kavics írta:
Kedves Tivadar!
Az, hogy a másik ember öntelt, nem VICCES!
Fájdalmakkal teli önteltnek lenni!
Miért nevetsz más baján?
Ha meg nem gondolod, hogy így van, miért írod ezt?
Írtam, hogy vigyázz, ha valakit megítélsz képmutatással, mert Krisztus szerint ezzel ítéltetsz!
Kedves Erika és Tavasz!
Mit jelent a HIT?
Nem csupán azt, hogy olvasom az Igét, nem csupán azt, hogy igaznak tartom, mert eddig az ÖRDÖGÖK is eljutnak!
Ők is hiszik, hogy egy az Isten!
Ennél több a hit!
Isten URALMÁNAK elfogadása! Az Ő kijelentéseinek a CSELEKVÉSE!
Péter
Kedves Kavics
Ezt nem kinevetésnek szántam.
Túl hangsúlyozod a dolgot.
Egyszerűen mosoly volt egy olyan ember felé aki épp sérteget.
Azaz nem haragszom.
Más nem tettem most sem csak az Igét tartom Igaznak.
Még ha én elesnék is vagy kárhozatra mennék akkor is.
Azért mert egyesek nem ismerték meg a szabadító kegyelmet életükben attól az Ige az igaz.
Ha majd megtudod különböztetni hogy melyik a képmutató látszat szeretet és a valódi szeretet nem fogsz ilyeneket írni.
(ez a mosoly sem kinevetés, elnézem neked a kioktatást . Mert tudom hogy, hol lebegsz és a csillagokba jársz, hol a poklot éled át tehertelenül vergődve, reménykedve a szabadulásban)
Nézd ismerős nem? :
Február 9.
Érzelmi keresztyének
"Örüljetek reszketéssel. "
(Zsoltár 2, 11)
Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bűn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megőrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csődöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegű volt csupán.
A mi természeti érzelmeink változók, fel és alá hullámzanak; hol az eget csapkodja örömünk, hol a szomorúság halálos mélységeibe zuhanunk. Ideig-óráig" mégcsak örvend az ember a világosságnak, ami belehatol a földi sötétségbe, de azután elveszti vonzóerejét és jönnek a csüggesztő hangulatok.
Az ember azt hiszi, hogy lelke mélyéig keresztyén, mert boldognak érzi magát. De az, amit hangulatilag vagy érzelmileg magunkénak tudunk, még nem biztos, hogy a valóságban is az. Az öröm felhőiből könnyen alázuhan az ember és szégyenkezéssel ébred annak tudatára, hogy túlértékelte önmagát. Péter annyira erősnek érezte az Úr iránt való szeretetét, hogy készen volt a börtönbe vagy akár a halálba is menni vele. De mennyire csalnak az érzések: néhány óra múlva megtagadta őt. - Egy evangélizáció alkalmával egy leány az Ige hatása alá került. Az Isten szerint való megszomorodás után túláradó öröm fogta el. Szülei és szomszédai nem győztek csodálkozni a változáson és bátor bizonyságtételén. Az öröm csodálatos hetei következtek. Azonban később jelentkezett egy kérő, aki nem volt hívő ember. Az Úrban való öröm elhalványult és az Úr Igéje ellenére, benső engedetlenségből "igen"-t mondott a kérőnek. A belső elhidegülés és az Istentől való eltávolodás évei jöttek; azután egyik szenvedés a másikat érte, de a fiatal nő nem értette meg többé az Urat. Az egykori búzgó odaadás csak érzelmi dolog volt nála.
Nem mindig azok a legnagyszerűbb keresztyének, akiket eláraszt az öröm, mint ahogy nem azok a legrosszabb keresztyének, akik belsőleg még mindig sok szomorúságon, ítéleten mennek keresztül. Amikor csüggeteg vagy, ne ess kétségbe, hanem örülj annak, hogy bűneid ellenére ís, mégis az Úr Jézus tulajdona vagy.
