Kedves Péter!
Veszélyes dolog itt a földön élni, annak a sátánnak a királyságában, amelyik fő hivatásának az emberek elveszejtését tartja.
Isten találta ki mind a spontán kitöltetését a Szellemének, mind az apostolok kézrátétele által. Szerintem neked az még félelmetesebb, vagy gyanúsabb lenne, ha valaki azt mondaná, hogy rá spontán töltötte ki Isten a Szellemét. Pedig nem olyan bonyolult.
Nyilván nem lehet Szentszellemet venni Shai Babától, vagy Gyurcsok Józseftől, mert nekik nyilvánvalóan nincs közük Istenhez, Jézushoz, ahogy egy agykontroll tanfolyam is elég nyilvánvalóan messze áll egy istentisztelettől.
Nyugodj meg egy újjászületett kereszténytől nem lehet démont beszereszni, ha Isten szelleméért imádkoztok.(démonoknak bűnökkel lehet ajtót nyitni, nem karizmatikus istentisztelettel) A legrosszabb eset, ami történhet, hogy nem történik semmi, azaz nem kapsz semmit. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha valaki rossz motivációból kéri.
üdv
ex

Nálunk nem túl gyakori az első eset, annál gyakoribb a második.

A veszélyt abban értem, hogy egy elinduló hívő ember, látva egy előtte haladót felcseréli őt azzal, akit neki igazán követni kellene.
És tőle vár valami féle lelket.

Nem csak a karizmatikus közösségekre írtam, amit írtam az "igennel"
A református felekezetekben is az Úr Lelke munkál, de ott van az az idegen lélek is, ami a földön uralkodik.
A küzdelem folyik, lehet a karizmatikus közösségek úgy gondolják, hogy ezen már túl vannak, nekik más felekezetekből kell kiűzni az idegen lelkeket.



Ezt nagyon jó hogy leírtad, egyet értek!
De egy Istentisztelet keretén belül is lehet bűn, még ha ott hálaadás történik is. (vámszedő, farizeus)

Sziasztok!

Köszönöm a válaszokat! Részben érintették amire kíváncsi voltam, lehet én nem voltam egyértelmű.

Nem azért mentem oda, hogy kérjem Isten Szent Lelkét egyszerűen szerettem volna korombeliekkel közösen Isten közelségét keresni Igeolvasással, énekléssel, imádsággal. Később lett számomra egyértelmű, hogy Ők nem a 'hagyományos' kis közösség, hanem egy dicsőítő közösség.

Megpróbálom egy kicsit máshogy leírni ugyanazt amit átéltem:

Tehát az alkalom elején, még nem volt semmi különös, de amikor elkezdtek énekelni, jött ez az erős örömérzet. Úgy tudnám pontosabban visszaadni, hogy egyfajta euforikus öröm. Nem az a természetes öröm és pont ez az, hogy volt benne valami természetellenes - soha hasonlót Keresztyének között még nem éltem át! Ez az 'élmény' közben egy benső hang azt mondta, hogy ez Isten Szent Lelke, konkrétabban amit most átélek, az Isten Lelkének a jelenléte. Pontosabb az a megfogalmazás, hogy nem ilyen gondolataim voltak, hanem egy hang, ami nem az én gondolatom volt, de nem füllel hallottam.

Talán így már érthető, hogy miért zárkóztam el ettől. Totál misztikus élmény volt. Az a hang egy személy volt. És azt akarta velem elhitetni, hogy az, az extázis jellegű örömöt az Istentől van. Nem szívből fakadó, hanem olyan, ami akarta úgymond az egész testemet. Ha azt mondom, hogy valahol elvesztettem a kontrollt felette, akkor talán még érthetőbb.

Eddig nem igazán értettek meg. Mindenki azt kérdezgette, hogy mi a rossz abban, hogy örül az ember. Ki mondta, hogy az rossz. Ez nem olyan volt. Aki nem élt át ilyet, annak ez kínai. De talán így, hogy egy kicsit szélsőségesnek tűnően mondom el, talán nem az.

Nemosinex egyetértek veled abban, hogy szükségünk van egy Biztos alapra. A Sátán adhat hamis örömöt és békességet. És hányan vannak, akik meg vannak tévesztve és nem látják.

Hali Net2rist!

Ha ezt veszem alapul, akkor nem mindegyik tagnak, de jópárnak az arcán van valami furcsa öröm. Nem az a természetes. Furcsa. Az egyik élenjáró annyira lelki gőgben úszik, hogy le vagyok döbbenve. Nem is köszön, lenéz - volt vele összetűzésem, és azt látom már évek óta az arcán, hogy ő különb.

Találkoztam más dicsőítős körrel, ahol a vezetők szintén ilyen lelki elit gőgöt tükröztek az arcukon és a viselkedésükön is. Borzalmas volt látni.

A legutóbbi ilyen alkalommal kapcsolatban az volt még számomra döbbenetes, hogy egy felhígított alkalom volt, alig volt Ige, Igemagyarázat - pedig milyen csodálatos Isten Igéje, helyette 'igaz' történeteket meséltek.

Ezek miatt kerülöm egyre jobban az ilyen közösségeket... lehet úgy zárkózom be, hogy nem is ilyenek... de én úgy látom, hogy valami másnak engednek azok akik ebben benne vannak... és nehezen beszélek erről. Nem akarok én senkit elítélni és ezzel egy kalap alá vonni mindenkit. De le vagyok döbbenve...

Szia Pauler!

Egyet értek veled abban, hogy térben is időben ott lehet mindkét szellemi fél. Ami a dicsőítést, hálaadást illeti, nem is ezzel lenne a gond. Akikről én beszélek, azok állandóan csak egy Igeverset szajkóznak:

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" Fil 4,4

Olyan mintha ezt az euforikus örömöt akarnák minden egyes alkalmukon átélni és ez az ami erősíti a hitüket, hogy Isten velük van. És ez kell, különben elsüllyednek a kételyekben. Ez ad nekik belső erőt - Hiszen átéljük, hogy Isten Lelke velünk van. Ebben való hitük, az Istennel való kapcsolatuk alapja lenne. Ez az én meglátásom...

Kedves Indu és Nemosinex!

Persze nem mondtam el mindent, hogy miért zavar engem az annyira amit felvetettem és miért kérdeztem meg Tőletek, Fórumozóktól mi a véleményetek.

Az életem nehéz szakasza ott kezdődött, amikor nagyon izgatott az, hogy vajon hogyan vezet Isten Szent Lelke. A misztika a ma emberéhez közel áll. Egyszer egy Bibliaórán az imádságot így kezdte a lelkész:
- Akit Isten lelke indít, az imádkozzon.
Én vártam a nagy indíttatást és meg is kaptam. Egy felfokozott érzelmi állapottal. Nem olyannal amit korábban leírtam, de én hülye azt hittem, hogy ez jelent valamit. Akkor én utat nyitottam az ellenségnek és a tévhitemet kihasználva nagyon mélyre süllyedtem. Odáig, hogy kényszereim lettek és ténylegesen egy idegen lélek kezdett el vezetni... ezekből kerestem kiutat, közösséget és keveredtem el oda abba a közösségbe, amiről írtam...

Isten nem akart nekem rosszat! És én sem akartam rosszat, csak nem a kijelölt ösvényen akartam Istenhez közeledni.

Gondolom Indu hasonló esetekre is gondolt a geller alatt.

Kedves Exrefis!

Mondjuk az életem példázza, hogy nem teljesen igaz amit írtál és pont ez az ami miatt megkerestelek Titeket. Ha engedtem volna annak ami akkor megkönyékezett és bizony utána órákig szenvedtem még tőle!!! akkor én is már megtévesztett lettem volna. Szóval lehet egy olyan közösségben fertőződni, ahol nem Isten Lelke munkálkodik.

Persze kérdezhetitek, hogy most nekem van kérdésem, vagy én akarom az igazamat elfogadtatni... évek óta gyötör ez a dolog és kíváncsi voltam mit gondoltok. Ahogy olvasom a hozzászólásokat, meg elgondolkodom rajta újra, egyre jobban meg vagyok győződve róla, hogy valami nem volt rendben...

Bocs, hogy annyit írtam.

Z

Most már csak az a kérdés, ha megvolt a válaszod előre, akkor miért kérdeztél?
ex

ezt hívják költői kérdésnek, vagy kicsit póriasabban provokációnak... :S

Ex, ha figyelsz, ezt is leírta Zotmund!

Kedves Zotmund!

Lehet akár milyen a liturgia (a karizmatikus közösségekben is liturgia van, csak misztikusabb kivitelben) ha rossz az indíttatás (farizeus, vámszedő) akkor az bizony idegen Isten előtt. Elítélendő, mert Jézus elítélte!!!
Ha gőgösséget okoz, felfuvalkodottságot (ez lehet egy ref. liturgián ülő szívében is!!!!) hogy milyen szuper az az Istentisztelet, amin ÉN űlök, és milyen jó, hogy nem egy katolikus misén csücsülök, és milyen jó, hogy nem vagyok olyan, mint egy karizmatikus, vagy egy katolikus, akkor ezzel már a kezdeteknél nagy hiba van, GELLER!
Mert céltévesztett a dolog és innen kiindúlva alegjobbank tűnő tett is hamisság az Úr előtt. (farizeus, vámszedő)

Az a közösség, ahol az emberek nem "lefelé nőnek, mint a tehén farka" valahol elcsúszott. Ugyan akkor ott mutatkozik meg a mi hitünk, hogy mi van akkor ha találkozunk olyanokkal, akik nagyon magas lovon űlnek és onnan oktatnak, hogy hogyan is kellene élni keresztyénként, onnan kérdőjelezik meg a hitünket.
Mert ilyenkor előjön, hogy mi van az én szívemben!

"Az örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!" egy Ige, ami igaz.
De ez az öröm csak azoké MINDENKOR, akik Istenéi. Ők akkor is tudnak örülni (sokszor ez időbe telik ), amikor épp nem dicsőítésen ülnek, amikor nem szól a ritmus, amikor "csak" Igét olvasnak, amikor nehézségek érik, amikor veszteségeik vannak.
Én sem szeretném elítélni azt, amikor valaki énekben, táncban dicsőíti az Urat, mert én magam is teszek ilyet és ez jó, kedves az Úr előtt, DE nem erre épül a hitünk, ez következmény.
Amikor Dávid hazaért a csatából, táncolt, ugrándozott és énekelt.
(le is szólta érte a királyné)
DE az ének, a tánc a túlcsorduló szeretetének volt a kifejezése, hogy az Úr vele van, az Úr tettei töltötték tele a szívét.
És nem a tánc az ének adott neki örömet, ahnem az Úr, amit táncban és énekben megélt.
Szóval a sorrend fontos szerintem és ez sokszor a szemnek láthatatlan, így marad a gyümölcs.
(pl. felfuvalkodottság, vagy szelídség)

inkább nem mondok semmit, beszéljen Ézsaiás:

Kedves Péter!
Felfuvalkodottság, versengés, testiség stb. mindenféle dologgal járhatnak emberek istentiszteletre. De ezeket mind viszik magukkal és nem az istentiszteleketen szerzik be, és terjed mint a vírus.
Vegyünk egy alapértelmezetten keresztény gyülekezetet. Ott Istent imádják, Jézus nevét hívják segítségül. Hogy Isten jelenléte Szelleme kiárad-e, az attól függ, hogy igei, a Hozzá való közeledés.
Amiről én beszélek az az, hogy ilyen helyen a legrosszabb ami történhet, hogy Isten nem vállal közösséget valamiért, nem jelenik meg, nem tesz bizonyságot az igehirdetés mellett, nem lesz valódi közösség Isten Szellemével. De az nem lehet, hogy e helyett ilyenkor valami gonosz szellemet kapnak emberek. Ilyen nincs.
Shai babánál, meg agykontroll tanfolyamon lehet, de egy keresztény gyülekezetben nem.
üdv
ex

Pedig érdekes lenne a kommented is.
üdv
ex

Ha Isten is akarja és élünk: jönni fog

(már elindult, "ébredés-ügyi" sorozatom elsö darabja már hallgatható a neten)