Jenny, nekem pedig a bíztatásod jön nagyon jól! Nagyon köszönöm! Sokat jelent tényleg. Tudod, az én világom nem épp a tanulás miatt, de szintén be van szűkülve, és minden simogatás elfér.
És köszönöm az anyukámnak, hogy megvédett
(Komolyra fordítva: a gyereknevelős topikban leírtam az ezzel kapcsolatos gondolataimat, nem akarom ismételni se magam, meg magyarázkodni se. Ráadásul Ezüst csak félig mondta komolyan, sokkal inkább volt ez egy aranyos poén, mint bármi más.)
És köszi, Erika neked is
Nagyon eltaláltad, amit írtál. Előttem van a kép, ahogy anyukám áll a várfokon egy nagy kondérral, és nyakonönti, aki rosszat mer mondani, rólunk. Reszkessetek.
Köszönöm továbbá minden kedves szurkolónak és ismerősnek! El sem hiszem, hogy eljött ez a pillanat. Egy könnycsepp, két szipogás, reflektorok, szobrocska. Najó, nem, forgószék a gép előtt és egy fél tegnapi lángos.
Na, és akkor írjunk naplót, vagy miafene. Gyönyörűen indult a mai napom. Majd még gondolkodom rajta, hogy mesélhető-e.
Nna. Van az a kerámiaszobor, amit én csak képen láttam (de ha kép van, akkor a szobornak is lennie kell valahol), amin egy kislány belesimul egy nagy tenyérbe. Emlékszik rá valaki rajtam kívül? Na, valami ilyen volt velem, csak ilyenebb. Kevésbé illedelmes.
És most hosszú perceket töltöttem azzal, hogy vacilláltam, hogy kitöröljem-e az előzőt. Végül is, utólag is dönthetek úgy, hogy kitörlöm. Beugrott a zanyukámkorabeli Illés-szöveg, hogy 'elmondva másképp hat minden'.
Tegnap végre elkezdtem komolyan tanulni, de egyelőre nem érzem úgy, hogy közelebb kerültem a bukás elkerüléséhez. Rendes nagyijaink vannak, tegnap anyu volt itt, ma anyós jön. Mondjuk ahhoz képest tegnap tanulhattam volna sokkal többet is... na, de majd ma.
Tündi is jófej volt, tegnap kért egy pohár vizet (szó szerint: én, Tündi inni akar, inni akarok, inni kérem). A héten végleg abbahagytuk a csőröspoharazást, nagy pohárból iszik rettentő büszkén. Odaadtam neki a vizet, visszamentem a konyhába kicsit rendetrakni (sajnos az általában ráfér a konyhára). Mire előkerültem, Tündi a szobája közepén guggolt, előtte a pohár víz, és nagyon nagyon komoly arccal egy piros gyurmagilisztát lógatott bele. - Hát te mit csinálsz? - Kicsit meleg. - Najó, de miért áztatod bele a gyurmát? - Kicsit meleg. - Értem én, hogy meleg, de miért kell bele gyurmát áztatni? Aztán leesett, hogy valószínűleg teát készít magának... de aztán nem volt szabad meginni
.