juhúúúúúúúú:-)))))

Hétvégén itthon lesznek a gyermekeim, és ezen felül váratlan áldást is kaptam.


Ez már nem is apró, hanem nagy öröm

A harmadik fiam egy idő óta hosszú frizurát hordott. Időnként próbálkoztam rávenni, hogy jobban állna neki a rövid haj, de hajthatatlannak bizonyult.Most mégis meglepett egy csinos , rövid frizurával.
Nagy rohanásban voltunk, csak oldalból néztem rá, s hirtelen a bátyja nevén szólítottam, ..
-Kellett neki lenyiratkozni, most mind egyformán nézünk ki- morcoskodott a középső "csatár".

Megvolt a nagy örömöd? Remélem igen!

Kedves Rosta!

Jaj, de kedves Tőled, hogy kérdezed.

Igen megvolt az örömöm.Gyorsan elszaladt az a két nap, de Húsvétra megint jönnek

Üdvözöllek szeretettel cilla

Három napig Franciaországban voltam.
Jó volt, és jó volt hazajönni is.
üdv
ex

Szia Ex!

Egy rövid beszámolót lenne időnk elolvasni a sütés- főzés közben .

Kedves Erika! Igazából csak egy rövid napunk volt Párizsban, a többi elment a munkára meg utazásokra.
Champs Elysée,
Concorde tér,
Tulleriák,
Louvre kívülről,
Eiffel torony,
Notre-Dame,
este, vacsora a Grand Caffe-ban.
Két dolog volt ami feltűnt.
Az egyik, hogy szép régi épületek rendbe hozva díszelegnek és nincsenek lepusztulva mint nálunk, pedig nekik sokkal több és szebb megőrizni valójuk van, úgyhogy nekünk még jobban kellene ügyelnükl a kevés miénkre. Ez persze más nyugati városokkal való összehasonlításban szintén lemondható.
A másik, ami igazából külföldön tűnik fel, hogy az emberek vidámabbak jókedvűbbek gondtalanabbak, vagy legalább is annak néznek ki.
Nincs az arcukon a dühödtség, keserűség rosszkedv, ami nálunk átlagos alap üzemállapot.
A nők divatosan izlésesen, elegánsan öltözködnek. Szakadt stílus, csak a fiatalok között látható, a felnőttek ld, mint fennt.
üdv
ex

Ex, köszi a beszámolót!

Kiránduláson én is mindig a legjobb arcomat veszem elő .

Ezt nem értem.
ex

Csak erre reagáltam, lehet, hogy érthetetlenül. Az ember saját maga is más szemmel-érdeklődőbben, elfogadóbban-néz körül idegenben, mint a megszokott helyeken...legalábbis én.Bocsi, nem kötözködni akartam.

Most már értem. Ez a dolog egyébként annyira szembetűnő külföldön, hogy nem kell különösebben érdeklődőbbnek lenni. Sajnos.
Sok évvel ezelőtt a teenager unokaöcsém életében először jött haza és a metró mozgólépcsőjén a szembejövőket figyelve megkérdezte, hogy miért ilyen szomorúak az emberek nálunk. Számomra az volt a meglepő, hogy addig fel se tűnt, de akkor rádöbbentem, hogy igaz, csak már annyira hozzászoktunk.
üdv
ex

Buksi, az udvarias/vagy mégse?/

Buksi egy újabb arcát ismerhettük meg anyu elbeszéléséből:

ha megkapja az ételt, megvárja, míg megérkeznek a macskák és megkóstolják,... s csak azután nyal bele ő is.
-Nahát, milyen udvarias! - képedtem el, de hamar fény derült az igazi okra: rákapott a tojásra, és anyu ,hogy elvegye a kedvét a dézsmálástól -csípőspaprikát tett a feltört tojásba, ...
ezért lett olyan udvarias, akarom mondani: óvatos...

Ma egy háromnegyed órára gyermek lettem.. a csintalan kicsi, aki a nagyok után szökik, nem számít, szidást kap-e vagy dícséretet..csak az a fő, hogy a többiekkel legyen.
A fiúk Annával délután kimentek a közeli erdőbe. Egy idő múlva kisütött a nap, s engem is kicsalogatott.Előbb csak egy rövid sétára gondoltam,de ahogy kiléptem a kapun, akkor támadt az ötletem, hogy én elmegyek a gyerekek után. ...azt mondták a múltkor, hogy nincs 5 km...ha sietek egy kicsit, még biztosan ott találom őket.
csak futólag néztem: ébredezik már a természet: itt barka nyílik, ott szellőrózsa...közben figyeltem a szembenjövő autókat, nehogy elmellőzzük egymást.
Csodálkoztak nagyon, amikor odaértem, nem hitték,hogy gyalog mentem.
-hánykor indultál?..és melyik oldalon jöttél, itt nagyon keskeny, kanyargós az út, sok autó is jár- olyan jólesett, hogy láttam, féltettek.
-na, ügyes vagyok ?- zsebeltem volna be a dícséretet
-nem ügyes, inkább bátor -mondták,s ez a dícséret megérte a kis izomlázat, amitől most olyan szívesen üldögélek...

Ügyes is, bátor is és fiatalos.
Ma biztosan hamarabb elnyom az álom és alszol egy jó nagyot.