Esztelenség részükről, hogy „szívesen" eltűrik a folyamatos leckéztetést, s hogy az álapostolok a nyakukra ültek. Az ő zsarnokságuk pedig a legveszélyesebb változata az esztelenségnek. Ki nem mondottan ettől szeretné minden lehető, de mértéktartó eszközzel megszabadítani a gyülekezetet az apostol! Az erőszak uí. nem az ő kenyere, ki is mondja, hogy a fönti, válogatás nélküli eszközökhöz ő gyengének bizonyult.
A leigázás (szolgaságba döntés?), élősködés, kizsákmányolás (felfalás), arculverés oly erős kifejezések, hogy nem lehet átvitt értelemben magyaráznunk. Ilyen kétségbeejtő helyzetbe jutott a gyülekezet, vagy csak veszélye fenyegette, s az apostol időben figyelmeztet? Sokak szerint itt valóban megtörtént tényekről van szó. A „ha" kötőszó voltaképpeni jelentése itt „amikor". Az álapostolok tehát törvényt ültek a gyülekezetben, hogy annál szabadabban garázdálkodhassanak. Midőn majd arról beszél az apostol, hogy hányszor kapott negyvenet, egy híján (24), ezzel azt is kifejezi, hogy méltatlan kiszolgáltatottságukban sorsközösségben vannak vele, amikor pedig minden tekintetben dicsérte őket (1Kor 1,7; 2Kor 1,11), a felvértezés szándéka vezette, hogy lelket öntsön beléjük, s megszabadítsa őket a veszélyes álapostoli klikktől. Sokféle igazhitűség nevében követtek el már tömérdek könyörtelenséget a történelemben. Megdöbbentő, hogy ez már Korinthusban elkezdődött, az apostoli tekintélyre való hivatkozás ürügyével. Mentsen Isten ilyesmitől!

SORSKÖZÖSSÉG KRISZTUSSAL ÉS AZ ERŐTELENEKKEL
2Kor11,21b-33

Csak részben oszlik a homály a tekintetben, hogy kik is állították magukról azt, hogy héberek meg izraeliták és Ábrahám (vö. 1Móz 14,13) magva. Inkább görög műveltségen nevelődött zsidók lehettek, egy merész húzással az ábrahámi örökséghez kötve Krisztus szolgálatát. Mózesnél is a dicsőségest hangsúlyozták (2,7kk), s közben beültek a készbe, amiért Pál fáradozott. Ugyanezen ősökkel ő is dicsekedhet. Túlzónak is nevezhető kifejezése szerepel a 23-ban az esztelenségnek. Azaz, ahogy bemutatja most, mit jelent ma is számára, hogy Krisztus szolgája (diakónusa, mely a legtöbb esetben a sorsszerűén vállalt apostolságot és Krisztus-hirdetést jelenti), a többlet nem a még nagyobb diadalban és dicsőségben, ellenkezőleg, az Érte vállalt mérhetetlen szenvedésekben és vállalásokban mutatkozik meg. Az előszámlálhatatlanság ellenére kísérletet tesz rá Pál apostol, hogy ha röviden is, de felvillantson részleteket abból, amiket mind az ideig el kellett viselnie Krisztusért, szöges ellentétben a vele versengőkkel, akik kikerülték a szenvedéseket, s képtelenségnek tartották, hogy ha Krisztus győzött, akkor követségében járva meghurcoltatások is érhetnek valakit. Szinte hallani véljük, amint kezükbe jutva Pál levele, azt mondhatták, hogy ilyesmikkel csak egy bolond szokott dicsekedni.
A felsorolás részletezése több teret igényelne. A 23. v. előlegezett összegezésnek tekinthető, amit követ az elágaztatás. - A szíjjal veretések (5Móz 25,3) legyenek inkább eggyel kevesebbek, mint hogy a végrehajtók elszámolva magukat megszegjék a törvényt. A botozások viszont pogány hatóságok döntései alapján hajtattak végre. A megkövezés (ApCsel 14,19) pedig olykor a hirtelen támadt lincshangulat folyománya volt. Volt Pálnak része hajótörésekben (az ApCsel 27-beli később történt), s ahogy a „mélységben" töltött éjről és napról ír, az távolról Jónás könyvére emlékeztet. Mindenfajta fenyegetés között hányódva mégis megtartatott. A „veszedelemben pusztában" (vö. Káróli-fordítás!) Arábia lehet {Gal 1,17), mely a Jordántól K-re eső vidék, Petrától fel egészen Damasz-kuszig. A testet-lelket próbára tevő földrajzi és klimatikus viszonyoknál veszélyesebb és elviselhetetlenebb volt, amikor áltestvérek előtt kellett színt vallania, azok meg csak adták a buzgó atyafit. Mindezekre ráadásul az ő missziójához kötődött valamennyi gyülekezet gondját is hordozta imádságban és döntésekben, azonosulva így is Krisztus szenvedéseivel. Ilyesmivel ellenfelei nem dicsekedhettek. Egyúttal pedig közössége volt minden szenvedő sorsúval. Egy tag próbatétele az ő kínja is volt, s ha valahol botránkozás történt, az ő arca is égett miatta. E pattanásig feszült és végletekig vitt gondolatmenet szinte humorral fűszerezett feloldást kap a végén, amikor látni engedi, ahogy a lesben állók orra előtt menekítették ki Damaszkuszból a falon kívül leengedett kosárban (a kosár elnevezése más, mint az ApCsel 9,25-ben, ahol zsidók leselkedtek rá: az esemény meg is ismétlődhetett). A keresztyén a kínban is megőrzi a derű képességét.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. márc. 27., péntek 14:02 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Nagyon köszönöm,Erika! :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. márc. 27., péntek 16:08 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Szívesen. :)


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. ápr. 09., csütörtök 06:28 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 29., vasárnap 16:25
Hozzászólások: 2935
Tartózkodási hely: bp
Prédikátor 5.
8. Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak.

_________________
Békesség Istentől


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. ápr. 10., péntek 06:37 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja.

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Ézsaiás 40: 27-31


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. ápr. 23., csütörtök 06:45 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretõk, irgalmasak, kegyesek:

Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sõt ellenkezõleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.

1. Péter 3:8-9


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. ápr. 23., csütörtök 18:39 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2007. okt. 25., csütörtök 20:49
Hozzászólások: 1814
.

"Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják
okosnak." Ézs 5,21

"Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve."
Kol 2,3

_________________
"A teljes Irás Istentől ihletett."
2.Tim.3,16


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2009. máj. 12., kedd 08:19 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlõ indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
Semmit nem cselekedvén versengésbõl, sem hiábavaló dicsõségbõl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.

Filippi 2:1-4


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2009. júl. 20., hétfő 22:26 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
„Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát. Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák az magyar nyelvre fordíttatott Bibliát.” Károli Gáspár


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 24., kedd 08:48 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Sziasztok!
Van egy kérdésem: Márk 12:40.

"Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek."


Mit jelent ez konkrétan, hogy az özvegyek házát felemésztik? Ki emésztette fel az özvegyek házát, miért és hogyan? Mi ennek a háttere? Köszönöm, ha megírja, aki tudja.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 24., kedd 10:40 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
az "özvegy" jelentése a Bibliában kettős: EGYRÉSZT nyilván jelenti a férj halála után egyedülmaradt asszonyt, de az "özvegyek és árvák védelmezője" nyilván nem ERRE az egész csoportra vonatkozik

érdekes, hogy Jézus szolgálatát is Lukács evangéliuma szerint asszonyok "szponzorálták":

Idézet:
Luk 8,1. És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,
2. És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,
3. És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.


Johanna esetében "magánvagyonról" lehetett szó, de ez nem volt annyira általános akkoriban, inkább az özvegyasszonyok voltak azok, akik "vagyonkezelővé" léptek elő a férj halála után.

az "özvegy" szó MÁSRÉSZT azokat jelenti, akik ebből a kategóriából "kimaradtak", nem lévén kezelni való vagyonuk.
az ősegyházban róluk (is) a gyülekezet gondoskodott, az alábbi irányelvek szerint:

Idézet:
1Tim 5,3. Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld.
4. Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.
5. A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.
...
9. Özvegyasszonyul hatvan éven alul levő meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen
...
16. Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.



a FARIZEUSOK, akikről Jézus beszélt, a "hosszan imádkozással" elérték, hogy MEGBÍZHATÓNAK tűntek, így aztán az özvegyasszonyok adott esetben a vagyonukat is rájuk hagyták, vagy erejüket meghaladó mértékben támogatták "Isten ügyét".

ezt a "gyakorlatot" magam is láttam, NEM REFORMÁTUS közegben... az "Úr ügyére" hagyott ingatlanok végül az abban buzgólkodó SZOLGÁKRA szálltak az idős hölgyek halála után...

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 24., kedd 12:49 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Köszi a gyors választ!
Így egész érdekesen néz ki a közvetlenül utána jövő történet:

És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
42. És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
43. Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
44. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2009. nov. 24., kedd 13:02 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 08:52
Hozzászólások: 4464
izgalmasak ezek a "kontextuális összefüggések" :)


ami a múltkor engem nagyon "kibillentett", az a karizmatikus körökben sokat idézett "Mert az Istennek beszéde élő és ható..." igehely KÖRNYEZETE...

erősen SZEKTÁS módszer "kirángatni" egy igeverset és "függetlenül értelmezni"... mégis sokszor beleesünk...

_________________
/mT


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2009. dec. 18., péntek 23:31 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
# Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:
# Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

# Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük;

# Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;

# Akár intõ, az intésben; az adakozó szelídségben; az elõljáró szorgalmatossággal; a könyörülõ vídámsággal mívelje.

# A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

# Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk legyetek.

# Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
# A reménységben örvendezõk; a háborúságban tûrõk; a könyörgésben állhatatosak;

# A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.

Róma 12:4-13


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Re: A Biblia. - Igetanulmányozás. - Morzsák
HozzászólásElküldve: 2010. márc. 21., vasárnap 08:11 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6093
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

Ti engem így hívtok: Mester, és Uram + És jól mondjátok, mert az vagyok.

Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.

Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

János 13:12-17


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 336 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18 ... 23  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 9 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség