Mai -nem is apró- örömünk az urammal, hogy szerveztünk egy meglepetés utat anyósoméknak, mert ők sosem vehetnek ki szabadságot (gyógyszerészek és csak ketten dolgoznak, meg én mint asszisztens...). Kinéztük a Munkaügyi Minisztérium honlapján, hogy november 1-4ig 4 nap szünet lesz, amit majd előre kell ledolgozni (vagy utólag? de lényeg, hogy nem épp akkor), és pont ügyeletesek sem lesznek akkor. Anyósom régi vágya, hogy egyszer az életben eljusson Rómába. Nos, igaz csak 2 napra, de sikerült ezt megszerveznünk nekik, szállással, mindennel úgy, hogy ők ebből semmit észre nem vettek (ami nagy dolog, mert teljesen együtt lakunk, tehát nem csak egy házban, hanem közös háztartásban is). Már majdnem elúszott a jegyünk is az utazási iroda hibájából, de végül a légitársaságnál nagyon rendesek voltak és segítettek megoldani a galibát. Ma esére időzítettük, hogy elmondjuk nekik és nagyon izgultunk, hogy nem fognak-e megharagudni, hogy elküldjük őket, de az első meglepetésen túl, nagyon megörültek neki. Még apósom is, aki pedig nemigen szeret kimozdulni. Hálát adok az ÚRnak, hogy ebben megsegített bennünket, mert hiszem, hogy ezek olyan napok lesznek, amelyeket az ÚR szerzett!

hála az Úrnak, hogy a jó kezdeményezést a béna ügyintézés nem akadályozta meg./ha hazajönnek az anyósodék Rómából örömmel,és felajánlják hogy most ti kérhettek egy utazást, kérhetnéd pl. Kassát -jó, ez csak vicc volt, tudom, h. Kassa csak nekem nagy szám/

Jó, majd megpróbálom.

Mondom az elsős gimis fiamnak:

- aztán nehogy rosszat halljak rád... a lányokkal légy kedves, segítőkész..-
-nyugi anya, nem bízol a nevelésedben?- hárít el..

rátrafált, abban nem bízom, inkább Abban, Aki eszébe juttatja a megfelelő pillanatban hogyan kell viselkednie.

Tegnap voltam Pozsonyban, (Életemben először) mert Atimnak oda kellett mennie munkába (a cégnek van egy leányvállalata ott). Tök jól elvoltam a városban. Fenn tanultam a várban 3 órát, aztán szétnéztem a városban. Jó volt nagyon. Még hagytam legközelebbre is néznivalót, mert havonta kell mennie Atinak, úgyhogy legközelebb is csatlakozom, ha kijön. Itthon meg rossz lett volna nagyon egyedül, mert csak este 8-ra értünk haza. És hogy együtt utaztunk, még nyertünk 3 közös órát is. Meg az is nagy élmény volt, hogy ketten szóltak hozzám szlovákul, és megértettem mit mondanak. Persze az egyiknek letagadtam, hogy értem, és kértem, hogy inkább angolul kérdezzen, mert nem voltam biztos magamban, de aztán bebizonyosodott, hogy jól értettem a kérdést.
Csak az a kár, hogy egy hét betegszabi után ma már menni kell éjszaka munkába (ide egy hányós smilei kéne), előtte meg suli, meg vasalnivaló, úgyhogy munka előtt nem nagyon lesz pihenés...

Szerencsére Rá bíztad, így végül is nem kell izgulnod.

így igaz,/és mégis../

"Van-e szerelmesebb vallomás, mint egy szál virág és semmi más."..bizony van,ha nem is szerelmi vallomás ...a fiaim szobájában találtam, a szekrényen feküdt szépen elrendezve pár levél: egy akác, egy juhar, egy bodza, valami száraz is volt közte..
Nekem címezte az egyik fiam.. valami ilyesmit olvastam ki belőlük:
-Anya, köszi, hogy elmehetek helyetted Apával a kiállításra.- ...és még valami olyasmit is, hogy
- kinőttem már abból a korból, hogy búcsú puszit adjak, szóval inkább ne erőltesd..-

hm...most már csak az a kérdés, hogy melyik volt a kettő közül? melyik volt titokzatosabb a búcsú puszinál, amit -mivel akkor még nem olvastam el ezt a levelet, mégis kierőltettem.

nahát. nagyon jó fej fiaid lehetnek.

Ma nagy szégyen ért.
Elolvasta a kislányom a fogalmazását- az volt a téma: Mesebeli családom egy napja..valami meséből kellett kiindulni, de valós elemeket is tartalmaznia kellett, és nem utolsó sorban használni kellett a fantáziájukat..

lefordítom, mert szlovák órán írták:

Szigorúcska és a 9 törpe

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, ahol nagyon szigorú volt az anyuka. 8 törpéje volt és egy törppapája. Törppapa nagyon kedves volt, mindig betartotta,amit megígért, a törpikék minden kérését teljesítette.
Na de a mama tüzet eregetett. Csak egy hibás mozdulat...máris lecsapott.
A papa tipikus mondata volt: Jól van, jól van, nincs semmi baj.
Egyszer az összes törpike elszökött az iskolából, és a mama ezért infarktust kapott.Kettétört. És a tűz, amit belül tárolt,kirobbant. Leégett az egész ház.
A papa azt mondta: - Jól van, jól van, nincs semmi baj. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.


Hiába hülledeztem, hogy -ez már micsoda mese, hogy nélkülem boldogan élnek...fejezze már úgy be, hogy túlélem az egészet..de nem lehetett, már az órán ki is javította a tanító néni

Nincs mese, ha a legközelebbi mesében élni akarok, vissza kell vennem a szigorúságból.

Huhh, ez nem semmi. Hányadikos a kislányod, aki írta, megkérdezhetem?
Mondjuk az is jó ötlet, ha inkább nem szöknek meg az iskolából, hanem elvégzik, és úgy éltek boldogan.
Egyébként simán veheted dicséretnek, hogy úgy érzi, te nem élnéd túl, ha vele baj lenne, vagy hülyeséget csinálna. Érzi, hogy fontos neked.

Egy közönyösebb közegben (húha) éldegélő gyerek kicsit szomorúbban úgy fejezte volna be, hogy 'és a törpök elszöktek az iskolából, boldogan éltek az óperencián túl tovább, a szülők meg otthon szigorúskodtak egymással, míg csak meg nem haltak'.

Ötödikes.

Ügyes. Frappáns-kerek-elgondolkodtató. Ilyennek kell lenni egy mesének. Érdekes-fura dolog ez, hogy mi kerül egy gyerek fejébe. Én is javítottam már sajátságos fogalmazásokat.

Például irattam egy olyat, hogy 'Képzeld, tündérkirály lettem!' János vitéz levele haza.

Az egyik kislány azzal töltötte meg az első oldalt, hogy

"Kedves Édesapám!

Örömmel értesítelek, hogy

NINCS MÁR SZÜKSÉGEM RÁD!

..."

Azért a te kislányod írása nem pont ez az eset szerintem.

Aztán volt, aki azzal fejezte be, hogy

"És ha még egyszer azt mondod, hogy <<vasvillát vasvillát, hadd szúrjam keresztül>>, rád uszítok két óriást, aztán nézhetsz!"

És olyan is volt, aki a birkák árát meg még egy nagy halom kincset küldött mellékelten a levelet vivő óriással, és megköszönte, hogy olyan embert neveltek belőle, aki így helyt tudott állni a mindenféle viszontagságok között.

Azt elismerem, hogy különösen az utóbbi időben sokat rászóltam...ő mindig csak valami vicceset mondott, én meg mindig lehűtöttem, hogy azért ezt így nem lehet. Hát most megkaptam, ha nem tanulok belőle, magamra vessek...

És hogy halad a project?