Parókia fórum • Téma megtekintése

Erika

Szezon jellegű munkánkat nagyban befolyásolja az időjárás. Egy ilyen többnapos borús idő eléggé meglátszik akár az érdeklődők számának megcsappanásában is.
-Semmi különös nem történt, szinte nem is volt hívás- mondom késő délután az iskolából hazaérkező, érdeklődő fiamnak.
Este kilenckor cseng a telefon,..megrendelő, a férjemet keresi.
- Őt sajnos nem tudom előkeríteni- a műhelyben valamit fizika órára eszkábáltak a fiammal-de bizonyos információt én is tudok adni-ajánlkozom.
Alig hiszek a fülemnek, miket kérdez, egyre igényesebb dolgok felől érdeklődik- majd kiderül, nem kishazánkban kellene mindezt kiviteleznünk, hanem Bécsben!-
A férjem azt fogja gondolni, hogy ugratom, ha majd beszámolok erről a hívásról....de ha összejönne, akkor bizony elkísérném én is,-csak nem engedhetem el egy ilyen hosszú útra egyedül :?:

exrefis

Kedves Erika!
Biztos mondtad már, de én meg biztos, hogy lemaradtam róla, tulajdonképpen mi is az a családi vállalkozás, amit csináltok?
üdv
ex

Erika

Szia Ex!

így jár az, aki kihagy egy-két fórumtalálkozót

.
Árnyékolástechnika a fő profilunk.

exrefis

Erika írta:

Szia Ex!

így jár az, aki kihagy egy-két fórumtalálkozót

.
Árnyékolástechnika a fő profilunk.

Mai napig is sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni.

üdv
ex

Erika

exrefis írta:

Mai napig is sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni.

üdv
ex

hiszi a piszi

, sajnálod, de nevető emotikonnal fejezed ki?
/egyébként meg még minden megtörténhet, van, amikor a történelem megismétli önmagát

/

Erika

Ahogy sorban érkeztek a gyerekeink, mindig megállapítottam, -s a látogatók sem mulasztották el az orrom alá dörgölni-: na, ez sem hasonlít rám..

Tegnap a fejemet fogtam, amikor az egyik lányunk elmondta, mi történt az iskolában. Évvégi jegylezárás folyik, s ő bizony szót kért, s elmondta a véleményét az osztályzással kapcsolatban. Én nem győztem hülledezni, ...hát hogy mondhattál ilyet..nem azt kellett mondanod, hanem ezt inkább ezt: ...most akkor mit értél el? de anya, én nem magamért harcoltam, hanem az igazságért..
ma délelőtt jött egy sms: megvan a jobb jegy..na, milyen lányotok van? /tisztára, mint az anyja fiatalkorában...majd idővel kihullanak neki is az oroszlánfogai.

./

Erika

- Anya, ha a tanárnő nem tartja magát a megbeszélt programhoz,és becipel minden múzeumba, akkor még ma hazajövök- fordul hátra a lányom, miközben egymás sarkában loholunk a villamosra. Osztálykirándulásra megy három napra, a sofőrjeink meg dolgoznak kora reggeltől valahol...de legalább csak szemerkél az eső, nem zuhog, mint éjjel tette párszor.-
-Ha hazaküldenek a kirándulásról, semmilyen táborba nem mész nyáron- lihegem.
-Nem várom meg, hogy küldjön, magamtól hazajövök.-magyarázza magabiztosan
-Ugyanaz lesz a végeredmény, ha baj lesz a kiránduláson, szobafogság - na, ettől ő képed el.
Nem lesz könnyű dolga a tanárnőnek,pláne ebben a rossz időben.Én a hátteret biztosítottam, felhúztam a csapóhidat, ehhez mérten lett jéghideg a búcsúpuszi.
A viilamosból azért a heves integetésemre egy tétova mosollyal válaszol../vagy csak nekem tűnt úgy?/

Erika

A legszebb családi pillanatképeinkről nem lehetne valós filmet készíteni.Egyszerűen nézhetetlen lenne- illetve: hallgathatatlan.
Ritka , de annál értékesebb pillanatok ezek.A lányom a zongorához ül, s elkezdi pötyögtetni a jól ismert ifjúsági énekeket. Apa odaáll, és elkezd énekelni. Ahogy mondani szokták: valahol másutt járt, amikor a zenei tehetséget osztották, az, hogy ritmus, számára felesleges kacat. De ez bennünket nem zavar. Látjuk, mennyire átéli egyik-másik éneket, itt-ott elmondja: ezt ott tanultam, még középiskoláskoromban...s amikor a zongorát verő lányom felhagy a zenéléssel, felsóhajtva: azt se tudom, hol járunk,- a papa ragyogó arccal közli: énekelni jó.!Ezt ebben a pillanatban mindnyájan így is érezzük. A legkisebbem legördülő könnycseppje megpecsételi ezt. Én is csatlakozom hozzá.

Erika

Nagyon szeretem a nyílt, őszinte beszédet, a megrendelőkkel is.
Felhív egy ismeretlen, sose láttam, lehet, hogy nem is fogom .
Elkezdi a mondókáját, amiből kiérzem, hogy "kertel" egy kissé.
Minden mellébeszélés nélkül válaszolok: így és így látom a kérdését.
Veszi a lapot- ő is átvált őszinteségbe, véleményt cserélünk minden indulatoskodás nélkül...megbeszéljük a dolgot, és nagyon jó érzéssel teszem le a telefont.Remélem, ő is.

Loisz

Erika írta:

Nagyon szeretem a nyílt, őszinte beszédet, a megrendelőkkel is.
Felhív egy ismeretlen, sose láttam, lehet, hogy nem is fogom .
Elkezdi a mondókáját, amiből kiérzem, hogy "kertel" egy kissé.
Minden mellébeszélés nélkül válaszolok: így és így látom a kérdését.
Veszi a lapot- ő is átvált őszinteségbe, véleményt cserélünk minden indulatoskodás nélkül...megbeszéljük a dolgot, és nagyon jó érzéssel teszem le a telefont.Remélem, ő is.

-Kedves Erika!
Szívből értékelem "apró örömödet" és hogy megosztottad velünk.-
Milyen jó lenne a "sok kertelés" helyett itt a fórumon is a "minden
indulatoskodás nélküli" őszinte beszéd !

-Van egy kedves ima, melyben sok-sok JÓ VÁLTOZÁST Kér az imádkozó - és
minden kérését így fejezi be: "és kezd rajtam."

-Egy másik kedvenc mondás idevágóan, - így szól: "Az őszinteség nem
furkósbot, amivel fejbevágjuk a másikat."

-Az "őszinteség" keresztyéni értékelése akár egy jó topic-téma is lehetne.-
Nagyon sok az összetevője !

Üdv.szeretettel
Loisz

net2rist

ám legyen...

ámbár... "Te mondád":

Loisz írta:

...
Egyébként ezzel nem azt mondom, hogy további "érdemes" téma megbeszélésétől elzárkózom,
de természetesen szíve-joga mindenkinek, hogy megválassza, kivel beszélget.

Testvéri szeretettel továbbra is:
Loisz

indítom a topicot

Erika

A várost elhagyva önkéntelenül feltör belőlem: de gyönyörű ez a vidék! kanyargós az út- mehetnénk az autópálya felé is, de talán így könnyebben megtaláljuk a cserkésztábort.
Közben beesteledik, az út egyre erdeibbé válik- de így átlopózik előttünk Vuk késői utóda, s lám, már talán meg is találta a betevőt: itt egy nagyobb méretű nyuszi rohan egyik oldalról a másikra, a bőrét mentve? a kanyar után pedig egy öklömnyi nyúlfiú?lány? remeg elvakítva a lámpánk fényétől.
Elénk jön az őr, mert bizony, nem találnánk meg, akiket keresünk.
Éppen avatásra érkeztünk.
Ha megkérdeznék tőlem: mi a szép, ezt mondanám: kis tisztáson körben áll egy csapat gyerek-fiatal-felnőtt, lobog a tábortűz,a szikrák messzire szállnak, egyik-másik talán meg sem áll a Göncölszekérig, ami tisztán látható... a vezető egyszerűen beszél összetartozásról, szeretetről, kezet ráz a csillogó szemű gyerekekkel, halkan megpendül a gitár:

Testvért adtál Istenem, mosolygó csodát énnekem..

és még más meglepetés is vár úton hazafelé: a bozótosban eltűnő őzike, ...és amikor megpillantjuk a Szepesi -várat a csillagfényes éjszakán,nem túlzok, egy pillanatra visszatartottam a lélegzetemet, hogy pontosan rögzíthessem ezt a csodás látványt.

Loisz

Idézet:

Erika

A várost elhagyva önkéntelenül feltör belőlem: de gyönyörű ez a vidék! kanyargós az út- mehetnénk az autópálya felé is, de talán így könnyebben megtaláljuk a cserkésztábort.
Közben beesteledik, az út egyre erdeibbé válik- de így átlopózik előttünk Vuk késői utóda, s lám, már talán meg is találta a betevőt: itt egy nagyobb méretű nyuszi rohan egyik oldalról a másikra, a bőrét mentve? a kanyar után pedig egy öklömnyi nyúlfiú?lány? remeg elvakítva a lámpánk fényétől.
Elénk jön az őr, mert bizony, nem találnánk meg, akiket keresünk.
Éppen avatásra érkeztünk.
Ha megkérdeznék tőlem: mi a szép, ezt mondanám: kis tisztáson körben áll egy csapat gyerek-fiatal-felnőtt, lobog a tábortűz,a szikrák messzire szállnak, egyik-másik talán meg sem áll a Göncölszekérig, ami tisztán látható... a vezető egyszerűen beszél összetartozásról, szeretetről, kezet ráz a csillogó szemű gyerekekkel, halkan megpendül a gitár:

Testvért adtál Istenem, mosolygó csodát énnekem..

és még más meglepetés is vár úton hazafelé: a bozótosban eltűnő őzike, ...és amikor megpillantjuk a Szepesi -várat a csillagfényes éjszakán,nem túlzok, egy pillanatra visszatartottam a lélegzetemet, hogy pontosan rögzíthessem ezt a csodás látványt.

Nagyon szép !!!!!

- mondhatni, gyönyörű és lírai !

L.

szj

(törölve)

Erika

Kaptunk egy kosár tinórut.Eddig csak lerajzolva láttam, csodálgattam, melyik szebb: a kicsi vagy a nagyobb kalapú? de azért bizalmatlanul tisztítgattam.
Jött valaki,a fiamat kereste, de ő most nincs itthon. Beszédbe elegyedtünk.
Eszembe jutott a gomba.
- Gombázni járnak-e ?-
-A feleségem szeretne, de nincs sosem idő.-
-Igen, akkor mindjárt adok egy adagot, nekünk ez túl sok, most a család nagyobb része házon kívül van. De csak holnap egyék meg, ha a reggeli hírekben nem leszünk benne gombamérgezés miatt... :shock: