Radnóti Miklós Szusszanó

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod? Tudom én!
Százszorszép vagy! és
hívó kiáltás
szigorú téli
erdőn, amikor
fröccsen a napfény!

Kaffka Margit : RÜGYEK

Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, -
Itt benn vár, - pihen.
Úgye, csoda ez, kicsinyem?

Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
- És őrzik, etetik, féltik, ójják,
A pici eleven sok fiókát
Mind fura, nagyétű, hangos jószág.

Nyúlt, lobogott a gyertya lángja,
míg arról folyt köztünk a szó,
hogy a világ hitvány bazár ma,
s még álma sincsen biztató,
hogy tövis koszorúja nyomja
napjaink tiszta, szent hitét,
s mind, ami fény, a kor kioltja,
gazok rontása dúlja szét.

Aztán kiléptem a szabadba,
mint ki remélve remél,
a tornácon arcomba csapta
hullámait az őszi szél.
Aludt a mozdulatlan utca,
nem látszottak a csillagok,
de szívemet fény koszorúzta:
szívemben vittem a napot!

Jó éjszakát!

Ez a ma a béke napja volt
s a málnaízű csendé,
a nap ma egész nap sütött
s az est most hűvös szentély.

Csók-a családnak

Talán így nem vagyok olyan súlyos

Jaj, Cillus, csak most veszem észre, mire bukkantál!

Hihi, gondoltam, hogy nem vetted észre.

Két lúd, és egy kecske disznót győz!

Még barna bokrok közt bujkál a tél.
A szélben hangos varjú varjút űz.
Vörösbegyünk még koldulgatva él.
De lám: szőkül a patakparti fűz.
Kórságot s kínt hozott a február
s beteg testnek még jó a kályhatűz.
Sok volt a köd, kevés a napsugár.
S mégis szőkül a patakparti fűz.
A fán bolyongtatom tekintetem
s a futó fény is éppen arra tűz.
Te szőke folt, adj gyógyulást nekem,
te sárga-szőke patakparti fűz.

Én álmodom a rétet, és mellé a zöld mezőt,

Te álmodod a havas csúcsot, s a nap elé a felhőt.

Én álmodom a nyár melegét, a tengert, a virágok illatát

Te álmodod az őszi csendet, és egy lombja vesztett fát.

Én szaladnék a széllel, viharként vadul,

Te állnál a fűben és néznél szótlanul.

én pedig csodálva olvasom ezt az összeállítást../ide egy kalaplengetős kéz illene/

én szintúgy...