Sziasztok, ismét itthonról!
Csak hálaadásssal tudok visszagondolni az elmúlt napokra,s állandóan ismételni: nagyon szép volt, nagyon érdekes volt. Egyik éjjel nem jött álom a szememre, foszlányokban feltört a 264. dícséret: áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett, sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett...lásd, mit tehet jóságos lelke veled, s hited tőle mit várhat..
Calgarytól Vancouverig keresztül-kasul 3000 km-t tettünk meg autóval. Hogy gyalog mennyit, azt nem tudom pontosan, mert elfelejtettünk a lábunkra is egy ilyen km -mérőt szerelni, pedig az is egy magas szám lett volna, mert általában reggeltől estig jártunk, s csodáltuk a szebbnél szebb természetet.
Arra hamarosan rájöttünk, hogy miután bekapcsoltuk a biztonsági övet, ajánlatos volt a fényképezőgépet kézben tartani, mert bármikor átfuthatott az úton egy őzike, szarvas vagy akár egy medve.
A Fraser folyón éppen a lazacok ívása zajlott- lesoványodva, elkorcsosodva visszatérnek több év után arra a helre, ahol napvilágot láttak, s az ívás után elpusztulnak...
Egy héttel érkezésünk előtt erdőtűz pusztított több helyen, hatalmas füstöt hagyva maga után, de ezt már mi nem láttuk, elfújta a szél.
Kristálytiszta tavak, folyók, vízesések mindenfelé.
Mint néhai mezőgazdásznak , megdobbant a szívem az Okanagan gyümölcsös kertjeit látva-roskadoztak a fák az alma, őszibarack, cseresznye! alatt-festeni nem lehetett volna rájuk többet. El is bámultuk magunkat, s azt vettük észre, hogy az USA zászlaja lobog előttünk- uccu hátraarc- mielőtt még határsértőknek néztek volna bennünket.
Voltunk egy pici termálfürdőben: a barlangban 40 fokos volt a víz, a hideg mártózáshoz 12 fok/ezt kihagytam/, s medencében 35 fokos vízben ücsörögtünk.
Ami más, mint nálunk: jóval több az önkéntes munka ott, /vagy nálunk nincs is, már csak az emlékeimben élnek a kommunista szombatok?!/ - Summerlandban pl. egy megbeszélt napon kivonul a város apraja - nagyja, s estére virágba öltöztetik a tavaszodó várost. Vannak üzletek is, ahol önkéntesek árulnak olyan dolgokat, amit ingyen ad le az, akinek nincs már rá szüksége, s az ebből befolyó nyerséget különböző szeretetszolgálatra fordítják.
Aludtunk tipiben- igazi indián sátorban, s ez megtiszteltetésnek számított. Annyiban nem volt eredeti, hogy volt az ágyban egy villamos melegítő, az ajtó azonban tárva-nyitva volt- bizony valami kéznél lévő ruhadarabba kellett a fejemet bebugyolálni, hogy kibírjam a hűs éjszakát.
Vancouverben a föld felett automatikusan vezérelt skytrain állandó városnézést biztosít, miközben gyorsan elérsz a kívánt helyre, s nem fizetsz drága parkolást a belvárosban, ahol úgysem lenne szabad hely....na és a hatalmas üveg toronyházak, amelyek visszatükrözik egymást..
Volt egy-két hely, ahol felsóhajtottam: ilyet szépet még nem láttam-
-mert még nem voltál nyáron Alaszkában, mondta a vőm
..hmm, ez igaz,... akkor talán esetleg jövőre célba vehetnénk Alaszkát
?