Idézet:
És az simán lehet, hogy a gyülekezetben egymás mellet van a Szsz vezett és a démonizált. A démonizáltság csak akkor nyilvánul meg amikor a Szsz erőteljesen jelen van. Ahogy az írásban is van, a zsinagógában csak Jézus megjenésekor nyilvánultak meg a démonok. Egyébként jártak rendesen zsinagógába a démonizált hívők.
Ez a "démonizált hívők" kicsit kiütötte a biztosítékot. Rossz a megfogalmazás, szerintem.
Ők nem hívők, hanem külsőleg vallásosak.
Jézus maga mondja a főpapoknak (akik szintén meg voltak szállva a hatalom féltésükben), hogy az ördög atyától valók. Nem azokká lettek, hanem onnan valók!
Szabadítás:
Alapvetően a BŰN szolgája vagyunk. Jézus erről nyíltan beszél a magát szabadnak tartó zsidó népnek.
Azt hiszem, hogy ahol a bűnből való szabadítás és az Atyához való odafordulás, megtörténik, ott Jézus Krisztus jelen van.
És ez a jelenlét kiűzi a Sátánt, a démonokat.
Az lehet veszélyes, amikor valaki az Ige és a Lélek tisztító munkája után nem adja át az uralmat annak, Aki ezt megtette, Aki elkezdte rendbe tenni az életet. Ilyenkor rosszabbá válhat az ember állapota, mint előtte, hétszer rosszabbá. (azaz sokkal rosszabbá, végletesen rosszá)
Két helyzetet tudok elképzelni.
Az egyik, amiről Károly is ír.
Olyan közösségeket, ahol démonizálják az embereket. Jelen van a Sátán (mint a másik esetben is), de nem elmegy, hanem egyre nagyobb hatalmat nyer az ember és a közösség életében. Ennek vannak jelei, amiket ő is beírt, amik mindannyiunk számára idegenek és elvetendők. (shalom is írt ilyeneket, csak nem olyan látványosak, mint a röhögés, de épp olyan biztos "gyümölcsök")
A másik, amikor valaki, akiben jelen van egy megszállottság az Ige és a Szent Lélek hatására megtagadja a bűneit, megtagadja önmagát és Úrnak hívja az életében Jézus Krisztust. Ilyenkor valódi szabadítás történik, hatalom váltás. Az ördög és az ember istensége helyett a Teremtő Atya veszi át a hatalmat az ember élete felett Jézus Krisztuson keresztül.
Amit fontosnak tartok, hogy ez az Ige és a Szent Lélek munkája, soha nem emberi teljesítmény és számomra idegen a színpadiasság, a show ebben a dologban.
Jézus Krisztus nyilvános gyógyításai között több is akadt, amikor azt mondta a meggyógyítottnak, hogy ne is említse senkinek a gyógyítást. Sőt, a nyilvános gyógyításai mindig valami többről beszéltek. (pl. szombat nap, vitatkozás hiába valósága, pogányok hite) Nem a gyógyítás volt a lényeg (mi a könnyebb? megbocsájtattak a bűneid!) Amikor olyan közösséget látok, ahol a fő szenzáció a testi gyógyítások és az extrém jelenségek, akkor félek.
Félek attól, mert nem látom Jézus Krisztust tisztán és ezért nem tudom megítélni elsőre, hogy honnan vannak ezek a dolgok.
Net, hajrá BSZ!
Lélekben egyek ezek az emberek! Cselekedeteikben, Istentiszteleti rendjeikben csak akkor lennének egyek, ha ÉN rájuk kényszeríteném, csak akkor már Lélekben nem lennének egyek.