Én itt a sértődést mint belső jelenséget szeretném megvitatni, és magamban tisztáznil. És itt az a példa áll a szemem előtt, amit Jézus adott. Nem emlékszem, hogy ő egyetlenegyszer is megsértődött volna, bár igencsak sokszor megsértették...

Ennek a titkára vagyok kíváncsi... Külön-külön sok hibámat kijavíthatom, hogy net szavaival éljek, sokszor válhatok békából királylánnyá, (ja ő királyfit mondott), de mindig marad egy-egy újabb béka, amit észrevehetnek. Szólnak érte, és akkor attól, hogy megijedek, hogy észrevették, jön a megsértődés...

De hibáinktól függetlenül, lehet-e ezt a lelepleződést higgadtan kezelni?
És akkor, ha nem mi vagyunk a hibásak - már ha van ilyen eset, akkor hogyan lehet akkor is a másikra lenni tekintettel, amikor nekünk fáj olyan nagyon?

Úgy tudom, hogy a legtöbb pszichológus elindult a hit útján, és kapott kijelentéseket.
Ezeket igyekezett hasznosítani.
A pedagógia nagy öregjei is hittel kezdték, aztán az ember alakítását tették célnak.
Nekem a Mózes könyvében az áldás és átok nagy kijelentés volt, és a Bálám átkozásából lett áldás.

A Péter levél beavatkozó személye is hozzá adódott ehhez.

Amikor Isten nálam, vagy másnál megmutatja, hogy segítenem kell rajta, vagy magamon, akkor meg kell tennem, de különben vissza veszem az önrendelkezést, és elhagyom a hit útját, ha a meglevő ismeretem hasznosítom.

Ha az Urat követem, akkor meg kell figyeljem Ő milyen viszonyban volt a közvetlen testszerinti hozzátartozóival, a tanítványaival és a népével, annak különféle vezetőivel.
Nem nagyobb a tanítvány az ő MESTERÉNÉL.
Tehát csak addig mehetek el, ameddig arra vezetésem van.

A gerenda és a szálka pedig úgy működik, mint a természetben, ha nagy fájdalmat, nagy indulatot okoz bennem a más reakciója akkor biztos gerenda, ha benne okoz az én reakcióm akkor még van bennem szálka, ha részvéttel vagyok a reakciójára, akkor már ott tiszta vagyok,
de
Nem szabad elfelejteni, hogy kérnem kell az ő szabadulását is, ha tudom róla, hogy átadta az életét már az Úrnak, ha nem akkor ott én beavatkozóvá válok.

akkor már elég nehéz, de miről is szól a kereszténység?

Mások sértegetéséről? Akik Krisztust sértegették meg voltak térve?
A kereszténynek fel kell ismernie, amikor megsérti a másikat, és megbánnia, amit tett.

Én sokszor szándékoztam elnézést kérni a fórumozóktól, akiknek el kellett viselni a másokkal vívott harcaimat, és az ebből támadt békétlenséget, ezúton kérek ezért elnézést tőlük

Arról, hogy saját magunkat próbáljuk megváltoztatni. Másoknak pedig adjunk ebben példát.
És arról, hogy mindenkinek van még mit változnia... És ebben elfogadhatja mások segítségét.

Ezt most így, Jézus nélkül mondom el, azt a részét úgyis már unalomig sokszor hallottad...

Nos helyben vagyunk akkor.

Tehát ebben kérem a Te segítségedet is, ha van kedved hozzászólni ehhez a topikhoz. Most ne abban segíts, hogy "hogyan érjem el, hogy ne sértegessek", talán ezt majd holnap megvitatjuk. Előbb járjunk a végére a "mit csináljak, ha megsértettek" kérdésnek...

Ez egy helyben topi lesz, de sok sikert hozzá.

Azt nem tudom mit csinálj, mert nem vagyok a testi közelségedben.
Azt tudom, hogy én mit csinálok, ha sértve érzem magam.
Panaszkodok az Úrnak, nem kímélem a szókincsem mindent kimondok ami a nyelvemre kívánkozik.
Ekkor tudom meg mi lakik a szívemben és ettől fogom kérni a szabadítást, ezt tudom nevén nevezni.
Ha még ezt sem tudom, akkor ezt mondom el.
Mert tudomásul veszem, hogy elfajult ember vagyok és bennem vett lakozást Ádámtól és Évától minden rossz, nemzedékről nemzedékre.
Minél jobban nevelt voltam ezeket annál mélyebbre ástam el, még a feltétlen reflexeimet is kontrolláltam, csak kényszer pozícióban voltak kiválthatóak.
Tehát mindég az a legjobb, ha az Atyámat kérem, és akkor Ő mutatja meg mi a teendőm, mert Ő tudja most mit birok el, és nekem mi a legjobb.
Valaki leírta az ezüst tisztítását, hát ez bizony Ezüst tisztítás.

Zsolt 12,7 Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

jól kisírom magam, a többit már délután leírtam.

Na jó, de mások előtt?

Hát először is meglepődöm azon, hogyha olyasvalaki sérteget, akitől nem ezt vártam. Ez esetben valóban érdemes rögtön átvizsgálni a dolgot, hiszen lehet, hogy hülyeséget csinált az ember. Ugyanakkor lehet, hogy az illetőnek rossz napja volt csak, vagy most éppen egy új oldaláról mutatkozott meg, esetleg a fórumon történő fejlődésében éppen kipróbált egy új helyzetet.

Ha olyasvalaki sérteget, akitől természetesnek veszem ezt, hát megnézem, hogy milyen minőségű az a bizonyos sértés. Erre azért van szükség, mivel arctalan a fórum, és ebből is nyomon lehet követni a fórumtársunk személyiségét.

Merthát sértés az nagyon sokfajta lehet. Véletlenül becsúszó, következetes, egyenes, sunnyogó, még baráti is, de lehet dupla csavaros, vagy svéd csavaros (hátulról fordultában, csuklóból), jól fésült, slendrián, stb. Személytől függően lehet még monoton módon egyforma, és állandó, de lehet hektikus, és hatalmas kitörésű is, de lehet gyerekes is.

Részemről a sértések kielemzése után gondolkodom azon, hogy reagáljak-e egyáltalán. ez álltalában azzal függ össze, hogy számomra fontos értéket támadnak-e, amikor sértegetnek. Lehet, hogy a sértegető személye egyáltalán nem indokol választ. Van olyan, hogy éppenhogy barátian meg kell/lehet vele tárgyalni a dolgokat. Ha reagálni akarok, sokszor megírom a választ, de félidőben abbahagyom, mert látom, hogy csak az indulat szól belőlem.

Van olyan is, amikor mesteri módon döfnek az emberbe tőrt. Nincs benne semmi más, csak az ember személye iránti dedikált rosszindulat. Ezekre csak egy-két értelmező szűkszavú válasszal élek.

Ha viszont rossz napom van, vagy értéket érintő ok miatt fel akarom venni a kesztyűt, akkor megmutatom a beírónak, és az olvasónak az általa alkalmazott direkt gonoszságnak az arcát. Az objektivitás a legjobb módszer erre, de ilyenkor az ember bizony szabadjára engedheti az egóját, ezzel a gondolatait, mert itt sokszor az érzelmek a megválaszolni akarás, és a harci lendület viszi az embert. Na ilyenkor vannak a nagy veszekedések!

"dupla csavaros, vagy svéd csavaros (hátulról fordultában, csuklóból)" hát ezen most megint egy jót nevettem, na ezért legalább már megéri feljönni ide...

A sértödötség az ember önértékelési hiányosságából fakad,akinek kisebrendüségi érzése van az,hogy a
személyiségében megtalálja az egyensúlyt,
ahhoz tartja szükségesnek,hogy fontosabnak tartsa önmagát mint egy másik embert.


A hívő ember viszont tuddja,hogy az Atya számára semmivel sem fontosabb
Jézus mint Júdás.

Isten számára minden ember egyformán fontos,nem tesz közöttük különbséget,
ezért a hívők sem tehetnek különbséget
az emberek között szeretetükben.

A hívő ember számára nem az a fontos,hogy megfeleljen a környezetének,hanem az,hogy megfeleljen Istennek.
Ezért nem ltulajdonít különösebb jelentőséget annak,hogy ki mit gondol felőle,elfogadja,hogy a valóság meg nem látása,hamis értékitéletet eredményez,és ezért sem sértödik meg egy gyengénlátóra,mert hamis képet alkot róla.

Szeretettel Gabriel

Ezzel a nézettel csak az a gond,hogy az emberek nem feketék vagy fehérek,hanem a szürke különböző árnyalataival rendelkeznek.

Így értelemszerűen mindenkiben benne
van a béka és a királyfi is ,a különbség az az,hogy minden emberben más más arányú dominanciával van benne a
béka és a királyfi.

A Szentlélek álltal megtisztult emberben viszont már nincs sem béka sem királyfi,sem fehér sem fekete sem szürke ,hanem csak a szintiszta valóság.

Szeretettel Gabriel