Tévedés... A mimózalelkűeket azokra értettem, akiket minden sokkal jobban bánt, mint a többieket. Kapnak egy ütést, és elvonulnak sebeket nyalogatni... Akár azért, mert szeretik sajnáltatni magukat, akár azért, mert nekik tényleg jobban fáj ugyanaz a sértés...
Nem örökölnek ők semmit, legfeljebb a kelleténél többet szenvednek...

Békességet szerezni, na az már nehezebb feladat...

OFF:
Szia, szia!

Köszi, hogy úgy gondoltad, engem is megvártok, de tényleg nem tudok mindennap itt lenni, ha meg itt is vagyok, néha nehéz összeszedni a gondolatokat. Szóval nem kell megvárni senkit szerintem.
Sajna most se nagyon tudok egy épkézláb dolgot mondani a témáról, mert mennem kell.
De azért, köszi, ari vagy.

Ezüst írja:


Ti voltatok már aggresszívek? Megvertetek már valakit? Kiabáltatok már valakire dühösen? Jogosan vagy csak úgy, "kedvtelésből"?

Én természetemnél fogva kiabálós vagyok,ebben teljesen ellentéte a férjemnek, aki azzal is békésen eltársalog, aki éppen elgáncsolja.
Nem kedvtelésből kiabálok, de bizony vannak szituációk, amikor el kell döntenem, h. nem szólalhatok meg, mert nem tudnám szalonképesen elmondani a véleményemet, s akkor meg minek?
Én szeretem tisztázni a dolgokat, nem szeretek finomkodni,meg azt sem, amikor valaki rám akarja kényszeríteni a saját látását, de úgy, h. lépten-nyomon a sárba tapos. Hosszú ideig tűrök, de előbb vagy utóbb biztosan kérés nélkül elmondom a véleményemet. Vannak kapcsolatok, amik ez után megerősödnek, és vannak, amik megszűnnek.

Mi gyakran telefonon beszélünk a megrendelőinkkel. Most már tudatosan gyakorlom magam benne, h. ha olyat is mond a kedves megrendelő, amitől a plafonon vagyok, igyekezzek röviden , higgadtan befejezni a beszélgetést.Van, amikor sikerül...

nahát, drága Erika, ebből itt a fórumon alig érzékelni valamit, hogy csinyálod?

Pedig vannak hozzászólások, amiknél nagyon vertem a betűket

meg itt van lehetőség előbb lehiggadni, aztán válaszolni.

ahha, szóval a billentyűt szétvered, de mire a képernyőre kerülnek a szavaid, megszelídülnek

hitelesebbek lennének a hozzászólások, ha web kamerát is használnánk..

Éljen a farizeusi fórumozás(?)

Bizony ember legyen a talpán, aki szelektálni képes ebben.
Közel 2000 évvel az Úr feltámadása után.
Akkor is elfajult nemzetségről beszélt, mi van akkor most.

Kérdezem empatikusan

Figyelő, ez szójáték vagy kritika?

Nehogy komolyan vedd! A szokásos békétlenségi akció...

Tévedni emberi dolog.

Mimózaléleknek nálunk azt nevezik, akik félénkek, bátortalanok, hitben még erőtlenek, inkább vádolják, kárhoztatják önmagukat bármiért is, mint másokat.
Ezeket az embereket inkább bátorítani, buzdítani kell, mint inteni.



Ez így akár igaz is lehet.



Itt viszont nem.
Ha csak úgy nem, hogy a sértő nem örököl semmit, legfeljebb annak elszenvedését, amivel ő sértett meg másokat.

Erika költői kérdésére mindenki maga adja meg a választ, azzal, hogy mennyire tud őszinte lenni, illetve mennyit áldoz fel ebből a szerepjátszási kényszerével...
Akit képesek az indulatai elragadni, az nem azzal tesz jót önmagának (a társaságnak talán igen!), ha fékezi dühkitörését, hanem ha "kioperáltatja" a Főorvossal...

Figyelő, kérlek nézz magaddal szembe, hogy neked mit kell kioperáltatni a főorvossal, mielőtt szétítélkezed magad.

Kedves Figyelő amikor a MESTER figyelmeztette Pétert a kakas szóra, nem akarta Pétert meggyőzni, hogy ne cslekedjen úgy.
Péter nem volt farizeusi lelkületű és nem cslekedett másként, mint ahogy a szíve diktálta.
Amikor jelentette a MESTER, hogy a kikérte a rostálásra valókat, akkor azokért imádkozott, akik majd megtérnek.
Lukács ev.22.
31. Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

32. De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.


A tanítvány nem nagyobb az ő MESTERÉNÉL.

Mostanában sok mester akad, akik azt kívánják, hogy a tanítvány nőjjön a fejükre