nemosinex írta:
Hogy közelebb kössem a kutyát a karóhoz:
Nem tudom, látta-e valaki Pálfi György filmjét, a Nem vagyok a barátod címűt. Én nem láttam, ezért kicsit félve említem - lehet, hogy még nem is játsszák. Hallottam viszont róla egy riportot a rádióban, amiben a rendező is megszólal meg a film „alanyai” is, és vannak a filmből eredeti - nagyon sokatmondó - hangbevágások. A film kiscsoportos óvodásokról szól. A rendező gyereke is éppen „beszokófélben” lévő kiscsoportos, aki mellé az édesapja (nagyon ravasz!) beül figyelni a kicsiket. Döbbenetes, ahogy ezek a kicsik, akik először találkoznak a „társadalommal”, ugyanazokat a „tüneteket” produkálják, mint a felnőttek, csak sokkal leplezetlenebb formában. Eléggé készen vannak: tudják, ki a főnök, kihez kell törleszkedni, kivel nem érdemes barátkozni, egyszóval vannak „menők” és vannak „lúzerek”, árulások és veszteségek - már ebben a korban.
Erről eszembe jut az egyik gyereknevelési könyv fejezete: vigyázz, figyel a gyereked! arról ír, hogy figyeljük meg, hogy játszik a macijával, babájával, azt teszi,mondja, amit előzőleg tőlünk látott.
Erre hadd mondjak egy példát: egyik Mo-i ismerősünk nálunk tartotta a beváltott és el nem költött koronáját, hogy majd legközelebb eljön érte, ne hordja át a határon.Mentünk valamilyen nagyobb dolgot vásárolni, s összeszedtük otthon a pénzt, így kölcsönvettük az övét is, ..pár nap múlva hallom a kb.két éves kislányom rakosgatja a papírokat,a "pénzét", s számolja: Szalaytól ötszáz-kihallgatott bennünket.
) jó lehetett!
