Időzóna: UTC + 1 óra




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 286 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ... 20  Következő
 

Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2007. márc. 09., péntek 08:00 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 29., péntek 15:30
Hozzászólások: 2408
Jó figyelmeztetés, hogy mindenekben hálát adjak,
áldozzak a hálaadással

Dicsőség Istennek, hogy adott neked halló fület :)


Nekem ezek a jó dolgok, mert ilyenkor térhetek meg és tarthatok bűnbánatot.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 09., péntek 08:43 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
Szia Kamilla!

Bemásolok neked pár gondolatot ezzel a résszel kapcsolatban a Szabó Andor Naponkénti segítség...c. könyvéből:

...
Prófétai lélekre vall /Ászáfról mondja/, ahogyan rátapint a 16. verstől a mindennapi élet ferdeségeire. Gondolatfűzése ugyanaz, mint a Róm. 1.23-32, ámbár ott meghökkentőbbek a kitételek. -

Ha tehát torzult az istentisztelet, torz lesz a hétköznapok morálja is. Emlegetik ugyan szájjal az Isten szövetségét, de szívükben utálják, ha megfeddik őket. Az igét maguk mögé vetik, ne is lássák! Cinkosai a tolvajnak és a házasságtörőnek....

Istent nem lehet a magunk képére formálni-, még elgondolkodásainkban sem.Dicsőséges megjelenése az 1-6. versek során Isten egészen más voltát tárja elénk lenyűgöző erővel.

Ha Isten dicsősége megrendít, egyházat reformáló erő támad belőle. Próféta és reformátor volt, aki így tudott szólni.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 21., szerda 20:26 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. szept. 30., szombat 08:33
Hozzászólások: 1884
Tartózkodási hely: Bács-Kiskun megye
Lélekmentés
(Bizonyságtétel)
Lekció: ApCsel 2, 42-47; Jak 5, 19-20;
Mt 28, 18-20; Mt 5, 16; Jn 14, 16; Jel 2, 5;

Igemagyarázat


LÉLEKMENTÉS
Lekció: ApCsel 2,42-47.
Alapige:
Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. Jak 5,19-20.

(...)egyik fő jellegzetessége ennek a levélnek, hogy szinte Jézus szava visszhangzik benne egy emberöltő távlatában. És most, amikor a levél végére érünk, az utolsó mondat megint Jézus utolsó szavaira emlékeztet. Más szavakkal ugyan, de ugyanazzal fejezi be levelét, amit Jézus legutoljára így mondott tanítványainak: "Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket,... tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek!" (Mt 28,18-20.) Krisztus egyházának egész programja benne van ebben a felszólításban. Az egyház lényegét, életrajzát, hivatását éppen az adja, hogy eszközévé lesz a Krisztusról szóló örömhírnek a világban és ennek az örömhírnek az erejével lelkeket ment meg a haláltól az örökkévalóság számára.
Ennek az életmentő szolgálatnak a gyakorlati eredményét pedig a Cselekedetek könyve így írja le: "Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel!" (2,47.) A Krisztusról szóló örömhír bűnbocsátó és örök életet adó hatásának, erejének el kell jutnia az egész világra, minden emberhez, azoknak a révén, akik már tudnak erről, akik már megismerték ezt! Ezért mondta Jézus: "úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat", (Mt 5,16.) - meg azt, hogy: "tegyetek tanítványokká minden népeket!" (Mt 28,19.) Ezért írja Pál apostol a korintusiaknak, hogy: "Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket." (l Kor 9,22.) Jakabnak is ezért az az utolsó üzenete a levelét olvasó gyülekezetnek, hogy: "Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez." (5,19-20.)
"Hogyha valaki ... eltévelyedik az igazságtól..." - de hát mi az igazság? Jakab itt most nem fejti ezt ki részletesebben. Föltételezi, hogy a gyülekezet úgyis tudja már. És mi is tudjuk, hiszen önkéntelenül is arra a Valakire kell gondolnunk, Aki Önmagáról ezt mondta: "Én vagyok ... az igazság...!" (Jn 14,6.) Tehát az igazság nem olyasvalami, amit a fejemben vagy a szívemben igaznak tartok. Az igazság nem valami, hanem Valaki, egyetlen Valaki: Jézus Krisztus. De mit jelent az, hogy Jézus az Igazság? Erre a kérdésre pedig válaszoljunk ezekkel a szavakkal, amiket Jakab itt használ: az az igazság, az Jézus Krisztus igazsága, hogy sok bűn elfedeztetett, és hogy a lélek meg van mentve a haláltól!

Az igazság tehát az, hogy sok-sok bűn terhel bennünket egyénenként is, közösségileg is, halálra szánt, a halál börtönébe bezárt emberek vagyunk, de Isten bűnbocsátó, bűnöket elfedező és a halálból megszabadító Isten. Bűneinknek ezt az elfedezését Jézus hajtotta vége. Ott a Gecsemáné kertben, ott a Golgotán, az Ő szörnyű magányos küzdelmében és vergődésében fedezte be, takarta be bűneinket Isten örök ítélete elől a saját vérével. Ott fizette meg helyettünk azt az árat, amire mi képtelenek lettünk volna, mert olyan borzalmasan nagy ár. És rá harmadnapra, húsvét reggelén, az Arimátiai József kertjében, ott feszítette szét a halál-börtön falát, ott szerzett menekülést a mi lelkünk számára is a haláltól. Ez az igazság. Ez a Jézus Krisztus igazsága. És ebből az igazságból élünk mi! Ez az igazság a mi életünk, éltetőnk: Jézus Krisztus!
És ha az igazság, az a valóságos helyzet, hogy az emberi bűnt Jézus vére fedezte el és az emberi életet Jézus váltotta meg a haláltól, akkor igaza van Jakabnak: nincs tragikusabb dolog a világon, mint ettől az Isten által kijelentett igazságtól eltévelyedve élni a világon, mert ez a bűnnek és halálnak való teljes kiszolgáltatottságot jelenti! Aki már megismerte ezt az igazságot, nem nyughat addig, amíg körülötte olyan emberek élnek, akik még nem ismerik azt, vagy eltévelyedtek attól!

Mintha azt mondaná Jakab: Nézz körül, élnek körülötted emberek, akik közül némelyek még nem tudják azt, amit te tudsz! Nem ismerik az igazságot, nem ismerik a kegyelmet. Még senki sem szólt nekik róla. Még sohasem találkoztak igazán vele. Nézz körül, bizonyosan van a környezetedben olyan ember, aki nem is tudja, hogy néki is szüksége van a kegyelemre és hogy a számára is van kegyelem! Van, aki nem imádkozik, nem olvas Bibliát, nem tartozik a gyülekezethez és mégis hozzánk tartozik, mégis a testvérünk. És a lelke mélyén nyugtalan, békételen, ha nem beszél is róla, ha önmaga előtt is titkolja, talán boldogtalan, nem tud mit kezdeni élete problémáival. Értetlenül áll a világ zűrzavarában, fásultan sodródik egy céltalan életben, egy értelmetlen halál felé.

Azt mondja Jakab: te, aki ismered az igazságot, eredj oda hozzá és mondd el neki! Mondd el neki, hogy Isten él és te úgy ismerted meg Őt, mint jóságos és könyörülő Istent! Mondd el, hogy te is ebből a jóságból és könyörületből élsz, te is az Isten gyermeke vagy, hogy Édesatyád az Isten! Add tovább néki az életmentő örömhírt, hogy van szabadulás a bűnből, mert Jézus meghalt érte, van győzelem a halál fölött, mert Jézus föltámadott belőle. Azt mondja Jakab, legyetek eszközei annak, hogy akik eltévelyedve élnek az igazságtól, azoknak a vétke is elfedeztessék a Krisztus vére által, azoknak a lelke is megmeneküljön a haláltól! Mert: "a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez'." (20. v.)

Igen, bűnöst megtéríteni, lelket megmenteni: ez lenne az egyház feladata. A mi feladatunk, a tied és az enyém! Úgy odaélni a világ elé a keresztyén élet valóságát, a bűntől és haláltól való megszabadulás győzelmét, hogy a világ megismerje és megkedvelje azt az igazságot, amit Isten Jézus Krisztusban kijelentett!

De ez az elmélet, - és ezzel szemben mi a gyakorlat, mi a tényleges helyzet? Valljuk meg őszintén: éppen az ellentéte annak, mint ami az egyház éltető feladata lenne.
Olyan szépen hangzik az, hogy "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól," - de hát történik ez? Ha történik is, hogy egy bűnös ember valósággal megtér, nem ritkább ez még a fehér hollónál is? Ki volt közülünk utoljára tanúja, vagy pláne eszköze annak a nagy örömnek, amin még az ég angyalai is örvendeznek, hogy egy bűnös megtér az ő tévelygő útjáról? De ennek a fordítottját mindnyájan ismerjük ugye? Azt, hogy egy-egy atyánkfia eltévelyedik az igazságtól, lassan elmarad, majd egészen elszakad a gyülekezettől! Nem hogy szaporodna a gyülekezet naponkint az üdvözülőkkel, hanem épp ellenkezőleg: naponkint fogy a lemaradókkal.

Olyan szépen hangzik az, hogy "tegyetek tanítványokká minden népeket," és ahelyett hogy újabb és újabb tanítványi sereggel bővülne a körünk, a régi tanítványok is visszamennek a világba. Csak egyetlen példát hadd említsek: a fél évvel ezelőtt konfirmációi fogadalmat tett 25 fiú és leány közül 3 sincs már közöttünk, talán az a három sem igazán lélek szerint! És mi, akik itt vagyunk, akik valljuk, hogy megismertük Istennek a Krisztusban adott igazságát, nem úgy vagyunk-e mi is, mindnyájan, hogy nem a környezetünk krisztianizálódik általunk, hanem mi világiasodunk el a környezetünk által?!
Olyan szépen hangzik az, hogy: "úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat," (Mt 5, l6.), - de a valóság az, hogy annyira nem fénylik ez a bizonyos világosság, annyira nem vagyunk élő példái, bizonyítékai a Megváltás valóságának, hogy az emberek nemcsak hogy nem dicsőítik a mi mennyei Atyánkat, hanem egyszerűen el sem hiszik, hogy nekünk van mennyei Atyánk. Ha a mi életünket, a keresztyének életét nézi a világ, méltán gondolhatja, hogy Isten nincs, vagy ha volt is valamikor, már rég meghalt!

Pedig nem az Isten halott, hanem az Ő egyháza, mi vagyunk halottak vagy legalábbis halálosan betegek. És itt ne csaljon meg bennünket a látszat, az, hogy aránylag elég sokan járnak a templomba, hogy folynak a bibliaórák, történik adakozás, mert ha ebben áll az élet, hogy növekedik, hogy az eltévelyedettek megtérnek az igazsághoz, hogy mindig újabb lelkek menekülnek meg a haláltól, akkor ennek az ellenkezője halálos bajt jelez! Az igazi keresztyén életnek olyannak kellene lennie, mint egy ragályos betegségnek, ami átterjed arra, akivel érintkezik. Ha influenzás vagyok, akkor a mellettem ülő emberre is átragad, vagy ha az illető nem kapja meg, akkor nyilván bennem sincs influenza. Vajon igazi keresztyénség-e az, ami nem ragad át másokra?

Gondolj csak a hozzád legközelebb állókra, a gyermekeidre, az hitvestársadra, vagy arra a munkatársadra, akivel életed legnagyobb részét egy szobában, irodában, műhelyben töltöd. Nem fájt még a szíved soha amiatt, hogy azt, ami számodra a legdrágább, a Krisztusban megismert igazságot nem tudtad hitelre méltóvá tenni, megkedveltetni, elfogadtatni, továbbadni nekik? És még talán panaszkodsz is a keményszívűségük miatt, hogy nem kell nekik az evangélium, pedig te mindent megpróbáltál, pedig annyit beszéltél nekik és hiába, nem fog rajtuk!
Nos testvérek, a ragályos betegséget sem lehet rábeszéléssel terjeszteni. Ha nekem nincs influenzám, hiába beszélek a legékesebben és legmeggyőzőbben valakinek róla, attól nem fog kapni. És így van ez a keresztyénségünkkel is: ha nincs bennem az élő Krisztus, hiába akarom terjeszteni, tehát továbbadni, - nem lehet, mert nincs mit! Azt mondják, a japánok kitaláltak valami módszert, amivel a tölgyfa-csemete növekedését meg tudják akadályozni: úgy preparálják a gyökereit, úgy vágják el a karógyökerét, hogy a kicsi tölgyfa nem szárad el, de nem is nő nagyobbra, cserépbe lehet tenni és virágállványra lehet állítani szobadísznek Akkora marad, mint egy muskátli. Valahogy ilyen preparált tölgyfa, vagy - bibliai hasonlat szerint - mustárfa a mi keresztyénségünk is! El van vágva a karógyökere, szobadísz, cserépbe való. Nem szárad ki teljesen, de nem is növekedik nagy fává, nem ad árnyékot a megfáradt vándoroknak, fészekrakásra lehetőséget az ég madarainak. Nem hoz gyümölcsöt, új életet. Magában marad és önmagának marad.

Lehet, hogy nagyon sötét ez a kép, ami itt elénk tárul, de jó, ha nem szépítjük a valóságot, ha nem áltatjuk magunkat. Ennek az Igének a tükrében: "Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez." (19-20. v.) valóban ijesztően torz képet mutatunk mint egyház és mint az egyház tagjai. Ne értsük félre: Krisztus egyháza jövendője felől semmi kétségem nincs, mert igaz, amit Jézus róla mond, hogy "a pokol kapui se vesznek rajta diadalmat." (Mt 16,18b.)
De ez nem azt jelenti, hogy egyes egyházak, gyülekezetek el ne tűnhessenek, mint ahogyan sok olyan Újtestamentumból ismert helyen, ahol valamikor élő gyülekezet volt, ma az iszlám uralkodik. Sokszor beteljesedett már a kétezer esztendős történelem folyamán, amit Jézus az efézusi gyülekezetnek mondott: "térj meg ..., ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2,5.) - Ahhoz, hogy mi az igazságot hirdessük a világnak, az igazságtól eltévelyedetteknek: előbb újra hitelre méltóvá kell tennünk ezt az igazságot azáltal, hogy valóban ebből az igazságból élünk! A reformáció lényege 400 esztendővel ezelőtt az volt, hogy visszatért az egyház a forráshoz, a Krisztushoz! Oda, ahol az egyháznak is minden igazán megbánt bűne és mulasztása elfedeztetik a szent vér által és ahol az egyház számára is egyetlen menekülés van a haláltól! Az az új reformáció is, aminek kiáltó szükségét olyan nagyon mutatja ez az Ige, ott kezdődik el a forrásnál, végre igazán bűnbánatban, megalázkodással a Krisztusnál.

Adná Isten Szent Lelke, hogy ne csak a szánkkal, hanem a szívünkkel tudnánk így könyörgőre fogni:

Hallgasd meg, Jézus Krisztus, Te megszomorodott
S igen megkeseredett Szegény juhaidat,
Hallgasd meg kegyelmesen, A te szent egyházadat,
Mely megnyomorodott.

Ne hagyd, édes Jézusunk, Nyomorult népedet,
Szent véreddel megváltott Kicsiny seregedet;
Ne hagyjad elpusztulni A te örökségedet:
A keresztyénséget.

388. ének 1 -2. vers

Ámen
1953. november 1.

[Joó Sándor]


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. márc. 23., péntek 08:17 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
Álljatok hát elő, körülövezvén derekaitokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába.
És felsaruzván lábaitokat a békesség evangyéliumának készségével,
Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok,
Az üdvösség sisakját is fölvegyétek,
és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde.

Pál lev. az Efézusbeliekhez 6: 14 -17.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. ápr. 05., csütörtök 06:23 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Ma találtam egy olyan jót. Zsolt 78:35-39.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. ápr. 18., szerda 22:03 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
Hudson Taylor mondásai:


Megtanulni azt, amire Isten a nyomorúság által akar megtanítani, fontosabb, mint kijutni a nyomorúságból.

Isten hűségének egyik bizonyítéka, h. a benne bízóknak mindig tud kiutat mutatni, h. egy próba sem nagyobb annál, mint amit elhordozhatunk.


Tudjuk,h. az örömnek több forrását Isten megvonja tőlünk, de azt is tudjuk, h. ezáltal még dicsőségesebbnek mutatja meg magát, mint azelőtt.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. ápr. 20., péntek 14:11 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
Zsoltárok 8.

Hasonlóvá lenni a Fiú képéhez/Róma 8,29/, ez az első lépés,h. betölthessük embervoltunk küldetését, amilyennek megálmodta és megformálta Isten az embert, s amiért megváltotta.

Szabó Andor:Lábam előtt mécses a Te Igéd


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 24., kedd 22:23 
"Nincs gyávább dolog a mentegetőzésnél;
-nincs bátrabb dolog annál, mint beismerni a bünt."
-Bodelschwing.[/quote]


Vissza a tetejére
  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 24., kedd 22:35 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez...
..a pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává.
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt. Ézsaiás 40:1-5


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 28., szombat 07:48 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
És szólj minden bölcs szívűeknek, akiket betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az ő felszentelésére, hogy papom legyen. 2. Mózes 28: 3

A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben...Zsolt. 110: 3


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 30., hétfő 08:02 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. aug. 29., kedd 09:37
Hozzászólások: 6079
Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet ; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged. Zsolt. 9: 11


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 30., hétfő 13:27 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Tegnap odataláltam a kiskékben, és elgondolkodtam ezen, hogy hogy is van ez, hogy aki magát felmagasztalja megaláztatik, és fordítva.
Én ezt inkább úgy látom, hogy aki magát felmagasztalja, az egyszer csak azt veszi észre, hogy mindenki jó akar lenni nála, aki meg magát megalázza, az azt, hogy egyre többen törlik bele a lábukat. Ilyen a világ. Nem olyan, hogy ha hátraülsz, akkor számíthatsz rá, hogy majd előreültetnek, mert nem. De ezt biztos Jézus is látta. Akkor miért mondott ilyet?? Biztos nem azért, mert lábtörlőként akarta viszontlátni a követőit.
Én igenis szívesebben tanítanám azt a gyerekemnek, hogy 'ne hagyd magad'.


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 30., hétfő 14:28 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
kamilla írta:
Tegnap odataláltam a kiskékben, és elgondolkodtam ezen, hogy hogy is van ez, hogy aki magát felmagasztalja megaláztatik, és fordítva.
Én ezt inkább úgy látom, hogy aki magát felmagasztalja, az egyszer csak azt veszi észre, hogy mindenki jó akar lenni nála, aki meg magát megalázza, az azt, hogy egyre többen törlik bele a lábukat. Ilyen a világ. Nem olyan, hogy ha hátraülsz, akkor számíthatsz rá, hogy majd előreültetnek, mert nem. De ezt biztos Jézus is látta. Akkor miért mondott ilyet?? Biztos nem azért, mert lábtörlőként akarta viszontlátni a követőit.
Én igenis szívesebben tanítanám azt a gyerekemnek, hogy 'ne hagyd magad'.

Pedig az Ige jó. A példa nem jó.
Nekem valamikor volt két tanárom, akik ha tévedtek valamiben teljesen fordítva reagálták le az ügyet.
Az egyik a végletegig megmegyarázta, hogy miért van neki mégis igaza, mert azt hitte így tarthatja meg a tekintélyét.
A másik ha tévedett, megköszönte az észrevételt és kijavította a hibát.
Szerinted melyiknek volt tekintélye a diákok előtt?
Működik az ige, hidd el! :)
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 30., hétfő 14:40 
Bentlakó
Avatar
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 03., kedd 07:57
Hozzászólások: 1476
Tartózkodási hely: Rákoskeresztúr
Szerintem annak van tekintélye, aki nem hibázik, és kész. Az egyik tanár elismerte, ha hibázott, és megköszönte az észrevételt, a másik pedig nem hibázott, és néha megyjegyezte, hogy hát, tudja, hogy a másiknál lazábbak a dolgok, de neki elvei vannak.
Szerinted melyiknek volt tekintélye?


Vissza a tetejére
 Profil  
 

HozzászólásElküldve: 2007. júl. 30., hétfő 14:44 
Bentlakó
Offline

Csatlakozott: 2006. okt. 02., hétfő 21:15
Hozzászólások: 4790
Tartózkodási hely: Budapest
kamilla írta:
Szerintem annak van tekintélye, aki nem hibázik, és kész. Az egyik tanár elismerte, ha hibázott, és megköszönte az észrevételt, a másik pedig nem hibázott, és néha megyjegyezte, hogy hát, tudja, hogy a másiknál lazábbak a dolgok, de neki elvei vannak.
Szerinted melyiknek volt tekintélye?

Az enyém egy valós történet volt. :)
Olyan nincs, hogy soha nem hibázik.:-)
üdv
ex


Vissza a tetejére
 Profil  
 

Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 286 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 ... 20  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: Google [Bot] valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Style by phpBB3 styles, zdrowe serce ziola
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség