({)

(kamillának!!! és SEMMI KÖZE ezüsthöz!! se látszat, se valóság szintjén!!! JÓ??)

AMÚGY: jó a levegő a lelátón

Erről beszélek, mint fölösleges lelkiismeretfurdalás.

És köszönöm szépen, hogy megértetted, mit szerettem volna elmondani. Pontosan erre gondoltam, hogy csoda.

Na, de ha valakivel csoda történik, akkor annyit lehet csinálni, hogy nézünk fölfele és vigyorgunk.
Nem az, hogy 'jó, hát sánta volt, meggyógyult, de most mit akkora szám ez, egyáltalán miért kell ennyit foglalkozni vele, hogy sánta valaki, úgy is lehet élni, inkább koncentráljon a feladataira'.

Úgy értettem, hogy nem a lábára koncentrált, és nem megbánta, meg lelkiismeretfurdalása volt, hogy ő sánta, hanem fölfele nézett, és csoda történt vele.
És az a csoda, hogy ez mindenkivel megtörténik, aki fölfele néz, nemcsak olyan egyedi csoda.

Sziasztok!

Igen, aki felnéz a keresztre csoda történik vele.
Nem a betegségére koncentrál már és nem a bűneire, hanem a szabadításra, Isten szeretetére, amit legteljesebben ott a kereszten mutatott meg a nyomorul emberiség felé az Ő Fiában.

A válaszom, hogy ez a szeretet ad erőt arra nézve, hogy ne tegyem a rosszat, hogy ne uralkodjék felettem a bűn. Hogy legyen akaratom mást tenni, tanulni a jót.

De ahhoz, hogy valakinek szüksége legyen a bocsánatra, először el kell jutnia oda, hogy egyáltalán NEKI szüksége van erre. A sántának el kellett jutnia oda, hogy ne a szomszéd koldushoz irányítsa Pált és Jánost.
És Isten Igéje alapján mondom, hogy két ember SOHA nem győzi meg egymást bűn ,igazság és ítélet dolgában.
Ebben az embert csak a Lélek győzi meg. A Vígasztaló!

ammen ({)

kedvenc definícióm az "Istenfélelem"re:

LOVE motivated RELATIONAL FEAR

KAPCSOLAT-FÉLTÉS SZERETETből


ennél jobbat még nem hallottam

Ez olyan unalmas, mintha a semmiről beszélnénk, és mintha egészen nem a szolgálatról lenne szó...

Vegyünk példákat...
1. Ott ül az alkesz az aszfalton, sík jól érzi magát, nem érez semmit, éli a boldog életét... Odamegy hozzá egy (most nem mondok nevet, nehogy megsértődjön) ember, és ránéz, látja, hogy ez tiszta koszos, bűdös, és különben is nem jó ez így neki. És aszondja, nézz már fel, hát nem látod, hogy Istenre kéne figyelni? - Nem.

2. Ott ül az alkesz az aszfalton, elfogyott a lóvéja, sík ideg, hogy honnan szerzi be a következő adagot... Odamegy hozzá egy (megint nem mondok nevet, nehogy megsértődjön) ember, és ránéz, hogy te, neked nem pénzért volna szükséged alkoholra, hanem nem látod, hogy Istenre van szükséged? Nézd!!! Itt van! Látod? - Nem.

3. Ott ül az alkesz az aszfalton, elfogyott a lóvéja, már az idegessége is elmúlt, csak ül ott és néz ki magából... Odamegy hozzá Isten, és azt mondja, hogy gyere! Mire ő: haggyámá, most??? Mire Isten: aha, most!

Na, innentől kezdődik a szolgálat...

....és elindult haza az alkoholista.
Ki várt rá?

Folytatás...

De az alkesz még mindig ott ül az aszfalton, és Isten nagyon eltűnt a szeme elől... Csak néz ki magából, hogy jól van, dehát fel se tudok állni, hogy a fenébe repüljek fel a mennyekbe???

És akkor meglát egy eldobott kenyérhéjat az út szélén, és rájön, hogy igazából nem inni akar, hanem megéhezett.. Aztán találkozik egy emberrel, akitől kér pénzt kenyérre, és azonnal piát vesz belőle...

Kedves Gabi!

Miért nyugodott meg az alkoholista? Nekem innen érthetetlen a történet!
Én az alkoholistákat úgy ismerem, hogy nem nyugodnak meg csak azért mert telik az idő, sőt....
Olyan alkoholistákat ismerek, akik azért nyugodtak, meg, mert találkoztak az Isten szeretetével.
Olyan alkoholistákat ismerek, akik már nem vádolták a világot, hanem meglátták hogy mit tettek az elmúlt éveik alatt, hogy mi vezetett oda, ahol tartanak és erre bocsánatot kaptak.
A szabadság és bűnbocsánat pedig olyan erő, ami miatt a pénzből hálózsákot vett annak a hajléktalannak, aki még az utcán élt.

Tudtam én, hogy nem lesz jó, ha fiktív mesékbe kezdek...

Egy olyan pillanatot próbáltam leírni, amikor már a remény sincs meg, hogy valami még bejön. Nem épp nyugalomról, hanem kétségbeesésről szólt az a "néz ki magából".

sőt, a szlovák fordítás szerint : nem ölsz, nem lopsz...nem majd valamikor a távoli jövőben, hanem most, miután"rendbe jösz Istennel"

úgy van ez, mint mikor az ember igazán szerelmes lesz,attól kezdve csak egy dolog számít: hogy mindenben a kedvét keressem...

Az már egy jó állapot amikor kifele néz valaki és kintről várja a megoldást!
Mert akkor találkozhat Jézusban azzal az Istennel, aki a 10 parancsolatot így kezdi:
Én az Úr vagyok a te Istened, aki megszabadítottalak Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál, ezért most cselekedd a következő Igéket....