"Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak"

ó...

Tompa Mihály: Levél egy kibujdosott barátom után (részlet)

Ki messze, messze vagy, kinek hajója már
A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,
Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:
Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!


Lelked mit érzett, hogy elhagyád e hont,
Midőn úgy hagytad el, hogy sohse lásd viszont?
Nem állitott meg a határnál valami...?
Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!

De szép!!!!!

Köszi Najda

(}) cilla

Szia Najda!

csak így tovább!

Köszi lányok!

Ha megengedtek egy sajátot...

Boldogkőváralja egy település Boldogkő vára alatt. Egyik barátom eljátszott a szóval és megkérdezte:
hogyan lehet a kő alja, ami vár, boldog?
S nekem valahogy ez jutott eszembe:

"A kő alja, amely csak vár,
s nem éri napsugár,
és életének minden perce oly sivár
mégis vár, egyre vár...
Reménye él, bár halál
és szertefoszló álma képe
olykor szívébe ordibál!
Hányszor repülne, mint a madár..!
Messze, messze.., kár, be kár,
hogy ennyi a lét: egy kőnyi súly, sötét és sár.
Kint hajnalodik. Bent csitul a vád.
Ez a jelen bár, de kell, hogy legyen nyár..
Lesújtott, meggyötört
mivoltából újra talpra áll,
s megharcolt hittel,
megedzett lélekkel
a holnap elé áll
és boldogan újra vár"

Najda, ez gyönyörű! csak azt mondhatom, amit egyszer már Borzaknak mondtam: még több ilyet!

Jaj, kedves Najda!

Elvarázsoltál. Klassz, nagggyon jó, szuper!!!!

Ha van még kérek!

Üdv nagy szeretettel cilla

vidámmá tetted a napom

drágáim... köszönöm
örülök annak, hogy örültök.

nem vagyok én költő, nincs is többem.
de ha újra születik egy, elhozom.

Úgy tudok örülni mindig ha valaki tesz fel képet és verset, ha csak képet akkor is.

Dsida Jenő Estharangok

Bíborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.

A fű között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fának lombozatja.
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.

De most!… valami jóleső meleg
Simítja végig fájó szívemet.
Szempilláimat csendesen lezárom…

Langy szellő hozza erdőn, réten át
Az estharangok himnuszos dalát
És imádságba halkul zokogásom.

mondd, hogy ááááááááááá...........hadd lássam milyen a torkod

Cilla, ez toroknézős szupi /bár igazán akkor látni valamit, ha az ember bele is világít- úgy látszik, a madarak látják anélkül is /

találkozás