Erika írta:
Nem biztos, hogy el tudom mondani, mit jelentett számomra, mit jelentettünk egymásnak a barátnőmmel, aki csont ateista volt, számára a hitrejutás egy lépés lett volna visszafelé- ahogy mondta. Ennek ellenére mikor pár napig nálam volt egy lelkész barátunk írása, bizonyságtétele a családi kapcsolatairól, az életéről,a színházi előadás alatt az öltözőben meghúzva magát végigolvasta.Szomjasan...
Egyszer keményen vitatkoztunk a hit miatt, vertük egymást fejbe a saját érveinkkel, pedig még én is a megtérés előtt voltam...hihetetlen rossz érzés volt, s úgy mentem az iskolába, hogy megkérem őt, hogy erről a témáról ne vitatakozzunk többet..ő ugyanígy élte át.
Vitatkozni nem vitatkoztunk, de szűrő nélkül mindig mindent elmondtunk egymásnak, amit átéltünk, pedig azt meg kell mondjam, hogy abszolút másképpen éltünk, más volt a környezetünk, neveltetésünk, mások voltak az adottságaink, mint a tűz és a víz, a közös csak az erős ragaszkodás volt egymás iránt.
Hosszú évekig tartottuk a kapcsolatot a gimi után is, egyszer azt álmodtam, hogy ahhoz,hogy ő megtérjen, szakítanom kell a leendő férjemmel- s ez egy rettenetes álom volt, hogy most mit válasszak?De jó volt reggel felsóhajtani, hogy mindez nem igaz!
Ahogy a gyerekek érkeztek nálunk, volt egy újabb kemény vitánk, hogy mi az ,hogy -amennyit Isten ad-...
aztán egyszer küldött egy üzenetet, hogy nem jön vissza a vasfüggöny naposabb részéről..
Azóta próbáltam hívni osztálytalálkozóra,a szülein keresztül, sikertelenül..a szüleit látogatja rendszeresen, de mivel ő nem keresi a kapcsolatot, én nem szeretnék tolakodni.
Persze, nagyon- nagyon jó lenne, ha egyszer csengene a telefon: - itt vagyok a városban, mikor találkozhatunk?-
Vannak még csodák!Nos,nem így, de találkoztunk az ősszel!
Sétáltunk a férjemmel a szemközti parkban, mikor egy tolókocsis idős hölgyben egy kedves ismerőst fedeztünk fel.
-Csókolom Éva néni! Hogy tetszik lenni?...és Judit hogy van?
-Itt van a hátam mögött-mondja...
Akkor néztem csak meg jobban, hogy ki tolja a kocsit...és valóban ő volt!
-Hogy én mennyit imádkoztam, hogyha egyszer jönnél velem szemben az utcán....
-Hát meghallgatott téged a te Istened-
-Igen,meghallgatott,...s azt hiszem, hogy az év legszebb találkozása volt.