Szép. Most nálunk is esett a hó, és meg is maradt, szánkázhatnak a gyerekek!

Itt is esett a hóóóóóóóóóóó!

Juhász Gyula Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Szia Cilla!

A lányaimnak is nagyon tetszettek a képeid.
A Juhász Gyula verset meg biztosan elmondja a bátyám úgy , ahogy szokta, ilyenkor decemberben..

Sziaaa Erika!

De jó, nagyon örülök neki.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.

Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

"És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink" (Juhász Gyula)

Milyen fehér az út. Menjünk a hóba,
hagyd itt ma ezt a sápadt koronát,
amit a villanylámpa-gloriola
munkára hajló homlokodnak ád.
Levetném én is most egy alkonyatra
a fáradtságom: szürke rabruhám,
s hagynám, simuljon drága égi vatta
éber sebemre altató-puhán.

Juhász Gyula Magányos úton...

Magányos úton építek egy házat,
Betérhet hozzám, aki erre fárad,
Aki dalolva, virágot keresve,
Eltéved a mély életrengetegbe.

Ez vicces, mert télen senki nem jár az erdőben dalolva virágot keresve.

"Hópárnás nagy fenyők alatt Üljünk le a törpék közé, Burkolózzunk a hallgatásba S húnyjuk le félig szemünket." Dsida Jenő

Ne szomorkodj drágám, nem, egyáltalán nem vagy duci!

nade Cilla! így higyjek neked ezentúl

De, Erika, nem én mondtam, Ő volt!

OK, így egészen más.

Reményik Sándor Így kellene

Angyal-könnyedén, tündér-könnyedén
Ül meg a dróton a fecskék raja.
Apró szemükben déli tengerek
Aranya vibrál, azúrja remeg,
S a téltelen táj távol mámora.
Ők haza készülnek, - mindég haza.
Köztük a borzasztó áram feszül,
Az ezer-voltos vak halál halad,
Ők ülnek rajta angyal-könnyedén:
Fél-bohémek és fél-zarándokok
Vidám búcsúzók csudás csapata.
Szárnyuk az élet ütemét veri,
Halállal, földdel nincs kapcsolata.