"... Régebben mindent magamért csináltam, magamért tettem, de eljutottam arra a pontra, hogy nem rólam szól ez az egész történet, hogy nem akkor fogok előrehaladni, hogyha csak a magam hasznát nézem, hanem ha magam elé helyezem a többieket, ha segítem az embereket..."

Bakóczy Bence (internetről, 777blog)

"... A szavaim semmit nem érnek, ha a másik ember nem érzi, hogy én tényleg segíteni akarok, és tényleg őrá figyelek..."

Pallagi Andrea (parokia hu)

Börtönmisszió:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ahol-k ... misszioban

"... Miként lehet a feltámadott Urat szolgálni?

Ne valami rendkívülien nagy dologra gondolj mindjárt!

Mosolyogj rá valakire; hallgasd meg a másikat, legalább egy perc figyelmed legyen rá, amikor tényleg nem mással foglalkozol a gondolataidban; vagy legalább nézz a másikra egy biztató pillantással, hiszen lassan képernyőt bámul az egész világ; ha ez sem megy, legalább ne bántsd a másikat… Már ez elég szolgálat lenne kezdetnek.

Szolgálat, vagyis a feltámadott Úr megjelenítése az, ha a magad helyén örömmel, reménységgel, szeretettel vagy jelen, még a nehéz időkben is, és ezzel mások lehangolt életét is örömre, reménységre, szeretetre hangolod..."

Steinbach József (internetről - steinbachjozsef hu)

"Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban."

Augusztinusz (internetről)

Lénárt Tibor ref. lelkész
"... nemrég azt is megélte, hogy olyasvalaki csatlakozott a gyülekezethez, akinek egyedül ő mondta azt, hogy bűnt követett el valamiben, Krisztus pedig pontosan ezért halt meg, hogy ezt eltörölje. Az igazságot nem elutasításnak vette, épp ellenkezőleg: felszabadítóan hatott rá az örömhír."

internetről (parokia)

“Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.”

Martin Luther King (internetről)

Parti Judit gondolataiból:

"... A munka és a család egyensúlyára nézve több mázsa szakirodalmon rágtam már át magam, amelyekben egyetlen igazán gyakorlati és előremutató mondat sem volt, így ez számomra a mai napig küzdelem maradt.

Hívő keresztényként az az örökségem, hogy családanyaként kell igazán nagyot letennem az asztalra. Évekbe tellett, mire megbékéltem vele, hogy amit le tudok tenni az asztalra, az ez a kicsi.

Erre a tökéletlenségre szeretném felszabadítani a gyerekeimet is: bátran ki lehet szállni a legjobb szolgálók és legkiválóbb hívők „versenyéből” egy egyszerűbb, de krisztusibb és önazonosabb életért, amiben helye van a hivatásnak, a családnak és szolgálatnak, valódi, mély emberi kapcsolatoknak és a közösséggyakorlásnak egyaránt..."

"... Világi közegben dolgozva monomániásan kerestem Isten keze nyomát minden alanyom életében. Az egyházi közegben ugyanilyen makacsul kérdezgetem magamtól, magunktól, hogy valódi-e az alázatunk, valóban Jézus szolgálatában állunk-e, róla beszél-e az életünk, kegyelemből élünk-e még? Van-e jelentés a szavaink mögött? Nem áporodott-e meg körülöttünk a levegő?..."

internetről