Kamilla írta:
Ráadásul Ezüst csak félig mondta komolyan, sokkal inkább volt ez egy aranyos poén, mint bármi más
Akkor te sem értetted meg
Mindig ez van, engem sosem ért meg senki!
Csak azon gondolkodtam, hogy nekem nem volt szabad kis koromban templomba járni. És a déli harangszóról se mondta el senki, hogy miért szól. De nem is riogattak vele, hogy akkor kell hazamenni...
Csak hallgattam, mert nagyon szép volt a hangja, és mert valami titok szólt belőle, valami olyan nagy titok, amit csak a nagyon bátrak ismernek, akik mernek bemenni azokba a nagy, üres épületekbe, ahol az Isten lakik, az emberek pedig csak vendégségbe mennek Hozzá...
És akkora titok volt, amit a harangok tudtak, hogy még az kommunista rendszer se engedte őket megszólalni, csak délben, és a legnagyobbat, a harangok királyát, el is kellett pusztítaniuk. Amikor bejöttek az oroszok, ledobták, és elrepedt.
A harangok sorsa valahogy össze volt nőve a minekkel. Hallgattak ők is, hallgattunk mi is. Csak délben kacsintottunk össze egy kicsit, amikor valamilyen varázslat mégis engedte őket megszólalni, egyszerre az összeset. Szépen egymáshoz voltak hangolva, ők voltak a város zenéje, a lelke.
Mióta elköltöztünk otthonról, nem hallottam őket. Itt egész más hangja van a harangoknak... Kicsi, komolytalan, magányos, gyenge, hitetlen...
Talán majd egyszer megint egyszerre fognak megszólalni. Ők lesznek az ország lelke... Mint akkor, azon a 1920 jún. 4-én. Csak akkor majd ünnepelni fogunk együtt... ha igyekszünk... De addig legalább a harangjainkra vigyázzunk, hogy legyen a gyerekeinknek mit hallgatni azon az ünnepen...