Elnézést hosszabb hallgatásomért.Most pótolnám elmaradt válaszomat.
Mint írtam,a mai karizmatikus mozgalmak megnyilvánulásai visszavezethetők arra a lélekre,amiről Pál is beszél:"Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek."(2Kor 11,4)Tehát már Korintusban is munkálkodott egy hamis lélek,aminek tevékenysége felismerhető a további évszázadoktól egészen napjainkig.Különbségek ugyan vannak,de a lélek ugyanaz.
Már 150 körül a rajongás lelke,egy hamis lélek munkálkodott Montanusban is.Ő Próféciákat közölt,”Én az Úr…”-kezdettel, látomásai voltak,nyelveken szólt,és híveivel együtt fehér ruhában várták vissza az Urat.Hiába.
A középkor katolikus egyházában is megfigyelhető e lélek munkája,és persze a reformáció századát sem kerülte el. Loyola Ignácnál a rajongó hamis lélek leginkább látomásainak sokaságában ismerhető fel.Loyola ismerte a nyelvekenszólást,és egyik munkatársa,Franz Xavier pedig nyelvekenszólo volt.
Az 1700 években is nyomon követhető e hamis lélek,amiben látomások,próféciák és kijelentések sokasága élt.A reformátorok viszont elhatárolódtak ezektől.Mottójuk a következő volt:” Egyedül Isten Igéje - rajongás és kard nélkül".
Szintén a 1700-as években John Wesley,aki misztikus megtapasztalásokat,és a Szentlélekkel különös egyesülést élt át,tovább egyengette a pünkösdizmus útját.
A Wesley fivérek,Whitefield és Benjámin Ingham egy imaéjszakáról később így nyilatkoztak: " éjjel 3 órakor Isten ereje hatalommal ránk szállt , sokan kiáltoztak az örömtől, mások a padlóra estek..." Ezek az élmények átélése miatt lett kívánatos sokak számára a „szentlélekkeresztség”,majd e megtapasztalások után terjedt el a több lépcsős üdvtan.
Az 1800-as években Charles Grandison Finney tanitotta a „szentlélekkeresztség”szükségességét.Az ő tanaihoz csatlakozott Reuben Archen Torrey,aki azt hirdette,hogy a megigazulást tökéletes megszentelődés és a „szentlélekkeresztség” kell hogy kövesse.
Szintén ez volt a 1903-04-es Walesi ébredés üzenete is.
Charles Parham 1900-as bibliaiskolájában tanította a „szentlélekkeresztség”szükségességét,majd 1901-ben Agnes Ozman elnyerte ezt a keresztséget.Parham egyik bibliaiskolájában,1905-ben tanult WJ.Seymour,akitől Los Angelesben elindult a nyelvekenszóló mozgalom. 1905-ben tartózkodott Amerikában a Norvég methodista T.B.Barrott,aki miután megkapta szintén ugyanazt a „szentlélekkeresztséget” mint WJ.Seymour is,hangosan kiáltozó extázisba esett és elkezdett nyelvekenszólni. Ezekután visszatért Norvégiába,és pünkösdi összejöveteleket tartott,ahol is az egybegyültek a padlóra zuhanva görcsösen rángatóztak. Emil Meyer és Jonathan Paul németországi lelkészek elutaztak Barrathoz,és Barrat két munkatársát meghívták többek közt Kasselbe is.Az itt tartott pünkösdi összejöveteli alkalmakon voltak azok a megnyílvánulások,amikről már korábban is beszéltem.Sokan remegtek,a padlóra zuhanva görcsösen rángatóztak,a székeket verték,ugráltak,zokogtak.Egy gyülekezeti vezető pedig a földön csúcsott a székek között mint egy kígyó.A szívbelátás képességét használták,vagyis bűnöket fedtek fel,és olvastak emberek fejére. A hívő vezetők ezek után határolódtak el ettől a mozgalomtól,és 1909-ben megfogalmazták a Berlini nyilatkozatot.
A leírtakból világosan kitűnik,hogy az elmúlt századokban ugyan az a lélek mozgatott és indított bizonyos embereket nyelvekenszólásra,prófétálásra és más hasonló karizmákra.Tévedés az,hogy külön lehetne választani egy bizonyos „egészséges”és Istentől való nyelvekenszólást,prófétálást stb.,és egy hamis karizmatikus vonalat.Tehát míg az egyikben csak csendesen,senkit sem zavarva nyelvekenszólnak,és ezt vallhatnánk hogy ma is Isten ajándéka mint az apostoli időkben.Míg pedig a másik oldalon görcsben rángatózva teszik ugyanezt,mármint a nyelvekenszólást,kukorékolás,nevető görcs és egyébb epilepsziás jelenségek kíséretében.
Azért nem állja meg ez az állítás a helyét,mert maguk a tények mást igazolnak.A történelemben dokumentálva vannak konkrét személyek konkrét cselekedetei.És az is nyomon követhető,hogy ezek az emberek a legtöbb esetben kézrátétellel adták át egymásnak mindezt.Röviden nézzük át újra. Charles Grandison Finney tanitotta a „szentlélekkeresztség”szükségességét,az ő tanaihoz csatlakozott Reuben Archen Torrey.De ugyanezt tanította Charles Parham is,akinél pedig WJ.Seymour tanult.Ő róla már mindenki tudja,hogy látványosan tőle indult a pünkösdi ébredés.Viszont az is világos, WJ.Seymourtól meg T.B.Barrott vette át e lélek munkáját. T.B.Barrottól pedig Emil Meyer és Jonathan Paul,akik nevéhez kötődik az a bizonyos Kasseli történtek,ahol is emberek görcsbe rángatozva kiáltoztak,székeket vertek,és földön csúsztak. Tehát amikor ma valaki azt vallja,hogy az ő nyelvekenszólása Isten ajándéka,az legyen tisztában azzal is,hogy ugyanabból a forrásból ered ez,mint ami forrásból eredt WJ.Seymour, T.B.Barrott, Emil Meyer és Jonathan Paul és a Kasseli történtek.
A 1900-as években tovább folytatódott tehát ez mozgalom,és tovább lehetne sorolni a neveket is egészen napjainkig,akik bizonyíthatóan ugyanazt a lelket kapták,és adták tovább.E hosszabb felsorolásnál csak a Magyarországi gyökerekre térnék ki,hogy hogyan és ki által jött be a mi hazánkba,és leginkább a Református egyházba.
Az 1950-es években özv. Cséke Lajosné, Matild néni által terjedt el leginkább ez a mozgalom Magyarországon.Ő egy pünkösdista gyülekezetben kapta lélekkeresztségét és prófétikus képességét. Prófécáit így kezdte:" Ezt mondom néked én, az Úr, a te Istened, az én prófétámon keresztül,akiben az én szentlelkemnek teljessége van..." Ez a mondat már önmagában hazugság,mert nincs olyan ember,akiben az Úr Lelkének teljessége lakozna.Egyedül az Úr Jézusban lakozott az isteni teljesség! De hogy mennyire ugyanarról a hamis lélekről van szó,az világosan látszik.Mint írtam,150 körül Montanus szintén így kezdte próféciáit: ,”Én az Úr…”Majd az 1950-es években Cséke Lajosné ugyanezt hirdette:" Ezt mondom néked én, az Úr, a te Istened” Országunk lelkészei és papjai pedig rendszeresen jártak ő hozzá,hogy megtudják Isten akaratát.
Ezért nem lehet egy úgymond egészséges és hamis karizmatikus vonalat szétválasztani.Mert teljesen mindegy,hogy míg az egyikben esetleg csendesen nyelveken imádkoznak.akár egy református gyülekezetben is.A másikban meg hangosan ordítoznak,kiabálnak,a földre esnek és fetrengenek.Ugrálnak és a falhoz csapják magukat.Kukorékolnak,ugatnak,röfögnek,vonyítanak, és sziszegnek mint a kígyó.Mert nyilvánvaló,hogy mind két mozgalom ugyanabból lélekből fakad. Vagyis ugyan az a lentről való lélek,aki megnyilvánult Los Angelesben WJ.Seymourtól,folyatva azt Kasseli esetig,ahol is a földön rángatóztak emberek,mint az epilepsziások,és földön csuszva sziszegtek.Cséke Lajosné pedig elterjesztette Magyarországon e lelket,így megfertőzve sok lelkipásztort és vezetőt.De a lélek ugyanaz.
Sajnos rengeteg egyházban,közöttük a reformátusban is elterjedt e lélek.De sokadszorra írom, gyümölcsökről és egészséges vonalról mégsem beszélhetünk,mert ha nyílvánvaló az, hogy a földön görcsben rángatózó,nevetésben és röhögésben fetrengő,kukorékoló és megannyi állathangot kiadó karizmatikusok hamis ágat képviselnek,akkor ez igaz a másik,csak „szolidan”nyelvekenszolokra is, akik feltünés nélkül teszik ezt.Mert,és ez a légyeg:Ez utóbbiak és előbbiek ugyanattól az emberektől vették át ezt a lelket!Ez bizonyítható.Mégis aki erre azt mondja,hogy nem igaz,az igazolja ennek az ellenkezőjét.
|