Tegnap nem volt jó napom. Nem tudtam visszaaludni, miután Tündit visszaaltattam háromkor, és alvás helyett három órát töltöttem azzal, hogy a közeledő vizsgáktól féltem. Aztán estére meg is lett a gyümölcse ennek a kialvatlanságnak, meg az egész negatívkodásnak, elvesztettem a lábam alól a talajt nagyon. Mint Második José Arcadio és Második Aureliano, akik ikrek voltak, és azzal hülyítették a környezetüket, hogy összecserélték magukat mindig, aztán a végére maguk is elfelejtették, hogy ki kicsoda, és elcserélve maradtak.
A legjobb az, hogy az egyik reggeli igém az volt, hogy "Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek". A másik meg, hogy "vajha, ma hallanátok az ő szavát. ne keményítsétek meg a ti szíveteket.". Hm. Tiszta ciki.
Elterveztem pár játszótéri sztorit... aranyos volt, tegnapelőtt is leszólított a Legkésőbbfélhét nevű gyerek, hogy Tessék mondani, mikor lesz dél. Azért neveztem el legkésőbbfélhétnek, mert az első találkozásunk még tavaly nyáron ezzel kezdődött: Tessék mondani, mikor lesz legkésőbb fél hét? Mert nekem legkésőbb fél hétkor kell hazamennem. És olyan aranyos volt, ahogy azt hitte, hogy a legkésőbb fél hét, az máskor van, mint a fél hét, és valószínűleg később, ha egyszer ez a neve, hogy legkésőbb fél hét. Próbáltam neki kíméletesen magyarázni, hogy az igazából azt jelenti, hogy az se baj, ha egy kicsivel fél hét előtt hazamegy. Szóval teganpelőtt is beszélgetést kezdeményezett azzal, hogy "MIkor lesz dél?". Én meg mondtam neki, hogy az a legegyszerűbb, akkor van dél, amikor harangoznak. Erre Tündi elkezdett visítani, hogy nem haza nem haza.. mert neki is meg van tanítva, hogy akkor van a hazaindulás, amikor harangoznak.
Tegnap délelőtt majdnem végig csak miénk volt a játszó, Tündi mostanában azt szereti játszani, hogy helyet foglal a csúszda tetején, és legurítja a labdát, én meg visszadobom neki
. Ezt addig lehet játszani, amíg nem akar valaki csúszdázni.