II. Korinthus 12:12

"Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is."

A "tűrés" szó fordítási lehetőségei Kiss Sándor: Újszövetségi görőg-magyar szómagyarázata szerint:
"alulmaradás, eltiportatás, tűrés, türelem".

Fentiek alapján egy saját parafrázis:

Pál apostolságának jelei megbizonyosodtak a korinthusiak között - a jelek, csodák és erők mellett ill. előtt - abban is, hogy ő türelmesen eltűrte, hogy emberekkel szemben sokszor alulmaradt, hogy emberek sokszor eltiporták.

(Mert nem test és vér ellen volt neki tusakodása.)

Példabeszédek 27:6

Károli:
"Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek;
és temérdek a gyűlölőnek csókja."

új ford.:
"Jó szándékúak a baráttól kapott sebek,
de csalárd a gyűlölködőnek csókja."

kat.ford.:
"Jó szívvel adja a verést, aki szeret,
ám az ellenség csókja veszedelmes."

egysz.ford.:
"A barátodban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond,
de az ellenséged akkor is rosszat akar, mikor hízeleg."

*

Tisztázzuk: testvéreink nem ellenségek, hanem barátok.

Példabeszédek 1:32

Károli:
"Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket,
és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket."

kat. ford.:
"A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk,
jómódjuk tönkreteszi a bolondokat."

új ford.:
"Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg,
és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el."

egysz. ford.:
"A tudatlanokat önelégültségük pusztítja el,
az öntelt ostobákat pedig elbizakodottságuk öli meg."

János evangéliuma 2:13-25

Juhász-Laczik Albin: Amikor kufárok vagyunk
Gondolatok az evangéliumhoz.

"Isten tetteit nem azért lehet sokféleképpen értelmezni, mert Isten ne lenne egyértelmű. Mi, emberek változunk, és emiatt értelmezzük sokféleképpen a tetteit. Emlékszem, amikor a templom megtisztításának evangéliumi szakaszával még nem tudtam mit kezdeni: Jézus erőszakos lenne? Bántana másokat, és garázdasággal félelmet keltene? Kötélből ostort fonva űzne el embereket? Arra is emlékszem, amikor arra használtam ezt az evangéliumi szakaszt, hogy magyarázatot adjak az erőszakra: Krisztus követőinek joguk van az erőszakhoz, hiszen Urunk is határozottan lépett fel az istentelenekkel szemben.

Emlékszem arra is, hogy teológushallgató koromban milyen megnyugvást jelentett belebocsátkozni a János evangélista által felkínált szimbolikus értelmezésbe, amely szerint Jézus a saját testére, halálára és feltámadására utalt, amikor ezt a prófétai jelet megtette. Jézus halálának brutalitását nem lehet liturgikus szépséggel leplezni. Feltámadásának radikalitását pedig nem lehet e világi célokkal letompítani. Egyetlen áldozatunk van nekünk is: mi magunk.
Önmagunk helyett nem ajánlható fel semmiféle áldozati állat. Nekünk nem tizedet kell adnunk, hanem mindent: önmagunkat.

Néhány évvel ezelőtt a mai evangéliumból az a szó ragadott meg, hogy mindnyájukat kiűzte a templomból. Nem tett különbséget Jézus, azaz nem méricskélt aszerint, hogy kinek a portékája fér meg a templom közelében az istenszolgálat kötelező kellékeként, hanem egységesen lépett fel minden olyan dologgal szemben, ami Isten kizárólagossága elé kerülne az életünkben. Ugyanakkor az is érdekes, hogy az egyes portékákkal szemben másként viselkedett. Az ökröket kizavarta, a pénzváltók asztalait feldöntötte, míg a galambárusokat már csak szóban intette meg. Mindegyik kísértésünkkel szemben más és más bánásmód a hasznos? Meg kell különböztetnünk, hogy milyen bűnnel is állunk szemben, s aszerint érdemes eljárnunk?

Most az tűnt fel, hogy Jézus egyedül a templomban ragadtatta el magát. Pedig végtelen türelmét hány vitában bizonyította már akár a farizeusokkal szemben, akár a démonokkal való találkozások alkalmával! Megtehette volna, hogy a pusztai negyven nap végén megjelenő sátánt kergeti el kötélből font ostorral. Jézus azonban a templom, Isten háza kapcsán gerjedt ilyen haragra.

Mi, hívők a templomon, az Egyházon belüliek vagyunk. Sokkal inkább hasonlíthatunk az evangéliumi árusokhoz, mint a nem hívők, akik a templomon kívül árulnak. Az Egyház kincsei miránk vannak bízva: mi félhetünk csak igazán attól, hogy Jézus elűz bennünket. Nekünk nagyobb a felelősségünk. Nem pusztán azért, mert hívők vagyunk, hanem azért, mert a külsősök, a templomba betérők, az Istent keresők tőlünk várnak irányt, példát, reményt, biztatást.
Ha mi a saját portékánkat kínáljuk, félrevezetjük őket. Mi csak Istenre mutathatunk.
Ő a Templom egyetlen kincse. A testünk templomáé is."

internetről - magyarkurir hu

Énekek éneke

A háromszereplős értelmezés. Selmeczi Nimród cikke:

https://www.igeidok.hu/kaptar/paros/ene ... hazasoknak

V. Mózes 29:63a (egysz. ford. nyomán)

"Az Úr örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket -- ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket."

Jeremiás siralmai 3:33 (egysz. ford.)

"Hiszen nem szíve szerint büntet meg,
nem annak örül, ha megalázhat!"

Lukács ev. 24:46-49

"Jézus így szólt a tanítványoknak:
-- Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot, minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, Akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."

*

Mit hirdetünk?
Mivel vagyunk felruházva?