Hahó.
Beléptem, és úgy megörültem, hogy Cillának nyomát láttam a fórumon, hogy úgy döntöttem, fölveszem a naplóírás fonalát. A nyár eltelt, nehéz is volt és szép is. Meg sem próbálom elmesélni, ez nem egy olyan műfaj, ahol két mondatba belefér három hónap. Volt benne egy hét Balcsi, az nagyon jó volt és kellett is. Meg volt egy rendszerátállás itt a munkahelyen, és a Gyurinak is volt sok munka, Tündinek pedig sok pihenés a nagymamáinál. És aztán elindult a tanév, mostanra kezd eloszlani az induláskor felvert porból képződött köd. És amint látjátok, a megfeszített munkától el tud menni az ember esze. Jövő héten nem telejsen önkéntesen, de mégiscsak pótnyaralunk egyet. Megpróbáljuk majd kihasználni ezt is. Nagy-nagy köszönés mindenkinek.

Rögtön egy friss élmény a gyerekek lelkéről.
Táncóra, óvodás csoport. A feladat: futás körbe. A gyerekek lelkesen futnak. Aztán egyszer csak elhangzik egy utasítás: "másik irány!" , és a hat gyerek lelkesen elkezd hat különböző irányba futni. Aztán nem értik, mi nem stimmel, hiszen épp az volt a feladat, hogy válasszanak egy másik irányt, nem? Azóta az utasítás így hangzik: "Visszafelé!".

Akinek van kedve keresgélni, annak üzenem, hogy ezen a linken: http://www.kolibriszinhaz.hu/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=38&Itemid=54 látható egy kép Tündiről. A galéria képei közül hátulról az ötödiken ő öleli meg a nagy kengurut.

Képzeljétek, keresz-kérdések-sorozat van nálunk a gyülekezetben, és én is ott vagyok. . Tökjó. Mikor elmeséltem ezt a kolléganőmnek, kiderült hogy ő is járt templomba pár évig, csak a 2002-es választások idején elege lett. Mondtam, hogy meg tudom érteni, akkor nekem is. Olyan is volt, akinek azért lett elege, mert kezdő templombajáróként érdekelte, hogy mi minden maradt ki a Bibliából, és kérte a papját, hogy mutasson neki ilyent. És rossz néven vették az érdeklődését, de mivel nagyon kérte, mutattak neki valamit. Aztán mikor nem értette, megkérdezte, hogy miért maradt ez ki. Szimplának találta ugyanis a történetet, nem talált benne semmi olyat, amitől olyan húde ki kellett hagyni. És ezt az érdeklődést meg végképp rossz néven vették tőle. Neki meg elege lett. Én meg pont ma értem a Bírák könyvében a "Gibea lakóinak rémtette" című történethez, és az jutott eszembe, ahhoz mit szólt volna, ha ezt megmutatják neki, hogy na, ez bezzeg benne van. Lehet, hogy azért maradt ki az általa látott sztori, mert túl szolid volt a Bibliába? .
Amúgy én nem értem a történetet, de intelligensen felfedeztem, hogy közös elemeket tartalmaz Lót történetével. Biztos a kor szokásaira rímel az, hogy szerencsétlen nőt, miután sikerült túlélnie, hogy megerőszakolta a város teljes lakossága, a kedves majdnemférje fel kellett hogy darabolja. Borzasztó.

Egyébként most épp azt gyakorlom, hogy hogy lehet a kereszténységet lazán felvállalni, és megy. Ennek egyik része, hogy egyébként is fel kell tudni vállalni lazán a különbözőségeimet másoktól, és ez is megy, de kb egyformán nehéz a kettő. Milyen birkatermészetű is az ember . Mondok példát, csak hogy tudjátok, mire gondolok. Tegnap anyukatárs elmesélte, hogy ő úszni hordja a fiát, mert szerinte annak van értelme, a többi nem olyan fontos. Erre én őszintén képes voltam úgy reagálni, hogy tökjó, hogy úszni hordja, az tényleg nagyon fontos, nyugodtabban viszi nyaralni, engedi táborba stb., ja, nem, én táncolni hordom a lányom, és az is nagyon jó. Pont. Ha szoktatjuk az embereket ahhoz, hogy nem történik tragédia akkor sem, ha nem vagyunk hajszálra egyformák, szerintem sokat teszünk az emberiségért.

Na, ma továbbolvastam, és kiderült, hogy félreértettem. Deciki! Így jár, aki okoskodik.

Hát nem tudom . Nekem nem ilyen egyértelmű. Mi van, ha az apuka sejtett valamit, és azért nem akarta engedni a lányát.

Ma megtaláltam azt a mondatot a Bibliában, hogy "És akkor mindnyájuknak megállt az esze a csodálkozástól" . A Ravasz László-féle kis kék Bibliában van így a Lukács 5:26. Nagyon nagyon teszik. Remélem, életem során még sokszor fog megállni az eszem a csodálkozástól.
Egész más, de fontos feljegyezni: Tündi tegnap életében először ütötte be önállóan a lépcsőházban a belépőkódot. Volt ennek egy folyamata, régóta foglalkoztatják őt azok a gombok. Először megfogtam a kezét, és az ő ujjával nyomtam a gombot, aztán csak rámutattam, hogy melyiket nyomja meg. Amióta tudja a számokat, csak mondom, hogy melyiket kell. Tegnap megkért, hogy ne mondjam, ő egyedül szeretné. És beütötte egyedül. Már látszik, hova fog ez vezetni.

Képzeljétek, milyen hülye vagyok, ma éjjel fölébredtem éjfélkor, és egy az egyben elnéztem az órát, és azt hittem, hogy reggel hat óra van, és majdnem elindultam dolgozni.

Frissítették a Matrix-ot.

üdv
ex

Az! . Rettentő álmos vagyok.

Két nagyon komoly és nagyon jó könyvélményen vagyok túl. Mindkettő a gyerekek világáról szól, és mindkettő megrázott, a kettő együtt pedig végképp.
Linn Ullmann: Áldott gyermek és Toni Morrison: Nagyonkék. Mindkettőt ajánlom mindenkinek. Vannak róluk szép leírások a neten, de úgy döntöttem nem linkelem ide őket. Vagy de. Mégis .
http://olvasonaplo.blog.hu/2008/06/14/t ... _nagyonkek
http://www.libri.hu/konyv/aldott-gyermek.html

Tegnap megnéztek a templomban. Úgy alakult, hogy majdnem szükség lett a zenére, amit én hallgatok a fülemben (szép, Istenről szóló zene, amit én szeretek), és mondtam, hogy ezen az empéhármon csak ez van, meg az angol nyelvlecke. Erre úgy rámnézett a két pap egyszerre, hogy zavarba jöttem. Most az baj, ha az ember Istenről szóló zenét, és angol nyelvleckét hallgat?

A tegnapi prédikációban amúgy volt egy érdekes felvetés, ami nagyon felszabadítólag hatott rám. A kegyelemről volt szó, és a kegyelem egyik jellemzőjeként ott volt, hogy nem csak az általam elkövetett bűnök alól, hanem az ellenem elkövetett bűnök alól is felszabadít. Nem vagyok rászorulva, hogy a sérelmeimet őrizgessem. Nem tudnám elmagyarázni ezt a gondolatot, de átérezni át tudom, és a szabadság nagyon kellemes érzését hagyja maga után bennem. Ugyanakkor nagyon idegesít, hogy nem tudnám elmagyarázni, pl. annak a hallgatónknak, akit ma reggel fősulira jövet úgy lelöktek a villamosról, hogy újra eltört a műtött lába, és utána még szájon is vágták, és a rendőrök összesen annyit mondtak neki, hogy hát, tehet feljelentést, de igazából semmit nem tudnak tenni. Mit lehet az áldozatoknak mondani? Annyi keresztény nagyember van ebben az országban, ők mit tudnak mondani erre? Azt, hogy fogd be a szád, és bocsássá meg, mert az agresszor nem más, mint Isten eltévedt báránykája? Ez durva lenne. De akkor? .

Tündi tegnap a táncórán egyszer felemelte a lábát, és azt mondta, ez a jobb lábam. Azóta mondja a j hangot, mintha mindig is mondta volna.