Ó, ne vidd el két szemeddel a napsugarat...




Ne menj, várj még, mert e tájék sötétben marad...




Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat...




Ó, ne vidd el két szemeddel a napsugarat.

Szia Cilla!

Hú, kedves Najda!!!De szép a vers is és a képek is!!!!

Cilla, Najda!

Csillagos egyes mindkettőtöknek- Cilla nálunk fordított osztályzat van .

Drága Erika!Most különösen örülök a csillagos egyesnek

Ölellek szeretettel cilla

Én meg annak, hogy örömet szereztem nektek!

Ha még el tudnám hozni a zenéjét is a Kalákától...

Sík Sándor Avarban virág

A bújó régi ösvény
A zsongó fák alatt.
Lesem - feledni fösvény -
A régi nyomokat.

Egy évvel súlyosabban
Megint csak erre járok.
Nyúlonganak felém,
Kéken, lilán, üdén,
Az esztendős avarban
Az idei virágok.

Nagyon szép!

Bizony, egy esztendő megint mögöttünk van...

Reményik Sándor Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.

Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

Tündérpompájú éji tájon
Felkel az arany holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom-
Jó éjszakát!

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák

s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

De napról napra változó,
Volt-nincs, csalóka még a hó.
A tél fehérlõ díszruhában
A fenyõágak közt neszez,
Gogoli dinnyeillat árad -
December-lelke lengedez.

ezt megint nagyon eltaláltad!!

Reményik Sándor Hópelyhek

Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, halaványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földreszálltak.
Hópelyhek az én álmaim,
Fenn zizegve zenélnek,
Szelíden, árván, félszegül -
Meg ne lássa az élet!
De néha szél jő hirtelen,
Jőnek kemény fagyok
S az ártatlan sok hópehely
Vésztjóslón kavarog.